Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-31 / 126. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. május 31. Tanácskozik az Országgyűlés Lányi Botond jelenti a Parlamentből Újdonságokról, gyakorlatiasan (Folytatás az 1. oldalról) jogszabály, amely a szerve­zeti formaváltás szükségkép­pen nagyon bonyolult mód­szertanát rendezi, csökkentve ezzel a visszaéléseket, az ed­digi zavaros, kvázi átalakítá­sokat. Az átalakulási törvény ré­sze annak a törvénysorozat­nak, amely a piacgazdaság szervezeti infrastruktúrájá­nak jogszabályi kiépítését szolgálja. E törvénykezés alapja a tavaly októberben elfogadott társasági törvény, amelyet decemberben a kül­földiek befektetéseiről szóló törvény követett. Most az át­alakulási törvény van soron, majd ősszel az értékpapír­kibocsátási és értékpapír piac­felügyeleti törvénnyel fejező­dik be a sorozat. E törvények nélkül egy valódi piacgazda­sági rendszer működésképte­len lenne. Kulcsár Kálmán hangsúly- lyal szólt arról, hogy az át­alakulási törvény arra a ki­vételes esetre vonatkozik, amikor az egész állami vál­lalat, illetőleg szövetkezet alakul át a társasági tör­vényben meghatározott vala­milyen szervezti formává. A gazdálkodó szervezetek ilyen jellegű teljes átalakulása ki­vételes eset. Nincs tehát alap­ja annak a félelemnek, hogy a törvény nyomán minden vállalatnak és szövetkezet­nek azonnal át kellene ala­kulnia. Ez tévedés. Átalaku­lási kampányra, kényszerre nincs szükség. A kormány nem átalakítási, hanem átala­kulási — az önkéntes átala­kulást lehetővé tevő — tör­vényt terjeszt az Országgyű­lés elé — szögezte le. A továbbiakban a minisz­ter két olyan kifogásra rea­gált, amelyek a törvény elő­készítése során hangzottak el. Az egyik ilyen észrevétel az volt, hogy mintegy titokban, a társadalom kizárásával ké­szítették elő a jogszabályokat. A másik vélekedés szerint a tárca valamifajta uralmi po­zíciók átmentésére törekedve — a képviselőket megtéveszt­ve — egy reakciós tulajdon­reformot valósít meg ezzel a törvénnyel. Kulcsár Kálmán kijelen­tette: ezek a vádak teljesség­gel megalapozatlanok. Ennek alátámasztására elmondta, hogy az átalakulási törvényt ugyanaz a széles szakmai köz­véleményt képviselő munka- csoport készítette elő. mint a társasági törvényt. Az átala­kulási törvény elveivel a képviselők már a társasági törvény vitájában megismer­kedhettek, hiszen eredetileg annak hatályba lépésével együtt szerették volna élet­be léptetni. Akkor éppen a közgazdasági szakértők ké­résére döntöttek a féléves ha­lasztás mellett. A törvény alapelveit március-áprilisban a parlament négy gazdasági jellegű bizottsága nyilvános ülésen tárgyalta. Széles körű vitákat szervezett a Magyar Gazdasági Kamara, a TÖT, az OKISZ és a SZÖVOSZ. Részt vettek a munkában az országos szövetségek szakér­tői. Megtárgyalta az anyagot a közgazdasági társaság, s kétszer rendezett róla vitát a Magyar Tudományos Akadé­mia Közgazdaságtudományi Intézete. A miniszter elmond­ta azt is, hogy áprilisban — még mielőtt a Miniszterta­nács döntött volna a terveze­tek parlamenti beterjesztésé­ről — a törvényjavaslatokat megküldték az Ellenzéki Ke­rékasztalt képviselő Függet­len Jogász Fórumnak, illetve több politikai szervezet és párt jogászszakértőjének. Vá­laszt azonban sehonnan nem kapott a tárca, amit úgy ér­telmezett, hogy a szervezetek olyan jogi, technikai törvé­nyeknek értékelték a terve­zeteket. amelyek nem szo­rulnak politikai vitára. Mindezek alapján Kulcsár Kálmán visszautasította a „puccs-szerű” előkészítés vád­ját. A miniszter hangsúlyozta, hogy az átalakulási törvény nem valósít meg elhamarko­dottan sem nyílt, sem bur­kolt tulajdonref ormot; sem menedzsereket, sem másokat nem „ment át” semmilyen tulajdonosi pozícióba. A tör­vény célja, hogy az átalaku­lással kapcsolatos problémá­kat technikailag jól oldja meg. Ez viszont még nem tu­lajdonreform. Ugyanakkor természetszerűleg az alapve­tően technikai átalakulási szabályozásnak is vannak tu­lajdonlási-vállalati struktú­rát érintő hatásai, amelyek zömmel kedvezőek, a gazda­sági reform, a piacgazdaság kibontakozását segítik. E ha­tások közül Kulcsár Kálmán kiemelte, hogy a törvény meg­erősíti az állampolgári tulaj­donon alapuló vállalkozáso­kat, megoldja a növekedé­sükkel összefüggő gondokat. Ugyancsak kedvező, hogy a törvény feloldja a szövetke­zeti tulajdon eddigi merev oszthatatlanságát, és a va­gyont a kis-, illetve nem nyereségre törekvő szövetke­zeteknél 100 százalékban, a többi szövetkezetnél fele részben értékpapír, azaz szö­vetkezeti üzletrész formájá­ban megosztja a tagok kö­zött. Azonban itt sem termé­szetbeni felosztásról, a jól működő nagyüzemek meg­gondolatlan szétveréséről van szó, hanem arról, hogy a szö­vetkezeti tag tulajdonosi mi­volta sajátos értékpapírban is megtestesüljön, megerő­södjön érdekeltsége a kollek­tív tulajdonlásban. A tervezet vitája során ja­vaslatok hangzottak el arra ás, hogy valamennyi szövet­kezetnél ne csak 50 százalék­ban. hanem 100 százalékban tegyék lehetővé a tagok kö­zötti vagyonmegosztást. Ez esetben ugyanis az átalaku­lásnál nincs szükség az egyébként a szövetkezet ál­tal önkéntesen választható vagyonkezelő intézmények igénybevételére sem. A mi­niszter ezeket a javaslatokat még korainak tartotta. A most előterjesztett tör­vénycsomag kedvező hatásai közé tartozik az is, hogy az állami szektorban is előrelé­pést hoz a reformok irányá­ba. A vállalatok önállóságát sértő, piacellenes beavatko­zások egyik fő csatornája volt az utóbbi időben a mi­nisztériumok és a tanácsok törvényességi felügyeleti jog­köre. Ezt most a vállalati törvény módosítása meg­szünteti, s a jóval szűkebb tartalmú törvényességi fel­ügyeletet a cégbírósághoz he­lyezi. Ezzel együtt megvaló­sul a vállalati mérlegek nyil­vánossága is. Kulcsár Kálmán megálla­pította: a társasági törvény volt az első jogszabály Ma­gyarországon, amely kon­szern-szabályozással kívánt fellépni a piacellenes válla­latcsoportosulásokkal szem­ben, s ehhez most az átala­kulási törvény a fuziókont- rollt is hozzácsatolja. Az Országos Árhivatalban már kidolgozták az új ver­senytörvény közgazdasági koncepcióját, s ennek alap­ján egy szakértőkből álló munkacsoport dolgozik a ver­senytörvényen, amelyet egy éven belül az országgyűlés elé terjesztenek. Ebbe beépí­tik majd azokat a javaslato­kat, amelyek a nagyvállala­ton belüli gyáregységek ön­állóságának erősebb jogi ga­ranciáját sürgetik. Olyan ren­delkezést terveznek, amely kimondaná: ha a gyáregysé­gek többsége az önállósulást kezdeményezi, indokolt eset­ben a versenyhatóság fel­bonthatja a nagyvállalatot. Az igazságügy-miniszter ezután azokra a vélemények­re válaszolt, amelyek az ál­lami vállalatok átalakulása kapcsán a népvagyon felosz­tásával, a közvagyon kiáru­sításával, a gazdasági hata­lom átjátszásával vádolták a törvény-előkészítőket. Akik ezt állítják, azok nem ismerték fel a törvényjavas­lat valóságos tartalmát — mondta a miniszter. Az álla­mi vállalati törvény ugyanis egyértelműen kimondja: a vállalatok állami tulajdon­ban álló vagyonnal gazdál­kodnak. Az átalakulási tör­vény és a vállalati törvény módosítása jottányit sem nö­veli a vállalatoknak a koráb­biakban már biztosított va­gyoni rendelkezési jogosít­ványait, hanem tudomásul veszi a jelenlegi helyzetet. Egyébként is az volt az ál­talános politikai kívánság a jogalkotással szemben, hogy a tulajdoni reform tartalmá­nak teljes kidolgozása előtt — a jelenlegi átmeneti poli­tikai helyzetben — az állami szektorban ne változtasson a kialakult tulajdonosi szi­tuáción. Kulcsár Kálmán vitába szállt azzal a nézettel, hogy az állami szektorban fel kell számolni a vállalati tanácsot és általában az önkormány­zati önigazgatást. A törvényjavaslatban ki­egyensúlyozott és kompro­misszumos szabályok talál­hatók, amelyek az állami és a vállalati érdekeket egy­aránt kielégítik. A vitában sokszor megfo­galmazott kérdés: a hiányzó megfelelő vagyonértékelési módszer következtében nem kerül-e sor a nemzeti vagyon leértékelésére, elkótyavetyé­lésére. Húsz éve küszködik a magyar közgazdaságtudo­mány — lényegében számot­tevő eredmény nélkül — a vagyonértékelés módszerei­nek kidolgozásával. Torz pi­aci viszonyok között tökéle­tes vagyonértékelés nem le­hetséges. Egyébként a törvényjavas­latban számos, a vagyonérté­keléssel kapcsolatos garan­ciális -szabály is megtalálha­tó. A vállalat vagyonmérle­gében eltérhet az adómérle­gétől, figyelembe veheti a szellemi értékeket, a piaci tényezőket is. A válla­lati vagyonmérleget függet­len könyvvizsgálóval is jóvá kell hagyatni, aki teljes anya­gi felelősséggel tartozik. Az átalakulást nyilvánosan köz­zé kell tenni, s a hitelezők biztosítékokat is követelhet­nek. Az állami tulajdon köré­ben további biztosítékok is megtalálhatók. Így ha a vál­lalat húsz százaléknál na­gyobb mértékben kívánja le­értékelni vagyonát, úgy az átalakulással szemben álla­mi vétójogra van lehetőség. Az átalakulási törvény to­vábbi halogatása jelentős hátrányokat okozna a kis­vállalkozásoknak, lefékezné a szövetkezetek belső demok­ratizálódását, valamint az ál­lami vállalatok szervezeti pluralitásának erősítését. Je­lentős károkat okozna a kül­földi befektetésekben is, hi­szen a külföldiek még arra az egyértelmű kérdésre sem kaphatnának egyértelmű vá­laszt, milyen magyar partner­rel kell tárgyalniuk, ha be­fektetni kívánnak hazánk­ban. — Az igazságügyi kormány­zat nem mond le eltöKéltsé- géről, hogy alkotmányos jogállamot építsünk! Véle­ményem szerint a beterjesz­tett három törvényjavaslat ezt a célt, a gazdaság alkot­mányos jogkereteinek kiépí­tését szolgálja — fejezte be expozéját Kulcsár Kálmán. Kulcsár Kálmán expozéját követően az elnöklő Szűrös Mátyás bejelentette, hogy a törvénycsomaghoz több kép­viselő módosító javaslatokat nyújtott be, amelyeket a parlament jogi bizottsága megtárgyalt, és véleménye­zett. Az erről szóló jelentést a képviselők megkapták. A törvényhozás túlnyomó többséggel elfogadta azt a javaslatot is, hogy a hozzá­szólásokat tíz percben korlá­tozzák. Tallóssy Frigyes, a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság előadója elmondotta, hogy a bizottság a három tör­vénytervezetet az Országgyű­lésnek tárgyalásra és elfoga­dásra ajánlotta. Felmerült ugyan, hogy az átalakulási törvény tárgyalását halasz- szák későbbre. Amennyiben azonban csak később fogad­ja el a parlament az átala­kulási törvény tervezetét, ez­zel nem kapnának lehetősé­get a kisvállalkozások, a szö­vetkezetek, a magánvállalko­zások különböző társaságok létrehozására, ami igen fon­tos a termelési szerkezet át­alakításának meggyorsítása szempontjából. Az állami vállalatokról szóló törvény módosítása a vállalatok mozgásterének nö­vekedését eredményezi, de a jogszabály önmagában ter­mészetesen nem old meg semmit. Korántsem lehet arra számítani, hogy a par­lament döntése nyomán az állami vállalatok tömeges átalakulására kerülne sor. A szövetkezeti törvény mó­dosítása a bizottság vélemé­nye szerint alapvető válto­zást jelent. A törvényterve­zet ugyanis lehetővé teszi a szövetkezeti vagyon egy ré­szének oszthatóvá tételét, s ez lényeges feltétel ahhoz, hogy a tagok valódi tulajdo­nossá válhassanak. A három törvényjavaslatot az Országgyűlés mezőgazda- sági, kereskedelmi, terv- és költségvetési, ipari, ifjúsági és sportbizottsága is megtár­gyalta, ás általában többségi véleménnyel a parlament­nek elfogadásra ajánlotta. A z első három napiren­di d.i pont vitáját kü- lönböző intenzitással figyelték a honatyák. Nem­csak azért, mert hiába rö­vidítették tízpercesre a hozzászólásokat, s megtap­solták az elnököt, mikor bejelentette, hogy az ere­detileg jelentkezettek har­mada elállt a hozzászólás­tól, hanem mert nem egy­formán érinti őket személy szerint sem az átalakulási törvény által lehetővé tett változás. — Mi már megelőztük mindezt — jegyzi meg Moldvay István, a Nyírlu- gosi Állami Gazdaság ve­zérigazgatója. — Valameny- nyi főágazatunk helyett ta­vasszal kft-t hoztunk létre, a vállalati központ mint vagyonkezelő működik Azonban itt sem állunk meg, folyik a részvénytár­sasággá alakítás a központ­ból, s nemcsak a mi cége­ink jegyeznek részvényt. Ugyancsak részvénytársa­ságként működik a Csepeli Szerszámgépgyár. így Töl­gyes István, mint a nyírbá­tori fúrógépgyár üzemveze­Plecskó Ferenc Somogy megyei képviselő egyebek között hangsúlyozta: olyan törvényre van szükség, amely minden akadályt elhárít a szabad vállalkozás útjából, s lehetővé teszi a vegyes tu­lajdonon alapuló gazdaság létrejöttét. Juhász Ferenc budapesti képviselő az átalakulási tör­vény javaslatáról úgy véle­kedett, hogy a törvény elő­nyös azoknak a gazdálkodó szervezeteknek, kisvállalko­zóknak, akik a mai bonyolult körülmények között is vállal­kozó típusúak, innovatívak. Hátrányos viszont azoknak a gazdálkodó szerveknek, ame­lyek a jelenlegi helyzetben sem tudtak jól gazdálkodni és vállalkozni. Szintén hát­rányos a pénzügyi szervek­nek és hatóságoknak, mert csökken a beleszólási lehető­ségük a gazdálkodó szervek munkájába. A képviselő sík- raszállt a dolgozói részvény bevezetése mellett azzal, hogy az egész vagyon 8 szá­zaléka képviselné a dolgo­zói részvényt. Eleki János, a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­csának főtitkára javaslatá­nak lényege az volt, hogy az élelmiszer-gazdaságban a ter­melőkkel szerződéses kapcso­latban álló feldolgozó válla­latok társasággá alakulásá­nak ösztönzése legyen ki­emelt kormányzati program. Puskás Sándor, az Orszá­gos Kereskedelmi és Hitel­tője sokkal inkább azt fon­tolgatja, mit hoz az újabb tárgyalás a vállalatnak a hírneves MAN-céggel. Az NSZK-beli vállalat ugyan­is mint részvényes kíván belépni, technikát hoz, a piaci munkában is segíthet. — Soí? minden tisztázat­lan, többek között ez is bosszantja a képviselőket — állítja Novák Lajos nyír­egyházi képviselő. — Ideje lenne meghatároznunk, mi­lyen feladatokat vállalunk fel a választásokig, mert sokszor a közvélemény az< is tőlünk kéri számon, ami­ről nem tehetünk. Nálunk, a Fémmunkás Vállalatnál egyébként reményt csillant­hat meg az átalakulási tör­vény, mert lehetővé teszi azt is, hogy a gyáregységek önállósodjanak. Szerintem — s ez egyelőre nem kiér­lelt vélemény — jó lenne a balkányi üzemből valami­lyen kft-t kialakítani, s a nyíregyházi gyárból tiszta profillal szintén egy önál­lóbb egységet. Vagyis az át­alakulás új energiákat is felszabadíthat. bank Rt. vezérigazgató-he­lyettese, Heves megyei kép­viselő rámutatott: az átala­kulási törvénytervezetnél nem a jogi előkészítés okoz­za a nehézségét, hanem szem­be kell nézni közgazdasági és bizonyos fokig politikai meg­alapozatlanságával. A tulaj­donreform kidolgozása várat magára, az átalakulási tör­vény hatásai pedig nem vizs­gálhatók a magyar gazdaság jellemzőinek elemzése nélkül. Kulcsár Kálmán vitaössze­foglalójában az egyes gondo­lati körök szerint csoportosí­totta a képviselői észrevéte­leket. A törvény jellegét, lé­nyegét firtató kérdésekre vá­laszolva leszögezte: olyan jogszabályról van szó, amely sem többet, sem kevesebbet nem akar, mint megnyitni a társasági törvény alkalmaz­hatóságát, diszkrimináció nélkül, a gazdaságban mű­ködő valamennyi tulajdon- formához kapcsolódva. Kulcsár Kálmán válasza után határozathozatal követ­kezett. Számos képviselői módosító javaslat elfogadása után az Országgyűlés tör­vényerőre emelte a gazdál­kodó szervezetek és gazdasá­gi társaságok átalakulásáról, az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. számú törvény- javaslat módosításáról, vala­mint a szövetkezetekről szó­ló 1971. évi III. törvény mó­dosításáról szóló jogszabály- tervezeteket. Ezzel az Or­szággyűlés befejezte keddi munkanapját. As Országgyűlés szünetében Nagy Sándor és Németh Miklós. Mandátum menet közben msépv év után újra a #V képviselői padsorok között jelölték ki a helyét Gilányi Jánosnak Az országgyűlésen a napi­rendi pontok tárgyalása előtt jelentette be Szúrós Mátyás, hogy a lemondás által megüresedett helyre a pótképviselő mandátumát elfogadták, azt a képvise­lők megszavazták. — Négyen vannak azok közül, akikkel az előző cik­lusban együtt voltam kép­viselő a megyei csoportban — fogadja a gratulációt. — Azonban szinte valameny- nyiüket ismerem személye­sen. Annyi az újdonság, hogy az idő rövidsége miatt nem tanulmányozhattam eléggé előzetesen a most napirendre tűzött témákat, így természetszerűleg job­ban kell figyelnem. Eszmecsere a szünetben: AatB György, Szűrös Mátyás» Nyers Rezső. A vitából

Next

/
Thumbnails
Contents