Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám
1989. június 24. Kolet-Mogyaroronáfi 3 Oroszt, vagy valami mást? Ügy érzem, törököt fogtunk azzal a döntéssel, amely engedélyezi, hogy szeptembertől az általános iskolák negyedikesei, illetve ötödikesei, valamint a középiskolák első évfolyamának tanulói maguk dönthessék el, milyen nyélvet óhajtanak tanulni. A művelődési miniszter által "kiadott közlemény ugyan hangsúlyozza, hogy a szabad nyelvválasztást egyedi megoldásként engedélyezi az oktatási intézmények számára (tehát csak azoknak az iskoláknak, ahol megvannak az ehhez szükséges feltételek), de így is félő, hogy ebből sokan csak azt fogják kihallani: „szeptembertől nem kötelező az orosz”. Véleményem szerint felkészülhetünk rá, hogy nagy nyomás nehezedik majd az iskolára. Azok a gyerekek (és szüleik), akik túl nehéznek találják az oroszt, — vagy csupán más nyelvet szeretnének tanulni — minden bizonnyal némi zúgolódással fogják tudomásul venni, hogy iskoláink túlnyomó többsége egyelőre képtelen élni a nyakába szakadt lehetőséggel. Azon egyszerű oknál fogva, hogy míg az új helyzethez képest orosztanárból túl sok van, a többi idegennyelvszakosból viszont eddig is túl kevés volt. Az angol-, némettanárt lasszóval fogják a városokban, a középiskolákban is. Ugyan miként kínálhatnának akkor szeptembertől szabad nyelvválasztást az általános iskolák, különösen pedig a falvak iskolái? A döntésre hivatott tantestületek elsöprő többségének tehát aligha lesz más választása, mint továbbra is orosztanulásra fogni a gyerekeket, hiszen az általánosban egy, a középiskolákban pedig — az intézmény típusától függően — egy vagy két nyelv oktatása kötelező marad. És még néhány évig csak az oroszhoz lesz elegendő tanár. Annál is inkább, mert az említett miniszteri közlemény szerint nyelvet csak az a pedagógus taníthat, akinek az adott nyelvből tanári oklevele van. Az általánosban közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgával, tanítói szakkollégiumi végzettséggel rendelkező pedagógus is alkalmazható — ha vállalja a nyelvtanári oklevél megszerzését. A középiskolában is csak olyan, nyelvszakos és felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező pedagógus taníthat, aki az adott nyelvből is hajlandó megszerezni a nyelvtanári képesítést. A következő évek nagyon fontos feladata lesz tehát egyrészt az, hogy minél több nyugatinyelv-szakos tanárt képezzenek az egyetemek, főiskolák; másrészt pedig, hogy hozzásegítsük az orosztanárokat: sajátítsanak el egy másik nyelvet is. Mint hírlik, az ilyenfajta átképzéshez most már az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal anyagi támogatására is számíthatnak az erre vállalkozó pedagógusok. Gönczi Mária Megkérdeztük a tanácson: Volt-e nyolcezres fizetésemelés? A Kossuth téri „hírbörzén” azt beszélik, hogy jobbára az apparátus jelentős béremelésére volt jó a „megyei város” rangja Nyíregyházán. Egyes tanácsi dolgozók nyolcezer forintos fizetést kaptak ... Mi az igazság valójában? — kérdeztük Csabai Lászlóné tanácselnöktől. — Én is hallottam a nyolc- ezres emelésről, s azt mondtam rá: de szép is lenne! A szóbeszéddel szemben az az igazság, hogy az ügyintézők 300 (háromszáz) forintos fizetésemelést kaptak, az újonnan kinevezett osztály- vezetőknek kb. 1500—2000 forinttal lett több a fizetésük — természetesen bruttóban. — A héten készültek el az új osztályszerveződések szerinti fizetéskimutatások — tette hozzá a tanácselnök —, s ezek szerint az egyes osztályok átlagbére 8100—9500 forint között van, ez is bruttó értékben. Ha tudjuk, hogy minden előadó rendelkezik az előírt állami iskolai végzettséggel (rendszerint főiskola, egyetem), s az összeférhetetlenség elve miatt mellékmunkát (tanítás kivételével) senki sem vállalhat, nem mondható magasnak a fizetés, sőt talán kissé többet is méltányosnak éreznénk — de jelenleg ennyire futotta. (m.) Példázatok Első példázat A költőt o nép bírósága elé idézték. — Gyönyörködjenek benne! — mondta a Főkritikus. — A halhatatlanok közé akar jutni, sőt szentnek tartja magát! De a múltban? íme, birtokomban vannak első költeményei. Önök csak hajbókoljanak annak, amit ő leírt! Egyáltalán nem vet rá jó fényt. — Én akkor ifjú voltam és bo- hó — próbált nagy kínok között védekezni a Költő. — De tudja most! — mosolygott maró gúnnyal a Főkritikus. — Még a végén az is kiderül, hogy ő mindent tud, mi pedig semmit. — öljük meg. öljük meg! — harsogott a tömeg. — Kövezzük meg! — Rendben — mondta a Költő. — De az vesse rám az első követ, ki teljesen bűntelen! És ezernyi kő repült föléje. Az első követ maga a Főkritikus dobta. Második példázat A kőkorszakbeli törzsfőnök komoran rázogatta bozontos fejét: — Nálunk mindenki hasznos dolgot művel. Itt van például ő. Letört egy ágacskát. Nem is akármilyet! Hegyeset! Egy ilyen ágacskával egy nagyobbacska halat is át lehet szúrni. Ez a másik meg egy köbal- tát csinált és még nyelet is bütykölt hozzá. Ezzel a baltával még egy barlangi medvét is főbe lehet kó- lintani, ha nem tévesztjük el a fejét. De te csak fúrsz, faragsz, de mi a csudát faragsz ki belőle. — Kereket. Ráadásul még gömbölyű is. — Azt magam is látom. Csak éppen az nem világos, hogy mire jó. — Halvány gőzöm sincs. De biztosan használható valamire. — Tűnj a szemem elől, te bum- burnyák! — gerjedt be a törzsfőnök. — Látni se akarlak! A feltaláló sóhajtott egyet, majd vállára vette a kereket. Nagyot köpött, és görnyedve cipelte súlyos terhét. A. Putko Mizsér Lajos fordítása Szabolcsiak véleménye az MSZMP megújításáról Az őszinte szavakhoz tetteket Mi lesz veled MSZMP? — kérdezik sokan nemcsak a párt tagjai, hanem kívülállók is, akiket olykor a hallgatag többségként szoktak emlegetni. Csakhogy napjainkban aligha engedhető meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártot — párton belül is — egy hallgatag, vagy elbizonytalanodott többség alkossa. Milyennek látják ezekben a napokban a pártot tagjai? Mit várnak fentről és mit nem várnak fent- ről, hanem maguk szeretnék kezükbe venni az érdemi politizálást? Ezekre válaszolnak összeállításunk sza- bolcs-szatmári szereplői, akik — mint kiderül —, sokféleképpen vélekednek a párt válságáról, de a kibontakozást valamennyien sürgetőnek találják. Több helyi kezdemiayezist Balázsi Gyula vegyészmérnök a Taurus gumigyárban, és amatőr zeneszerző, énekes a Dongó együttesben: — A politikai változások folyamatban' vannak, viszont a gazdasági területen nem látom azt az előremozdulást, aminek ezzel együtt kellene járnia. Az mindennek alfája és ómegája, hogy a gazdaságpolitikában mi történik az országban. Most mindenki érzi, hogy a helyzet romlik, és ezért a pártot teszi felelőssé. A gazdaságpolitikában kellene most a pártnak előbbre lépnie és a vállalkozások gazdasági feltételeit- kedvezőbbé tenni, például adócsökkentéssel. — A megyei pártélettel kapcsolatban: elbürokratizá- lódott a párt, és még most is fentről várják az ukázo- kat. Ha mozgalmi pártnak mondja magát, szükséges, hogy legyen több a helyi ötlet és azokat valósítsuk meg! Ne legyenek üresjáratok addig, amíg fentről le nem jön a központi irányítás, mert így a párt tagjai elbizonytalanodnak, sokan kivárnak, miközben más szerveződések, az alternatívok kezdeményeznek. Érjtn véget a nyilatkozatháború — Sok reformelképzeléssel egyetértek, de ma is sok az összefonódás, a korrupció. Tisztogatni kell. Szerintem ezért akarják a reformot, mert másnak is meg kell adni a lehetőséget. Félek azonban attól, hogy átesünk a ló másik oldalára. Szerintem egy szabályozott demokráciára lenne szüksége az országnak. Sokan azt hiszik most, hogy a szabad véleménynyilvánítás ürügyén egymást kell megennünk. — A legrosszabb talán a nyilatkozatháború. Ez hozza leginkább zavarba az embert. Pozsgay nyilatkozik, Grósz cáfol, a KB állást foglal, hogy egység van. A szervezeti szabályzatban a pártfegyelem mindenkit arra kötelez, hogy döntés után már ne hangoztassa véleménykü- lömbségét. Ezek után nem csoda, ha a legkisebb szerveződés képviselője is a nép nevében nyilatkozik, aztán gondolkodhat rajta az ember, ki áll mögötte. — Azt hiszem túlságosan a politikai intézményrendszer megreformálására irányulnak a központi törekvések. Már pedig ha az emberek azt érzékelik, hogy a politikai harc nem tesz semmit az asztalra, annak nem lesz jó vége. Ha a gazdaság nem változik, értelmetlenné válik az egész. És erről hallunk legkevesebbet.' Egyébként szimpatikusnak tartom azokat a terveket, nyilatkozatokat, amelyeket a Demokrata Fórum nyilvánosságra hoz. Én nyugodtan nézek az események elé, nekem nincs takargatni valóm. Szembenézést a múlttal Bányász Já- nosné dr. az MSZMP nyíregyházi városi pártbizottságának titkára: — Az előjogairól lemondó, bürokratikus beidegződéseken felülemelkedő, alulról építkező párt létrehozásán kell munkálkodnunk. Olyan pártot akarunk, amely vállalja a múlttal való szembenézést, vállalja a többtényezős politikai rendszer kihívásait és a nemzetközi feltételrendszer figyelembevételével reális, emberközpontú programot képes adni a párttagságnak. — Nyíregyházán konkrétan arra törekszünk, hogy minél jobban -igyekezzünk feltárni a régió problémáit. Különösen fontosnak tartom — ez napirendünk is lesz a közeljövőben — az értelmiség, a megyeszékhelyen lévő szellemi műhelyek önértékelésének megismerését, hisz az a véleményünk, hogy az értelmiség igen sokat segíthet a válságból való kijutásban. — A szervezeti szabályzat új tervezetében leginkább a lelkiismereti szabadságra, a vallásgyakorlásra vonatkozó pontok válthatnak majd ki nagy vitát. Vezetés társadalmi munkában — Mi most úgy határoztunk; megszűnik a munkahelyi alapszervezet, és ez nem jelenti azt, hogy a munkahelyen jie politizálnánk — ez a munkánk. Viszont így többet tehetünk a közösségért a lakóterületen végzendő pártmunkával. Itt kellene kezdeni, és az alulról induló kezdeményezést tovább folytatni, hogy a párt herarchi- kus felépítésén változtassunk. — Történelmi ismereteinkből tudjuk, régen nem volt a munkásmozgalomban fizetett pártapparátus. Ma is csak az MSZMP-nek van. És ha az altemartívok „elhúznak” mellettünk, akkor az emiatt lesz. Mi még ott tartunk, hogy van egy fizetett apparátusunk, amelyik megpróbál diktálni, és a „székéi"’ döcög, és ha ez így marad, akkor továbbra is döcögni fog. Persze, kényelmes volt megszokni, hogy emberek évtizedeken át ezért kapták a fizetést. Nem biztos, hogy igazam van, de úgy képzelem el, lehet társadalmi munkában is ellátni a pártmunkát — én is úgy csinálom — és a vezetést is. Vagy ha a tagság vállalja; hogy néhány embert fizet a tagdíjból, akkor legyen minimális létszámú az apparátus, de ne ekkora, mint most, az állam pénzéből... Munkahelyi és közéleti csapdák Mártha Tibor, a Demokratikus Ifjúsági Szövetség kisvárdai szervezetének elnökei A vitaanyagban foglaltak tettekre váltását csak politikai pártként működő MSZMP vállalhatja magára. Ennek hiánya miatt félő, hogy a jelenlegi dokumentum is a tavalyi cselekvési program sorsára jut. Azért, mert az MSZMP megyei bizottsága — jelenleg — csak szavakban reformkötelezett. A választások kiírása előtt kritikusan — bizonyos szinteken személyekre lebontva — kell értékelni megyénk elmúlt 40 évét. Ha a tanácsi önkormányzat kialakítását a program vállalja, akkor javasolni kell kidolgozásra a megye szerinti szerveződés, hierarchia ésszerűbbé tételét. Erre negatív példa, a most „átszervezett” megyei tanács. Az MSZMP megyei bizottsága büszkén vállalja, megyénk sajátos arculatát — melyiket? Az elnéptelenedő falvakat? A várható munkanélküliséget? A máról holnapra élő leányvállalatokat? A veszteséges tsz-ek tömkelegét? A szegények, a kisnyugdíjasok és a fiatalok érdekeit eddig is kiemelten figyelembe vették, a változás mégis ellentétes irányú. A tervezet nem ad javaslatot a megyénkben is jelentkező erkölcsi válság enyhítésére, nem adottak a politikai szabadság lehetőségei, mivel a munkahelyi és közéleti csapdák veszélyeztetik a bátor kiállású emberek boldogulását. Idejétmúlt ajánlás Berecz Csaba a kisvárdai városi tanács osztályvezető helyettese. Az első olyan dokumentum körvonalait látom kibontakozni a szervezeti szabályzat tervezetében, mely bizonyítja, hogy nemcsak kullogni akarunk a rohanó események után, nemcsak foltozgatunk, hanem képesek vagyunk újat és feltehetően értékállót alkotni, de az állami tisztségekről történő lemondás, leváltás ma még egyenlő a bukással. A javaslatban szereplő választói alapelveket jónak tartom, de el kell érni, hogy a pártvezetők köztiszteletben maradva, továbbra is a társadalom aktíy és hasznos tagjaként dolgozhassannak. Ezt a tömegkommunikációs eszközöknek messzemenően támogatni kell. A titkos választások lebonyolításánál az A. változatot tartom elfogadhatónak, 'mivel így a többség akaratának szerezhetünk érvényt. A párthoz való csatlakozás, belépés korábbi ceremóniájának elhagyását időszerűnek tartom. Az ajánlók kötelező véleménynyilvánítása nem szükséges, az eddig is formális eleme volt a tagfelvételnek. Szerintem a többpártrendszer általánossá válásával a munkahelyi politikai szervezetek szerepe háttérbe kerül. A tanácsválasztások részünkről történő megnyerésének kulcskérdése, hol tevékenykedünk. Tanácsi hivatalokban, intézményekben dolgozó párttagoknak a helye a lakosság körében van, nem a munkahelyi alapszervezetekben. Nemcsak hangoztatni a reformul Szemán István az ISG mátészalkai gyárának művezetője: Mátészalkán szerveződött egy reformkor, azonban eddig csak az értelmiség mondott véleményt, a munkásak még nem jutottak szóhoz. Félő, hogy ugyanez lenne a helyzet olyan esetben, ha Pozsgay kerülne a párt élére, ő ugyanis értelmiség- párti és a munkások azt hiszem alulmaradnának. Nem ■nagyon tetszenek a nyilatkozatai sem, de nemcsak az övé. A munkások úgy érzik, hogy a pártvezetés hitelét vesztette, márpedig a gazdasági és politikai válságból csak olyanok tudják kivezetni az országot, akiket követnek az emberek. Talán Nyers Rezső az egyetlen a vezetésben, aki következetes nyilatkozataiban és cselekedeteiben. Sokon mondták már munkatársaim, hogy a pártkongresszusig tagjai maradnak az MSZMP-nek, de ha nem történik érzékelhető változás, akkor kilépnek a pártból. A mi hangulatunkat egyébként nemcsak az ország vezetőinek tettei befolyásolják, hanem a megyei vezetőké is. Tőlük azt várjuk: ne engedjék a gazdaságot tönkremenni, ne engedjék, hogy a fővárosi központú gyárak úgy csökkentsék „termelt veszteségüket”, hogy vidéki gyáraikban építik le a létszámot. Az összeállítást írták: Balogh Géza, Balogh József, Baraksó Erzsébet, Esik Sándor és Páll Géza. Szabados Györgyné gyermeknevelési előadó a nyíregyházi Váci Mihály művelődési központ úttörőházában: Bereczki István Tyúkod tanácselnöke:
