Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-11 / 109. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. május 11 Németh Miklós: A reformok iránt elkötelezett kormány léte nemzeti érdek Moldvay István, szabolcs-szatmári képviselő felszólalása Az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat vitájában felszólalt Moldvay István, megyénk 9-es számú választókerületének képviselője is. Azzal kezdte, hogy a bizalmi, illetve bizalmatlansági indítvány bevezetéséről szóló javaslat sokkal nagyobb jelentőségű, mint azt az előterjesztés terjedelme mutatja. Nem jogászként közelítette meg a témát, így kérdéssel is kezdte: mit is jelent a bizalom? A választ is megadta rá. A bizalom az az emberi magatartás, amellyel az állampolgár teljesen ráhagyatkozik az egyéni sorsát alapvetően meghatározó kisebb-na- gyobb közösségekre. Ilyen közösségek a tanácsi testületek, a képviselők, a parlament, a kormány és az államapparátus szervei. Ezután újból kérdezett: megvan-e ez a bizalom? Az a véleményem — adta meg a választ —, hogy nincs! Ha csak az utóbbi idő történéseit nézzük, a nagy vihart kavart és részben visszavont kormányzati döntésekre gondolok — lőfegyver-használat, autópá- lya-használati díj, vámrendelkezések — azt kell mondanom, hogy nincs. Nem lehet bízni egy olyan kormányban, amely világútlevelet ad, aztán pár hónappal később olyan vámrendelkezéseket léptet életbe, ami ezt korlátozza. És akkor mi történik? Kiáll az állami tisztviselő a kamerák elé és elmagyarázza, hogy ezzel a vámszabályozással mekkorát léptünk előre és felzárkóztunk Európához. Hogy ez minden magyar állampolgárt hátrányosan érint, ez őt nem érdekli. Meg kellene végre érttetnünk az államapparátussal, hogy ők a választók bizalmából, az emberekért teljesítenek szolgálatot és nem öncélú hatalmat gyakorolnak. Jog- és rendszabályok kellenek, de olyanok, amelyek nem sértik az emberek érdekeit. A „vámrendelkezés”-ügy példát ad arra is, hogy még most sem beszélünk őszintén az állampolgárokkal. Megkérdezem én, az illető tisztviselő miért nem a következőket mondta. A világútlevél bevezetése egy politikai gesztus volt, aminek nem volt meg a valu- táris fedezete. A hibát ott követtük el, hogy az új vámszabályokat nem ezzel egyidőben vezettük be. És pont. Ne az európaiságunkra hivatkozva, mert inkább maradjunk ázsiaiak, csak ne az egész lakosság érdekeit sértő rendelkezéseket hozzanak. Egy másik aspektusból beszélt az őszinteségről. Azt mondta: ma egyre nagyobb divat, hogy egyének, szervek, szervezetek, megyék, sőt több megye összefogva különböző igényekkel bombázzák a kormányt. De kérdezem, miből teljesítse a kormány ezeket az igényeket? Miért nem mondjuk meg, hogy ma nálunk szükségállapot van, hogy ebben az állapotban szükségintézkedéséket kell hozni, ilyen és ilyen feladatokat kell megoldani, ez várhatóan ennyi ideig fog tartani, és nor- malizált állapot csak akkor várható, ha a feladatokat végrehajtjuk. Pontosan 35 évvel ezelőtt 1954 májusában mondta az akkori miniszterelnök: „Kormányozni csak úgy tudunk, ha helyesen fejezzük ki azt, amit a nép gondol.” Ügy látszik nekünk ez az idő kevés volt ahhoz, hogy megtanuljuk: a nép bizalmát csak úgy lehet megnyerni, ha politikánk emberközpontú, őszinte, reális és perspektivikus. Elvárhatjuk-e ma a bizalmat, ha vezetőink egyszer hetente változtatják nézeteiket és álláspontjukat, máskor mereven ragaszkodnak téves döntéseikhez, harmadszor maguk sem bíznak magukban. Ezután így beszélt Moldvay István: — Tudom, hogy amit most mondok, nem arat osztatlan elismerést, mégis úgy érzem, meg kell .tennem, mert olyan időszakot élünk, amikor a tiszteknek és a-tábornokoknak a katonákkal együtt a földön kell aludni, együtt kell a komiszkenyeret enni, hogy ebből erőt, kölcsönös bizalmat merítve, a csatából győztesen kerüljünk ki. Az országgyűlési képviselői tiszteletdíjak módosításáról van szó. Tudom, hogy ez a tiszteletdíj költségeink csekély hányadát fedezi. Tudom, hogy az erről való lemondás további áldozatvállalást jelent. De amikor ezt a munkát vállaltuk, tisztában voltunk vele, hogy ez mennyi lemondással jár, és hogy ezt nem lehet pénzzel ellensúlyozni. Azóta országunk helyzete rosszabbodott, s ebből az következik, hogy nekünk is több áldozatot kell hozrnipje.»hír Fölteszem a kérdést, hogy ebben a helyzetben, amikor több mint egymillió ember él a létminimum alatt, a gyerekek több mint hegy,-, ven százaléka Vészélyézté- tett helyzetű, a lakosság jelentős része nem tud lakbért fizetni, a szülők nem tudják gyermekeik napközi térítési díját kifizetni, lányaink-asszonyaink az „R” butikokból öltözködnek, növeli-e a parlament iránti bizalmat, ha mi elfogadjuk tiszteletdíjunk felemelését? Megvallom, már azt sem tartottam etikusnak, hogy a tiszteletdíj adómentessé vált akkor, amikor hazánk minden állampolgára minden jövedelméből adót fizet. Én úgy gondolom, hogy most nem fogadhatjuk el ezt a tiszteletdíjemelést. A magam részéről lemondok erről, és felajánlom az országgyűlés most alakult gyermek- és ifjúságvédelmi csoportjának céljaira. Végezetül a bizalom 'kapcsán még egy valós veszélyre hívta fel a figyelmet. Arra, hogy a különböző csoportok, pártok közötti politikai csatározások nehogy a nép, az állampolgárok bizalmának elvesztésével járjon, nehogy a reform égisze alatt a társadalmi változásokat egy nagy politikai játéknak tekintsük, és közben elfeledkezzünk a munkáról. A munkáról, amely minden jólét alapja, amely az alkotás örömét adja az embernek és kibontakozásunk egyetlen biztosítéka. Babits Mihály szavaival élve: „Nem játék a világ, látni, teremteni kell.” (Folytatás az 1. oldalról) A miniszterelnök bevezetőben megjegyezte: sok embernek az a véleménye, hogy a kormányt már korábban át kellett volna alakítani. Az előző hónapok tapasztalatai alapján igazuk van, s talán meg kellett volna fogadni azokat a javaslatokat, amelyek szerint már eleve új kormánnyal vállalja el feladatát a miniszterelnök. Lehet, hogy jobb lett volna — mondotta —, de nem biztos. Eddig ugyanis a miniszter- elnök javaslatához nem kérhetett volna támogatást, ma viszont már igen, mert a párt és az állam funkcióinak szétválásával megkezdődött a kormány és a kormányfő önálló tevékenységének folyamata — A javasolt személyekkel az Országgyűlés illetékes bizottságai az elmúlt napokban megismerkedhettek, meghallgathatták elképzeléseiket, megtudhatták, hogy a jelöltek milyen felfogásban készülnek ellátni feladatukat. Németh Miklós ezután megköszönte a kormányból távozó kollégák munkáját. Mint mondotta, a felmentésre javasoltak közül voltak, akik maguk kérték felmentésüket, s ez több esetben találkozott az ő szándékaival is. Másoknál a munka javításának szükségessége indokolta a változtatást. A újak jelölésénél az egyik szempont az volt, hogy erősödjön a kormányzat szemléleti és cselekvési egysége, hogy az energiát a kormányon belül folyó viták ne kössék le az indokoltnál nagyobb mértékben. Új csomagterv május végére — Szembe kellett nézni azzal is — folytatta —, hogy a kormányzatban is generáció- váltás zajlik: az előttünk álló nehéz periódus nyilvánvalóan rögösebb útját nem minden kormányzati vezető kívánja végigjárni, és ezért teherbíró, vállalkozó, ugyanakkor kiemelkedő felkészültségű, a vezetői munkára bizonyíthatóan érett és megnyerhető fiatalabb korosztályt indokolt a kormányzati irányításba bevonni. Gondolni kellett arra is, hogy hamarosan egy több intézkedésből álló csomagtervet kell az Országgyűlés elé terjeszteni, amely a gazdaság egyensúlyi viszonyainak javítása miatt válik szükségessé. Célszerű, hogy ennek véglegesítésében már áz új összetételű kormány vegyen részt, hogy a végrehajtásban is meglegyen a nélkülözhetetlen egység. Az úgynevezett csomagtervet május végén, az átmenet kormányzati stratégiáját pedig várhatóan ősz elején terjeszti a kormány az ország- gyűlés elé — mondotta a kormányfő, majd arról szólt, egyszerű minisztercserékről, vagy a kormány működését is érintő átalakításról van-e szó? — Nyilvánvaló, hogy az utóbbiról, amelyet a kormányzati munka jellegében, illetve a kormányzat politikai szerepében végbemenő változások tettek szükségessé — szögezte le. Ez a kormány már nem az MSZMP politikai határo- tainak egyszerű végrehajtója, hanem a politikai döntések tényleges alakítója. Ilyen értelemben a pártállam megszűnése felé nagy lépést tettünk. Lezárult egy szakasz az MSZMP-vezetés, a kormány és a parlament viszonyában. Korábban a kormány döntése szinte minden esetben párthatározaton alapult, es "így tevékenysége a végrehajtó szerepre korlátozódott. A kormány ez időben az ország- gyűlést nemhogy ellenőrző szervnek, de még egyenlő partnernek sem fogadta el. Ezután arra emlékeztetett Németh Miklós, hogy 1988- ban e téren változások kezdődtek, és a helyzet ebben az évben radikálisan megváltozott. A kormányt az MSZMP operatívan már nem irányítja. Így a kormánynak módja van stratégiájának önálló formálására, tényleges döntésekre, amiről felelősséggel és elszámolással az országgyűlésnek tartozik. Akarati és cselekvési egység kell — A modellváltás folyamatában sajátos politikai helyzet alakult ki. A korábbi hatalmi struktúrák átalakításában ott tartunk, hogy a konzervatív erők már nem képesek a visszarendezést, a reformerők pedig még nem képesek a döntő fordulatot elérni. Fennáll viszont a veszély, hogy a politikai rendszer válsága egyben kormányzati, államszervezeti, közhatalmi válsággá válik. Ebben a helyzetben egy erős, a reformok iránt elkötelezett kormány léte nemzeti érdek. Az elmúlt hat hónap keserves tapasztalatai azt igazolták: kevés akár a legjobb szándékoktól vezérelt politikai cselekvés is, ha nincs mögötte kellő szakértelem, ha nem jön létre a megvalósításra hivatottak között az akarati és cselekvési egység: ha a politika nem ismeri fel, hogy a gazdaság és a legtágabb értelemben felfogott kultúra önálló kibontakozásában a kormány az első számú segítő kell hogy legyen. Németh Miklós ezután arról szólt, hogy a kormány egyértelműen a parlamentre kíván támaszkodni. Legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy fenntartsa a gazdaság működőképességét, következetesen keresztülvigye a szerkezetátalakítás programját, megteremtse a demokratikus választások, a politikai pártok működésének, a népakarat érvényesítésének előfeltételeit, s egyben biztosítsa a társadalom békéjét és nyugalmát. — A kormány valóban szükségét érzi, hogy a formálódó plurális társadalomban minél hamarabb tisztuljanak a viszonyok. Legyen látható, hogy ki kit képvisel és mit akar, és miután megküzdőit önmagáért, önmagával és másokkal, legyen azonos önmagával és kiszámítható partnere a többieknek. A kormány ehhez szeretne segítséget nyújtani. Dolgozik egy olyan javaslaton, amely a formálódó, alakuló és újjáéledő pártok működéséhez szükséges tárgyi feltételek megteremtését anyagi eszközökkel is segítené. Ezzel is a viszonyok stabilizálásához, a nyugodt együttműködés feltételeinek megteremtéséhez kíván hozzájárulni. A miniszterelnök kijelentette: csak az Országgyűlés által támogatott kormány lehet az a reformcentrum, amely a reformkor tartalmát, irányát és dinamikáját meghatározza. A jelenlegi kormány természetes támasza az MSZMP, amelyben a reformerők pozíciói egyértelműen erősödnek; egyúttal szövetséget keres minden felelős, a reform iránt elkötelezett politikai erővel. Ki a rossz gazda? Milyen a reform bázisa a társadalomban? Igaz-e az, amit egyes politikai elemzők visszatérően állítanak, hogy az emberek nálunk reformellenesek? — tette fel a kérdést a kormányfő, majd kifejtette: — Ez a aép reformpárti és ebből az elmúlt nehéz években is jelesre vizsgázott. Elég, ha árra utalok, hogy a sokszor bizonytalan feltételek mellett is milyen bátran kezd különböző vállalkozásokba. Ez tettekben megnyilvánuló re- formpártiság, bár érezhető bizonyos fenntartási a kormány végérvényesen elköte- lezett-e a reformok iránt? Ezt a fenntartást el kell oszlatnunk. A maga valamennyi ellentmondásával megjelent életünkben a piac, de sokszor nehezen fogadjuk el ennek következményeit. Ez abból fakad, hogy évtizedekig tagadtuk a piac igazi értékeit, illetve bonyolult gazdasági és hivatali szerkezetekkel akartuk pótolni azt. A kormányzatnak a nagy gazdasági egységek számát piaci eszközökkel kell csökkentenie és biztonságot teremteni az egyelőre kisszámú, de a jövő szempontjából kulcsfontosságú kis- és középvállalkozásoknak. Az egyéni kezdeményezések és a szövetkezetek formái alakuljanak ki a következő években. — Most a tulajdonosi kérdést sokan úgy fogják fel, hogy a betegen működő nagy- szervezeteket mindenáron, minden ideológiai érvet bevetve fenn kell tartani. Ügy gondolom, az a tulajdonos, aki nem mer szembenézni a valódi gazdasági perspektívákkal, rossz gazda. A nép jövője forog kockán Ebből kiindulva, a formálódó — és az ősszel a Tisztelt Ház elé terjesztendő hároméves cselekvési program egyik sarkalatos pontja lesz annak megválaszolása: miként tudjuk elérni, hogy a mikroszférában erősödjön a részvétel, az érdekeltség, a motiváció és az elkötelezettség. Meggyőződésem: enélkül a társadalomban és az egyes emberekben lévő feszültségek megmaradnak. Németh Miklós ezután arra, a kormányfői tevékenységének eddigi időszakát szinte keretbe foglaló jelzőre reagált, miszerint a miniszterelnök „ügyintéző”. — Vállalom az ügyintéző szerepet, s ezt a maga helyén most minden felelős embernek vállalni kell — hangsúlyozta. — Ami engem illet: olyan ügyek intézését hagyták rám elődeim, amelyek az ország ügyei, s amelyeket eddig senki nem intézett el. Ha valaki, vagy valakik nem vállalják, hogy végre tényleg továbblépnek, akkor ezzel végleg elsorvasztják az ország, a nép jövőjét! S bár a 70-es évtized végén az akkori vezetés ezt az ellentmondást felismerte, még mindig azt hitte, hogy meg lehet védeni a teljesítménynyel nem alátámasztott élet- színvonalat, hogy át lehet alakítani a termelési szerkezetet áldozatok nélkül, és meg lehet újítani a gazdaságot a politikai intézmény- rendszer reformja nélkül. — E súlyos tévedések nyomán és csaknem végzetes illúziók kergetése közben pedig felhalmozódott egy hatalmas adósságtömeg, ami ma óriási terhet jelent. Csaknem gúzsba köti a kormány kezét, és számos területen kényszerpályát jelöl ki. A kormányfő adatokkal is szolgált: az adósságnak jelenleg évi 3 milliárd dollárt meghaladó összeg a törlesztési és kamatterhe. Ezen túl fizetnünk kell a tőkés importért mintegy 5,5 milliárd dollárt, ami együtt már 8,5— 9 milliárd dollár kiadás. Ezzel szemben áll egy 6 milliárd dollár körüli exportbevétel. Az egyensúlyhoz hiányzó összeget csökkentheti, ha aktív az idegenforgalom egyenlege, de a többit csak újabb hitelek felvételével tudjuk kiegyenlíteni. Évente tehát fel kell vennünk 2,5—3 milliárd dollár hitelt csak azért, hogy adósságunk terheit fizetni tudjuk, és ebből fejlesztésre semmi nem jut! Ebben a helyzetben minden felelős erőnek összefogva kell a múlt örökségét vállalni úgy, hogy ugyanakkor egyértelműen elhatároljuk magunkat a múlt hibáitól. Ez lesz a feladat a Bős— Nagymaros erőmű sorsa feletti döntés során is. Mindnyájan tudjuk: itt már rég nem csupán az erőműről van szó. Bős—Nagymaros egy meghaladásra ítélt modell szimbóluma lett. Teljesen érthetően. A hetvenes évek közepétől ugyanis a politikai vezetés megismételte az ötvenes évek gazdaságpolitikai hibáit. Sok állami nagyberuházás —, amelyet a szűk pártvézetés határozott el, illetve szentesített — csődöt mondott. A bős—nagymarosi vízi erőmű feletti döntés is ebbe a sorba illeszkedik. Ezt a döntést antidemokratikus módon hozták. Mindenkinek igaza van, aki ezt kifogásolja és velük együtt mondom azt, hogy végérvényesen szakítani kell ezzel a rossz döntési mechanizmussal — hangoztatta a miniszterelnök. Hozzátette: — Ezzel az örökséggel is tisztességgel kell megbirkóznunk. A hogyan kérdése viszont máris megosztással fenyegeti a nemzetet. Pedig olyan megoldást kell találnunk, ami nem sodorja politikai válságba az országot, nem veszélyezteti katasztrófával környezetünket, és nem okoz helyrehozhatatlan károkat nemzetközi kapcsolatainkban. Presztízs- szempontok a kormányt végső állásfoglalásának kialakításában nem fogják vezérelni. Csökkentik az állam- igazgatási költségeket A miniszterelnök ezután arról szólt, hogy milyen szempontok alapján folytatja majd a kormány a központi államigazgatás szervezeti rendszerének korszerűsítését. Rámutatott: a kormány csökkenteni kívánja a központi államigazgatási szervek igazgatási célú költségvetését, ily módon ösztönözve, sőt kényszerítve a szervezetek és tevékenységek racionalizálását. Bejelentette: a Minisztertanács napirendjén van az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésére irányuló javaslat elkészítése. Erről a közeljövőben döntés születik. Ugyanakkor állami egyház- politika a jövőben is lesz, de azt nem közhatalmi, hanem elsősorban politikai eszközökkel gyakorolják majd. Németh Miklós szólt azokról a kritikákról is, amelyek az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal tevékenységét érték, különösen az utóbbi időben, majd kitért a központi gazdaságirányítás szervezeti változtatásának szükségességére is, összhangban a piacgazdaság követelményrendszerével. Ennek első lépéseként a költségvetési és a tervezési reform részleteit ez év végéig kidolgozza a kormány. — Az új összetételű kor • mány határozottan és felelősségtudattal kíván szembenézni a helyzettel, s tenni akar a romlási folyamatok megállításáért. Ügy kívánja társadalmunk működőképes(Folytatás a 3. oldalon)
