Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-23 / 146. szám

1989. június 23. Kelet-Magyarország 3 Csak a kidarcok árvák? Ugyanarról csak más szemüveggel Böngészve a Kelet-Ma- gyarország 1989. június 20-i számát „Üj kulturális szak- szervezet” főcímű, „Bér- fejlesztés, adókedvezmény” hangzatos felcímű írást többször elolvasva eszembe jutott az a találó mondás, hogy valójában „csak a kudarcok árvák, a sikere­ket mindenki kisajátítja”. Ennek okán a követke­zőket kérem tisztelt olvasók elé tárni, Vadász János or­szágos titkár figyelmébe ajánlani. A KKDSZ-t 1989. ápri­lis 8-án alapították mint­egy 4500-an, s jelenleg tíz­ezer tagja van, ami megle­hetősen távol van a cikk­ben írt 30 ezertől. A leírtak arra engednek következtet­ni, hogy. fejlődőben van a világ legsikeresebb, legha- tékonyobb szakszervezete, hiszen amelyik szervezet ilyen rövid idő alatt ennyi mindent elér, az már most sikerszervezet és rózsaszín jövő elé néz. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a Közalkalmazot­tak Szakszervezete már 1980-ban meghatározta a közművelődésben dolgozók bérhelyzetének, élet- és munkakörülményeinek je­lentős javítását. 1985-ben a szakszervezet bérharcá­ban ezt az ágazatot első helyre sorolta. Mindenki által ismert okok miatt nem lehetett várni gyors, pozitív döntést, ezért a Közalkalmazottak Szak­szervezete megyei titkársá­ga kezdeményezésére a megyei tanácsnál kezelt megyei bértartalékból 1986. szeptember 1-jétől egymil­lió forintos béremelést har­coltunk ki a tagság szak­alkalmazottal részére, bár ebben nagyon jó partne­rünk yolt á megyei tanács vezetése — ami országos visszhangot váltott ki. 1984—85—87-ben a köz- művelődés bérhelyzete a szakszervezetünk erőteljes nyomásra a SZOT — kor- mánv tárgyalások napi­rendién volt. de megoldat­lan probléma maradt. 1988 szeptemberében szakszer­vezetünk a sajtóban is til­takozott és országos köz- művelődési aktívaértekezle­tet hívott össze egy ered­ményre vezető akció bo­nyolításához. Ezek az erő­feszítések végül mostanra beértek. Ezen az aktíva értekezle­ten javasolta szakszerveze­tünk, hogy egy naarkáns érdekvédelmet folytató, ön­álló szakszervezetet hozzon létre e tagság a közalkal- kalmazottakon belül. Kez­deményezésünk alapján a központi és megyei appa­rátus technikai, anyagi, stb. segítségét bírva hozták létre a KKDSZ-t. A Pénz­ügy- és Művelődésügyi Minisztériummal stb. való tárgyalásokat mindig- a szakszervezetünk vállalta magára. Magam is többször hal­lottam, mikor a KKDSZ tagsága hitet tett a közal­kalmazottak egysége mel­lett. Ezért is olvastam megrökönyödve azt az át­jelentkezésre felhívó, meg­tévesztő bekezdést, amiben az országos titkár jogfoly­tonosságot, hátránytalansá- got ígér. Úgy gondolom, hogy amikor a Közalkalmazottak Szövetségét építjük orszá­gosan és a megyékben, va­lamennyiünk előtt egyetlen cél lehet: a tagság érdekeit mindenben érvényesíteni tudó, erős, egységes szak­szervezetet kell létrehoz­nunk. Ha ezt elfogadtuk, akkor félre a sandasággal, félre az egységbontó pró­bálkozásokkal, keressük in­kább közös érdekeinket (mert vannak megyében és országosan egyaránt). s ezek megoldására szövet­kezzünk. (A cikkben írt egyéb kérdésekre nem tértem ki, mert szövetségünk prog­ramtervéről a most folyó alapszervezti választásokon tagságunkkal eszmét cseré­lünk.) Timkó József Közalkalmazottak Szak- szervezete Szabolcs-Szatmár megyei titkára Honfitársaink külföldön Honfitársaink külföldön jártak, ami természetesén nem jól végződött. ' . r A csoport vezetőjének; Iván Ivánovicsot neveztek ki. Kezébe nyomtak egy listát, és arra kérték, le-, gyen résen. Mindenki tér­jen vissza, ugyanannnyián, ahányan a listán vannak, egy ember se merüljön el az ingoványbán. Iván Ivánovics abban a pillanatban trésen volt, amint a repülőgép átszelte a levegőben a határt. Nem volt valami könnyű meg- különbözteni a mieink ko­bakját az idegenekétől, így apró hiba csúszott a szá­mításba. Messziről egy ko­bak feleslegesnek tűnt. Amikor külhonban autó­buszra szálltak, Iván Ivá­novics megint átszámolta a csoportot, de megint odaté­vedt egy felesleg. A hiba egyelőre nem aggasztotta túlzottan, örült, mint egy kisgyerek, hogy nem for­dítva történt a dolog. Az autóbusz mozgó pad­lóján újra és újra számolt, ezért nem láthatta a Notre- Dame-ot és az Eiffel-tor- nyot. De ott egye a fene azt a tornyot, megvan ő nélküle, otthon is akad ■ilyen elég, de a megszá­moltak száma sehogy sem egyezett a listával. Üjra összeszámolta őket a valamilyen múzeumban, az utcán, a valamilyen szál­loda halijában. És újra volt egy felesleges ember! Esténként, amikor a csoport tagjai hármasával sétáltak a szálloda körül, Iván Ivánovics nem sétált, hanem a rábízott listát ta­nulmányozta. Glédában áll­tak rajta a családnevek, de eggyel kevesebb, mint aháúy ember volt, akiket naponta — Seggéi, este — megszámolt Iván Iváno­vics. Utoljára — bánattal megtelve — a hazautazás előtt számolta meg őket a repülőtéren. A szám most sem egyezett. A külföldi utazásról — amit hála is­tennek két nappal megrö­vidítettek a szállodai alkal­mazottak sztrájkja miatt — Iván Ivánovics teljesen ki­borulva érkezett haza. Éj­jel két óra volt, amikor lakásának előszobájában fogadta sápadt, zilált fele­sége. Már az ajtóban on­totta rá a panaszos, nem éppen válogatott szavait. De Iván Ivánovics füle nem hallotta meg ezeket. Ám, hogy ellenőrizze ma­gát, elkezdte számolni, hány ember található a lakás­ban. Kettőnek kell lennie, de ahogy összpontosítva számolt, eljutott a hármas számig — Kész! — kiáltott fel fájdalmasan. Visszament az előszobába, és leült a külföldi, címkékkel telera­gasztott bőröndre. Fejét ló­gatva nézte saját árnyékát a lakkozott padlón, és alig hallhatóan suttogta: — Te­hát nem felelek meg ... És tudják, azóta Iván Ivánovics nem a főnökünk. (G. Kornyilova írását Horváth Lilla fordította) Milyen a Németh-kormány közérzete? Milyen új motívumok várhatók a kormányzásban? Mi-, lyen országos szervek szűnnek meg július 1-jétől? Várhatóak más változások is? Mi a véleménye a kormány képviselőjének a sajtónyilvánosságról? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Nyír­egyházán dr. Raft Miklós államtitkárral, a Minisztertanács Hivatalának elnökével. Milyen a kormány közérzete? Raft Miklós államtitkár válaszai a KeUt-Magyarországnalc Döntések kényszer­helyzetben A kormány tagjainak közérzete olyan, vagy ha­sonló, mint általában az állampolgároké — mondta bevezetőként az államtit­kár. Hozzátette, hogy a kormány az átmeneti idő­szakban igen nehéz körül­mények között látja el fele­lősségteljes — sokszor és sok oldalról bírált — mun­káját. Azt viszont kétség­telen eredménynek tartja, — a korábbi pártállam sze­reposztás helyett —, hogy a kormány most már nem a párt által elhatározott dön­tések állami, jogi végrehaj­tója, hanem mindinkább él a politikai kormányzás adott lehetőségeivel. önálló munkát kíván kifejteni, nem akarja az Or­szággyűlés szerepkörét a to­vábbiakban átvenni, mint ahogyan a saját munkáját sem szeretné az Országgyű­lésre hárítani. Konkrét pél­daként a bős—nagymarosi építkezés ideiglenes leállí­tását említette a kormány hivatalának elnöke, amelyet igen felelős lépésnek tart. A végleges döntés, termé­szetesen nem a kormány jog- és hatásköre, ez a Par­lamentre tartozik. Ameny- nyiben viszont a Parlament nem tudná dűlőre vinni a dolgot, a kormány másra át nem ruházható fontos fel­adata egyértelmű informá­ciót tárni a nép, a társa­dalom elé, mind a megépí­tés, befejezés előnyeiről, mind pedig hátrányairól, hogy az emberek, amennyi­re ez lehetséges, tisztábban lássák az „igen” és a „nem” következményeit. Bizalmat •s türelmet... A kormány egy sor kér­désben döntési kényszer- helyzetben van — hangoz­tatta dr. Raft Miklós, — s a rendelkezésre álló tények, szakértői vélemények alap­ján kell meghozni jó, vagy olykor kevésbé jó döntéseit. A gondokat szaporítja, hogy mindezt gyakran társadal­mi támogatás, szilárd par­lamenti többség nélkül kell elérnie. Furcsa helyzet, hbgy jelenleg a kormány­zó párt kormánya mögött » bizonyos kérdésekben nincs elkötelezett többségi véle­mény a Parlamentben. Ez nem azt jelentené persze, hogy a képviselőknek min­den kérdésben egyet kellene érteniük, hanem egy-egy közös „pártálláspont” ki­alakítása után éppen a frakciós érdekek miatt, ak­kor is meg kellene szavaz­ni az érintett képviselők­nek a szóban forgó intézke­dést, ha azzal, vagy annak nem minden pontjával ért egyet személyében. Ez min­den polgári parlamentben íratlan szabály ... így hát, vannak égetően fontos társadalmi problé­mák, amelyekben a kor­mánynak nincs jogköre dönteni, ez a parlamentre tartozik, az viszont — a már említett okok miatt — Megszületett — s az érin­tetitek körében mindjárt csalódást is keltett a régóta vajúdó döntés az okitaitási- nevelési intézményekben dolgozók bérének emelésé­ről. Amint a minap hallhat­tuk a rádióban, a miskolci pedagógusok máris sztrájk­kal fenyegetőznek a várako­zásuknál lényegesen kisebb, 16 százalékos béremelés mi­attit. % Nem teljesült a szabolcsi pedagógusoknak az a remé­nye sem, hogy a mostani bérrendezésnél sort keríte­nek az illetékesek az orszá­gosnál is rosszabb helyzet­ben lévő megyék lemaradá­sának legalább csökkenté­sére. Hiszen lassan közhely­számba megy annak fölemle­getése, hogy az országban a pedagógusok bérszínvonala megegyezik az iparban dől­ném mindig tud élni tör­vényadta jogával. Ha nem is több bizalmat, de min­denképpen a mostaninál több türelmet kért az ál­lamtitkár a Németh-kor- mánynak, amely szerinte már bizonyítékát adta, hogy képes önálló tényezőként fellépni, kormányozni. Szólt az Állami Egyház­ügyi Hivatal és az Állami Ifjúsági és Sporthivatal megszüntetéséről is. Az egyházügyi hivatal betöl­tötte szerepét, a továbbiak­ban nincs szükség az egy­házak állami irányítására. Ezért megszüntették, nem pedig átszervezték a hiva­talt — jegyezte meg. Egy tanácsadó testület látja el az állam és egyházi veze­tők közötti koordinációt — vallásügyi tanács néven. A megyében is természetesen megszűnik a hivatal, s azt a megyei tanács vezetőinek belátására bízzák, más funkcióval mint eddig, szükségesnek tartják-e egyházügyi titkár alkalma­zását. Megszűnik a népi ellenőrzés Az ifjúsági és sporthiva­tal is megszűnik július 1- jétől; 230 munkatársának már felmondtak, s a követ­kezőkben a Művelődési Mi­gozó betanítottt munkásoké­val — a szabolcsi óvónők, tanítók, tanárok fize­tése azonban még ettől is elmarad vagy tíz szá­zalékkal. A béremelésre szánt összeg azonban az idők során egyre olvadt, és a száz-, meg negyvenszázalé­kos követelésekhez képest végül olyan alacsonyan ál­lapodott meg, hogy az ille­tékesek nyilván nem tud­ták, mert nem merték vál­lalni a megyék közötti dif­ferenciálást — csak mások rovására lehetett volna a hátrányosabb helyzetben lé­vőket támogatni. így maradt az egységesen 16,8 százalék (hogy egészen pontosak legyünk). Az óvo­dák, az általános és közép­iskolák maguk döntenek a helyi tanács által rendelke­zésükre bocsátott összeg felosztásáról. A központi nisztérium egyik osztálya foglalkozik az ifjúsági1 és sportügyekkel, de ez össz­társadalmi feladat. Megkér­deztük a népi ellenőrzési bizottság esetleges meg­szüntetésének lehetőségét is, hisz közismert, hogy számvevőszék felállítását tervezik, amely a kormányt, s központi költségvetést is ellenőrzi. A válasz szerint később nem lesz szükség a népi ellenőrzés szerveze­tére, amely az évek során igen hasznos társadalmi küldetést teljesített. Végül a sajtónyilvános­ságról — beleértve a tévé­szereplést is — az államtit­kár kifejtette: véleménye szerint egyetlen út a teljes társadalmi kontroll megva­lósításának a teljes nyilvá­nosság. A nyilvános sze­replés — mondta — a meg­méretésre is nagyon jó, s olykor a legjobb önjellem­zést adja magáról — mi­ről, hogyan vélekedik — a nyilvánosság előtt szerep­lő emberről. Ez is segít a róla alkotott pozitív, vagy éppen negatív kép rajzo­lását az állampolgárokban, akik majd véleményükkel, szavazataikkal voksolnak a számukra több emberi ér­téket, bölcsességet, elköte­lezettséget „sugárzó” jelöl­tek mellett... P. G. irányelvek azt javasolják az intézményeknek, hogy min­denki — tehát az admi­nisztratív, vagy technikai dolgozó is — részesüljön a béremelésből. ' Differenciálni lehet, tehát nem kell auto­matikusan mindenkinek megkapnia 1988. december 31-i besorolási bérének em­lített százalékát, de a fize­tésemelés mértéke senkinél sem lehet kevesebb nettó 500 forintnál. Az új besorolásokat szep­tember 2-ig juttatják el az intézmények a megyei Költ­ségvetési Elszámoló Hiva­talnak. A felemelt bért első ízben az október 3-i fizetés­sel kapják kézhez az_érintet- tek. Az oktatási intézmé­nyekben dolgozók bérének mostani emelése havonta 17 millió 101 ezer forintot je­lent megyénkben. (gm) Pedagógus-béremelés Elveszett illúziók... Elégedetlenek a helyi vezetéssel Libák Kispiricsén. Bakti Miklós és Bényei Mihály a nyírbá­tori Űj Barázda Termelőszövetkezettel kötött szerződés nyo­mán libákat tart. A jószágok számára a tápot cs más ele­delt a téesz adja. A két család jelenleg Kispiricsén mintegy 5800 libát nevel. A szárnyasokat éjjelre fedett helyre tere­lik. A libák őrzéséről, ellátásáról a két család felváltva gondoskodik, (csgy felv.) Reformkor Kisvárdán Városi MSZMP-tagokból és szimpatizánsokból június 20- án megalakult a kisvárdai reformkor. Célja olyan politi­kai közösség létrehozása, ahol a város és hazánk társa­dalmi-gazdasági megújításá­ért tenniakarók kinyilvánít­hatják egyéni véleményüket. Elégedetlenek a város „ki­várás” taktikáját folytató po­litikai vezetésével, a jelenle­gi állapot megváltoztatására törekednek. Kezdeményezik, hogy a munkahelyi MSZMP alapszervezetek tagjai vonul­janak ki a lakóterületi szer­vezetekbe, vagy alakítsanak új lakókörzeti alapszerveze­teket. Erősíteni akarják a tanács­tagok és a választó polgárok , kapcsolatát, ezzel el kívánják érni, hogy a városi tanács je­lentősebb döntései a válasz­tók megkérdezése után ho­zassanak. A politikai-társa­dalmi szervezetekkel eszme­cserét kívánnak folytatni — keresve a közös cselekvési le­hetőségeket. A konkrét politikai prog­ram és feladatterv megalko­tása a következő időszak fel­adata. Második találkozásuk­ra két hét múlva kerül sor. Körükbe várják a tettekben is reformelkötelezett MSZMP tagokat és a hasonlóan gon­dolkodó pártonkívülieket.

Next

/
Thumbnails
Contents