Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

1989. május 6. Kelet-Magyarország 3 Végrehajtható programot a felzárkóztatáshoz Mit válaszolt a miniszter a szabolcsi felvetésekre? Gyakran adunk bírt különféle tanácskozásokról, testületi ülésekről. A háttér, az eszmecserék előkészítésének aprólé­kos munkája azonban legtöbbször rejtve marad. Az aláb­biakban egy levélváltáshoz kapcsolódva Szabolcs-Szatmár szempontjából különösen fontos tanácskozásokhoz kötődő közéleti levelezésbe pillanthat be az érdeklődő. A konkrét idézetek előtt azt kell tudni, hogy a Tervgazdasági Bizott­ság tavaly novemberbenkomplex keretben tárgyalt megyénkről. Ennek állásfoglalását és a tervezett megyei intézkedéseket márciusban tekintette át az MSZMP me­gyei végrehajtó bizottsága. Ezt követően Gyuricsku Kál­mán első titkár és Hoós János miniszter, az Országos Terv­hivatal elnökének levélváltása amelyből idézünk. SAJAT hatáskörben a felzárkóztatási program eredményesebb megvalósítá­sa érdekében indokoltnak tartjuk megyei koncepció kidolgozását — fogalmaz az első titkár. — A megyei fej­lesztésre különböző helyeken és címeken rendelkezésre ál­ló eszközök összehangolt fel- használását akarjuk megva­lósítani. Javasoltuk a megyei tanácsban dolgozó párttag vezetőknek, hogy az illetéke­seket készítsék fel a mező- gazdasági célú világbanki hi­tel igénybevételi feltételei­nek lehető legteljesebb meg­ismerésére. Indokoltnak tart­juk, hogy az új feltételek között a felzárkóztatási prog­ram megyei korszerűsítése megtörténjen. Több, már elhatározott konkrét tennivalóról is tájé­koztatta a megyei vezető a minisztert. Többek között azt írja: a megyei párt- és álla­mi vezetése ismét napirend­re tűzi a gazdaság vállalati szervezeti korszerűsítését megbénító állapotát... A munkahelyteremtő beruházá­sok támogatásában vállalko­zóként és azok támogatását hatékonysági követelmények­hez kötve kívánunk részt venni... Aktivizálni kíván­juk az észak-magyarországi régió másik két megyéjével való kapcsolatainkat. Kezde­ményezni fogjuk a kishatár- menti gazdasági együttmű­ködést korlátozó jogszabá­lyok felülvizsgálatát. Az ed­digi hiányosságokat felvált­va megfelelő súllyal kívá­nunk foglalkozni a megye önfejlesztő képességének nö­velésével. Kritikai éllel szólt az első titkár a tervgazdasági bizott­ság határozata nyomán vég­zett kormánydöntést előké­szítő munkáról, a különböző programok keveredéséről, a területi súlyponteltolódások­ról, Szabolcs-Szatmár romló esélyeiről. A MINISZTER RÉSZLE­TES LEVÉLBEN VÁLA­SZOLT, külön kiemelve azt, hogy a központi intézkedé­sek mellett a megyei, helyi cselekvés aránya nő, s ebben a megye aktív partner. Elis­merte a sajátos helyzetre alapozott javaslatokat, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ezeket nálunk is to­vább kell fejleszteni, mert saját ismereteiből úgy ítéli meg, hogy ....... általában is, de főként a fejlődésben rela­tíve elmaradó területeken — híján vagyunk a gazdaság szerkezeti korszerűsítése irányába mutató hatékony változásoknak, fejlesztési öt­leteknek, projekteknek, a kívánatosnál lassabban ha­lad a munkaerő és a tőke hatékony területekre való átcsoportosítása. Ez az oka annak is, hogy ma még a rendelkezésre álló kormány­zati ösztönzők nyújtotta le­hetőségeket sem használjuk ki teljeskörűen, továbbá, hogy például a munkahelyte­remtést szolgáló programok­nál az indokoltnál erőtlenebb a hatékonysági követelmé­nyek érvényesítése.” Az okokat is megfogalmaz­za Hoós János. Véleménye szerint a viszonylagos tőke­hiány, az információs rend­szer kiépületlensége az er­re hivatott menedzserszerve­zetek hiánya is közrejátszik. ám főként a magánkezdemé­nyezéseknél még ma is egy­fajta bizonytalansági érzés, a kockázatvállalástól való fé­lelem, illetve a túlzott óva­tosság van. Ez utóbbiak ol­dásában politikai bátorítást adhat az MSZMP, s ennek megyei akaratát olvasta ki a miniszter az első titkár le­veléből. Mindemellett a nagy jelen­tőségű TGB-határozat meg­valósításának gyorsítása kü­lönösen fontos. Ennek állá­sáról is tájékozódhatunk. A feladatok összehangolására létrehozott tárcaközi bizott­ság ez év márciusában átte­kintette a térségi program kidolgozásának helyzetét és meghatározta a további fel­adatokat. Arról is tájékozta­tást adott Hoós János, hogy a bizottság értékelése több ponton találkozik a megyei párt-vb azon igényével, hogy mind a kormányzat, mind a területi szerveknél gyorsul­jon fel a térségi program ki­dolgozása és nagyobb aktivi­tás indokolt a megyei straté­giák, koncepciók kidolgozá­sában. „A munkák ütemezésében és felfogásában mérvadó, — írja a miniszter — hogy jú­nius végére elkészüljön a ré­gió fejlesztésének kormány­zati koncepciója, amely tar­talmazná az érintett megyék — köztük Szabolcs-Szatmár megye — a sajátosságokat is figyelembe vevő fejlesztési javaslatait is. A szándék az, hegy a megyei tanácsok a kormányzati program elfoga­dását követően véglegesíte­nek és fogadnák el saját programjaikat.” Tágabb összefüggéseket is felvet Hoós János levele. Többek között azt részletezi, hogy nálunk egyidejűleg van jelen a társadalmi-gazdasági elmaradottság problematiká­ja és a szerkezetváltás egyre erősödő igénye, ezért szük­ségszerű, hogy az ebből fa­kadó feszültségeket egymás­sal összefüggésben kell meg­oldanunk. A miniszter Sza- bolcs-Szatmárban is azt tartja fő feladatnak, hogy a társadalmi problémákat alap­vetően egy hatékonyabb gaz­dasági szerkezet kialakításá­val kell megoldanunk. Fel­fogása szerint az elmaradott területek problematikája szerkezeti probléma, ami ab­ból fakad, hogy a kedvezőt­len adottságú mezőgazdaság képtelen a jelenleg alkalma­zott munkaerő, illetve népes­ség eltartására. A különböző fejlesztési alapokból Szabolcs-Szatmár- nak jutó részek nagyságát figyelemreméltónak tartja Hoós János, kiemeli, hogy nyereségadó-kedvezmény is segíti az új beruházások, vál­lalkozások létrejöttét. A fog­lalkoztatási gondok megoldá­sát — egyebek mellett egy világbanki segítséggel meg­valósuló észak-magyarorszá­gi átképző központ szabolcsi kirendeltségének megvalósu­lásától is várja. Amiben mindketten — mi­niszter és első titkár — egyetértenek: a legfontosabb egy megalapozott, végrehajt­ható társadalmi-gazdasági program kidolgozása és kö­vetkezetes megvalósítása. M. S. A pozsonyi Vízügyi Igazgatóság megren­delésére folyami úszó­test készül a tiszalö- ki hajójavító üzem­ben. A 21x10 méteres közel 70 tonna súlyú úszótestet egy NDK gyártmányú kotró­géppel szerelik fel, hogy aztán a meg­rendelőnek partvé­delmi munkákat vé­gezhessen (Elek Emii felvétele) Kötéltánc a betegek idegein Rendet a káliéi kórházban! Szakkórház helyett szociális selejtrak- tár? — ezzel a címmel jelent meg egy írá­sunk a nagykállói ideg- és elmegyógyin­tézetben megtartott viharos pártalapszer- vezeti ülésről. Szerkesztőségünket azóta személyesen és írásban jó pár olvasónk megkereste és kifejtette véleményét arról; mennyiben szólhat bele egy intézet párt- szervezete a szakmai kérdésekbe, az igaz­gató munkájába. A szenvedélyes, helyen­ként indulatos hozzászólások mellett töb­ben — éppen a betegek érdekében — kér­ték: az egészségügyi irányítás tegyen ren­det a kórházban, hiszen senkinek nem jó feszült légkörben dolgozni, netán — pa­radox helyzet — nyugtatóval munkába állni az idegek nyugtatására szakosodott intézetben. Az említett cikk óta tör­tént egy és más Nagykálló­ban. Tartott vezetőségi ülést a pártszervezet, majd április 12-re az egész MSZMP-alap- szervezetet összehívták. Erre a rendezvényre meghívták a párton kívüli igazgatót, dr. Horváth Endrét, aki tájékoz­tatást adott az elmúlt évek létszám- és bérpolitikájáról, az állásfejlesztésekről, az új dolgozók felvételéről és más munkajogi, valamint szak- szervezeti kérdésekről. A tag­gyűlésen hamarosan munka­értekezlet-jelleget öltött, ahol végképp nem a párt ha­táskörébe sorolható témákat hoztak fel a jelenlévők. Kérdések tesztlápon Valójában a taggyűlésen az igazgató minősítéséről, a nagykállói városi pártbizott­ságtól március 21-én az in­tézet alapszervezetének ha­táskörébe utalt véleménye­zésről akartak beszélgetni. Dr. Bánki M. Csaba alapszer­vezeti titkár (aki az intézet­ben osztályvezető főorvos), a demokrácia kérdéseit fesze­gette. Ki és hogyan dönt, zárt ajtók mögött, vagy a dolgo­zók megkérdezésével, milyen hangnemet használ az igaz­gató főorvos a dolgozókkal? Ilyen és ehhez hasonló kér­dések szerepeltek napiren­den. Valamint az, hogy a pártszervezet saját tagságát, illetve az intézet párton kí­vüli dolgozóit is megkérdezte egy tesztlappal: kinevezéssel, vagy választással tartanák-e jobbnak az igazgatói megbí­zatás odaítélését? Bár a pártszervezet tagsá­gával összhangban a párton- kívüliek nagy többsége is a választás mellett voksolt, mégsem egyértelmű ez a kép­let- A taggyűlésen a felszó­lalók közt többen elmondták: a vezetők közti nézeteltérés Okozza sok esetben az inté­zeten belüli rossz hangulatot. Horváthné Szendrei Ildikó, a korábbi párttitkár például annak adott hangot': mióta Bánki főorvos a párttitkár, azóta csak az igazgató sze­mélyével foglalkoznak a tag­gyűlés napirendjei. Annyi kérdőív, tesztláp tudakolta már az ott dolgozók vélemé­nyét, hogy egyeseknek már ettől ment el a munkaked­vük. Ideje lenne levenni a napirendről ezt a kérdést és az energiát az érdemi mun­kára, a betegellátásra össz­pontosítani. Szerkesztőségünknek írott levelében Drahos Ferenc, nem Nagykállóban rehabili­tált társadalmi munkás az igazgató védelmére kelt, aki­nek nagy érdemei vannak abban, hogy kinyíltak a „sár­ga ház” ajtajai és korsze­rűbb módon gyógyítják az elmebetegeket, kezelik az al­kohol rabságától szabadulni akarókat. Bírálja a párttit- kár-főorvost, aki — szerinte — hamar hazaadja az öngyil­kossági kísérlet után réve­dező beteget és szuggesztív személyiségével próbálja szembefordítani az intézet dolgozóit az igazgatóval. Szentirmai Zsolt rehabili­tált segédápoló arról beszélt, hogy a nagykállói intézet igen szép eredményeket ért el — országos mércével mérve is — az alkoholisták gyógyítá­sában. Nagy kár — mondot­ta —, hogy éppen a betegek ihatják meg a levét a gyó­gyításra felesküdött orvosok torzsalkodásainak. „Milyen jogon minősít?” Szentkirályi István ve­gyészmérnök rendkívül indu­latosan fogalmazott több­oldalas levelének a lényege: milyen jogon minősítheti a párt még mindig az igazgató munkáját? Az egyszemélyi vezetés és felelősség osztha­tatlan, egy gyógyító intéz­ményben anarchiához vezet­ne, ha mindenki egyenlő eséllyel szólna bele az inté­zetvezetés ügyeibe. §1 elma­rasztalja a taggyűlést és a szerkesztőséget is, amiért nem hallgatták meg az igazgatót már az első taggyűlésen, il­letve a cikk megjelenése előtt. Irányzatok és orvosok konfliktusa A nagykállói intézet szak­mai irányításáért felelős me­gyei tanács vb egészségügyi osztálya vezető főorvosától, dr. Király Sándortól tudjuk' az elmúlt években is sok név­telen és névvel ellátott beje­lentés érkezett az intézetből. A korábbi egészségügyi irá­nyításnak nem sikerült az in­tézet falai közt elrendezni a vitás kérdéseket. Az is igaz, hogy az elmegyógyászat, mint orvosi szakma egyáltalán nem vonzó a szakosodni vá­gyók szemében, hiszen speci­ális „beteganyaggal” végez­nek testileg-lelkileg rendkí­vül nehéz gyógyítást. Az or­voshiány krónikus, kétszer annyit tudna a szakma fog­lalkoztatni. Érdekes aspektusa az ügy­nek, hogy világviszonylatban nagy harcot vív egymással az elmegyógyászat két irányza­ta, a biológiai pszichiátria (akik elsősorban a gyógyszer hatásában bíznak és a szocio- pszichiátria, amely a beteg­nek a társadálomba történő visszailleszkedését zömében életviteli. magatartási ta­nácsadással képzeli el). Ta­lán érthető, hogy a két el­lentétes gyógymódot űző or­vosok szakmai konfliktusa napirenden van. Nagykálló­ban nehezíti a helyzetet, hogy a biológiái pszichiátria művelője, Bánki főorvos és a szociorehabilitációt művelő Horváth igazgató főorvosnak személyes nézeteltérése is mélyíti a két irányzat ellen­téteit. Az egészségügyi osz­tályvezető álláspontja: a párt nem kérdőjelezheti meg az igazgató főorvos szakmai, ve­zetési alkalmasságát. erre megvannak az országos és a megyei szakmai, irányítási fórumok. A felelős egysze­mélyi vezető módszereit le­het vitatni, de az intézet va­lamennyi ügyéért érzett és gyakorolt felelősséget aligha. Véleményünk: a pártszer­vezet ma már nem az a fó­rum, ahol a szakmai kérdé­seket kell napirenden tarta­ni. Megengedhetetlen, hogy az intézet igazgatójának és párttitkárának nézeteltérése akadályozza a gyógyító mun­kát. Hogy ne kerüljön hát­rányba a beteg, akinek az ér­deke a legfontosabb, szüksé­ges, hogy a megyei egészség- ügyi irányítás mielőbb rendet teremtsen Nagykállóban. Tóth Kornélia Az ezer sebbőr vérző okta­tásnak igazán nem a legsaj­góbb pontja az iskolai kirán­dulások ügye. A diáksereg életében azonban fontos ese­mény, esetleg egy életre szóló élmény a tanévnek az a né­hány napja, amikor felkere­kedik az osztály. Szószapo­rítás lenne magyarázgatni — annyira nyilvánvaló —, miért hasznos a tanulmányi ikiirándulás. Nem is veszteget­tek rá sok időt a nyíregyházi rádió csütörtöki stúdióbe­szélgetésének vendégei. A ri­porter, Veszprémi Erzsébet kérdéseire válaszolva inkább a kirándulások szervezésével kapcsolatos, újkeletű gondo­kat sorolták. Az egymást követő árhullá­mok ugyanis az iskolai ki­rándulások anyagi alapjait is alámosták. A nyári vakáció­ban megkeresett, az őszi me­zőgazdasági munkáért kapott pénzből nem futja egy há­romnapos kiruccanásra a Du­naikanyarba, a Mátrába vagy Sopron környékére. Az egyik pedagógus elmondta, hogy az ő iskolájukban havonta 100— 200 forintot tesznek félre a gyerekek, kiegészítendő az imént említett összeget. Ahány család, annyifélekép­pen ítéli meg, sok-e ez, vagy sem. A szülők többsége még kiszorítja valahogy — sokan egyre nagyobb áldozatok árán. Pedig az iskolák igyekez­nék úgy kikalkulálni, hogy minél kevesebbe kerüljön a kirándulás. Az Expressz Utazási Iroda képviselője el­mondta, hogy két-három éve még teljes ellátással kellett szervezniük ezeket az utakat, manapság viszont már csők napi egy meleg étkezést (ebé­det vagy vacsorát) kémek az iskolák. Aztán itt van ugye a 14 százalékos kezelési költ­ség, a 15 százalékos általános forgalmi adó; s jóllehet az utazási iroda kilométeren­ként csak 18 forintot számláz az autóbuszért, de nekik mindössze egyetlen buszuk van, és ha valamelyik téesz vagy vállalat járművére fa­nyalodik az iskola, 20—21 fo­rint alatt már nem lehet megúszni ezt sem. Ráadásul — tette szóvá az egyik tanár­nő —, újabban az is előfor­dul, hogy a jó előre, már ok­tóberben megrendelt szállást, autóbuszt márciusban le­mondja a partner, nyilván egy jobb üzlet kedvéért. Hi­ába, Isztambulba — hang­zott a példa — kifizetődőbb utasokat vinni, mint diáko­kat Szilvásváradra. Abba már nem is érdemes belemenni, hogy — amit szintén hallhattuk — az ifjú­ság és a diákok utazási iro­dája külföldre az utóbbi idő­ben csak felnőtteket visz, mert a tizenéves korosztály nem tudja megfizetni a nyolc-tízezer forintos utakat. Ámbár ... Egyik (budapesti) ismerősöm gyermeke most éppenséggel az NSZK-ba ké­szül az osztállyal. Tanulmá­nyi kirándulásra... Gönczi Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents