Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-26 / 174. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. július 26. Hyers Rezső is Grísz Károly találkozéja Gorbaesovval (Folytatás az 1. oldatról) és magyar részről egyaránt törekedni fognak az együttműködés újszerű megközelítésére. Egyetértettek abban, hogy a tulajdonviszonyok terén sokkal nagyobb változatosságra, nagyobb szabadság- fokra van szükség. Nyers Rezső szerint hazánk egyfajta híd szerepet kíván betölteni, változatlanul fontosnak tekinti a szocialista régiót, de a szocialista kapcsolatrendszerben lévő feladatainkat sem tudjuk ellátni a tőkés gazdasággal kialakított kontaktusok fejlesztése nélkül. Mint fogalmazott: kétpiacos koncepcióban gondolkodunk, s ehhez népi támogatás van Magyarországon. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok keretében a magyar fél az ősz folyamán átadja azokat a konkrét elképzeléseit, amelyek a gazdasági kapcsolatok megújítására, elsősorban az elszámolási rendszer átalakítására, a részleges konvertibilitás bevezetésére vonatkoznak. Grósz Károly kifejtette a szovjet pártvezetőnek, hogy az MSZMP nagyra értékeli azt, ahogyan a Szovjetunióban, Kárpátalján segítséget nyújtanak az ott élő magyarság kultúrájának, nemzeti identitásának megőrzéséhez. Az eszmecserén szóba került a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kérdése is. Megállapodtak arról, hogy folytatják a tárgyalásokat e csapatok további kivonásáról, összhangban a leszerelési folyamattal és az erről folyó bécsi tárgyalásokkal. Nyers Rezső, az MSZMP elnöke kedden délután Moszkvában a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján vezető szovjet társadalomtudósokkal és közgazdászokkal találkozott. A kötetlen hangulatú találkozón részletes ismertetést adott a magyarországi fejlődés és a reformok történetéről, a gazdasági helyzetérői és kitért a magyar reformelképzelésekre. Kedden délután Grósz Károly, az MSZMP főtitkára az SZKP KB székházában a Központi Bizottság apparátusának képviselőivel találkozott. A másfél órás eszmecserén mintegy háromszázan vettek részt. Rövid előadásában áttekintést adott az elmúlt évtizedek eredményeiről, azokról a hibákról, amelyeket az MSZMP az országépítő munka során, a gazdaságban és a társadalompolitikában elkövetett. Vázolta a mai gazdasági és immár politikai-társadalminak is tekinthető válság kialakulásához vezető okokat, majd az MSZMP jelenlegi fő törekvéseiről szólt. A jövőben hosszú időszakon át vegyes tulajdonú lesz a magyar gazdaság, amelyben meghatározó a közösség gi tulajdon aránya, de a mostaninál jóval magasabb: mintegy 25—30 százalékos a magántulajdon részesedése. Ehhez meg kell valósítani a tulajdonreformot. Szólt a párt és állam különválasztásából adódó teendőkről. Nyers Rezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke és Grósz Károly, a párt főtitkára, aki a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására hivatalos baráti munkalátogatást tett Moszkvában, kedden este hazaérkezett. Kíséretükben volt íványi Pál, a Politikai Intéző Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Dégen István, az MSZMP elnöke irodájának vezetője, Thürmer Csaba, a főtitkár külpolitikai tanácsadója és Kimmel Emil, a Központi Bizottság Irodájának helyettes vezetője. Mennyibe kerül a gáz? (Folytatás az 1. oldalról) negyvenezer forintra van szükség. A gázvezeték építésének teljes költségét a lakók fizetik, mivel mostanra a korábban létező központi támogatás is megszűnt. Bár a kiadásokhoz kölcsöntámoga- tást ad az OTP, a készpénzben befizetendő saját erő összege azonban folyamatosan növekszik. Így aztán nem csoda, ha a gázprogram további megvalósítása a költségek alakulásától, s attól függ, vállalja-e a lakosság az egyre növekvő anyagi terheket? Annyi mindenesetre biztos, hogy a mátészalkaiak' augusztusban újabb három kilométeres gázvezetéket adnak át. melynek segítségével ezúttal a Dózsa György út, Dobó és Szamos utca lakói juthatnak korszerű fűtési energiához. Nyírbátorban 1988-ban adták át a városi gerinchálózat első ütemét, melynek során tanácsi beruházásként 14,1 kilométer úgynevezett nagyközépnyomású gázvezeték, valamint 7,24 kilométer városi elosztóhálózat létesült. Ezt követően helyi társulás keretében elkészült az Iskola utcában 10 család összefogásával 150, az Arany János utcán 10 család összefogásával 135, a Vágóhíd úton 4 család összefogásával 61, az Árpád utcán pedig 3 család összefogásával 36 méter gázvezeték. A munkálatok ez idő szerint sem szünetelnek, hiszen folyamatban van a Báthori utcán 15 család, az Árpád utca hiányzó részén 70 család, a Munkácsy sétányon 66 család összefogásával újabb helyi, önerős gáztársulások szervezése. Ezekben a hetekGondot okoz, hogy a társulások szervezése a városban még nem éri el a kívánt mértéket. Nehezíti a dolgot, hogy a folyamatban lévő tanácsi beruházások és a csökkenő tanácsi pénzek miatt korábban jóváhagyott 20 százalékos pénzügyi támogatást is csak 1991-től tudják biztosítani. Amennyiben a lakosság a földmunka elvégzését társadalmi összefogásban vállalja, a gerincvezeték és a leágazás kiépítése, műszaki körülményektől függően, 20 és 30 ezer forint körül alakul. Nyílt levél Szabolcs-Szatmár megye országgyűlési képviselőihez Tisztelt Képviselő Ür! Megyénk nyugdíjasait egyre nagyobb aggodalom tölti el helyzetük rohamos romlása végett. Ügy tűnik, az elvonás elsődleges áldozatai — a legkevésbé védett — nyugdíjasok és a fiatalság. Nehezen értjük annak a társadalomnak a jövőjét, amelyik elsősorban saját gyerekeit és szüleiket sodorja a társadalom peremére. Egy régebben nyugdíjba ment kiváló szakul vrnkás,, vagy. értelmiségi nyugdíja kevesebb, mint egy. }b& 2nenő közepes segédmunkásé. Vé- ' leményunk, hogy ez nem infláció, hanem értékrend- vesztés, egyenlőség a szegénység szintjén. Ügy tűnik, hogy gazdasági növekedés nélkül a „felső elit” gazdagodása a nagytömeg elszegényesítéséii alapszik. Nem menti az elmúlt évtizedek hibáit az a tény, hogy a nyugdíjas középréteg fokozott elszegényedése , és a felső „elit” kiváltsága az utóbbi kormányok munkájához kötődik, a parlament tudta és belenyugvásával. 1988-ban a középnyugdijak 5—6,5 százalékkal, az átlagnyugdíjak 15,9 százalékkal, mintegy 20 milliárd forinttal emelkedtek. Az utóbbi magában foglalja — az egyre növekvő — 30—40 ezer forintos nyugdíjakat, ezért is az átlagnyugdíjak a nettó keresetek 55 százalékáról 66,2 százalékra emelkedtek. Nagyobb költséggel a nagytömeg gyorsabb elszegényedése megy végbe. Megyénkben a helyzet az átlagosnál is rosszabb. Ügy tűnik, a kormány kivédi a legfelső „elit” kiváltságát. A többit a folyamatokra és a napi alkura bízza. 1988 júliusában lépett hatályba az a kormányrendelet — amelyöt több képviselő is kifogásolt —, hogy a kormány volt tagjait — akik döntésükkel leginkább felelősek a válságért — a mindenkori utódok nettó jövedelme illeti meg nyugdíjként, egyéb járandóságokkal. Másokat más előjogok illetnek meg. A stagnáló gazdaság, a „felső elit” növekvő igénye, a mohóságuk és a költségvetés étvágya következtében a nagy több- ! ségtől az inflációval elvont — és elvonandó — javak újrafelosztási vitájától hangos az ország. Ügy tűnik, egyre kevesebb energia jut a termelő gazdaságra, a társadalompolitikára és az emberi közérzet javítására. Kérjük a Képviselő Urat, hogy parlamenti munkája során támogassa a nyugdíjasok gondjait megoldó kezdeményezéseket, hogy ennek tudatában adják szavazatukat az elkövetkezendő választások során majd, akik a választó polgárok egyharmadát adják. Javasoljuk: enyhítsék a nagy tömeg — köztük a nyugdíjas tömeg — elszegényedését. A differenciálódást a gazdasági növekedésre alapozzák. A nyugdíjak alsó és felső határát — a források figyelembevételével — úgy határozzák meg, hogy a nyugdíjak értéke az aktív dolgozók jövedelmével mozogjon együtt. Döntésüket az érintett munkavállalók és a nyugdíjasok tömegének véleményére alapozzák. A felismerhetet- lenségig módosított nyugdíjtörvényt a parlament foglalja egységes szerkezetbe, és módosítására csak kizárólag a parlament legyen jogosult. Szüntessék meg a kiváltságokat. Jogállamiságról, emberi jogokról beszélünk. de a hatalom eszközeivel rendelkező csoport eltérő rendelettel kivonja magát a törvény hatalya alól, kiváltságos helyzetet teremtenek maguknak, a parlament beleegyezése nélkül. Nem nyugdíjemelést kérünk, hanem a kirekesztettség megszüntetését, a befizetett pénzünk visszatérítését, abból, amit egy romokban lévő országból létrehoztunk és átadtunk az utónemzedéknek, amiből azok kapják értékálló nyugdíjukat, élik fényűző életüket, akik döntéseikkel és utasításaikkal a nyomor szélére sodorták a lakosság nagy részét. A eladósodást nem az alacsony és közép- nyugdíjas réteg csinálta. 1984-ben a nettó konvertibilis adósság 4,1 milliárd dollár volt. Azóta hol tar-^ tünk! Tisztelettel: A Szakszervezetek Szabolcs-Szatmár megyei Nyugdíjas Bizottsága Hovánszki János \ elnök 'j Zsolnai Hédi: Johanna a kocsmában (3.) Vészterhes szabadság Zsolnai Hédi — a majdani népszerű sanzon-, dal- és slágerénekes — a munkaszolgálat fizikai és lelki megpróbáltatásai után a bujkálás feszültséggel teli hónapjait éli át az ostromlóktól szorongatott, nyilasok által uralt Pesten. Utolsó menedékhelye egy Duna-parti szálloda, ahol az akkori kor szinte minden „szereplője” megfordul, a némettől a hamis papírokkal bujkáló zsidóig. A szálloda egy bombatámadás után lángba borul, „verebek és vérebek” együtt szorulnak a pincébe. A felszabadulás napjai újabb kegyetlen megpróbáltatásokat mérnek a húszesztendős leányra, akinek évtizedekkel később Irt önéletrajzát az ősszel jelenteti meg a Magyar Világ Kiadó. Nincs olyan közeg, melyben ne lehetne, ha csak egyetlen vagy igen gyér számú, de rendes emberre is lelni. Ezért muszáj, kell életben maradni. Naponta, percenként más-más hírek szűrődnek kintről. Már itt vannak az oroszok! Már Pesten vannak ... Mégse, Budán vannak ... Itt Vannak a belvárosban, csak voltak — ismét németek... Idegtépő! Túlélni! Túlélni! Túlélni! S egy napon: végre megjelennek az orosz katonák! A zsidók mellüket verve, boldogan gajdolják: „Mi zsidók vagyunk!” Égy öreg bácsi figyelmeztet : „V igy ázzatok! Ukránok! Antiszemiták!” Nem! Hédi ezt nem is akarja meghallani. Ez lehetetlen! Rohanna, futna’ végül az utcára. Emberek! Oroszok! Hát itt vagytok végre! De hirtelen elsötétedik minden, s először nem is képes észlelni, mi történik. Nincs is rá ideje. A harmadik-negyedik vadállat után elájul, Kitty vizes ruhával törölgeti, de nem sokáig... Üj szörnyeteg érkezik, mögötte gú- nyoros pofával a „zsidó nyilas”! S Hédi távolról, nagyon messziről halija csak a hangot: „Itt van!” ö, Hédi. Ö van itt. öt ajánlgatja a zsidó fiú a szovjet katonáknak. S Hédit hurcolják, most egy kibombázott fodrászüzlet üvegcserepei fölé dobják, mint egy zsákot, és jönnek, jönnek... A hatodik visszakíséri a szállásra. Kitty ismét ápolgatja, ekkor már magas láza lehet, hőmérő nincs, de hideg-meleg leli, reszket, didereg. Idegláz, mondják. Álomba ájul. de arra ébred, puskatussal veregetik a vállát: „Davcfj! Davaj!” S viszik, ismét viszik... Az ezredesi főhadiszállásra! Ez háromszobás pince': ebédlő- háló-iroda. Hatalmas, megterített asztal, rajta hasított fehér lepedő ... ételek, italok, rákok, pezsgők! Hédi öklendezik... — Egyél! Igyál! — Csak a hangsúlyból s az erőszakos mozdulatokból érti: zabáltatni. vedeltetni akarják! Énekelnek! Harmonikáz- nak! Csókolgatják egymást... Az ezredes kirúgja a katoÉpítkezők figyelem! SEGÍTÜNK TETŐFEDŐ AN Y AG GONDJÁNAK MEGOLDÁSÁHOZ! AZ ETERNIT TETÓFEDÖANYAG OLCSÓ ÉS ESZTÉTIKUS! AJÁNLATUNK: SZÜRKE 40/40-es 103,— Ft/m2 + ÁFA SZÍNES 20/40-es 243,— Ft/m2 + ÁFA SZÍNES 40/40-es 138,— .Ft/m2 + ÄFA GAZDASÁGI ÉS MELLÉKÉPÜLETEK FEDÉSÉHEZ VÁSÁROLJON HULLÁMPALÁT! 160-as hullámpala 205,50 Ft/db + ÁFA 250-es hullámpala 286,40 Ft/db -j- ÁFA VALAMENNYI TELEPÜNKÖN SZÉLES VÁLASZTÉKKAL ÁLLUNK RENDELKEZÉSÉRE! (1930) Szobalányként a Bál a Sa- voyban című operettben Németh Marikával. náit, elfújja a gyertyákat. Talán a sötétben el lehetne iszkolni. De nem lehet. Már érzi derekán a hüllő-érintéseket ... Reggel. Ébresztőt üvölt egy katona, kivel az ezredes „ha- za”-kísérteti a királyi mait- resse-t... Senki nem érdeklődik. Kitty és ő csomagolnak. Kitty hívja, menjen hozzájuk, nem messze van. vagy volt a lakásuk. De elbúcsúznak. Hédi túl akar lenni a mindennél ijesztőbb valóságon: ki él még a családból? Néhány utcasarok után összeesik, lázas. Nem bírja a két bőröndöt. A féltve őrzött „stafírung” és ő a kocsiút közepén fekszenek. Járművek nem járnak. Emberek is alig. Az első házig elvonszolja magát a bőröndökkel. ahol egy portára lel, talán valami irodaházféle? Ötödik kerület. Nádor utca 8. (Lehet, hogy 18. a 8-as biztos.) A portás elvállalja. Hédi felírja a nevét, hogy ha nem ő jönne, a nevére hivatkozik majd. aki a bőröndökért jelentkezik. Kitty címét tudja, előbb odahurcolja magát. Közel van. Kitty any.ia otthon! Boldogság! A mama kedves, igazi mama módra Kittyvel együtt Hédi körül ugrándoznak, nagy-nagy szeretettel. Másnap szereznek valakit, aki elmegy a bőröndökért. Se portás, se bőröndök! A házban senki. Hédi összes vagyona a békarongyok ... Kittyék felöltöztetik. S néhány nap múlva Hédi elindul haza ... Az öltözete: fatalpú cipő. hosszúnadrág, pulóver s egy valódi mosómedve bunda. (A bunda kölcsön.) S egy napon megjön apa. Mindent, ami apán van, el kell égetni. Hemzseg a ru- hatetűktől. Más különös baja nincs. Egészséges, nem bántották. Persze faluról falura (még ha védetten is) búj- kált először a németek, majd az oroszok elől, bombazáporok közepette ... Nem tudni, estére lesz-e szalma vagy árok, vagy bármi, hol néhány órát aludni lehet, nem nevezhető kéjutazásnak. Nagyon sok gyanútlan „boldog felszabadított”-at hurcoltak el az oroszok, s ezekből nagyon sok örökre eltűnt... Géza bácsit is vitték „egy kis krumplihámozásra” — egy év múlva került elő. Az utcán Hédi orrig húzott kendővel, testetlenül mer csak meg mindig közlekedni. — Nyugodj meg — nyugtatja Géza báosi —, én is voltam már felszabadító csapatból, a magyarok is cudar dolgokat műveltek. A lerohanó csapatoknak minden nációban az „a dolguk: fosztogatni, gyilkolni, megbecs- teleníteni. Tudod, miket láttam én? — Nem! Nem! Hagyd abba, Géza! — üvölt Hédi, és vizsgálja nagybátyja arcát, aki imádja őt, s akit ő is nagyon szeret. Indult az első szabad színház: Üj Magyar Színház. Hédi barátnőjével, Z. Katival bekerült a nyitó darabba. Statisztálnak. Kati gyermekkori pajtása, R. Tamás zenekari tag vitte be őket. A Csodabár című operett. Klasszis szereposztás! Ahogyan a pesti brancs mondja: „aki él és mozog”. Ebben még statisztálni is megtisztelő. A színház a kora esti órákban kezd, mert villamosok még nem járnak, a város meglehetősen sötét este, siralmasak az utcák, és félősek. Nappal már pesti arca van a Rákóczi útnak. Nagykörútnak, az emberek üzletelnek. Hédit R. Tamás, a zenész kísérgeti minden este. Természetes, ez megint „szerelem”. R. Tamásnál revolver van, önkéntes nyomozó. Egyik este már majdnem a kapu előtt vannak, amikor orosz katonák támadnak rájuk az úttest közepén, a villamossíneken, ahol időnként kísérleti, utas nélküli kocsik lézengenek. Igazolványaikat elkobozzák, Hédi nyakáról letépik a láncát, Tamás üvölt: „Szaladj, fedezlek!” Hátra nem mer nézni, csak a puskaropogást hallja. Rózsihoz megy aludni, fél, hogy kereshetik. Tamás hajnalban kerül elő, nagymama leküldi Rózsihoz. — Mi történt? — Csatangoltam... A revolvert kellett elrejtenem valahol. — Megölted őket? — Kettőt, azt hiszem ... De jött a villamos, talán „baleset” lesz az egész. Ha nem lövök, kinyírnak! Hédi és Tamás aznap Olga néniéknél alszanak, Hédi továbbra is ott marad, Tamás naponta máshol tartózkodik, így az elkobzott igazolványokból csak Hédiékig jutnak el. Nagymamát többször becibálják az orosz parancsnokságra. Hédi jelentkezik. Ott tartják. Igaz, adnajc mellé egy magyarul beszélő katonanőt, aki vigyáz, hogy ne molesztálja senki. Nem a katonák közé, egy irodába zárják. Ez egyben rögtönzött szovjet katonai fogda. Több mint egy hete van már ott, mikor nagymama elárulja Tamás tartózkodási helyét. Szembesítés, • mindketten ugyanazt vallják. Amit ők maguk sem tudnak, az oroszok közlik: négy katona volt. Kettő meghalt, valóban keresztülment a villamos is rajtuk. Kettőt őrizetbe vettek. Ezek ketten a vád tanúi. Tamás hónapok óta ül. Az újságok fotós beszámolókat közölnek. Hédi idézést kap. Helyszíni szemle a Teleki tér és Népszínház utca sarkán. Hatalmas tömeg. Hozzák Tamást, kopaszra nyírva és alaposan „megdolgozva” ... Elítélik. (Folytatjuk! (k. é.)
