Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-17 / 141. szám

1989. június 17., 0 i alkotótelep munkáiból Július végéig tekinthető meg a nyíregyházi Városi Galériában a XIII. Nemzetközi Éremművészeti és Kis­plasztikái Alkotótelep zárókiállítása. Györfi Sándor művészeti vezető irányításával az idén tíz művész dol­gozott a sóstói alkotótelepen; közülük négyen külföld­ről — az NDK-ból, a Szovjetunióból,' közelebbről Lett­országból, továbbá Csehszlovákiából és Bulgáriából — érkeztek. Képeinken két-két érem, illetve kisplasztika látható a kiállítás anyagából. Gáti Gábor: Genius prengések ;ében a megfelelő szakte­sten helyezkednek el. A nnazisták főként nagyobb Iveltséget szerezhetnek, de jón várják-e őket olyan adatok, melyekhez fel- sználhatják azt a tudást, lit négy év alatt össze- űjithettek? Vagy ha talál - k munkát, akkor ugyan­ban segédmunkásiként zdhetik életüket, mint akik nyolcadikból most kilép­ik? A tapasztalatok azt mutat- i, a végzős gimnazisiták y része parkolópályán töl- tte el a négy évet, részükre gimnázium azt jelentette, gy nyertek négy évet az ittál, amely idő alatt vé- ttségük meghosszabbodott, így elodázódott az a dön- i, amit most kell meghoz- uk. ök azok, akik „nem tsszák meg magukat” az ettségijükikel, hanem vál­ik óznak nehezebb fizikai unkára is, csak jól keres­nek — többnyire fiúk. A nyok inkább ragaszkodnak íróasztalhoz, amiből vi- ont nincsen annyi, mint nennyien a mukavállalók innak. Megkérdeztük a megyei unkaerő szolgálati irodát, mi most a konkrét helyzet, milyen igény mutatkozik je­lenleg Szabolcs-Szatmárban az érettségivel rendelkezők, de szakképzetlen pályakez­dők alkalmazására? Számí­tógép válaszol a kérdésre: 106 (százhat) „sima” érett­ségizettet keresnek a külön­böző munkahelyeken. Az összehasonlítás kedvéért: megyénk középiskoláiban most körülbelül két és fél­ezren, a gimnáziumokban ezemégyszázan végeznek. Mi lesz a többiekkel, akiknek az első „nekifutás­ra” nem sikerül munkahelyet találniuk? A korábbi évek gyakorlata azt mutatja, a valóságban nem ilyen sötét a kép, mert bár a vállalatok­nak bejelentési kötelezettsé­gük van arról, milyen állá­sokat kívánnak betölteni, a valóságban több pályakezdőt fogadnak, mint amennyit a munkaerő-közvetítő irodának jelentenek. Megnyugtató a szakember kijelentése: a pá­lyakezdők közül, aki maga szeretné megkeresni a ke­nyerét, előbb-utóbb megtehe­ti, ha dolgozni akar, nem kallódhat el. Szó van már ar­ról is — egyelőre ez még terv csupán —, hogy ha vál­LENER PETER: önmagát és művészetéi-a moz­gó világban. M i Balogh Béla most bútorait mutatja be nekünk. De min­dennel foglalkozik és mindent csinál. És ezt gondolom a leg­Örömmel üdvözöljük váro­sunkban Szávoszt Katalint és Balogh Bélát, a porcelán fali­képeket készítő iparművészt és a sok mindennel foglalkozó, kereső-kutató belső építészt. Mi lehet az oka annak, hogy egy színházi embert kértek fel ennek a kiállításnak a megnyi­tására? Mi köthet össze? Mi rokoníthat bennünket? Azt hi­szem, művészetünk, tevékeny­ségünk konkrétsága. Mi nem a végtelenben, nagyon is a vé­gesben élünk és gondolkodunk. Es mindhármunknak a véges­ben kell kifejeznünk a végte­lent. Tárgyak, bútorok, embe­rek — léteznek műveinkben, egymásra utalva, egymásnak kiszolgáltatva és egymást ér­telmezve. Körülhatárolt, művi keretben kell érzelmeinket, gondolatainkat felmutatni, hogy kényelmesebbé, szebbé, tartalmassá tegyük az embe­rek életét. A televíziótól, rádiótól, új­ságoktól elrontott, agyongyö­tört figyelmünket, nagy fela­dat elé állítja a mfhrészet, ami­re nem elég félig figyelni. A művészetet nem lehet befogad­ni papucsban, sör' mellett. A művészet feladata is, nemcsak annak, aki műveli, de annak is, aki befogadja. A művészi élményért harcolni kell. Jel­lem, kondíció, elszántság és idő is kell ahhoz, hogy egy szép porcelán faliképet, egy (Elhangzott Nyíregyházán a Pál Gyula Teremben. Szávoszt Katalin és Balogh Béla kiállí­tásának megnyitóján. A két művész munkáit június 26-ig lehet megtekinteni.) festményt, zeneművet, vagy színházi előadást átéljünk, gaz­dagodjunk általa és erősöd­jön bennünk a hit, hogy az élet tragédiáin, nehézségein túl szép, értékes és megismételhe­tetlen. ve, esztétikai normák kötöttsé­gei közt. Műfajában az önki­fejezés és a mesterségbeli tu­dás, a lírai tevékenység és képzőműiparosi munka ha­gyományosan és szükségszerű­Szávoszt Katalin porcelán faliképéit is erősen kell figyel­nünk, ha nemcsak a közvetlen látnivalót, de titkát, rétegeit és üzenetét is kutatjuk. Ügy gon­dolom, Szávoszt Katalin tulaj­donképpen költő, aki érzelme­it, élményeit személyes módon közli velünk, de rendbe szed­őn együtt van jelen. Művészi ihlettséggel eltervezett és nagy szakmai tudással megcsinált porcelán faliképéi egy érzé­keny, finom és érdekes mű­vészt rejtenek. Aki bátran, eredetien és vállaltan nőiesen töpreng a világról, próbálja értelmezni az életet, elhelyezni fontosabbnak. A „Minden”-t éi a „csinál”-t. Vadászterülete a végtelen; azzal foglalkozik, ami aktuálisan érdekli; amit „itt és most” fontosnak tart, ami izgatja és inspirálja. Cél­ja, hogy környezetünk szebb, érdekesebb, színesebb legyen. Ismerjük Az együtt élő népek a kul­túra segítségével közelebb ke­rülhetnek egymáshoz — talán ez lehetne a mottója annak a beszélgetésnek, amit a közel­múltban Nyíregyházán meg­rendezett Sevcsenko-konferen- cián folytattam Szerhij Szeme- novics P any kával, akiről az a hír járta, hogy magyar irodal­mi műveket fordít ukránra. A Sevcsenko-ülésszak szüne­tében fogtam vallatóra a buda­pesti Puskin Intézet tanárát, a nyelvtudományok kandidátu­sát, a kijevi Tarasz Sevcsenko Tudományegyetem docensét, meg a nemzetiség kultúráját! A magyar irodalom ukrán tolmácsa tozni fognak a jogszabályok, esetlegesen a pályakezdők is kaphatnak valamilyen se­gélyt, ha nem tudnak elhe­lyezkedni ... Lényegesen jobb az esé­lyük azoknak, akik úgyne­vezett gyakorlati fakultáción vettek részt, azaz a harma­dik és negyedik évben vala­milyen szakképzésben része­sültek. Keresik a vállalatok a gépíró szakon végzetteket, vagy például az államigazga­tási ismeretekre szakosodott fiatalokat. Vannak gimnázi­umok, ahol gépjárművezetést oktatnak, másutt pedagógi­ában, vagy számítástechni­kában szerezhetnek jártas­ságot, de bővíthető lenne a kör: például a lányok netán háztartási ismereteket, a fiúk gazdászatot, barkácso­lást stb tanulhatnának. M ost, a tanév végén már előkészülnek a jövő évi fakultá­ciók megszervezé­sére, illetve a szak­képzés hátterének megteremtésére, úgy látszik, érdemes fontolóra venni a gimnáziumokban, hogy a lehetőségek szerint minél több helyen gyakorlati fa­kultációkat szerveznének — az eddiginél sokkal nagyobb arányban. Ez látszik fna az érettségi mellé biztosabb ke­nyérnek ... B. E. hogy megtudjam: mi indította el a magyar irodalom felé. Kiderült, hogy Szerhij Sze- menovics Ungváron nőtt fel, ahol ukránok és magyarok más hagyományokkal, szokásokkal, s tipológiailag eltérő nyelvvel rendelkeznek. Noha irodalmi vénájú családból származik, hiszen édesapja író volt, aki sokat fordított; ifjúkorában Szerhij inkább sportolt. Ügy vélte, a magyar nyelv nagyon nehéz. Annak van szerencséje, aki vegyes házasságban él. A középiskola után Kijevbe ment egyetemre, a filológiai karra. A kijevi Tarasz Sev­csenko egyetemen a debreceni Kossuth Lajos Tudományegye­temmel együttműködve a hat­vanas évek végétől működik magyar lektorátus: Szerhij Szemenovics is ide került. — Itt jöttem rá — állítja —, hogy Ungváron nem fordítot­tam elegendő figyelmet a ma­gyar nyelv elsajátítására, a magyar irodalom és népművé­szet megismerésére. Ez az ung­vári helyzet emlékeztet a balti köztársaságban kialakult szi­tuációra, ahol egyáltalán nem figyelnek kellőképpen az ott élő észtek, lettek, litvánok nyelvére és kultúrájára. Az el­ső kijevi év után Magyaror­szágra kirándultunk egyete­mista társaimmal: ezután há­rom és fél évig tanultam ma­gyarul. Ekkoriban kezdett el fordí­tani: elsőként Simonffy And­rás: Egykori gödreink című no­velláját tolmácsolta a Vszesz- vit című, a magyar Nagyvilág­hoz hasonló folyóirat hasábja­in. Ez idő tájt még nem tud­ta magát teljesen e munkának szentelni, mert elméleti nyel­vészetből készült kandidálni: disszertációjában magyar nyel­vi adatokat vetett össze más népek nyelvének adataival. A kandidátusi címet 1979-ben nyerte el. A következőkben azonban több magyar irodalmi mű uk­ránra történő átültetésére vál­lalkozott: előbb a Magyar el­beszélés című antológiában Goda Gábor: Protokoll, majd a Magyar kisregény antológiá­ban Sánta Ferenc: Húsz óra című munkáját jelentette meg. (A Sánta-regény első kiadása harmincezer példányban fo­gyott el, a második kiadás ti­zenötezer példányban került piacra.) Ezután Mikszáth kö­vetkezett: a Szent Péter eser­nyője 1983-ban hatvanötezer példányban látott napvilágot. Jelenleg Galgóczi Erzsébet Törvényen kívülijén dolgozik. (Beszélgetésünk óta elhunyt az írónő; Szerhij azóta úgy ér­zi, fordítása méltó koszorú lesz Galgóczi Erzsébet sírjára.) Szerhij Szemenovics Panyko, aki Kijevben fordításelmélet­tel is foglalkozott, most peda­gógusként dolgozik Budapesten a Puskin Intézetben, ahová 1988-ban került. — Az intézetben különböző Sántha Ferenc: Húsz óra — ukránul, a fordító Szer­hij Panyko kézjegyével. csoportok működnek. Fontos a gimnáziumi orosz tanárok ré­szére szervezett „Szloveszriik’’- klub, amelynek célja a beszéd- gyakorlat, az országismeret —, mondja. — A központi nyelvi szakkörnek vannak kezdő és haladó osztályai is, sőt az ál­talános iskolás gyerekek játé­kosan sajátítják el a nyelv alapjait. Kitűnő módszertani termekben oktatunk, ahol hang- és videofelvételek, fo­lyóiratok, könyvek, lemezek, segítik a munkát. Az ukrán nyelvtudós elárul­ja azt is, hogy azért szeret ta­nítani, mert az orosz nyelv ok­tatása közben hazájáról, Uk­rajnáról is mesélhet hallgatói­nak. A Galgóczi-regény pedig- azért jelent neki nagy élményt, mert a benne foglaltak hason­lóan jelentkeznek náluk is. — A glasznoszty szellemében ma már nincsenek publikációs akadályok. A moszkvai Novij Mir, a Druzsba Narodóv, a ki­jevi ukrán nyelvű Vitcsizna, a Literaturna Ukraina című lap­ban mindent meg lehet írni. Az orosz Paszternák, Plato­nov, az ukrán Vin- nicsenko, Hviljovi] művei is megje­lenhetnek. A beszélgetés végén Szerhij Sze­menovics Panyko kifejti, hogy sok­kal közelebb kerül a tanítványaihoz akkor, ha ő is tud magyarul. — Úgy érzem — fogalmaz búcsúzó­ul —, a nemzetisé­gi kérdés nehéz de rendkívül fon­tos kérdés. A gaz­dasági és a nemze­tiségi problémák elválaszthatatlanul egybefonódnak. Megfelelő nemze­tiségi környezet nélkül a termeié« sem alakulhat op­timálisan. K. Zs Véqesben a véqtelent mmmm II Kelet­a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE Varga Géza: Manóvár

Next

/
Thumbnails
Contents