Kelet-Magyarország, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. június 17., Végtisztesség Nagy Imrének és mártírtársainak A Hősök terén, a Műcsarnok előtt elhelyezett ravatalnál Nagy Imre koporsójánál (balról jobbra) Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Németh Miklós miniszterelnök és Pozsgay Imre államminiszter áll díszőrséget. Meditáció A zokat a mondatokat, amelyeket tegnap leírtunk hittel hittük és hisszük. „Szerződjünk arra, hogy az elkövetkező időkben csakis egymásért és nem egymás ellen tesszük azt, amit tennünk kell... A morális győzelemnek ezt a felemelő napját, nemzeti ünnepét ne szennyezzük be indulatokkal, bosszúval...” Ha a fejünkben kavarognak is a gondolatok, a szívünkben béke van. Mert egyedül ez a gyász méltó a megkésett nagy temetéshez, a harangok zúgásához. Megült bennünk a remény: 1989. június 16-án végre elérkezett a nemzeti megbékélés napja, amely egyedüli biztosíték arra, hogy megteremthető egy új, egy demokratikus Magyarország, amelyben többé soha nem kell politikai elítélteket temetni. Sajnálatos, hogy ebbe a nemzet méltóságát kifejező békességes gyászba a sok emelkedett, bölcs vélemény közé néhány disszonáns hang is keveredett. Százezreket kavart fel az országban a Hősök terén egy-két búcsúztatótól elhangzott ak- tuál-politikai jelszavaktól hemzsegő, indulatoktól fűtött mondat. Üjra és újra feltolulnak a kérdések: vajon nem veszíthetjük-e el így a történelem által csak kevésszer felkínált és ma még törékeny esélyt? Vajon valóban lehet-e helyünk Európában? Vajon két nemzet van e hazában és két nép? Vajon valóban méltóak vagyunk a demokráciára? Soha nem tudjuk mentesíteni a kegyeletes emlékezést a gyűlölködéstől, politikai ellenfeleink lejáratását szolgáló frazeológiától? Vajon a Történelmi Igazságtétel Bizottsága felhívásában foglaltak szerint miért nem sikerült szabadulni attól a politikai magatartástól, amelyet joggal kifogásol és elítél a jelen? Az itt-ott fékét vesztett anti- kommunista — és antihu- manista — mondatok után azon meditáltunk: ebben egyeztünk meg? 1989-ben jóra vezethet-e, ha eluralkodnak a felkorbácsolt szenvedélyek? Sokan feltették tegnap magukban a fenti kérdéseket, különösen a „magyar fiatalok nevében” szóló ifjú ember mondatai után. Egy fiatalasszony így kesergett: „Ha így haladunk, 30 év múlva, tíz év múlva, ót év múlva újra temetünk..." Nem, ez nem lehet igaz. Ne engedjük, hogy igaz legyen. Kopka János (Folytatás az 1. oldalról) méltatlan politikai tüntetéstől, utcai demonstrációtól és konfliktustól. Szól arról is, hogy fekete és nemzeti színű zászlók jelzik az országos gyászt, egy tragikus korszak temetésének napját, valamint a nemzet képességét egy új korszak megnyitására. A gyászszertartás első szakaszának vége felé járva — 11 órakor — már csaknem 130 ezres tisztelgő sokaság népesítette be a Hősök terét és környékét. Tizenegy óra után néhány perccel kezdődött meg a protokolláris koszorúzás. Elsőként Nagy Imre szülővárosa, Kaposvár polgárai nevében Baracskainé Horváth Mária, Hódos Győző, Mihalics Veronika, Papp János helyezték el a kegyelet koszorúit a ravatalnál. Az Országgyűlés nevében Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, valamint Szentágothai János, Benjámin Judit, Fodor István, Pásztohy András, Pálfi Dénes képviselők és Mary György, az Országgyűlés Elnöki Titkárságának vezetője rótták le kegyeletüket a koporsók előtt. A kormány nevében Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes koszorúzott. A megemlékezések folytatásaként a magyarországi egyházak és felekezetek képviselői hajtottak fejet a ravatalnál. Ezután a hazai diplomáciai testületek képviselői koszorúztak. Koszorút helyeztek el Nagy Imre és mártírtársai, valamint az ismeretlen forradalmár koporsójánál számos külföldön működő magyar szervezet, alapítvány, folyóirat nevében, több hazai intézmény, emberi jogi szervezet, egyesület képviselői, valamint Maiéter Pál volt osztálytársai, munkatársai és honvédtársai. A hivatalos koszorúzást követően a lakosság további képviselői helyezhették el a kegyelet és megemlékezés virágait a ravataloknál. Pontban 12 óra 30 perckor harangzúgás adta hírül az ország népének a gyászszertartás kezdetét. Országszerte a városokban és a falvakban leállt a közlekedés, megszólaltak az autódudák, a gyárak kürtjei. A kegyeletadók — a történelmi igazságtétel bizottsága és a hozzátartozók felhívásának eleget téve — egyperces néma gyásszal emlékeztek a mártírokra. A Hősök terén elhangzott a Himnusz, majd — magnószalagról — Nagy Imre 1956. október 30-án elhangzott szavai töltötték be a teret: Magyar testvéreim! Hazafiak! Hazánk hű polgárai! Őrizzétek meg a forradalom vívmányait, minden erővel biztosítsátok a rendet, állítsátok helyre a bizalmat, ne folyjék testvérvér hazánkban! Ezután Vásárhelyi Miklós, a TIB elnöke lépett a mikrofonhoz, hogy elmondja búcsúbeszédét. — Az imént hallottuk Nagy Imre szavait, amelyekkel 33 esztendővel ezelőtt a forradalom viharában fordult az országhoz. S a megszólítottak, honfitársai hallgattak reá. Elnémultak a fegyverek, nem folyt többé testvér-vér, helyreállt a rend, elindult a megbékélés és a demokrtikus átalakulás folyamata. Megőriztük a forradalom vívmányait, s a jövőt kezdtük alakítani. A világ csodálattal figyelt Magyarországra. A magyar név történelmünk során soha nem csillogott oly fényesen, mint az 1956-os forradalom napjaiban. A brutális külső beavatkozás eltiporta a forradalmat, véget vetett törekvéseinknek, reményeinknek, de nem olthatta ki 1956 és a fordulat jelképévé lett Nagy Imre emlékét. Nagy Imre több volt mint politikus; nagyvonalú és bölcs államférfinak bizonyult a legválságosabb órákban. Munkatársaival együtt. Nagy Imre üzenete ma időszerűbb, mint valaha volt. Csak a különbözőképpen gondolkodók és cselekvők kölcsönös türelme és engedékenysége, az előlegezett bizalom szellemében ragadhatjuk meg a kivételes, biztató lehetőséget, csak így valósíthatjuk meg a történelmi feladatot, csak így biztosíthatjuk a békés átmenetet egy európai, korszerű, szabad és demokratikus társadalomba A gyász és a visszaemlékezés szívszorító perceiben a társadalom kész a megbékélésre, mert így kívánja az ország érdeke, és mert ezzel fejezi ki tiszteletét Nagy Imre és mártírtársai iránt. De a békés magyar nem felejt, és türelmetlen meg nyugtalan is. Tettekre vár, gyors, határozott cselekvést kíván. Szabad hazát, jogállamot, tisztességes megélhetést. Olyan demokratikus, szociális, igazságos és törvényes társadalmat, amilyet a felkelt nép 1956 októberében megálmodott, és amely valóban az intézményes rend és a béke országa lesz. Ismét sorsfordulóhoz érkeztünk. A hősi halál évfordulóján támasszuk fel a mártírok szellemi hagyatékát. S így zárjunk le végleg egy keserves korszakot, hogy új fejezet nyíljék nemzetünk történelmében. Ezután Rácz Sándor, a Nagy-Budapesti Munkástanács egykori elnöke emlékezett elhunyt társaira, majd Mécs Imre, a vele együtt halálra ítélt bajtársainak nevében szólt. Zimányi Tibor az internáltak, a recski rabok és a kitelepítettek nevében szólalt fel. Ezt követően Király Béla, az 1956-os nemzetőrség parancsnoka a szabadságharcosok nevében mondott beszédet. A szónokok sorában utolsóként Orbán Viktor (FIDESZ) beszélt. Fél kettő előtt néhány perccel fejeződött be a Hősök terén a megemlékezés. A mintegy ötórás gyászszertartáson mintegy 250 ezer ember rótta le kegyeletét: a magyar nép búcsúzott mártírjaitól, elhelyezve a megemlékezés koszorúit és virágait. A tiszteletadás végeztével felcsendült Erkel Ferenc Ünnepi nyitánya. A koporsókat és velük együtt a mérhetetlen mennyiségű koszorút, virágokat autókra rakták, s a menet elindult a temető felé. A koporsókat és a kegyelet virágait szállító autókat a hozzátartozók és a vendégek kísérték a rákoskeresztúri temetőbe. Néhány perccel múlt délután 3 óra, amikor a Nagy Imre és mártírtársai földi maradványait kísérő gyászmenet megérkezett a temetőbe. Az 1956 utáni megtorlások áldozatainak végső nyugvóhelyére — a sírtkert 300-as és 301-es parcellájában — már csak a hozzátartozók, az egykori sorstársak szűk köre kísérhette el a mártírokat. A temetőben a családtagok, a harcostársak, a barátok koszorúinak elhelyezése után olvasták fel a kivégzettek névsorát. A temetés előtti utolsó tiszteletadás során Darvas Iván és Mensá- ros László egyenként sorolta az áldozatok nevét. Az áldozatok életének kioltásáról egy-egy fáklya lángjának kioltásával emlékeztek meg a szertartás résztvevői. A nevek elhangzásakor a volt rabtársak mondtak néhány szót, így például többször felhangzott: Velünk maradsz!, Közöttünk élsz!, Nem távozol!, Közöttünk vagy!. Az egyházi szertartást kérő hozzátartozók kívánságára a katolikus, az evangélikus, a református egyház, a szabad- egyházak és az izraelita felekezet papjai szentelték meg a sírokat a napokban felállított kopjafák tövében. Amikor a névsorban a Nagy Im- re-per áldozatait említették, a katafalkokra — a jelképes ravatalra — elhelyezett koporsókat a sírhoz vitték, ahol a család által felkért személy mondott búcsúbeszédet. Gimes Miklós újságíró sír- hantjánál az egykori újságíró kolléga, az Irodalmi Üj- ság 1956 előtti szerkesztője, a ma Svájcban élő Molnár Miklós mondott búcsúbeszédet a barátra, a társra, s mindenekelőtt az emberre emlékezve. Losonczy Gézától, Nagy Imre kormányának egykori államminiszterétől a család és a régi barátok nevében Gye- nes Antal búcsúzott. Maiéter Pál vezérőrnagyot, honvédelmi minisztert — a család kérésének megfelelően — evangélikus egyházi szertartás mellett helyezték végső nyughelyére. A Kilián-lak- tanya egykori parancsnokát Harmat Béla evangélikus püspök és Donáth László evangélikus lelkész búcsúztatta. Nagy Imre koporsója mellett először Méray Tibor mondott búcsúbeszédet: — Nagy Imre, Magyarország törvényes miniszterelnöke négy évtizede — Nagy Ferenc száműzetésbe kényszerülése óta —, az első és az egyetlen, akit 1956-ban nem külső parancs és belső diktatúra, nem előre meghamisított választás, hanem a nép akarata emelt tisztébe, Magyarország szabadságának és függetlenségének vértanúja! — Nagy Imre, aki kitártad a börtönök ajtaját, aki megszüntetted az internálótáborokat, a kitelepítéseket, a ku- láklistákat, itt vannak az elmúlt 40 év meghurcoltjai, megalázottjai és a büntetlenül büntetettek, akik neked köszönhették, hogy újból felemelhették a fejüket. Nagy Imre, aki 1954-ben egy beszédében a fiatalokról szólva először merészelted kiejteni azt az eretnek szót, hogy kis- magyarok. Itt állnak most koporsód mellett azok, akiknek bölcsője halálod után ringott, itt áll az ifjúság, al magyar jövő. Húsz-harminc évvel voltál idősebb legtöbbünknél. S mert súlyos szívbetegség gyötört, néha talán átsuhant rajtunk a gondolat, hogy az élet szabályai szerint egyszer majd ott állunk amellett a koporsó mellett, amelyikben a tested pihen. De arra nem gondoltunk, hogy ebben a koporsóban a földből kikapart csontjaid, vak szemüregű koponyád, megtörhetetlen gerinced csupasz csigolyái lesznek. Éppúgy, ahogy életed nagy tettével, az 1956-os forradalom vállalásával, meggyalázott, 31 éven át rejtegetett földi maradványaiddal is, ezzel a mai temetési nappal is, belépsz a magyar történelem legnagyobbjainak sorába. A további gyászbeszédeket követően lerakták a jövendő emlékmű alapkövét. A szertartás befejezéseként a Szózat hangjaira Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál, Szilágyi József és az ismeretlen forradalmár koporsóját egyidejűleg engedték le a sírgödrökbe. A behantolás után a sírokat elborították az emlékezés, a kegyelet koszorúi, virágai. Ezzel befejeződött a méltóságteljes, fegyelmezett békés kegyeleti ünnepség. Nyilatkozatok A koszorúzók sorában részt vett több ismert személyiségtől rövid nyilatkozatot kértek az MTI munkatársai. NÉMETH MIKLÓS, a Minisztertanács elnöke a következőket mondotta: — Az oly sok megpróbáltatást, fájdalmat okozó történelmi eseményt helyére kell tenni, közös megegyezéssel mielőbb le kell zárni, hogy az erőt és a figyelmet a néppel együtt és a nép javára, a jelenre és még inkább a jövőre fordíthassuk. Június 16-a ezt szimbolizálja és ezt kell jelentse mindnyájunknak, akik felelősen gondolkodunk Magyarország jövőjéről. Szólt arról is, hogy ha sok is a hasonlóság a Nagy Imre-kormány szándékai és a mai törekvések között, mint például a pluralizmus, a többpártrendszer, azonban nem lehet eltekinteni a 30—40 évvel ezelőtti és a mostani Magyarország belső és külső körülményei közötti különbségektől. A hasonlóságok, az azonos törekvések mögött egy evolúciós fejlődést kell látni, egy megváltozott világot és új feltételrendszert. Németh Miklós, mint mondta, hisz abban, hogy a mai vezetés a néppel összefogva, a politikai és a gazdasági reformok útján haladva egy szebb és boldogabb Magyarország jövőjét alapozza meg. POZSGAY IMRE államminiszter is nyilatkozott: — Kézfogás ez a mai nap, lényege a nemzeti megbékélés és a tempós, új lendületű munka megkezdése június 17-étől. Ez a nagyszerű esemény arra is alkalmas, hogy személyes elkötelezettségemet újra megerősítsem, s örülök, hogy a mai kormány osztja az 1956- tal kapcsolatos nézeteimet. Ma jobbak a feltételek és biztatóbbak a körülmények, mint 56-ban a pluralista társadalom megvalósításához, ami akkor tragédiába, mondhatnám katasztrófába fulladt. Megvan az esély arra, hogy a diktatórikus szocializmusról demokratikus társadalmi rendszerre térhessen át békés úton az ország. Ha eddig erre másutt nem volt példa, akkor ennek nálunk kell először megtörténnie. BETTINO CRAXI, az Olasz Szocialista Párt elnöke: — Nagyon örülök, hogy részt vehetek az eseményen, nagy barátsággal gondolok a magyar népre, tudom, hogy a mai nap rendkívül fontos az önök számára. PASKAI LÁSZLÓ bíboros, prímás-érsek: — Ugyanazzal az érzéssel jöttem el, mint az egész magyar nép. Imádságos lelkülettel, őszinte együttérzéssel, a megholtakkal, a megbékélésnek, a megbocsátásnak, és a jövő építésének a reményében. SCHÖNER ALFRÉD főrabbi: — Megrendülve s egyben reménykedve érkeztem. Megrendülve, mert a forradalom bukása után lassan másfél emberöltőnyi idő telt el, hogy a mártírok, azok az emberek, akik isten adományát, életüket adták egy nép függetlenségéért és szabadságáért, a megérdemelt piedesztára kerülhettek. Reménykedve, mert nagy lehetőséget érzek az újrakezdéshez, a hívő ember hitével bízom a valódi kibontakozásban, abban, hogy a nagy történelmi lehetőséget nem hagyjuk ki. Szülőháza falán felavatták Nagy Imre mártir miniszterelnök emléktábláját Kaposvárott.
