Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

1989. július 1. 11 dolgozhatnak majd, de meg­valósul régi álmulk, az egy- iműszalkos tanítás is. Nem feledkeznek meg azonban a község régi építé­sének pontosan száz éves évfordulóját ünneplő régi is­koláról sem, hamarosan hoz­zálátnak annak felújításához is. Többek között szigetelik a falaikat, a cserópkályhát központi fűtéssel váltják fel, sort kerítenek az ablakok, aj­tók, a tetőzet cseréjére, s gondoskodnak a tisztességes homlokzatról is. Ráférne már a bővítés a nagy község kéttannyelvű gimnáziumára is, ám erre kicsit még várni kell. Az el­képzelések szerint azonban már nem sokat, egy nyolc- tantermes szárny, s egy százhúsz személyes kollégi­um épitését fontolgatják az illetékesek. s viszik el a jó, netán rossz hírét az ország majd min­den sarkába. Már csak azért sem en­gedhetik meg maguknak a lökiek a nagyközséget övező szemétkupacokat, mert köte­lezi őket a cím, mely azt jelzi, hogy a megye legszebb települése elnevezésű pályá­zatot a saját kategóriájában a megtisztelő harmadik he­lyezést érték el legutóbb. A díj természetesen azt is jel­zi, hogy a község lakói az elmúlt időkben szemétügy­ben is sokat tettek, annak ellenére, hogy szervezett szemétszállításról nemigen lehetett beszélni eddig. Ám hamarosan nagyot változik a helyzet, hiszen a dunántúli Barcson meg­rendeltek egy speciális sze­métszállító kocsit, melynek alkalmazása azt is lehetővé teszi, hogy mellőzhessék az utcai kukákat. A kocsi rend­szeresen felkeresi majd az utcákat a nejlonzsákokban összegyűjtött szemétért, hogy azt a kijelölt helyre szállítsa. A dolognak egyet­len szépséghibája van csu­pán, esős időben a szilárd burkolattal nem rendelkező utcákat aligha közelítheti meg. Ám az új formájú sze­métszállítás még így is nagy előrelépést jelent, a gépko­csivásárláshoz a megyei ta­Ahogy bekö­szönt a jó idő, Tiszalökön is felgyorsul az élet. Miskolc, Debrecen, Nyír­egyháza felől mind több ko­csi érkezik, pezsegni kezd az egyébként máskor sem túlsá­gosan csendes főutca élete. A fő vonzerő természetesen a Tisza, az erőmű környéke, ahol az utóbbi valóságos „szabadidőváros” nőtt ki a földből. MEGVÁMOLJAK A TI­SZÁT. Az üdülőtelep két nagy részre osztható ma már. A Keleti-főcsatorna nyugati partján már régebben fel­épültek a hétvégi házak, ám újabban az innenső oldalon is nagy a nyüzsgés: újabb telkeket alakítottak ki, s aki csak teheti, kis üdülőt épít rá. Ma mintegy nyolcszáz te­lekgazdáról beszélhetünk, mely azt jelenti, egy-egy for­galmasabb hétvégén három­négyezren is a folyó mellett pihennek, s még akkor nem is említettük azokat, akik szállás híján csak egy napot tölthetnek el a víz mentén. A becslések szerint a hatezres Tiszalök lakossága ilyenkor szabályosan megduplázódik, nemegyszer több mint tíz­ezer ember tartózkodik a községben, illetve a üdülőte­lepen. Korábban számtalan gond forrása volt ez, s jó néhány­szor kijutott a kritikából a tanács vezetőinek is. Király Sándorral, a nagyközségi ta­nács elnökével arról beszél­gettünk, hogy mi változott az elmúlt időben a településen, s kint az üdülőtelepen. — Sajnos el kell ismer­nünk, gyakran nem ok nél­kül érte szó a házunk elejét. Különösen az ellátás miatt kapott a település vezetése sok bírálatot, s azt kell mon­danunk, főleg a kieső helye­ken, s az üdülőterületen lévő üzletek kínálata szegényes ma is. Növelte a gondot, hogy nem volt egy tisztessé­ges ABC áruházunk, s egé­szen a legutóbbi időkig az úgynevezett húskeret megkö­tötte a kezünket. Igaz, a vé­gén eléggé liberálisan kezel­ték már azt, de így is meg­esett, hogy aki későn ébredt, annak bizony már nemigen jutott hús, vagy felvágott. A keretgazdálkodást sze­rencsére már feloldották, s nemcsak hús, de hely is van, ahol el lehet adni. Külsőre is tetszetős, kulturált ABC-t kapott a település, s ráadásul nemcsak itt kapható húster­mékek, de a tedeji állami gazdaság és a tiszavasvári áfész .husbolljában is. A kí­nálatot minden bizonnyal bő­víti majtf;a húsüzem is, mely­nek építését hamarosan meg­kezdik a községben. Évente mintegy tízezer sertést dol­goznak majd itt fel, egyben munkaalkalmat teremtve fél- száznyi helybélinek. Nyolcszáz víkendtelek, majd annyi hétvégi ház — egy szabályos, nem is lebe­csülendő lélekszámmal ren­delkező település, melynek lakói természetesen kulturált életfeltételeket várnak az anyafalutól. A komforthoz hozzátartoznak az utak, a közvilágítás és persze a víz, Jó időben felgyorsul az élet méghozzá a vezetékes is. Az előbbi kettő ma már nem sok fejtörést okoz az ott la­kóknak, ám az utóbbi még hiányzik. Igaz, a régebbi tel­kek gazdái önálló kutakat fúrtak ugyan, ám az egészsé­ges, biztonságos vízellátást mégiscsak a vezetékek ad­nák. — A Keleti-főcsatorna ke­leti felén kialakított telkek tulajdonosai már kényelmes helyzetben vannak, hiszen Lökről kivittük a vezetékeket egészen a csatornáig, így ők már gond nélkül tudtak csat­lakozni. Hamarosan lehető­ség lesz erre a túlparton is, önköltségi áron. Furcsa módon a tiszalöki üdülőtelep fő vonzerejét nem is Szabolcsban, hanem a túl­só parton találjuk, a csobaji Holt-Tisza mentén. Fürdeni csak ott lehet, s ott érdemes, mert biztonságos, s hatalmas kiterjedésű, nem kell min­duntalan attól tartani, hogy napozás közben az ember há­tára lépnek. Csak éppen az átjutás a túlsó partra... az bizony meglehetősen bonyolult, s nem mindenkinek telik mo­torcsónakra. Régi terve már a község vezetőinek, hogy az innenső oldalon megteremt­sék a strandolás lehetőségét, de eddig minden elképzelés rendre meghiúsult. Ám most végre megvalósulhat az álom. — Egy csatornát ásunk, mely a Tiszából ágazik ki, s a folyóhoz csatlakozik. így egy háromhektáros vízfelü­letet, s egy nyolchektáros szi­getet nyerünk. A csatorna medre fokozatosan mélyül majd, így mindenki biztonsá­gosan lubickolhat, a szigetre pedig kempinget tervezünk, mely a parkosítás után min­den bizonnyal a sátras turis­ták paradicsoma lesz. A föld­munkák már javában tarta­nak, s hamarosan elkezdjük a híd építését is, mely a szi­getre vezet. Természetesen ez nem kevés pénzbe kerül, de a saját erőnkön kívül jog­gal számítunk központi se­gítségre, s ígéretet kaptunk komoly társadalmi munkára is. A megcsapolt Tisza vízéber. az elképzelések szerint jövő ilyenkor lubickolhatunk majd, s akkorára készen áll­nak már a strandolás szo­kásos kellékei is. új iskola a főut­cán. A terveknek megfele­lő ütemben halad a löki álta­lános iskola építése, s úgy tűnik, semmi akadálya nem lesz annak, hogy szeptember elsején a tanulók és a peda­gógusok birtokukba vehes­sék. Az új iskoláról nyugod­tan elmondhatjuk, hogy az szinte minden igényt kielé­gít. Tizenhárom tanterem, hatszáz adagos konyha, s több mint félezer négyzetmé­ter alapterületű tornacsarnok áll majd a használók rendel­kezésére, akik nem csak kor­szerűbb körülmények között Itt még: lehet pihenni. BOTOS-PART: A Botos­dűlő közepe táján van egy domb, annak a neve. Valószí • „Próbavásárlás” az új ABC-ben FÚJHAT A SZÉL ... Egy­magára valamit is adó tele­pülés ma már nemigen tűr­heti el szó nélkül, hogy a portákon felgyülemlett sze­mét illegális úton a legkü­lönfélébb területekre vándo­roljon, s onnan a szél szár­nyán tovább utazzon. Külö­nösen nem engedheti meg magának ezt egy olyan vá­rosiasodó nagyközség, mint Tiszalök, melyet nyaranta ezrek és ezrek keresnek fel, nács egyébként egymillió nyolcszázezer forinttal já­rult. ★ HIÁNYPÓTLÓ KÖNYV TI- SZALÖKRÖL. Aligha van Tiszalökön olyan állampol­gár, aki ne ismerné Görbedi Miklós tanár urat, s aki ne hallott volna arról, hogy a köztiszteletben álló pedagó­gus évek óta szorgos látoga­tója a megye irattárainak, a helybéli öreg porták öreg la­kóinak. Ám arról már keve­sebben tudtak, hogy az apró­lékos kutatómunka célja egy majdani könyv, melyben Ti­szalök múltját, s jelenét igyekszik bemutatni a szer­ző. A vaskos kötet Tiszalök a századok tükrében címmel a napokban jelent meg, szám­talan csemegével szolgálva helybélinek, idegennek egy­aránt. A szerző többek között részletesen feldolgozta Lök történetét, a község ragad­ványneveit, földrajzi neveit, bemutatja a század eleji nép­szokásokat, megismerkedhe­tünk a Virginia kódex-szel, a Tiszalökön 1844-ben felfede­zett régi magyar nyelvem­lékkel. Az alábbiakban a telepü­lés földrajzi neveiből kö­töttünk össze egy csokrot, mely egyúttal a község múlt­jának egy-egy szeletét is be­mutatja. Rózsák a főutcán. (Suri Attila felvételei) nű, hogy hordott halom, ré­gészeti leleteket találtak az aljában. Pesty Frigyes régi adatközlői szerint „Kis- és Nagybotos egymáshoz közel álló magas halom, hova haj­dan verekedés végett az egy­másra haragudó lakosok nagy botokkal kijártak.” Valószí­nűbb az idősek azon magya­rázata, hogy a Botos-part olyan meredek, hová csak bot segítségével lehetett felka­paszkodni. tóterület lett. Az eke máig forgat ki követ, téglákat. MEGYÄGÖ-DÜLÖ: Az itt régen tenyésző vadmeggy­fákról kapta a nevét. MÉNESÁROK: Ma már nem ismerik az elnevezést, de a régi iratok tudni vélik, hogy az úgynevezett Király­teleki pusztáról hajdan a ki­rály ménese ez árok mentén járt le inni a Tisza vizére. FENYÉR: Elnevezése ősi szó, füves, legeltetésre hasz­nált területet jelent. Már a múlt század elején is csorda­legelőnek használták. FÜZGÁT. Az Ószölő sar­kánál lévő gátszakaszt neve­zik így a községbeliek. Az idősek emlékezete szerint 1888-ban itt vágták át a gá­tat a Tiszán túl lakó embe­rek, hogy ne őket öntse el a víz. GYILKOS-LAPOS. Az idős emberek arról beszélnek, hogy a múlt században Erdélyből pásztorok jártak telelni a le­gelőre és egy verekedés al­kalmával itt ütöttek agyon egy juhászt, ezért kapta az elnevezést. Hitelesnek tűnik, mert Balogh István Szabolcs megye státumai a pásztorok megrendszabályozására a XVIII. században című köny­vében az alábbiakat írja: „Ti­szalök határában, Hajnalo­son sőrésgazdák, nagyrészt erdélyi örmények béreltek legelőket, ahol tavasztól őszig hizlalták vásárra szánt sőre­marháikat, s legtöbb esetben itt is teleltették a kaszált vagy vett takarmányon.” KISLESHALOM, ÖRHA- LOM: A tiszaeszlári közút mellett található. A hagyo­mány szerint az ellenséget Béla királyunk idejében e ha­lomról vigyázták. KOSÄRDOMB: Magas ha­lom, hol régen a juhászok nyájaikkal kosarakban vagy karámokban tanyáztak. KÖVESTELEK: Sokak sze­rint az Árpád-korban itt volt a község. Mikor a mai helyé­re-települt a lakosság, szán­MESZES: Sem a kataszteri térképen nem jelezték, sem Pesty Frigyes adatközlője nem említi, pedig a köztu­datban a mai napig él. Az elnevezést úgy magyarázzák, hogy a tutajos tótok meszet hoztak a hegyekből és a Tisza itteni partján kötöttek ki. RÁZOMPUSZTA: Ez nagy­jából ott volt, ahol most a Keleti-főcsatorna kiindul a Tiszából. A Rázom elnevezés azonban több ennél, az erő­mű építkezésekor a régészek egy Árpád-kori falu marad­ványait tárták itt fel. SASFÉSZEK: Ez is ura­dalmi földön volt. Az adat­közlők szerint mostan szép szántó, hajdan ligetes föld, hol „igen sok sasok tanyáz­tak”. SZILVAS: Az elnevezést a Tisza gátjától a Holt-Tisza melletti területre vonatkozik. A század elején ez volt a le­gények, leányok szórakozási helye is. Vasárnaponként la- cipecsenyét, bort kínáltak a kocsmárosok, szólt a cigány­zene is. Kora délutántól már táncolhattak a fiatalok, de a lányoknak csordahajtásra ha­za kellett menni. VIGYORGÓ DŰLŐ: Pesty adatközlője szerint a haj­dan itt állott Vigyorgó neve­zetű csárdáról kapta a ne­vét, melyből a vendégek meg­elégedetten, nevetve, vigyo­rogva jöttek ki az abban mért jó hatású italok miatt. Az oldalt összeállította: BALOGH GÉZA || Kol*t­a Iragyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE

Next

/
Thumbnails
Contents