Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
1989. május 27. Kelet-Magyarország 3 r Átlátszó töprengés Olvasom a rádiót és hallgatom a sajtót. Nem bolondultam meg, de mit tegyek, ha alkalmanként annak nem hiszek, ami nyomdabetűkkel megjelenik, sem annak, amit az éter hullámain át közölnek velem. A nyomozáshoz persze idő kell, de az időn kívül valóban felelős emberek is kellenek. Érettségi botrány, kiszivárogtatott tételek, most már írnak és szólnak is az idei érettségi tételek idő előtti ismertté válásáról. Persze nem nagy ügy ez, csak olyan, mint egy kitakarítat- lan malacól, ahol nem lehet tudni és még a rendőrségi vizsgálat után sem fogjuk tudni, hogy melyik malacka volt az (bocsánat az olvasóktól), amelyik a sarokba kakáit. Most mindenki nyilatkozik, a rendőrség már nem nyomoz, felelős nincs, az ügyet vizsgálja a hivatal, a leérettségizők megnyugodtak, és minden a legnagyobb rendben lehetne, ha tudnám, hogy ki adta az átlátszó borítékokra a pénzt, ha tudnám, hogy mindez mennyibe került, nekem, neked, neki. Mert ezeket az úgymond közös költségeket a társadalom fizeti, a kitalálók legfeljebb lefölözik az ötleteket. Aligha hiszem, hogy ingyen. Lévén, hogy az átlátszó boríték drágább, mint a tisztességes, persze a tisztesség mindig olcsóbb volt ebben a hazában, mint a világhoz való alkalmazkodás tudománya. Nem a gyerekeink voltak becstelenek. Valahol, valakik valamiért voltak azok. Feltehetően pénzért. Nem tudom, hogy ebben a hazában hol van a több pénz, hol élnek a sokat keresők, de különösen, hogy minél távolabb jövünk Budapesttől, annál kevesebb a visszásság, hogy ezek a bizonyos átlátszó borítékokat természetes adottságuktól fogva gondosan megválogatták, hogy hova érdemes elérniük. Tévedés ne essék, ha a rendőrség átadta már a vizsgálat jogát az illetékes hivatalnak, akkor gyanítható, hogy ez a vizsgálat a maga módján lezárul. Hibás nincs, felelős nem lesz, károsult sincs, hacsak nem az a sok-sok gyér rek, aki azt hitte, hogy tisztességesen dolgozni érde- Imes. Töprengésre egyetlen okom maradt. Mit mondjak annak a gyereknek, aki becsületesen készült, hogy higyjen a pedagógia legfelsőbb vezetőinek, hogy ez egyetlen baki volt? Mit tegyek ezzel a kifejezetten penetráns szagú történettel, mit tegyek az utána következő békével, mit mondjak a ma tizenéves fiamnak a hivatalok, az irányítás, a társadalom tisztességéről. Az hiszem, nem mondok semmit. Befogom a számat... Gyanúm, hogy ebben az ügyben már jóné- hányan megtették ugyanezt. Bartha Gábor Szocialista álomviláqban a HAFE „Nem nekem való dolog ez” mondja az igazgató Ami az utóbbi időben lejátszódik a Hajtóművek és Festőberendezések (HAFE) 2-es számú nyíregyházi gyárában, az tipikus esete az ország vállalatainál végbemenő folyamatoknak. Pedig „valódi” környezetben a gyár nagyon is jól meg tudna élni, csakhogy az élet más. Erről Csengeri János megbízott igazgatóval beszélgettünk. — Miért került nehéz helyzetbe a HAFE? Morzsák a zsíros üzletekből — Nem fejlesztettünk időben, ahogy ezt a nyugati igények diktálták. Bármilyen furcsa is, a keleti exportunkat nyugati igényekhez kellett volna alakítanunk. Sajnos, mi is ráálltunk arra a vakvágányra, hogy jó az, amit és ahogy csinálunk, mert értékesítési gondjaink nincsenek. És ez valóban így is volt, mert a szovjet piac mindent felvásárolt. Csakhogy a szovjetek lassan kitanulták a szakmát, egyes területek értőivé váltak. Mi Korszerű darabolóberendezés a nyíregyházi HAFE-nél. Csontos György hegesztő automata lángvágóval ékszíjtárcsa-alapanyagot vág. A készülék fotocellás letapogatóval rajzról másolja a lángvágómunka területét. (S. A.) pedig „szocialista álomvilágban” élve szép lassan lemaradtunk a világtól. így esett meg, hogy a HA- FE-profil és -termék helyett legalább tíz nagyberendezést külföldről szereztek a hazai vállalatok, köztük az Ikarus, Ifjúsági reformkor Fehérgyarmaton Az MSZMP fiatal tagja a fehérgyarmati térség sajátos gondjai megoldását is segítő ifjúsági reformkort alakítottak. Mint ügyrendjükben megfogalmazták, ösz- szejöveteleiket szükség szerint tervezik. Meghatározott ügyvezetőt választott az alapító 17 fiatal — Vastagh József személyében. „Űjra kívánjuk értelmezni a központ és a vidék kapcsolatát, kezdeményezzük a vidéki állóvíz megmozgatását, a fiatalok életviszonyainak objektív, manipulációtól mentes feltárását” — szerepel a vitaanyagban. Hangsúlyozták: „Nem a párttól elkülönülés a cél, hanem a tapasztalt elferdítések bírálata. Hatást kívánunk gyakorolni a városi pártbizottság testületére, gerjeszteni kívánjuk az alapszervezetekben a reformfolyamatok elindításét.” Véleményük szerint az egy éve megrendezett országos pártértekezlet Szabolcs- Szatmárban, s különösen Fehérgyarmat térségében még nem hat olyan mértékben, mint az szükséges volna. Lassúak, tétovázók a szervezeti és intézményi változások, s ennek az objektív körülményeken túl, szubjektív, tudati okai is vannak. Püré, paszta almából, paradicsomból Világcégek érdeklődnek Mátészalkán köt üzletet a Mc’Donalds A két amerikai mamutcég, a Mc’Donalds és a Pepsi- Cola is érdeklődik a mátészalkai Szamosmenti Állami Tangazdaság idén felavatott aszeptikus üzeme iránt. Mindketten jelentős mennyiségű zöldség-gyümölcs készítményekre lennének vevők. A tervek szerint akár a nyár végére nyélbe üthető az üzlet. Persze addig sem unatkoznak a szalkaiak, hiszen a 400 milliós beruházás próbaüzeme már lezajlott. Az almasűrítmény-üzemet kiegészítve az olasz Manzini technológiájú gépsor a szabolcsi almán kívül, amelyből sűrítmény készül, még további öt termék gyártására alkalmas. Mivel az alma világpiaci ára változó, az átmeneti árcsökkenést kedvezőbb árú termék piacra dobásával ellensúlyozza a gazdaság. Az aszeptikus technológia előnye, hogy a különböző püré- ket, pasztákat, darabolt zöldség-gyümölcsöket 220 kilogrammos aszeptikus zsákokban szállíthatják. Az új technológiájú gépsort a Hungarotexen keresztül egy ausztriai banktól lízingelik hat éven keresztül. Ennek ellenében a Hunga- rotex a késztermék 40 százalékát visszavásárolja, így egyfelől értékesítési garanciát ad a gazdaságnak, másfelől a szalkaiak olyan üzleti partnerrel is egyezkedhetnek, amely kedvezőbb árat ad termékeikért. A 400 milliós beruházáshoz 57 millió az exportfejlesztő alapjuttatás, amelyet pályázattal nyertek el, és 10 milliót kaptak a foglalkoztatási alapból. Vállalásuknak megfelelően 140-re növelték létszámukat. Nem csekély az sem, hogy az új üzemmel az eddigi 4 millió dolláros konvertibilis exportját a gazdaság megduplázza. Az alma mellett idén paradicsompüré-gyártásba kezdenek, amely jó értékesíthető a világpiacon. A kistermelőktől és a környező termelőszövetkezetektől várhatóan 500 tonna paradicsompüré alapanyagát vásárolja fel a gazdaság. A belföldi fogyasztókat sem hanyagolják el Mátészalkán. Júliusban megkezdik fél- és egyliteres Tetra- pack csomagolású rostos (paradicsom, alma, meggy) le- vek gyártását. A már említett amerikai lehetőségek mellett Délkelet-Ázsiába (Thaiföld, Malaysia, Szingapúr) küldtek almasűrítmény- mintaszállítmányt. A rendkívül igényes vevők a közeljövőben döntenek a szerződés megkötéséről. (máthé) a Hajdúsági Iparművek, de került megyénkbe is berendezés a svájci LÜEM-től. Ezeket a berendezéseket Nyíregyházán is el tudták volna készíteni. Ehelyett azonban ezekből az üzletekből csak morzsák jutottak. Abszurd dolog, hogy egyes termékeit a vállalat tőkés importból egészíti ki és rubelért adja tovább teljesen irreális áron. A transzferábilis rubel a feje tetejére állít mindent. Teljes megoldást csak a konvertibilitás jelent. Ezek után nem meglepő, amit a gyár mérlegéről mond Csengeri János. Nyitás a tőkés piacra — Tavaly hatvanmilliós veszteségünk volt, egyébként a teljes kapacitásunk le van kötve. Nekünk sem öröm veszteségre termelni, ezt bárki elhiheti. Sajnos, egy-egy szerződés megkötésétől "a megvalósulásig két év is eltelik. Közben pedig az árak — különösen az utóbbi időben — jelentősen emelkednek, de a megállapodást menet közben már nem lehet módosítani. Egyébként a konvejorainknak jobb az ára, a festőberendezéseink azok, amelyek általában veszteségesek. A HAFE most a tőkés piac felé fordul. A közelmúltban kötött egy nyolcvanmilliós szerződést az osztrák Steyer Puch Járműgyárral. Nehéz kiszakadni a körből Elindult egy folyamat, hogy önállóbb pénzügyi elszámolást teremtsenek. A teljes önállóság legfőbb gátja, hogy a nagyvállalat gyárai egymásra épülve termelnek. Ebből a körből nehéz kiszakadni. A megbízott igazgatónak júniusban lejár a mandátuma. Vállalja-e továbbra is a nyíregyházi gyár irányítását? — Amikor tavaly október 15-től elvállaltam ezt a munkakört, a lelkiismeretem szerint cselekedtem. Bár kilencen pályáztak a helyre, mégis engem kértek fel. Akkor is, most is úgy érzem, nem nekem való dolog ez. Egy napra sem költöztem be az igazgatói szobába. Száraz Attila A Pest megyei Hűtőipari Közös Vállalat albertirsal üzemének tárolókapacitását az eddigi tízezer tonnáról tizenháromezer tonnára bővítették. A saját beruházással készült létesítményben május közepétől exportra szánt félsertéseket, marhahúst, illetve gyümölcsöt tárolnak. Csak a ... (Avagy beszélgetés a buji moziban) Kétszáz forint erejéig tévedtem. Azt mondtam a fiúnak, \hogy a jelenléti ív aláírása, valószínűleg száz forintot jelent. A mellettem ülő asszony helyreigazított. Háromszáz forint. Annyit kap mindenki, aki részt vesz a közgyűlésen és a jelenlétét az aláírásával igazolja. Nem rossz napszám, gondolom. De jogos. Május és dologidő van. Ha elmegy egy nap a közgyűlésre, a beszédekkel és a választással, valaki fizesse meg. A buji Üj élet megteszi. Tele is van a terem. Viszont a várakozás percei nehezek, unalmasak. Talán emiatt is akar Szabó La- josné beszélgetni. Rákérdez: meghívott vágyókéi A nemleges válaszon elcsodálkozik. Éppen, hogy ki nem mondja, akkor meg mit keresek a buji moziban. — Sajtó — mondom és ez nem zavarja, inkább lelkesíti. — Ha engem kérdez, csak a jót mondhatom. Nagyon rendes a vezetőség. Igazán a községért, az emberekért vannak. A lányom ügyében is megértöek voltak. Tudja, a lányom tsz-segít- séggel tanult, de mert itt nem tudtak neki jó állást adni, elengedték. Most Ven- csellőn üzemgazdász. Ott jobb a fizetése ... Muszáj beszélgetni. Ügy kívánja az illem, hogy figyeljen az ember a szóra, másrészt Szabó Lajosné olyan mszony, aki nem beszél feleslegesen. Huszonöt éve van már a szövetkezetben, és erről a negyedszázados múltról tömören fogalmaz: — Volt is, van is munkánk bőven. Most az új te- lelepitésű gyümölcsöst kapáljuk. Mi ültettük, mi metszettük, nekünk van vele dolgunk. Nem is az a baj, hogy sok a dolgunk, de ki vagyunk téve mindennek. Ha hideg van, ha meleg van, ha fúj, vagy esik, az nálunk nem számít, de megérezzük. Na és emellett Ott van a háztáji, a család... Könnyű szívvel, színes szóval és mosolygósán sorolja sorsának terheit az asszony és ha az ember csak a derűs tekintetét látná, hihet- né, hogy az élet nem is olyam nehéz. A háztáji föld 800 öl paprika, 400 öl paradicsom, téli alma is van. Jószág is van az udvarban, négy malac és szárnyasok. — Sokfelé kell szakadni, hogy meg tudjunk élni. Sajnos a férjem beteg, leszázalékolt. Mindennek rajtam van a neheze. De megvagyunk. A lányomat már mondtam, a nagyobbik fiam kőműves, most katona Lentiben. A másik fiú ács-állványozónak tanul. Már végez. A legkisebbik, az még iskolás. Mit mondjak. Szorgalmasan tanul. Szóval nagy a család. Sok minden kell és ma már semmi sem olcsó, dolgozunk. De ha engem kérdez, csak a jót mondhatom. Ez a „csak a jót mondhatom” mint a refrén a versben minduntalan visszatér az asszony szavaiban. Már végefelé tart a közgyűlés, kitüntetéseket adnak és éppen Benő József- né, a kertészeti brigádvezető kapja meg az oklevelét, amikor székszomszédom a moziban, figyelmeztet. — Az ő irányításával dolgozunk harminckilencen a brigádban. Rendes asszony. Róla csak a jót... Tudom. Azt is tudom igaza van Szabó Lajasnénak. Ma olyan időket élünk, hogy a hangsúlyt inkább a rossz dolgokra rakják és ritkán hangzik el, hogy valami jó. Pedig hát van az életünkben öröm is, jó is. Felfogás dolga ez. Seres Ernő
