Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-15 / 165. szám

1989. július 15. n hetés forrását tartják szem előtt. Most az aszfaltút, az ABC, aZ orvosi rendélő és a társközség, Komoró öháJlósu- lási szándéka a beszédtéma. Itt még nem szervezkednek a pártok, a nőegylet ellensú­lyozására a férfiak megerő­sítették a kertbarátklubot. Elmondásuk szerint nem az új szerveződésektől, hanem a becsületes munkától remé­lik a boldogulást a tuzséri- ak. Az oldalt írta és fényképezte: Tóth Kornélia A tozsrri elesettek hősi em lékműve. H ófehér (ilalnü, piros cseréptetejével, meg­hökkentő formájával le­nyűgözi az Idegent Nagy Béláék háza. A tuzsériak úgy igazítnak útba: az Év lakó­háza, az új iskolával szem­ben. Két éve ugyanis a me­gyei pályázaton ezt az ott­hont találta a legjobbnak a bíráló bizottság. A házas­párt odahaza találjuk, Nagy Béla az ERDÉRT-nél Xőda- rus, most éppen gyeden van a legkisebb gyerekkel, Máté­val. A felesége pedagógus, magyarra, franciára oktatja a kisvárdai Bessenyeiben a diákokat. Most ősszel állt ismét katedrára a három szü­lés után és fél évre a fér­je kénytelen (bár szívesen teszi) megszakítani a mun­káját, és egyelőre a kicsi ellátásával hivatalosan is fog- , lalkozni. A fiatal pár örömmel ve­zet körül a tágas birodal­mon. Roppant büszkék az otthonukra, no nem a díj miatt, hanem mert mindent a maguk kezével teremtet­tek elő, jószerivel a sem­miből. Mert azt pillanatok alatt belátja bárki, hogy a három kisgyermek mellett a pedagógus- és a fődarus- fizetésböl, no meg főként a % gyesből nemigen rugdalózhat senki. Az értelmiségiek meg­becsülésén lehetne siránkoz­niuk, Nagyék azonban vál­lalkozó szelleműek, és csep­pet sem riadtak vissza a közismert nehézségektől. — Anyósomék itt laknak mellettünk, ezért nincs ke­rítés az egyik oldalon. A telket tőlük kaptuk. A fér­jem sógora, Kőszeghy Attila tervezte a házat és egycsa- pásra beleszerettünk az iz­galmasnak ígérkező épületbe. Külön előnye, hogy nem kel­lett az induláshoz vaskos bankbetét, hanem ötletekkel és saját munkával formálhat­tuk igényeinkhez az ottho­nunkat. A fiatalasszony, aki a Hajdúságból került Tuzsérra, semmi pénzért nem menne máshová a festői szépségű faluból. Hét esztendeje kö­töttek házasságot, és úgy tervezték, nagy családban nevelik a gyerekeiket. Tehát a házépítéshez adott volt a telek. Míg körbejárjuk a hangulatos, hagyományos és modern elemeket társító helyiségeket, Nagyné avat be az olcsó berendezés tit­kaiba. A földszinti tágas hallban áll a televízió, a rá­dió, a lemezjátszó. Kényel­mes fotelokban pihenhet a család. Jobbra a konyha, amelynek barnára pácolt szekrényeit az ezermester férj saját kezűleg készíti. A haliból nyílik a megnevez­hetetlen, ám számtalan funkciót betöltő helyiség: a kazántól a mosógépig, a vasalódeszkától a kerti szer­számokig minden példás rendben sorakozik. Kád és zuhanyzó a kertből feljövő családtagnak, hiszen ekkora lakást képtelenség másképp takarítani. Az emeleten a gyerekeknek közős hálószoba, mellettük a szülők alusznak, már majd­nem berendeztek egy vendég­szobát, dolgozószoba is ju­tott. S még mindig van egy-két szobára való hely a padlástérben, majd ha lesz rá pénz, folytatják. A lakbe­rendezésnél nem dobták ki a nagymama komódját, a szép étkezőszekrényt, hanem kija­vították, átfestették és csak a legszükségesebbeket vet­ték meg a boltban. — Az egyetemi évek után döntésre kényszerültünk: városon, vagy falun vágunk neki az életnek. Tuzséron ma az értelmiségi sem számít csodabogárnak, ki-ki megta­lálja a társaságát. S ha olyan életteret teremtünk magunk­nak, amelyben otthonosan mozgunk, nincs értelme min­den áron városba vágyni — köszön el a kapuban Nagy Béla. Szabálytalan utazásra invi­tálom az olva­sót. Fedezzük fel együtt Tu- zsért, amelyet méltatlanul hanyagolt el az országépítő politika egé­szen az utóbbi évtizedekig. De akkor aztán törlesztet­tek minden korábbi adós­ságot, de erről majd ké­sőbb. Lépjünk vissza kerek száz esztendőt és máris érthető, a Lónyay család miért húzott fel ilyen pom­pás kastélyt. A Tisza kar­nyújtásnyira. A vállakozó kedvű utast a komp a túl­parton, Zemplénagárdön te­szi ki. Amerre a szém el­lát, almafák szegélyezik a portákat, még a Tisza partján is találni gyümöl­csöst. Békés, háborítatlan vidék... Mígnem átlépünk a hu­szadik századba és a fér­fiak már nem érik be a ház körül, a kertben meg­termelt forintokkal, állást keresnek. Előbb a vasút, majd az izmosodó, egyre jobban terebélyesedő fa­telep kínál munkát boldog­boldogtalannak. S ha az elmúlt két évtizedet néz­zük, egy kezünkön se tud- náhk összeszámolni, hány Üzem telepedett le Tuzsé­ron. A fatelepből az ÉR­DÉRT legnagyobb hazai gyáregysége lett. Vilmán Pál igazgató közel négy évtizede szervezi, irányítja. Forin­tokban sem csekély a nye­reségük, hiszen tavalyi munkájukért tizenkettedik alkalommal lehettek Kiváló Gyáregység, 400 millió fo­rintnyi eredménnyel. Ám en­nél messze jelentősebb az a misszió, amit Tuzsér és a főváros közelítéséért Vilmán Pál megtett. ö igazította először a pesti hivatalnok nyelvhasználatát, nem „le­megy”, hanem eljön Tuzsér­ra. Mert ha itt termelik meg a fővárosi íróasztalok gaz­dáinak a fizetését, törölje meg a lábát a messziről jött vendég, ha a gyárkapun belép. Nem véletlen, hogy az újonnan- kinevezett ve­zérigazgató, Váradi Géza első útja Tuzsérra, Vilmán Pálhoz vezetett. Véletlen, hogy most ismét a vezér- igazgatóval találkozhattunk itt. S ha folytatjuk a közel­múlt esztendők, iparfejlesz­tésének fölsorolását, a vasút és a termelőszövetkezet szá­mít nagymúltúnak. A Taurus koromfogadója ma Carbon- pack leányvállalatként mű­ködik. A Hungarofruct hűtő­házából lett a Tékisz, a Tu- zséri Élelmiszer Kereskedel­mi és Ipari Kft. Ma, amikor nem válogathatunk a mun­kaalkalmakban, Tuzsér még mindig joggal büszke arra: sikerült megúsznia a munka- nélküliséget. Akiben az aka­rat megvan, nem adják visz- sza a munkakönyvét. . Lépjünk át napjainkba! Ötödik hónapja, hogy fel­húzták a sorompót a szovjet határon, és minden eddigi­nél nagyobb tömegben ér­keznek a bevásárló turis­ták. A sokezres záhonyi tu­multust a tíz kilométerre fekvő Tuzséron is érzik. Óvodásoknak paradicsom a napfény, a víz, a levegő. Szépítő nőegylet F aluszépítő nőegyletet alakítottak nemrégiben Tuzséron. A férfiak, no és akik kívülrekedtek, meg­mosolyogták magukban a vállalkozást, de bezzeg, akiknek szóltak a szerve­zők, megtiszteltetésnek vet­ték, hogy rájuk is gondol­tak. Pedig nem reprezentálni hívták a nőegylet majdani tagjait az ötletgazdák: a szó legszorosabb értelmében ásót, kapát, gereblyét ragadtak és a falu csinosításáról nemcsak beszéltek, hanem tettek is. Nagyné Schelmczer Erika kezdeményezésére néhány pedagógus elhatározta: mi­vel nem látják elég tisz­tának Tuzsért, szemétszállí­tásra hiába .várnak, a köz­épületek előtt ott a senki földje, szóval akadt számos teendő. Előbb tizenketten döntöttek a nőegylet meg­alakításáról, de mire a cég- bíróság bejegyezte őket, legalább harmincra nőtt a számuk. — Gondos gazdák élnek Tu­zséron, akik rendben tart­ják a portát, de nekünk ez kevés. Hétvégeken jön­nek a turisták a Tisza-part- ra, és milyen hírét viszik Tuzsérnak, ha a közterület méltatlan egy üdülőfaluhoz? Ezt nem nézhettük tétlenül. Pedig nekünk is családunk van, gyerekeinket neveljük, de talán éppen ezért kell megmutatnunk, hogy szű- kebb, tágabb környezetün­ket a saját képünkre for­máljuk. Azt szeretnénk, ha itt mindenki otthonának érézné a falut. A tavaszi nagytakarítást a nőegylet szervezte és vé­gezte. A vasútnál a jegenye- nyár, az úgynevezett szovjet soron a gömbjuhar fasor visz- szaállítása, megmentése a cél­juk. A Lónyay-kastélynál számtalanszor ápolták a parkot, takarítottak a fel­újítást végzők után. Már szerveztek kirándulást is. — Nem ülésezünk, hanem szólunk a tanácselnöknek, ha valamit akarunk, ha tud, segít; ha nem, akkor mi magunk csináljuk meg. Gondoltunk arra is, hogy később az utcanevek, közté­ri alkotások megválasztásá­nál, az épületek stílusának alakításnál is számítana a tuzséri vezetés a vélemé­nyünkre. Nem önhittségből reméljük ezt, hanem mert több szem többet lát. És mi rögtön faluszépítő munkák­kal politizálunk, mondhat­nám divatos szóval, s így talán a nőegyletnek nagyobb a hitele. Képzelt kalauz 2000-ben „Törölj• meg a lábát a vendég Tuzséron... Kellett az önkiszolgáló bolt, mint egy falat kenyér, a Jégvirág fagylaltozót is megkedvelték, de ha valaki­nek meleg ebédre fájna a foga, hát tegye el az étvá­gyát későbbre! S itt ugorjunk most már előre az időben. Érkezzünk Tuzsérra a harmadik évezred fordulóján. Az idegenvezető kalauzolja utasait: íme, a csodálatosan felújított Ló- nyay^kastély, amelynek meg­mentéséért a helyi tanács és az MSZMP-bizottság köz­benjárására a megyei tanács és az Országos Műemléki Felügyelőség is a zsebébe nyúlt. De mindenekelőtt a lo­kálpatrióta tuzsériak pénze, társadalmi munkája keltette életre a kastélyt. A föld­szinten a Lónyay család re­likviáit állították ki két szo­bában, mellette a pazar há­zasságkötő terem. Az emele­ten panzió négyágyas szo­bákkal, egy busznyi népet egyszerre szállásolhatnak el. Az év lakóháza —1987 Nemcsak turistákra gondol­tak, hanem a holtszezonban egyhetes továbbképzéseket szervezhetnek itt. A főépületre merőleges alacsony házban találják az ebédet vendégeinknek — folytatja az idegenvezető 2000-ben —, iskolaidőben a gyerekek is itt ebédelnek. A korabeli krónika szerint régen ez cselédház volt, még előbb lóistálló, de ez ma már el­képzelhetetlen. Szemben a (kastély harmadik épületé­ben található az ifjúsági ház, filmet vetíthetnek, szín­darabot játszhatnak a tágas színpadon. Lehet, hogy egye­sek emlékeznek, annak ide­jén, 1989-ben itt avatták nagyközséggé Tuzsért ... Képzeletbeli utazásunkból visszazökkenünk a mába, amelyben Danes István MSZMP-titkár és Ur Albert tanácselnök segít eligazod­ni. Egybehangzóan állít­A festőművész-pár ajándéka A szellemi pezsgés hiá­nyától szenved az ér- telmiságiek jó része fa­lun. Van persze kivétel is. Boros Miklós és Borosné Barabás Katalin sem ide­genként jött Tuzsérra, a feleség itt született, a férj szakolyi. Katalin a helyi iskolában tanít, a párja a komoróiban igazgatóhelyet­tes. Festőművészek — mond­ják róluk faluszerte, de az asszony tiltakozik: ők csak festegetnek. Bár javában benne járunk a nyári szünidőben, amikor Borosnét az iskola szertárá­ban találjuk: az alkotótá­borban a leendő tanároknak magyarázza a művészet technikáját. Ősztől érdekes kísérletben vesz részt: a magyart és a művészeti tár­gyakat komplex módon ok­tatják az ötödik, hatodik osztályban. Tempera, olaj, tűzzo­mánc, kerámia — néhány anyag és kifejezési forma, amely a kétgyermekes fiatal művészpár számára az élet­öröm, a közösséghez tarto­zás, a természet szépségének megjelenítésére szolgál. jáik: a politikai ezséljárás egyelőre elkerülte a csöndes falut, itt az emberek első­sorban a munkát, a megél­Csónakkal a Tisza-parton. A temetőben lévő formabontó halott asházat Kőszeghy At tila tervezte. II Kelet­a majQjarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE

Next

/
Thumbnails
Contents