Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
1989. május 27. 5 Nyílt Vita | Kelet a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE Nem külön párt az MSZMP-n belül Sokféle címkét aggatnak az MSZMP reformköreire, a párton belüli berkekben is újdonság a létrejöttük. Nem mindenki tudja, milyen szerepet töltenek be, mire vállalkoznak, min munkálkodnak. Még olyan vélekedés is elhangzik olykor-olykor: az MSZMP-n belül külön pártot alkotnak a reformkörök, s ők akarják átvenni a meglévő testületek, tisztségviselők szerepkörét. A nyílt vitában előbb két reformkori taggal — Urbán Lajossal, a megyei pártbizottság munkatársával és Ignácz Józseffel, a nyíregyházi pedagógus pártbizottság titkárával — beszélgettünk. Ez a továbbiakban a hét elején tartott megyei és nyíregyházi reformkori összejövetelen folytatódott, újabb vitapartnerekkel, akik egymással és olykor önmagukkal is vitáztak. K. M.: Mi az igaz abból, hogy a reformkörök szinte pártot alkotnak a párton belül? U. L.: — Szó sincs erről. A reformkorok az MSZMP-n belül az állóvíznek is nevezhető pártélet megpezsdí- tésén, a párttagság politizálókedvének felébresztésén dolgoznak. Azt is mondhatnám, olyan MSZMP-tagok zömében a kör tagjai, akik akkor is húzzák a szekeret, ha a bakon a gazda éppen alszik. K. M.: Vagyis nem várják, mit mondanak a felsőbb pártszervek vezetői, a párt- határozatok, hanem maguk keresik meg a saját tennivalóikat? I. j.; — Természetesen, hisz ez lenne a normális. Egy termékeny politikaiszellemi műhelynek gondoljuk a reformkort, ahol senkit nem feszélyeznek a protokollszabályok, testületi vagy egyéb kötöttségek. Folyamatos politizálási lehetőséget szeretnénk azok számára is, akik megcsömör- löttek a közélettől, de egy új típusú, modernebb, a párt egyes tagjaira építő pártban még el tudják képzelni a részvételüket. Ahogyan a szegedi tanácskozáson is elhangzott, arra kell törekednünk, hogy az MSZMP adja vissza magát a párt tagjainak. K. M.: Ügy tűnik, a reformkörök tevékenységét párton belül sem mindenki fogadja egyforma tetszéssel. Nem szegi kedvüket az esetenként megnyilvánuló gyanakvás? U. L.. : — Valóban nem tűnt még el a bizalmatlanság, ami a munkánkat olykor kíséri. Nemrég a nyíregyházi városi reformkörünk kidolgozta saját platformját es — ami elég szokatlannak tűnhetett — külön plakátot is készítettünk, hogy az érdeklődést minél jobban felkeltsük. Megmondom, hogy a plakátoknak talán az egy- harmada jutott el az alapszervezetekhez. Egy-egy tagunknak megjegyzéseket is tesznek, ha a reformkor ösz- szejövetelére indul, na mentek a Bajor Sörözőbe új pártot alakítani... Bízunk benne, ha minél többen megismerik a törekvéseinket, abbamaradnak a néha ugratásnak tűnő, humorosan megfogalmazott vélemények... K. M.: Valóban rendszeressé kívánják tenni, hogy sör, kóla mellett beszélgetnek, ha nem is mindig a Bajor Sörözőben? Ebben is szakítani akarnak a megszokással? U. L.: — Ügy gondoljuk, nem attól válik komollyá egy megbeszélés, ha ott ét- len-szomjan és komolykodva üldögélünk és alig várjuk, hogy vége legyen. Semmi rossz nincs abban, ha kóla netán sör is kerül az asztalokra. Ha meg éhesek vagyunk, zsíros kenyér és közben beszélgetünk. Valamikor ez nem volt idegen a pártok összejövetelein és vannak pártok, ahol ez ma sem főbenjáró illetlenség. Szeretnénk, ha a pártház a politikai, társasági élet színtere lenne. K. M.: Ha jól értem, a reformkörök szegedi találkozóján az egyik legizgalmasabb kérdés az volt, újra kell fogalmazni a párttagok jogait, azaz vissza kell állítani az eddig papíron lévő jogokat a valóságban is? I. J.: — Ez nagyon élesen szóba került Szegeden, ahol ezzel együtt többen elmondták, hogy a reformkörök a híd szerepére vállalkoznak. Egyrészről az egyes párttagok és a párt felsőbb szervei, másrészről pedig a párt és az úgynevezett alternatívok között. A résztvevők teljesen önként és szabadidejükben vállalják azt a munkát, és csak egyvalami szükséges, a hihetetlenül nagy türelem. A párton belüli küzdelmet — ami persze korántsem csak MSZMP-n belüli ügy, az egész társadalom érdeke — csak nagy kitartással, türelemmel lehet eredményesen végigvinni. K. M.: Szó esett a reformkori tanácskozáson a helyi közmegegyezésről is. Ezt hogyan kell érteni? I. J.: — Pontosan úgy ahogyan a kifejezés is érzékelteti. Nem elegendő csak a felsőbb pártszervekben a minimális közmegegyezést elérni, hogy a változatos nézetek, platformok ellenére a pártegység ne szenvedjen csorbát, a párt ne essen szét. Ugyanez vonatkozik a helyi, városi, megyei, ágazati párt- szervekre, az MSZMP helyi erőire is. A reformkörök a Názon Gyula: .. nem ellene, érte dolgozunk.” párton belüli centrumszámy- nyal kívánnak együttműködni. A párton belüli vitákban a reformirányzatot akarjuk érvényre juttatni. De a helyi közmegegyezés vonatkozik az MSZMP és a különböző politikai erők közötti kapcsolatokra is. Arra törekszünk, hogy mind a két oldalon — az MSZMP-n belül és a különböző alternatív szervezetekben, mozgalmakban — szigetelődjenek el azok az erők, amelyeknek nem érdekük a társadalmi megújulás, a reform teljessé válása... K. M.: Milyen lépéseket tettek ezért megyénkben és Nyíregyházán? U. L.: — Eljuttattuk az elképzeléseinket, platformunkat a nyíregyházi városi pártbizottsághoz, amely a közelmúltban ülésezett. Sajnos, érdemi visszajelzést, véleményt nem kaptunk, pedig ebben megfogalmazzuk amit szeretnénk, hogyan képzeljük el a saját pártmunkánkat. Szóltunk a jelenlegi működési lehetőségeinkről és szándékainkról. Ezért a most sorra kerülő megbeszélésünkön egy felhívást fogalmazunk meg, amely összefoglalja az általunk legfontosabbnak ítélt feladatokat. K. M.: Nem gondolják, hogy ez úgy tűnik: a városi reformkor feladatokat szab a pártbizottságnak, a végrehajtó bizottságnak, mintegy irányítani akarja e testületeket? U. L.: — Szeretnénk, ha az elgondolásainkat, javaslatainkat hasznosíthatnák a párt szervei, testületéi. Így szorgalmazzuk többek között az egytestületes, döntésképes vezetésre való áttérést, ami rugalmasabbá teheti a testületek mai nehézkes munkáját, átláthatóbbá akár az egyszemélyi felelősséget is. Javasoljuk azt is, hogy az alapszervezetek, a párttagok maguk döntsék el, dönthes • sék el, hol kívánnak működni, melyik működő, illetve szerveződő alapszervezethez akarnak tartozni, de ezt tudassák a vezetőséggel. K. M..: Az MSZMP-nek csakúgy, mint a reformköröknek egyik legsebezhetőbb pontja, hogy nincs igazi, jól kidolgozott programja a pártnak. Mit tud tenni ez ügyben a szabolcsi reformkor? I. J.: — Ez a szegedi vitákon is erőteljesen kirajzolódott. Az MSZMP-nek az országos pártértekezlet óta sem alakult ki az a stabil programja, amivel a párttagság és az ország népe elé léphet, inkább lépéshátrányban van, kullog az események után. A reformkörök egyik feladata éppen az lenne, hogy a tagsággal való folyamatos párbeszéd eredményeként hozzájáruljon egy életképes, korszerű pártprogram kidolgozásához, mindenekelőtt a választásokon való sikeres részvétel miatt. Nem az a fontos, milyen neve lesz a jövőben a pártnak, hanem az, hogyan tudja megalkotni és elfogadtatni az említett programot. K. M.: Sokan attól tartanak, a reformkörök működése megosztja a párt belső erőit, szakadáshoz vezet. Mi ebben az igazság? U. L.: — Csupán ismételni, erősíteni tudom, hogy a reformkörök éppen a párt erősítésén, megújításán munkálkodnak. Mint platformunkban is olvasható, a párt mozgalmi hagyományait felelevenítő vitakultúrát akarunk, ahol teret kaphat minden nézet és csak az érvek dönthetnek. Nyíregyházán pedig azt szeretnénk, ha mint megyei város önálló politikai tényezővé is válna. Világosan megfogalmaztuk, hogy a pártegységet fenn kívánjuk tartani, de tudomásul kell venni, hogy a párton belül is helye van többféle nézetnek, ami nem minősíthető frakciózásnak. K. M.: Néha viszont mégis úgy tűnik, mintha a reformkörök nem is annyira párton belül, mint azon kívül keresnék a politikai szövetségeseket, partnereket. I. J.: — A reformkörök az MSZMP-n belül keresik a partnereket, szövetségeseket, de nem zárkózunk el a nem párttag, ám velünk szimpatizálók elől. őket is szívesen látjuk az összejöveteleinken. U. L.: — Természetesnek tartjuk, hogy az MSZMP legfontosabb elképzeléseibe beavassuk a pártonkívülie- ket is. Sőt, el tudom képzelni azt is, hogy az MSZMP körül fokozatosan kialakul majd egy pártoló tagság, amelynél nem elsősorban arra gondolunk, hogy ők lesznek az utánpótlás a pártban, hanem a kidolgozandó pártprogrammal egyetértve, ahhoz javaslataikat, kritikai észrevételeiket hozzátéve, széles szimpatizáns kört vonnak a párt köré. Ezért még sokat kell tennünk ... K. M.: Talán azért mondják többen azt, hogy a párton kívül keresik a szövetséIgnácz József: „... az MSZMP adja visz- sza magát a tagjainak ...” geseket, meri az ellenzékiek szívesebben bocsátkoznak eszmecserébe a reformkori MSZMP-tagokkal, mint a párt hivatalos testületéinek képviselőivel, funkcionáriusaival. Nem szül ez visszatetszést a párttestületek némely vezetőjében? U. L.: — Minél előbb ki kell dolgozni az MSZMP álláspontját az alternatív mozgalmakkal kapcsolatban. Helyileg is le kell ülni velük, hogy megkeressük és megtaláljuk a közös érintkezési pontokat. Ezért javasoljuk a városi pártbizottságnak, hogy minél előbb fogalmazza meg a testület a maga álláspontját, a mozgalmakkal összefüggésben. De abban sem találok semmi kivetnivalót, ha mi magunk is, a reformkörben leülünk, és beszélgetünk velük, ismerkedünk a különböző politikai mozgalmak embereivel, elképzeléseivel... Erre nemsokára a nyíregyházi körben sort is kerítünk... Urbán Lajos: „... akkor is húzzák a szekeret, ha a bakon a gazda éppen alszik.. (Innen azt is mondhatjuk, az élet folytatta tovább a nyílt vitát. A helyszín: a megyei és a nyíregyházi reformkor közös, majd külön a nyíregyházi kör megbeszélése.) Tukacs István nyíregyházi városi ifjúsági vezető: — Minél előbb le kell ülni az alternatív szervezetek embereivel, ahhoz, hogy kialakíthassuk álláspontunkat velük kapcsolatban. Ennek feltétele, hogy megismerjük őket, ne csak ijesztgessük egymást. Kiss Lajos, a nyíregyházi városi pártbizottság tagja: — Nem egészen értem, miért foglalkozik a reformkor egy sor olyan kérdéssel, ami a pártbizottság hatásköre. Ezekkel a kérdésekkel a párt választott és működő testületéi is foglalkoznak .. . T. J. — A reformkorok, nem hiszem, hogy feladatokat akarnának adni a párt- bizottságnak, vagy a végrehajtó bizottságnak. Más kérdés, hogy ez a vitában szóba került: a városi pártbizottság összetétele jelenleg nem fejezi ki a városban lévő alapszervezetek képviseletét, érdekeit. Az a véleményem, azoknak van helyük a párt- bizottságban, akik kommunista közösséget képviselnek, nem csak önmagukat. Az lenne jó, ha azok, akik csak önmagukat képviselik, lemondanának a pb-tagságuk- ról, nem várnák meg a választásokat ... Názon Gyula fejlesztési csoportvezető, SZÁÉV: — Csak akkor lesz életképes testület a városi pártbizottságunk, ha a valós közösségek képviselőit választják meg, akik nyilvánvalóvá teszik ezeknek a kommunista közösségeknek az érdekeit. Egy másik kérdés az alternatívokkal kapcsolatban: úgy gondolom, mindenkitől várunk jó ötleteket, javaslatokat, tőlük is, ha az a párt erősítését, a közeledését segítheti. U. L.: Ehhez az is kell, hogy múljon el a reformköröket kísérő gyanúsítgatás. Varga Sándor új párttag, nyíregyházi földhivatal: — Érezhető a bizalmatlanság, én is megerősíthetem. Ennek egyik megnyilvánulását tapasztaltam épp most, amikor ide indultam a reformkori megbeszélésünkre Bár inkább a munkahelyi pártalapszervezetekben gyakoribb, de a lakóterületi alapszervezetben, ahová tartozom, vannak akik természetesnek tartják, hogy kialakultak a párton belüli reformkörök. N. GY.: — Nem az MSZMP ellen, hanem a pártért munkálkodunk. Egy olyan pártért, amely az új helyzetben is működőképes lehet... A pártnak létérdeke, hogy megújuljon, s ez az érdeke a nemzetnek is. I. J.: — Szegeden úgy tapasztaltuk, a megyei pártbizottság első titkára, Vastag Pál szinte a tenyerén hurcolja az ottani reformköröket. Ezt jó volt látni, hisz az egész tanácskozás hangulatára hatással volt. Többen közbeszóltak ekkor: — Hogy van ez nálunk, Szabolcsban, Nyíregyházán ? U. L.: — Szeretném felolvasni a megyei pártbizottság legutóbbi ülésének állásfoglalását a megyében lévő, vagy ezután alakulandó reformkörökről. Teljes bizalomról, támogatásukról biztosítják a reformköröket, szellemi-politikai műhelynek tartják, amely hasznosan járulhat hozzá a párt megújulásához. Nekünk ez a legfontosabb garancia, hogy nyugodt légkörben dolgozhassunk tovább. (A nyílt vita tovább folytatódik, melyből csupán epizódokat adtunk közre, érzékeltetve, hogy az új megjelenése és befogadása, térnyerése ezúttal is küzdelmesnek, hevesnek ígérkezik. De a küzdelem nem egymás ellen, hanem egymásért folyik. Sok-sok kézfogásra van szükség, hogy a megújulni akaró párt valóban elérjen egy új minőségi fokra, amelyet ezek után sem a szavak — a retorika — hanem az ellenőrizhető, mérhető tettek hitelesíthetnek majd.) Páll Géza Varga Sándor: „ ... érezhető még a bizalmatlanság párton belül ...”
