Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-18 / 167. szám

2 Kelet-Hagyaromég 1989. július 18. Meglepve tapasztalhatjuk ezen a nyáron, milyen vál­tozások történtek megyénk egyik legnépszerűbb kirán­duló- és üdülőhelyén, a festői szépségű gergelyiugor- nyai Tisza-parton. Elkerítették a Tiszát, és a kapuknál 10 forintos belépőjegyet árulnak, amit sokan értetlenül fogadnak. Magyarázatért az illetéke­sekhez fordultunk; kik és miért döntöttek így? A vásá- rosnaményi városi tanácson Máthé Tóth Árpád, a GESZ (gazdasági ellátó szervezet) vezetője, valamint Filep Ist­ván műszaki osztályvezető válaszaiból a következőket tudhatjuk meg. Üdülőterületi díjat fizetnek Tavaly üdülőterületté nyil­vánították az itteni Ti-sza- partot, ami azt is jelenti, hogy az itt lévő faházak tu­lajdonosaitól egy miniszter- tanácsi rendelkezés értelmé­ben üdülőterületi díjat szed­nek be, évi 600 forintot há­zanként. Azt megelőzően a terület bejáratánál lehetett belépőjegyet váltani, ami egyaránt szolgált arra. hogy az ott nyaralók a faházak­hoz. az alkalmi fürdőzők pe­dig a vízhez eljuthattak. Az üdülőterületi átalány beveze­tése után jogtalan volna a faháztulajdonosoktól még a belépőjegy megváltását is el­várni. Az viszont természe­tes másutt is, hogy strandra, kempingbe jegyet kell válta­ni a belépéshez. Fából — tájba illően Több üdülőhelyre elmen­tek tapasztalatokat szerez­ni, máshol milyen megoldást találtak? A tanács vb mellett működő idegenforgalmi tár­sadalmi munkabizottság háromszor is tárgyalta a kér­dést, majd a városi tanács testületé úgy döntött: épít­senek kerítést a strand köré. A kerítésen kívül vannak a faházak, a kemping és az út­törőtábor — a 10 forintot az fizeti, aki a strandra kíván belépni. Pénzszűke világunk­ban végül is indokolt, hogy a tanács minden eszközt meg­ragad, ahol egy kis bevételre szert tehet. Magánvélemé­nyüket is megfogalmazták az említett tanácsi vezetők. Má­thé Tóth Árpád: „Egyébként ellene vagyok mindenféle ke­rítésnek Filep István: „Ez egy szükséges rossz, de valamilyen kompromisszu­mos megoldás kellett”. A Nyírterv terveit a víz­ügyi igazgatóság vélemé­nyezte, környezetvédelmi kifogást nem emelt, de az esetleges árvízveszély mi­att kikötötte, hogy a kerítés szétszedhető legyen. így ké­szült egy fából, önmagában esztétikus kivitelben, a bere­gi táj hangulatához illeszke­dő kerítés. Ez még elfogad­ható is volna, hanem lent a víznél megdöbbentő a kép, és láttára joggal háborognak a természet, a Tisza szerelme­sei : betonoszlopokat mélyítet­tek a parti fövenybe, drótke­rítés díszeleg a vadregényes partszakasznál, belevezették a kerítést a folyóba. (Nehogy valaki fizetés nélkül besur­ranjon az erdő felől.) Megkérdeztük: ha már be­lépődíjat szednek, milyen új szolgáltatásokat nyújtanak a közönségnek? Elkészült egy parkoló. az új angol WC- blokk, öltözőfülkéket he­lyeztek ki, működik a zuha­nyozó, folyamatban, van egy másik parkoló, újabb WC-k készítése, orvosi rendelő megépítése napi egyórás ren­delési idővel, tervezik a nyilvános crossbartelefon ki­alakítását. Az ellátás megfe­lelő. Két úszómester, két ta­karító dolgozik a strandon. Naponta elszállítják a sze­metet. Vannak bizonyos ked­vezmények csoportoknak, közületeknek. A faháztulaj­donosok féláron léphetnek be, ;az úttörőtáboros gyere­keknek nem kell fizetni. Komfort a vízparton Sokan morognak a pénz miatt; mibe kerül ez „ne­künk”! Már a millió forintot is emlegetik. Erre is rákér­deztünk: mivel a GESZ be­ruházói jogot kapott, vissza­igényelhet az ÁFA-ból. így a végszámla nettó 533 ezer fo­rint. Ha jó az idő, egy nyá­ron megtérülhet. Csak az a drótkerítés ne volna! Kéretlenül nem sze­retnék tanácsot osztogatni, csak töprengek azon. vajon egy harmadik kaput nem le­hetne lent a víznél nyitni, ahol a faházaktól érkezők belép­hetnének? Szerencsére a Tisza nem tűri el olyan egyköny- nyen, hogy elcsúfítsák. Máris kitördelt a víz sodra néhány betonoszlopot, ledöntötte a drótkerítés egy részét. Mégis csak van igazság, ahogy a költő mondta: azért a víz az úr ... Megnyugtató ezzel kapcsolatban a műszaki osz­tályvezető ígérete: valami­lyen más megoldást fognak keresni és találni. Reméljük, olyat, ami nem sérti a Ti­szát ... Baraksó Erzsébet Vitorlástábor nyitotta meg kapuit a festői szépségű pécsi tavon, a Mecsek hegyei kö­zött. Az egyhetes turnusokban hetenként húsz, hat éven felüli, úszni tudó gyerek is­merkedik meg a „vizenjárás” elméleti és gyakorlati ismereteivel. A gyakorlati oktatás a legkönnyebben kezelhető, legkisebb Optimist típusú vitorláshajókkal történik. Levegőt! Szemeim végigfutnak a hirdetéseken, már lapoz­nék is tovább, de két szó szöget üt a fejembe. Biz­tos rosszul olvastam, meg­nézem még egyszer, most már figyelmesebben. Lé­legző vakolat. Ez van oda­írva. Már csak a használati utasítás hiányzik mellő­le. Ne tartsuk fülledt rak­tárban, mert nem kap majd levegőt! Ne tegyünk rá semmit, ami elzárná a légutait, mert megfullad! Aki viszont felkeni a háza falára, kérdezze meg, hogy éjszaka nem hor­kol-e, mert utólag hiába reklamál majd, hogy a vakolat nem hagyja alud­ni. Ha valaki nem tud aludni, nyugodtan hall­gathatja hogyan vesz le­vegőt ez a csoda. (Sz. Zs.) HOZZÁSZÓLÁS Újból a kisvárdai várról MUNKAVÉDELMI KIÁL­LÍTÁS nyílt hétfőn a záho­nyi vasútállomás nemdo­hányzó várótermében. A rendhagyó tárlat a vasút ve­szélyforrásaira irányítja rá a figyelmet és az utóbbi tíz év tanulságos eseteit tárja a lá­togatók elé. A MÁV Záhonyi Üzemigazgatósága szervezte kiállítás két hé’ten át várja az érdeklődőket. ÜJ NEMZEDÉK. Gyurcsán Ferenc a DEMISZ közel­múltban leköszönt alelnöljce új ifjúság centrikus politi­kai tömörülés létrehozását tervezi, melynek alakuló ülé­sét július 22-én, szombaton tartják Zsámbékon a tanító­képző főiskolán. Ezen a rend­hagyó fórumon a szervezet politikai arculatát, a műkö­dési szabályzatot és a kitű­zött célokat vitatják meg a résztvevők. Tisztelt Czagány Kálmán felügyelő úr! Olvastam június 30-án a megyei lakban megjelent: „Mi is van a kisvárdai vár­ral?” című reagálását a cik­kemre. ön ezeket írja: „A cikkben érintett néhány tény és adat nem felel meg a valóságnak.’ ... Majd később az anyag be­fejezésekor így ír: ...’’Fen­tieket azért tartottam szüksé­gesnek megírni, mert — ol­vasva a tudósítást — bizton állíthatom (?!), hogy a cikk írója nem volt ott a tanács­ülésen. Cikkét egyoldalú tá­jékoztatás alapján szélesebb körű tájékozódás nélkül írta meg.” Ezt, mint hitelességemet és szavahihetőségemet megkér­dőjelező mondatát visszauta­sítom. ön is ott — az úgyne­vezett jegyzőkönyvvezetői asztal mellett — ült velem együtt azon a tanácsülésen, ahol a magnóját csak a várat érintő témakor kapcsolta be, szinte előre készülve erre. A tényékhez néhány adalé­kot: a NYfRBER által készí­tett tanulmánytervet 1938. augusztusában készítették Az ebben szereplő emlékez­tetőknek részben készítője, illetve hitelesítője ön volt. Az első emlékeztető 1988. március 31-én készült a munkaközi — helyszíni-terv- egyeztetésről. A következő­re április 18-án Kisvárdán került sor. Július 6-án a me­gyei tanácson megtartott egyeztető tárgyalást követő­en július 17-én és 18-án új­ból Kisvárdán tartották a ve­zetői szintű tárgyalást. Ez utóbbi kétnapos tárgyalásnak az emlékeztetőjét ön készí­tette tisztelt Czagány úr Szatmári Istvánnal együtt. ön a „költségbecslési és megvalósítási ütemterv” ja­vaslatának időpontját 1989. december 15-re tette. Ez az anyag 1988. novemberében készült el, és nem az általam írt augusztusi időpontban. Ebben a stencilezett doku­mentációban az aláírólapon önt, mint konzulenst jelöli meg, de ezt ön nem írta alá. A dokumentumok magu­kért beszélnek. Mint város­lakó lokálpatrióta próbáltam sok szemszögből érzékeltetni a meglévő gondokat. Ön ne­vezte ezen a tanácsülésen 2 „tűzoltó gyakcrlófalnak” a várat mai állapotában. ön hivatalból így látja? Mi, kis­várdai lokálpatrióták nem. Szükségességét a várfel­újításnak és a várszínházi körülmények javításának senki sem vitatja, de a to­vábbi munkától vannak fon­tosabb és sürgetőbb megol­dandó feladatok a városban. A tanácsülés emlékei — visszahallgatva a magnófel­vételeimet — és az ön cikke, valamint az azóta eltelt idő néhány esete a városban kezd megerősíteni abban a hitemben, hogy ez a vár kö­rüli „vihar” néhány ember személyes érdeke, mely nem képviseli a tanácstagság, de főleg nem a városlakók véle­ményét. Vincze Péter RAGASZTÓS KÁBULAT Szippantás a halálba A látvány megdöbbentő: a ha­lott fiú fején nylonzacskó. Hu­szonegy éves volt. Néhány nap­ja szipózott. Részlet az 1989. január 16-án a naigykállói kórházban a sze­retteinek írott leveléből: ......... amit tettem, az Ür bo­csássa meg, és figyelje uta­mat, amit immár az Ö kezébe adtam. Döntsön a sorsomról, mert csak az ö nagylelkűségé­ben bízhatok . ..” „Bűnös életemen, gonoszsá­gaimon változtatni akarok . . . és többé a bűnös, gonosz szere­ket soha-soha a számba nem veszem . . . Szeretnék családot alapítani, gyereket nemze­ni . . .” A fiú az édesapjával három­szobás, fürdőszobás lakásban élt. Édesanyja négy éve meg­halt. Lacinak külön szobája volt. Az édesapja a rendőrségi meghallgatáson elmondta, hogy a fiával, Lászlóval a problémák már tizenkét éves korában kez­dődtek. Hatodik osztályba járt, amikor a tanárok jelezték: László szipózott. Az apja otffTbn ilyet nem vett észre. A papa, K. József azt is hallotta: a fia nem egyedül szipózott, de saj­nos, nem tudott mit tenni. Laci az általános iskola után a fehérgyarmati mérlegtár­ban géplakatos-tanuló lett, il­letve a helyi szakmunkásképző iskolába járt. K. Józsefnek eb­ből az Intézményből is tudtára adták: a gyereke szipózdk. Laci nem tett szakmunkás- vizsgát. A MEZÖGÉP-nél beta­nított lakatosként helyezkedett el. Itt körülbelül három hétjg dolgozott, majd a munkahelyét otthagyta. Egy évig az édes­apja tartotta, majd Laci 1987- től a Zichy Galériánál kép ke­reskedő. Ez a munkahelye az utolsó percéig fennállt, de kö­rülbelül egy éve ezen a terüle­ten semmilyen tevékenységet nem végzett, sőt 1988-ban tarto­zás címén 12 ezer forintot az apja fizetett a Zichy Galériá­nak. Időközben a szípózást a papa is észrevette. A „kellékeket” a fiatalembertől többször elvette. Általában nitrohígitót és pálma- texet használt. Az említett anya­gokat nylonzacskóba tette, és szívta. Hogy a fiú szipózik, arról so­kan tudtak. Egyszer emiatt a járőrök elő is állították. Négy évvel ezelőtt K. József a fiát elvitte a nyíregyházi ideggondozóba, ahol megvizs­gálták, s azt mondták: vigye haza. A fiatalember továbbra sem mondott le szenvedélyé­ről. Az Idén, egy januári napon az „öreg” arra ment haza, hogy Laci kábultan fekszik, s szót sem lehet vele váltani. Or­vost hivatott, aki a fiatalem­bert a nagykállói kórházba utal­ta: Onnan több heti kezelés után hazaengedték. Ezután sem dolgozott, s a szipózással sem hagyott fel — volt, -amikor elbújt, a padláson csinálta. Olykor kendermagból főzött magának teát. A szobájá­ban injekciós tűk is voltak, de az apja nem tudja, hogy azokat használta-e. A kritikus napon, 1989. július 3-án az apa reggel fél hatkor kelt fel, majd egy fehérgyar­mati lakáshoz ment, ahol a nap jó részében dolgozott. Reg­gel — ahogy máskor sem — a fia szobájába nem nézett be. Azt sem tudja, hogy Laci az előző nap, 2-án otthon volt-e. Az apa július 3-án 15 órakor tért haza. A postaládában az újság­gal együtt egy. a fiának címzett levelet is talált, melyet Lacinak átadandó, a szobájába lépett. Látta, hogy Laci az ajtóval szemben kissé oldalt térdel, a derekán hálózsák, a fején pedig nylonzacskó van. A bal arca a heverőn volt. Amint az apja kö­zelebb ért. látta: a fia nem él. Nem nyúlt hozzá. Értesítette a rendőrséget. amely bűncselek­ményre utaló nyomokat nem ta­lált. Laci halálát fulladás okoz­ta. Az ügyben a vizsgálat tart. Cselényi György tipli a „Móló" igya Erőss Károly, a Volán Vállalat igazgatója részér«, Nyíregyháza A Korányi III—IV. kör­zet lakói képviseletében azzal a kéréssel fordulok Igazgató Elvtárshoz, hogy a 7/A jelzésű autóbusz- járat útvonalának mi­előbbi meghosszabbítá­sát tegye lehetővé. Szük­ségességét a következők indokolják: e térség lakói az elmúlt évben ígéretet kaptak a városi tanács és a Volán vállalat vezetői részéről e járat meghosz- szabbítására. Az autó­buszforduló kiépítése pénzügyi fedezett hiá­nyában az elmúlt évben nem valósult meg. Ebben az esztendőben a városi tanács a nehéz gazdasági helyzet és a szükséges pénzügyi lehetőségek el­lenére is biztosította a pénzügyi fedezetét e tér­ségben az autóbuszforduló kiépítésére. Többszöri egyeztető tárgyalás elle­nére sem született meg az érdemi döntés. A Volán vállalat illetékes osz­tályvezetője a forduló épí­tését „felesleges” beru­házásnak minősítette, s ezt azzal indokolta, hogy a vállalat e térségben ki­alakítandó autóbuszfor­dulót nem tudja kihasz­nálni, a járat meghosz- szabbítására nincs fejlesz­tési lehetőség. Indoklásá­ban szerepelt még az is, hogy a 7/A járat meg­hosszabbítása nem indo­kolt, mivel a 14-es jára­tot sűrítették. (Ez a járat a reggeli csúcsidőben egyes járatú autóbusszal közlekedik, ami már a megelőző megállókban úgy megtelik utasokkal, hogy nincs is lehetőség e térségben lévő két autó­busz-megállóban az uta­soknak felszállni.) Ez a sűrített 14-es járat nem teszi lehetővé e tér­ség lakosságának megfe­lelő közlekedését. Az itt- lakók kénytelenek a fo­kozott balesetveszélyes úttesten a Csaló közi au­tóbusz-megállóig gyalo­golni. Ennek következté­ben a korábbi utasszám­lálás is torz adatot tar­talmazott. A városi ta­nács részéről nincs aka­dálya annak, hogy a leg­rövidebb időn belül hoz­zákezdjenek a forduló ki­építéséhez, elősegítve e térség lakosságának köz­lekedési problémája meg­oldását, ami az ittlakók részéről jogos elvárás. A lakosság e járat meghosz- szabbítósa érdekében el­fogadja az így keletkező minimális járatsűrűség-ki- esést, mivel ezen az út­vonalon még másik 3 já­rattal van lehetőség a vá­rosközpontba menni. Az egyeztető tárgyalások ellenére a Volán képvi­selője még csak lehetősé­get sem javosolt e térség problémájának megoldá­sára. így a késleltetés és az érdemi döntés elhúzó­dása miatt a városi tanács nem fogja tudni kivite- leztetni az autóbuszforduló megépítését. A több száz itt élő lakos mielőbbi problémájának érdemi megoldását elő­segítő döntését várva. Üdvözlettel: dr. Czövek Lászlóné 14. sz. vk. tanácstagja Ugornyánál drótfüggöny Elkerítették a Tiszát

Next

/
Thumbnails
Contents