Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-09 / 107. szám
1989. május 9 Kelet-Magyarország 3 Vila Hlán javaslatok Mit várnak az íj agrárpolitikától? Gondoljunk bele, nem a kizsákmányolás egy fajtája az, ha például a búzát a falutól felvásárolják 340 forintos áron mázsánként és ennek egyik melléktermékét, a korpát 360 forintos áron vásárolja meg a takarmányboltban'. Érdemes elmeditálni azon is, hány- szoros haszna van az iparnak, kereskedelemnek az ekevason, amely 1800—2000 forint a boltban. Nem abszurd-e az a helyzet is, hogy a tsz-tag a saját földjéért — ha élni akar a földbérlet lehetőségével — több bérleti díjat fizet a tsz-nek, mint amennyi földjáradékot azért a földért kap? Ilyen és hasonló kérdések, megalapozott észrevételek sokaságát ösz- szegezték a közelmúltban Fehérgyarmaton. Az MSZMP új agrárpolitikájának koncepciójáról a városban és környékén tizenegy helyen tartottak vitát, melyen 225-en vettek részt, s 96-an fejtették ki véleményűiket a jelenlegi helyzetről és az agrártézisek- ről. A viták egyik gyújtópontja az volt, hogy az eddigi agrárpolitika egyik nagy tévedése az volt, hogy 1977-ben a tsz-ek a 100 százalékos garantált munkabérre tértek át, s eltörölték a részesművelési. Ennek a döntésnek már akkor sem volt meg a gazdasági háttere, ezen túl a szövetkezet tagságát érdektelenné tette a nyereséges termelésben, a jövedelmezőbb gazdálkodásban, a vagyonvédelemben. Sokan bírálták a széles körben elterjedt és minden alapot nélkülöző tévhitet, amely szerint a mező- gazdaság nagy összegű állami támogatásban részesül, holott ez az utóbbi években fokozatosan „leépült”, s mindezek ellenére 1988-ban az állami költségvetéshez a mezőgazdaság 5 milliárd forintos aktívummal járult hozzá. Bírálták a vitában részt vevők, hogy a nagyobb állami támogatást csak a fejlettebb gazdasági forma kaphatta eddig, s a centralizációt is helyenként a kényszer szülte. Az árnyalt megítélés és értékelés nem nélkülözhető ezen a területen sem — fogalmaztak. Többen vitatkoztak azzal a megállapítássál, hogy ____az alapanyag-termelők, a feldolgozók és forgalmazók összehangolt munkája a közös anyagi érdekeltségre alapozottan önszerveződési formában valósulhat meg”. A megújulásnak ezt az útját az eddigi gyakorlat alapján túl lassúnak’ tartják, s úgy fogalmazták, „ha talpon akarunk maradni, gyorsan és határozottan kell cselekedni. Ezért a központi ráhatást közgazdasági eszközökkel erőteljesebbé kell tenni.” Azt is sürgették a fehér- gyarmati vitákban részt vevők, hogy a szövetkezetek, állami vállalatok átalakulását, egyesüléseit jogszabályok segítségével gyorsabbá és zavartalanabbá kellene tenni. Szóvá tették, hogy aránytalanul felduzzasztották az ágazati minisztériumokat, számtalan szervezet, hatóság ellenőriz, kér jelentést, jogszabályi kötöttségek, minisztériumi utasítások nehezítik az önálló gazdálkodást. Miért csak azok kapják az újrakezdési kölcsönt, akik már részben „koldusbotra” jutnak? — tették fel a kérdést a vitázók. Javasolták, értékeljék át a kölcsönök folyósításának egész feltételrendszerét, mivel azok, akik ezt megkaphatják nagyrészt alkalmatlanok a vállalkozásra. Az is szóba került a vitáikon, hogy a tartósan gazdaságtalanul dolgozó nagyüzemek helyzetének rendezését egyszerűsíteni, gyorsítani lehetne, ugyanis a mai felszámolási gyakorlat hosszadalmas, bonyolult, bizonytalanságban tartja a közösséget, az egyént és sok pénzébe kerül az államnak. Tükrözte a vitasorozat azt az igényt; az új agrárpolitikától elvárják; a mező- gazdaság ne kényszerüljön arra, hogy termékeit folyamatosan értéken alul adja el, sürgették a hatósági árak mérséklését, az értékarányos árak kialakítását. A legtöbb helyen kifejtették, hogy a hiánygazdálkodást folytató ipari ágazat már évek óta főként áremelésekből teremti meg a nyereségét, vagy talpon- maradását. A mezőgazdasági ágazatban, ha áremelés nem lehetséges, az állam szubvencionáljon szélesebb körben és ezzel csökkentse a túltermelési ingadozásokból eredő bizonytalanságot. P. G. Kéreghántás Korszerű NSZK-gyárt- mányú gépsoron dolgozzák fel a Szovjetunióból érkező fenyőrönkíát az ÉRDÉRT tuzséri gyáregységében. Az automata gép elvégzi a kéreg hántást, osztályozza a fát és méretre vágja. A rekonstrukció során újabb gépeket szereznek be. (e) Felkapott iskolák — 1 tanterem: 5 millió Rosszkedvű tanárok - ás az okok Népi ellenőrök a középiskolában Ma egy tanteremre 5 millió forint a megyei tanácstól kapott céltámogatás — minden új tanteremnek örülnünk kell tehát. Nyolc tanteremmel bővült Nyíregyházán a közgazdasági szakközépiskola, elkészült és tovább csinosodik a művészeti szakközépiskola, az Örökösföldön 12 tantermes gimnázium épül — az ÉPSZER a jövő tanév kezdésére ígérte, a mezőgazdasági szak- középiskola is 12 tantermet kap 1992-re. Ám mintha ez is kevés lenne. Milyenek az oktatás feltételei, körülményei a középfokú iskolákban? — Egy most zajló KNEB-vizsgálat fő kérdése ez, amire az adott alapot, hogy a demográfiai hullám elérte a középiskolát, és ez ma az oktatásügy egyik neuralgikus területe. Erről készítettek felmérést a népi ellenőrök Nyíregyházán és környékén, ahol a megye 44 ilyen iskolájából 26 található — tapasztalataikat legutóbbi ülésükön foglalták össze. Elfogyott a gyorssegély Sokat segítettek a felújítások az iskolákban, a kollégiumokban, gyakorlókertekben, viszont állandó gond, vajon elkészülnek-e nyáron az építők, és alkalmas-e a tanítási célokra az épület a tanév kezdetén. Átmenetileg jobb kondícióba került a középfokú oktatás a Művelődési Minisztérium 1984-ben megtartott vizsgálata után, amikor a hiányosságokat látva pénzt utaltak ki az oktatás feltételeinek javítására, túl a költség- vetési kereten. Ebből tellett a fakultációhoz szükséges összeg megemelésére, idegennyelvi csoportbontásra, szakkörök indítására. Az első gyorssegély után azonban megcsappant ez a forrás, az idén pedig végképp megszűnt. Jelenleg az intézményekben az üzemeltetés, működtetés csak úgy lehetséges, hä a szakmai anyagok, a közvetlen oktatási feladatokat segítő eszközök beszerzésénél spórolnak. Vagyis az iskola fenntartása az oktatás rovására megy. A demográfiai hullám eddig még nem változtatott érzékelhetően a korábban kialakult szokásokon; egyes helyeken nem emiatt van zsúfoltság, hanem azért, mert telített a létszám a „felkapott” iskolákban, a divatos szakokon. A megyeszékhely iskolái évek óta túlzsúfoltak, ugyanakkor a kisebb települések gimnáziumaiba nincs elegendő jelentkező, illetve bizonyos szakmákba csábítani kell a tanulókat. Jóval zsúfoltabbak a szakközépiskolák a gimnáziumoknál, Nyíregyházán egy-egy osztályban átlagosan 31—32-en, illetve 33—34-en tanulnak. A nagy létszámú osztályok elhelyezésével sok helyen gondban vannak, és egyelőre egy ideig még kénytelenek szükségtantermekben is tanítani, ami nem használ az oktatás szakmai hatékonyságának. A gimnáziumokban a fakultációs csoportok megalakítása óta jelentkezik a nagyobb helyigény, főként a nagy iskolákban. Szerencsére a két műszakos oktatást eddig el lehetett kerülni, nulladik, vagy pluszórákkal. Sok a túlóra A szakközépiskolákban a legfőbb problémák a túlórázással, a vállalati szakmai képzéssel és az ösztöndíjjal kapcsolatosak. Sok a túlóra és különösen sok 38 forintért! A tanárok úgy találják; a vállalatok nem érzik igazán magukénak a szakmai képzést — jobban szeretik a szakmunkástanulókat, mert hamarabb termelnek — mint a szakközépiskolásokat. Az ösztöndíjjal pedig az a baj, hogy nem hat kedvezően a tanulmányi munkára, magas a követelmény, kevés a pénz. Az iskolai tanműhelyek felszereltsége elég jó, viszont a gépek, a műszerek átlag 10 évesek, és még a felújításukra sem telik, nemhogy újak vásárlására. A vizsgált szakmunkásképző intézetekben 40 fölött van az osztálylétszám — ami a közismereti tantárgyak elsajátításánál bosszúl- ja meg magát. A 107-esben tanteremhiány miatt rászorultak a két műszakos oktatásra, ez rontja a bejárók helyzetét. Sérelmesnek tartják a nevelők a szakmunkás- képzési alap megváltoztatását, ami miatt kevesebb létszámot kérnek az üzemek, továbbá a vállalati munkaerő-gazdálkodás bizonytalanságát, mert nincs meg a megfelelő összhang a szakmunkásképzéssel. Több helyen jeleztek; abszurdum, hogy iskolai célú import oktatógépekre 50 százalékos vámot róttak ki. Mi vezet a megoldáshoz? Az oktatás döntő tényezője a pedagógus — nem mindegy, milyen a hangulata. A közérzetük általában rossz, a leterheltségük súlyos, anyagi, erkölcsi elismerésük gyenge, a fokozódó idegfeszültség a stresszállapot növekedésében, a táppénzes napok számának emelkedésében jelentkezik. A szakmai ellátottság megfelelő, hiány van viszont nyugati nyelvszakos tanárokból. Hogyan lehetne segíteni a bajokon? Erre konkrét javaslatokkal fordultak az illetékesekhez a népi ellenőrök: így növelni kellene a gimnáziumokban a létszámot; megfelelő profilmódosítással talán a kisgimnáziumokat vonzóbbá lehetne tenni; mérlegelni kellene magántanárok működésének engedélyezését, akiknek iskolai „jogosítványaik” lennének; további általános iskolák átadásával lehetne a középiskolák zsúfoltságát enyhíteni; és foglalkozni kellene annak a gondolatával, hogy a nyolcadik után valamiféle gaz- dász, vagy háztartási tanfo- lyamot szerveznének. Ha volnának ilyen utóképző iskolák, több lehetőség lenne a választásra... Baraksó Erzsébet Ha én egyszei kisiparos lennék... M feleségem mostaná- ban botladozik. Ké- “ * rém, senki ne gondoljon valamilyen válóper csemegézhető kínálatára. A feleségemnek egész egyszerűen a cipője rossz. Emlékszem arra a bizonyos gyerekkoromra, amikor akármelyik trafikba bementem és különböző alakú, formájú, méretű műanyag sarokvédőket kaphattam fillérekért. Ennek nem örültek a cipészek, de örültek az asszonyok és lányok, ettől egyenletesebb lett a lépés, és nem kellett botladozni többet egy-egy, két hét alatt félretaposott cipősarok miatt. Nem ismerem az ipar titkait, de tény, hogy volt, amikor a jászberényi gyár olyan hűtőszekrényt kezdett gyártani, ami mindent tudott, csak elromlani nem. Megcsinálta ugyanezt a téglási üzem is. Ott egy olyan mosógépet találtak ki, amelyekből még ma is számtalan működik. Az orientáció pontos, a gyártók rájöttek, hogy ennek semmi értelme. Olyat kell gyártani, ami gyorsan romlik és amit mindenkinek valamiképpen pótolni kell. A suszterség nem igazán nagyipar, de ott is rájöttek, hogyha én nem gyártok műanyag sarokvédőt, akkor nem a sarkot kell kicserélni, hanem mondjuk az ezerötszáz forintos cipőt. Ez a nagyobbik üzlet. Ugyanis a mezítláb járástól elszoktak már a magyar lányok és asszonyok. A suszter viszont egyre kevesebb, az elgörbült cipősarok pedig egyre több. Hovatovább eljutunk addig, hogy a jámbor külföldi elhiszi rólunk, hogy minden magyar szépasszony és lány sánta egy kicsit. Lehet, hogy egy-egy közülük „néha" félrelép, de ez ebben a nemben lehetőség. Magyarán alternatíva. Ha én kisiparos lennék, akkor most egy egyszerű fröccsöntő gépen gyártani kezdeném, akár filléres áron is azokat a bizonyos sarokvédőket. Különböző színekben, méretekben. Az árunak piaca biztosan lenne. A tekintetes cipőipar lehetséges tiltakozását a lehetséges szakszervezet addig tárgyalná, amíg a sarokvédők elkopnak, vagy jó magyar szokás szerint elfogynak a boltok pultjairól. S peciálisan női témáról írtam, de emberek, mi férfiak fogjunk össze, hátha az asz- szonyaink olcsóbban és ritkábban lépnek félre ezután. Bartha Gábor Mezőgazdasági abroncsokat, tömlőket, autóbusz-har- mónikákat, és kempingtermékeket gyártanak a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárában. Képünkön: mezőgazdasági radiálab roncs-felépítő gép kezelője a munkadarab futófelületét készíti. (S. A.)
