Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-03 / 154. szám

1989. július 3. Kelet-Magvarország 3 Itt a 11-277! Válaszol Bodnár István újságíró Bizonyára már sokan sza­badságukat töltik, és az ügyes-bajos dolgok intézését későbbre halasztják. Talán a múlt héten ezért is érkezett kevesebb panasz és kérés szerkesztőségünkhöz. De azért néhány most is akad. Holik Ferencné kérdezi, hogy meghosszabbítják-e végre Nyíregyházán a 7-es busz útvonalát? Olvasónk emlékezteti arra. hogy pon­tosan egy évvel ezeiőtt en­nek a rovatnak a hasábjain Ígérte a Volán személyfor­galmi osztályának vezetője; hogy ha a tanács építi a buszfordulót, akkor igen. Ezt aztán Fekete Ferenc, a váro­si tanács közlekedési cso­portjának vezetője kiegészí­tette azzal, hogy még abban az évben — (tehát 1988-ban) szeremének megoldást talál­ni rá. Mint látható — írja olvasónk — ebből nem lett semmi. Dankis Andor, a Volán személyforgalmi és utazási igazgatója elmondta: tavaly a vállalat felkészült arra, hogy az egyes járatok meg­hosszabbított útvonalon köz­lekedjenek. A tervek szerint ha nem is mindegyik járat, a 7/A-s jelölésűek a Korányi út végéig jártak volna. Csak­hogy a tanács nem építette meg a buszfordulót. Űgyhogy az erre a célra szerzett autó­buszt a 14-es járat sűrítésére használták fel, ami végső so­ron— szerinte — átmeneti­leg megoldotta a Korányi út új lakóinak a közlekedését is. Most újabb buszt már nem tudnak a 7-es vonalra tenni. A városi tanács osztályve­zetője viszont úgy nyilatko­zott, hogy mivel a Volán nem tud plusz autóbuszt be­állítani, ezért fölösleges megépíteni az új buszfordu­lót. Egyébként az idén a vb döntése alapján a kivite­lezéshez szükséges pénz biz­tosítva van. Megjegyzésünk: meghosz­szabbított 7/A-s buszjárat helyett úgy tűnik csak egy­másra mutogatás van. A megoldás pedig egyszerű lenne: a tanács megépíttetné a megígért buszfordulót, c a 7-es járatok útja egy-két megállóval hosszabb lenne. Egy nyugdíjas olvasónk panaszolja, hogy kevés he­lyen található a nyíregyházi buszmegállókban pad és ha van is. azokra legtöbb he­lyen nem lehet leülni, mert megrongálták őket. Meg­könnyítené pedig az időseb­bek és a kisgyermekesek számára a várakozást, ha le tudnánk ülni. Róka Imre, a Közterület­fenntartó Vállalat műszaki igazgató-helyettese elmond­ta, hogy a padokat, — ame­lyek sajnos elsősorban erő­szakos megrongálásnak es­nek áldozatul, gyakorta kell javítani. A vállalat egyéb­ként új padokat rendelt, és néhány héten belül nagyon sokat kicserélnek majd. Olyan buszmegállókba is ke­rül pad, amelyekben eddig nem voltak. Miért nem lehet kapni nyíregyházi térképet — kér­dezi Sólyom László olvasónk. — Annyi új utca született az az utóbbi évben a megye székhelyen. hogy nemhogy egy idegennek, de egy tős­gyökeres nyíregyházinak is nehéz eligazodni — folytatja levelét, majd hozzáteszi —a legutóbbi térkép is több év­vel ezelőtt készült, s azóta sok minden megváltozott. A Kartográfiai Vállalat térképboltjában utánajár­tunk ennek, ahol kaposvári térképtől holdgömbig való­ban minden kapható, csak nyíregyházi térkép nem. Ám a Vay Ádám körút eldugott kis boltocskájának vezetője jó hírt is közöl: készül az új nyíregyházi térkép, s talán már egy hónap múlva kap­ható lesz. Lendvai Mihály úgy hallot­ta, hogy Nyíregyházán a Bé­ke mozi mellett mozis étte­rem épül és a filmszínház neve is megváltozik. Igaz-e? — kérdezi. A moziüzemi vállalat igaz­gatója elmondta, hogy való­ban lesz étterem, amelyik hamarosan meg is nyílik. Egy régi szórakozónegyed hangulatához szeretnének ily módon hozzájárulni. Ré­gebben ugyanis itt állt a Kispipa vendéglő, amelyik most újból megépül. A Béke mozi nevet változtat, vissza­veszi a régi, két világháború közötti Diadal nevet. Az ét­teremben olykor gyertyafé­nyes vacsora mellett lehet majd egy-egy filmet megte­kinteni. H ogyan élik meg saját gyülekezetükből az országban végbeme­nő változásokat az egyhá­zak vezetői, a hívő embe­rek? Erre voltunk kíván­csiak, amikor Farkas Imre, gávai református lelkész­szel beszélgettünk. Farkas tiszteletes úr hetvenhét éves, több mint negyven éve lelkipásztora a gávai református gyülekezetnek. — Hogyan érinti az egy­házközségeket az egyházi iskolák napirenden lévő fej­lesztése? — A református egyház­nak az országban egyetlen középiskolája van, a debre­ceni, ami bizony kevés. A következőkben Pesten épül egy református iskola, aminek örülünk, de messze van tőlünk, és abban re­ménykedünk, hátha a ké­sőbbi években a sárospata­ki patinás iskolában is megkezdődhet újra a taní­tás. Ha az országban há­rom-négy iskolája lehetne a református egyháznak, ta­lán megoldaná a lelkész! utánpótlás, mert többen há­rommégy községben, 10—18 kilométeres körzetben lát­ják el szolgálatukat. Én is elég idős, fáradt vagyok már, nincs aki a helyemre álljon ... — Mit várnak a készülő egyházügyi törvénytől és at­tól, hogy megszűnt az Álla­mi Egyházügyi Hivatal? — Bízzunk benne, hogy lényegesen javulnak majd a hitoktatás lehetőségei. Ahihoz, hogy az általános iskolai tantermekben hit­oktatást tarthassunk, külön engedélyre volt szükség. A készülő egyházügyi törvény — és a hivatal megszűnése — remélhetően növelni fogja az egyházi élet önál­lóságát, a lelkészek kine­vezését, s igazi — a koráb­ban megvolt önállóságot te­szi lehetővé a gyülekezetek vezetőinek, a presbitérium­nak. Visszaáll az egyházon belüli demokratizmus, az egyházközség önálló jogi személyként intézheti saját ügyeit. örülünk a hitbeli meggyőződés szerint vá­lasztható alternatív katonai szolgálat bevezetésének is. Senki nem kelül így lelki- ismereti konfliktusba ön­magával és teljesíteni tudja állampolgári kötelezettségét — Mi a véleménye arról, hogy ezután az MSZMP tagjai is élhetnek vallásos életet? — Nagyon jelentősnek (és jónak) tartom, hogy a párt­tagok is gyakorolhatják ez­után vallásukat, s nem éri őket semmilyen hátrány emiatt. A szocializmus szó álapjelentése a testvéri ösz- szetartozást is kifejezi, így nem volna helyes szembe­állítani a vallásos, hitbeli meggyőződést és a társada­lom fejlesztésében munkál­kodó, a szocialista elveket valló emberek politikai meggyőződését. Olyan felis­merés ez, amely csak hasz­nálhat a politikának ás a vallásnak egyaránt. — Hogyan érintik a gá­vai református gyülekezetei az országban végbemenő változások, nehezebb élet- körülmények? — Alig-alig lehet már megélni a paraszti munká­ból, pedig igen dolgos nép lakja Gávát. Sokan — fő­ként a fiatalok — Nyíregy­házán és más városokban keresik a jobb megélhetést, többen ott is maradnak. Érezzük a lakosság fogyá­sát a születéseknél is. Ta­valy tizenhat, az idén hét keresztelésünk volt. Nem tudom, hogyan alakul ké­sőbb, de a jelenlegi körül­mények között mind na­gyobb anyagi megterhelés­sel jár a gyermek. Abban reménykedünk, hogy ez mégis változni fog ... Páll Géza Balogh Géza és Elek Emil riportja a román határról 0 kerítést éjszaka bontják Sűrű, aprószemű eső szitál, szél cibálja a fákat. Nehéz a dolga a határőrnek. De mit szóljon akkor a menekülő, aki a magyar—román határon akar át­csúszni ... !? Ott már nemcsak mocsarak, ingová- nyok, kökénybokrok, őrtornyok, kibiztosított gép­pisztolyok állják az útját, hanem embermagasságú, szögesdrótból készített kerítések is. A magyar határőrök ter­mészetesen korábban is tud­tak már a drótkerítések lé­tezéséről, ám a közvélemény előtt csak néhány napja vált ismertté. Az egész világ — leszámítva néhány országot — hihetetlenkedve fogadta a hírt. Valószínűtlennek, irra­cionálisnak tűnt, hogy még az egyik szocialista ország épp a napokban kezdte meg nyugati határán a műszaki zár lebontását, egy másik szocialista ország .épp akkor fog hozzá saját népének be­kerítéséhez. Ám alighogy napvilágot lá­Az igazságot az ember el­sősorban választásnak tart­ja — o jót választja és a ro- szat elveti. A szükségszerű­ség: mikor nem lehet vá­lasztani. Ám ez az együtt­élés elve. És lényegében számunkra ez a legfőbb igazságosság . .. (Simone Weil) A dolgok ismeretéből ál­talában kételkedés születik. (Aldous Huxley) Megdöbbentő, némelyek mekkora biztonsággal inga­doznak. (Valeriu Butulescu) Némelyek már követőik által bebizonyították, hogy nem eredeti egyéniségek. (Karol Kraus) Az igazi hiba, hibát elkö­vetni és nem kijavítani. (Konfuciusz) Hihetetlen, néha milyen nehéz a tetteket gondolat­ra átváltani. (Karol Kraus) Az ember akkor szabad, ha őszintén viselkedhet, és Nehéz idegennek lenni sajátjaink között. nem kénytelen ravaszságok­hoz folyamodni. ( Spinoza) Még a legnagyobb farok sem tudja csóválni a ku­tyát. (Wieslaw Czermak) Nem annak van jelen­tősége, hogy megtörtént-e valami, hanem annak, hogy az emberek elhiszik: meg­történt. (Artur Conan Doyle) A szellemek már nem ijesztgetnek —, ők vannak megijedve. (Urszula Zybura) Sokan szívesen elvetnék az igazság magvát, ha nem félnének a terméstől. (Józef S. Kmieciak) Az ember küldetése egy­szerű: világot építeni a vi­lág ellen. (Elzenberg) (Konvicki) Sok mindent keU kihar­colnunk azért, hogy legyen miből veszítenünk. (Korczak) Hogy az igazságot meg­ismerjük, néha hazudnunk kell. (Krecia P.) Aki hagyja mát hazug­ságon rajtakapni, többet vé­szit, mint amennyit nyer­hetett volna. (Karol Bunsch) Néha azt hiszem, hogy amikor az Isten megalkotta az embert, túlbecsülte sa­ját lehetőségeit. (Oscar Wilde) Mindent komolyan kell venni, de semmit nem kell tragikusan felfogni. (Taine) Amikor előre haladunk, ne álljuk el az utat. (Urszula Zybura) tot a hír, mindjárt egy má­sikról is be kellett számol­nunk: az orosházi és a nyír­bátori határőrkerület kato­nái már azt jelentették, hogy a túloldalt még be sem fe­jezték a teljes határzár fel­építését, már hozzá is kezd­tek a bontáshoz. Már Penészleknál sincs... — A mi határőreink százöt­ven kilométert ellenőriznek Szabolcs-Szatmár és Hajdú- Bihar megyében, velük szem­ben mintegy hatvan kilomé teres szakaszon építették meg a drótkerítést — mondja Se­res József alezredes Nyír­bátorban. — De az őrsöktől befutott információk szerint már csak húsz kilométeren áll. Most reggel jelentették a beosztottaim, hogy éjszaka Penészlekkel szemben is le­bontották a kerítést, így azt már csak a Hajdú-Biharral szemben lévő területeken le­hetne látni. A román területen lévő ke­rítésről szeretnénk fotót is készíteni, de Nyírbátorban le­beszélnek erről bennünket. A korábban megjelent fényké­pek miatt a románok tilta­koztak, s a magyar határőrök nem akarnak velük harag­ba lenni. Annak csak a ma­gyarok látnák mindkét ol­dalon a kárát. így aztán a határon készült fotó elmarad, ehelyett átballagunk a báto- ri laktanya volt a gyengélke­dőjére, ahol a frissen átszö- köttek pihenhetik ki magu­kat. Pofonok az anyának... Mert kerítés ide, kerítés oda, a menekülők száma sze­mernyit sem csökkent. Na­ponta ma is tizenöt—húsz Anya és gyermeke — frissen érkeztek. ember érkezik Bátorba. Teg­nap délután például egy hét­fős csoport futott össze a bá­torligeti határőrökkel, egy ki­vételével valamennyien nők. Férjük már korábban átszö­kött, s jöttek utánuk. Nagy­károly környékéről érkeztek, ketten már korábban is meg­próbálták. — Akkor/ a hároméves kisfiámmal szöktem, de el­fogtak bennünket — mondja egyikük. — A gyermeket a küszöbre állították, úgy kel­lett végignéznie, hogyan po­fozzák az anyját. Tudja meg az a kölyök, ki az úr a föl­dön ... Nyílik a gyengélkedő ajta­ja, az ügyeletes katona két újább menekültet hoz az épületbe. Húsz év körüli fi­úk, nadrágjuk, dzsekijük me­rő sár, lucsok. Mielőtt átlép­ték a határt, előtte egy nap — egy éjszaka hasaltak a búzatáblában. A szemük lát­tára fogták el egy tizenhá­rom fős csoportot, s meg kellett várniuk, míg elcsen­desedik a mező. A fiatalab­bik egyszer már megkísérelte a szökést... úgy megverték, hogy három hétig feküdt a nagyváradi kórházban. — Későn jöttek — fogad bennünket a penészleki őrs parancsnoka, Sütő András főhadnagy —, ma reggelre eltakarították az utolsó mé­ter kerítést is a románok. Azért terepjáróba ülünk, hogy szétnézzünk a helyszí­nen, hogy a saját szemünkkel győződjünk meg arról: a túloldalt tényleg meggondol­ták magukat? Három-négy házból álló tanyabokrok mel­lett visz el az utunk, a leg­több menekülő először itt kér segítséget. Amikor a ma­gyarok jó részüket még vis­szaadták, e tanyák lakói a menekülők pártján álltak. Nem mondták el senkinek, hogy az éjszaka vendégük volt. Ám mióta befogadjuk őket, szekérbe fogják a lova­kat, úgy viszik be a szökevé­nyeket a biztonságos őrsre. R színésznő elhagyott cipője... Egy nagy domb tetején áll meg velünk a terepjáró, a felszántott határsáv — már a túloldalt — mögött egy másik domb, tetején jól ál­cázott megfigyelőállás. Jöttünkre lebukik egy román határőr, nem akarja, hogy lássuk. Kerítés már ott sincs, de az oszlopok még állnaik. Júniusban korán vir­rad, az éjszaka nem volt elég hosszú, hogy azokat is eltüntessék. Dent a völgyben virágok nyílnak, sárgállik a bák&za- káll, az ökörfarkkóró. S előttünk egy pár fekete női cipő. Hozzá sem nyúl senki Egy temesvári színésznő hagyta el menekülés közben. Hetedmagával szökött ő is, akkor még állt a kerítés. Mostanra jórészt — felfogha­tatlan ma még a miért — lebontották. De ne kerges­sünk hiú ábrándokat. Odaát a helyzet változatlan. Használhat politikának, vallásnak...

Next

/
Thumbnails
Contents