Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-06 / 131. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. június 6. Tizenkilenc éve nyújtja a karját Emberségből példa Véradók közt Nyírbátorban Korán keltek ezen a napon a nyíregyházi véradóái- lomás dolgozói, hogy időben ott legyenek a nyírbátori fúrógépgyárban, ahol 190-en jelentkeztek, hogy életmentő vérüket palackba gyűjthessék gyógyulni kívánó embertársaik számára. Gere Gyuláné vöröskeresztes titkár szerint a szervezés egyre több plusz munkát igényel. Nehéz új véradókat szervezni a mozgalom számára, a régi véradók egészségi állapota romlik. Néhány vélemény, hogy mit jelent a véradás: Lipcsik Andrásné — 1973- ban, 18 évesen adtam először vért, t azóta már 15-ször. Tagja vagyok a gyári véradó bizottságnak. Mindig az első között nyújtom a karomat, és utána itt maradok segíteni a többieknek. Ha számít a szavam, az ajánlanám — többi véradó nevében is —, hogy az AIDS kizáró nyilatkozat jelenlegi formája helyett találjanak ki valami mást: emberibbet. Nagy István 17-szeres véradó: — Tizenkilec éves korom óta minden évben adok vért. Csoportvezetőként dolgozom, munkatársaim körében propagálom a mozgalmat, elsősorban személyes példamutatással. Édesapám is rendszeres véradó volt. Természetes volt számomra, hogy követni fogom a példát. Azzal a tudattal megyek haza, hogy talán valakinek pont az én vérem adja visz- sza az életét, az pedig gyerekek, szülők, testvérek, barátok könnyét szárítja fel. Csorba János 18 éves hegesztő: Most adtam először vért. Kicsit féltem de az a tudat, hogy másokon segíthetek, bátorságot adott. Tölgyes István 31 éves, üzemfenntartási osztályvezető, a 10-es számú választó- kerület országyűlési képviselője: — Miskolci egyetemista koromban adtam először vért. Mint vezető is támogatom a mozgalmat. A véradást olyan humanitárius cselekedetnek tartom, ahol mindenki jól jár: a beteg életet kap, s mivel a véradás szűrés is, a véradó idejében kezdheti kezeltetni rejtett betegségiét. (s. j.) Általános iskolások sikere németből Szép eredményt értek el a szabolcsi általános Iskolások Budapesten. az országos német nyelvi versenyen. A nyíregyházi 2. számú ált. Isk. 8. osztályos tanulói : Dienes Eszter. Kocsis Anita, Pál Szabolcs — szaktanáruk Tőkey Péterné — országos 6. helyezést, ill. az 1. számú gyakorló általános iskola 7. osztályosai: Bremzay Adám. Gáspár! Zoltán. Jeszenszky Gábor — szaktanáruk Nagyné Fazekas Katalin — 7. helyezést értek el. Eredményük annál is értékesebb, mivel a csapatok között döntö többségében dunántúli és budapesti Iskolák szerepeltek. Gáspárt Zoltán és Kocsis Anita egy- egy egyéni versenyszámban első helyezett lett. Viaszveszejtéses öntés Kitágítják a műfaj határait Táborzárás előtt a sóstói éremművósz-telopon , Bronzöntéshez készülődnek a művészek. A földbe ásott samottban a narancsvörös, olvadó bronz. Néhány perc és a formába kerül az aranyló láva, hogy elnyerje újabb alakját. Sóstón vagyunk, az úttörőtáborban működő XIII. nemzetközi éremművészeti és kisplasztikái alkotótelepen, ahol május 2-től június 10-ig dolgozhatnak a művészek. Az idén 11 szobrászművész tevékenykedik a tó partján lévő táborban. Négyen közülük külföldről, Bulgáriából, A Kelet-Magyarország március 30-i számában megjelent „Nyomdák Nyíregyházán” című cikket szeretnénk kiegészíteni, illetve néhány állítását cáfolni. A cikket kiegészítő állításainkat édesapánk, Venkovits Károly sajátkezűleg írt önéletrajzából vettük, de élnek még Nyíregyházán olyan személyek, aikiik tanúskodhatnak a tények valódiságáról. Édesapánk, Venkovits Károly 1930-ban felkerült Budapestre, ahol az Atheneum nyomdában dolgozott 1936- ig, mint gépszedő. 1936 nyarán kedvező ajánlatot kapott a nyíregyházi Orosz-nyomdától, s mint lapszedő vállalt munkát, tehát ebben az időben nem lehetett nyomdatu- lajdonos, mint azt a cikk írta. Nyíregyházán a nyomdász szakszervezet elnöke és a szociáldemokrata párt végrehajtó bizottságának tagja volt, mely tisztséget 1941-ig viselte. Ekkor, a munkaadójával történt összetűzése miatt — mivel az elvárta, hogy ingyen dolgozzon munkaidőn kívül, s ezt apám megtagadta —, felmondott, s elhatározta, hogy önállósítja magát. Ekkor, 1941-ben vett meg egy gazdátlanná vált kis nyomdát az örökösöktől és a hitelezőktől. Ezzel tehát azt az állítást is cáfolnunk kell, hogy a Venkovits- nyomdában szintén sztrájkot tartottak, mivel a nyomdatu- lajdonos az akkori szellemnek megfelelően nem alkalmazott zsidó munkást. Sőt ennek ellenkezőjét állítjuk, ugyanis az NDK-ból, Csehszlovákiából és Lettországból érkeztek. A hét magyar egyike a békéscsabai Varga Géza, aki felfokozott érdeklődéssel várja az öntést, többnapos munkájának eredményét. Mint mondja, nagyon készült az alkotó telepre, ahol a Kö- zép-Európában szinte páratlan, úgynevezett „viaszveszejtéses” öntési módra nyílik lehetőség. Ez már-már elfelejtett és a tábor vezetője Győrfi Sándor által újból felelevenített öntési technolóEgy nyomdász életútja volt zsidó munkása, és orosz származású is, s a Klafter nyomdától kapott segítséget, mert a tulajdonos megengedte, hogy a szedőgépü- iket használja A felszabadulás után elsőként indította el a városban a nyomdát, kezdetben sok orosz nyelvű munkát végzett. Saját .készítésű cirill betűkkel és bélyegzők vésésével állt az akkori orosz parancsnokság és a magyar hatóság rendelkezésére. ö készítette el a „Magyar Nép” című demokratikus lapot elsőként, csak amikor 1946-ban megalakult a Dózsa kft. nyomdavállálat, akkor vitték oda az újságot. A nyomdában dolgozók foglalkoztatása érdekében vállalta el a kisgazdapárti ,.Szabolcsi Kis Üjság” nyomtatását 1946 márciusában, amit 1947 novemberéig készített. A nyíregyházi kisiparosság felkérésére részt vett 1947 februárjában az ipartestületi tisztújításon, s mint az ipartestület aleinöke ikerült be a testület elöljáróságába. Szakszervezeti tagságát mindvégig megtartotta. Venkovits Adél és Csépány Tiborné Venkovits Olga Nyíregyháza gia, amely „csorbítatlanul képes visszaadni a felszabadult érzésekből született formák frissességét”, kitágítja a műfaj határait. Vonzó az is, hogy a művész az öntésnél is jelen lehet, így részt vesz a megvalósítás teljes folyamatában. Megkezdődik az öntés, az egyik formába kerül Varga Géza egyik érdekes plasztikája, a Manóvár, amely egy ágas-bogas fát formáz még, az ágak között apró manócs- kákkal. Kis György Budapestről jött. ö már harmadszor látogat el Sóstóra. A mostani, általa nagyrabecsült meghívást az tette lehetővé, hogy legutóbb nagydíjat nyert a soproni éremművészeti bi- ennálén. Szívesen mutat az itt készült alkotások közül néhányat. Tektonikusán épített terek, felületek. Az egyik például egy színpadot és egy színészt ábrázol. A hatalmas függönyök előtt szinte elvész a szülész alakja, mégis ő uralja a teret. A telepen találjuk Sz. Kürti Katalin művészettörténészt is. Debrecenből jött át megnézni a mai öntést. Mint mondja, aki szobrászattal, művészettel foglalkozik, még ha elméletileg is, annak igen fontos, hogy lássa az alkotás folyamatát. A 13 szezon alatt száznál is több művész fordult meg Sóstón az alkotótelepen, amely az évek során a nemzetközi érdeklődés fókuszába került. A kiváló technikai feltételek színvonalas vendéglátással párosulnak. A tábor művészi eredményét bárki megszemlélheti az új nyíregyházi városi galériában, amelynek az anyaga rövidesen bővül az új alkotásokkal, hiszen mint ismeretes, a művészek a szíves vendéglátásért itt készült műveik egy részét a városnak adják. A most készült munkáikat a zsűri június 6-án értékeli. A művésztelep idei szezonzáró tárlatát pedig június 8-án nyitják meg a képtárban. Bodnár István Csapolják a tengelyt Szemen lőtte támadóját Nem segített a szkanderozás Ivás, szóváltás, szkanderozás, ütés. osúzlizás, verés .. . Ezek a címszavai a tavaly május 28-án, Ojfehértón történt bűncselekménynek. De nézzük részletesebben. A 37 éves Szedlár Pál, a 48 éves Mocsár Zoltán és a 22 éves Mocsár Attila (mlndüiárman újfe- hértól lakosok) az említett napon az újfehértói Vöröshadsereg úti Mályváskert nevű italboltban szórakoztak. Szedlár Pál és az erősen ittas Idős Mocsár Zoltán között szóváltás keletkezett, s lökdösődtek. Mocsár Zoltán ötletére a nézeteltérésüket szkanderozással igyekeztek tisztázni. Időközben a kocsmába érkezett Mocsár Zoltán fia. Mocsár Attila is. aki Szedlárral szintén szkanderozott . Ekkor Is szóváltás alakult ki közöttük, majd idős Mocsár Zoltán hátulról puszta kézzel megütötte Szedlár Pált, aki a további vitát elkerülendő elhagyta a helyiséget. Az üzletvezető, a hangoskodás, miatt bezárta a bejárait! ajtót, valamint azért, hogy Mocsárék az Italboltból ne tudjanak Szedlár után menni. Idős Mocsár Zoltán — a kezében törött sörösüveggel — a hátsó ajtón ment az udvarra, s ott támadólag lépett fel. Ot Szedlár Pál csúzliból Indított kaviccsal többször hátba lőtte, majd idős Mocsár Zoltánt jobb szemen találta. Miután az italboltvezető a kocsma első ajtaját kinyitotta, az ott lévő Mocsárék Szedlár után szaladtak és öt bántalmazták. A csiúzillövés következtében id. Mocsár Zoltán súlyos fokú és maradandó látásromlást szenvedett. A Nyíregyházi Városi Bíróság Szedlár Pált maradandó fogyatékosságot okozó testi sértésért egy évi börtönbüntetésre és 10 ezer forint pénzbüntetésre Ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztették. A bíróság Mocsár Zoltánt a garázdaságért egy évi próbára bocsátotta. Mocsár Attilának 2 ezer forint pénzbüntetést kell fizetnie. Az ítélet valaimennyiük esetében jogerős. lesgy) Alapítvány a jövőért Mátészalkán az Esze Tamás Gimnázium és Egészség- ügyi Szakközépiskola szülői munkaközössége a pedagógusnap alkalmából 50 ezer forintos alaptőkével felajánlást tett. A „jövőért” alapítvány célja a nevelés és oktatás társadalmi presztízsének növelése, a pedagógusmunka jobb elismerése, valamint — és talán ez a legfontosabb — a tanulóifjúság ösztönzése a minél nagyobb tudás megszerzésére. Ebből az alapítványból minden nyugdíjba vonuló pedagógust ötezer forint illet meg, amelyet ünnepélyes keretek között adnak át. ötezer forint díjat kaphat az alapítványból évente egy olyan végzős tanuló, aki kiváló tanulmányi eredményű, de nehéz anyagi helyzetű és továbbtanul. Részletes szabályozás írja elő, hogyan kell átadni a díjakat, mikor és hol, arról is, hogy az alapítvány kezelésének jogi feltételei biztosítottak legyenek. (tha) Megszépülő ipari műemlék A Túr folyócska partján, 1899-ben épül vízimalom fa alkatrészeit kikezdte a idő. Túristvándiban elkezdték a fazsindelyek kicserélését. A malom molnárja, a hajtókerekek tengelyét szétszedve tapasztalta, hogy ez is elkorhadt. A tetőjavítást végző tarpaj kisiparosok már csapolják az új tengelyt, s így több évre ismét üzemképes lesz a vízimalom. A látogatók — mit sem törődve a javítással továbbra is érkeznek. Május végén például osztrák banki szakemberek jártak Istvándiban, a mátészalkaiak vendégeként. A igán nem megoldás „Odafönt ragasztják rá a cirokét a filmekre, mi már megrágott gittet kapunk ...” — mondta nemrég a megyei közművelődési bizottság ülésén a mozi üzemi vállalat igazgatója. A malíciózus megállapítás pedig arra vonatkozott, hogy nálunk évtizedek óta a főhatóság dönti el, mi tekintendő „érték”-nek. Az e kategóriába sorolt filmek után aztán dotáció jár a forgalmazónak. Elvileg mindez rendben is volna, hiszen az értéket valóban támogatni kell, a művészfilm sehol a világon nem számít üzletnek. De rég idejét múlta — mégis él — az a hazai gyakorlat, hogy a minősítés legfőbb kritériuma: melyik országból származik a film. Miközben nyilvánvaló, hogy a szocialista országokban készült, s nálunk „támogatott” vagy „kiemelten támoga - tott” kategóriába kerülő filmek között valóban akad egészen kiváló — de vannak tucatdarabok is. A filmek minősítésének ez a ma már túlhaladott formája, része annak a megcsontosodott srtuktú- rának, amelynek más elemei azért már kezdenek elmozdulni. Igaz, nagy késéssel. A tévé, majd a video szerte a világon átformálta a mozikat, a film- forgalmazást — a hazai hálózat meg se rezzent belé, pedig a 130—150 milliós csúcsról egyharmadra zuhant a mozilátogatók száma. Csak az utóbbi időben mozdult meg az állóvíz: új forgalmazók léptek a piacra, a mozik egy részét kiadják vállalkozóknak (ebben éppen a Szabolos-Szatmár Megyei Moziüzemi Vállalat játszott úttörő szerepet), terjed a videovetítós. A mozihálőzat alapvetően mégis korszerűtlen. A filmfőigazgatóság egyenesen úgy látja, hogy az ország 3500 mozijából 3000 fölösleges. A mi moziüzemi vállaltunk szerint a helyzet ugyan katasztrofális, de annyira nem reménytelen, hogy megyénk ben csk 30—35 településen maradhasson életben a mozi. A legveszteségesebbeket persze be kell zárni, de a nyereséget hozó „első vonal" mögött igenis szükség van egy olyan hálózatra, amely hasznot ugyan nem képes hozni, de még eltartja önmagát. Mindenütt a helybeliekkel együtt kell megkeresni a legjobbnak látszó megoldást. A megye hatvan településén ez már megtörtént, további hatvan helyen még nem jutottak dűlőre. Tudniillik csak közösségi vállalkozásban lehet megmenteni a mozit. Magánmozi szóba sem jöhet, mert aligha akadna rá jelentkező, hiszen legalább (évi) egymillió forintos bevételnek kell lennie ahhoz, hogy ebből százezer forint haszon maradjon. Megszívlelendő annak a tanárnőnek a véleménye, aki az említett tanácskozáson hangsúlyozta: a kistelepüléseken mindenekelőtt az iskolát, a pedagógusokat kell megnyerni és partnernek tekinteni a mozi (a filmvetítés) megmentéséhez. És elgondolkodtató az is, amit egy másik hozzászóló mondott: a falvakban pótolni lehet a mozit a videóval — de nem úgy, hogy a készüléket a kocsma kapja meg, ahol aztán már a felest is kínálják a fiataloknak a film mellé ... Gönczi Mária
