Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-20 / 117. szám
10 1989. május 20 Költőket kutató költő Koszorú címmel új könyvsorozat kiadását kezdte el a megyei tanács tudományos-koordinációs bizottsága. A szerkesztők azt szeretnék bemutatni, hogyan élt Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Kölcsey Ferenc, Szabó Lőrinc és Váci Mihály alakja és művészete a magyar költészetben. A sorozat néhány hete megjelent első darabjának címe Magasra csavart láng; a kötet Krúdy Gyulát mutatja be a versek tükrében. Ennek az antológiának (csakúgy, mint a sorozat többi darabjának) Bényei József debreceni költő-újságíró a szerkesztője, s a jegyzeteket is ő készítette. Jeles emberekről az utókor A szerzőnek nem ez az első ilyen könyve. Debrecenről, a Hortobágyról, Csokonairól és Veres Péterről összállított hasonló munkái igen népszerűek lettek. Bényei József múlt vasárnap a nyíregyházi Irodalmi presszó vendége volt, amelyen éppen a már említett Koszorú sorozat első darabjáról, a Magasra csavart láng című kötetről volt szó, Bényei József elmondta, hogy munkája — a Hajdú-Bihari Napló fő- szerkesztői tennivalói — mellett különös hobbija van. Több mint húsz éve gyűjti és rendszerezi az olyan verseket, amelyek a történelem, a politika, az irodalom, vagy más művészeti ág egy-egy jeles képviselőjéhez kötődnek. A Csokonai-antológia szerkesztésé közben támadt az- az ötlete, milyen jó lenne egy-egy kötetben egy.üttlátni mindazt, ahogyan ezekről a jeles emberekről vélekedik az utókor. Bényei József bibliográfiai gyűjteményének több polcot betöltő jegyzetfüzeteiben Aba Sámueltől Váci Mihályig sok jeles személyiségről van egy-egy antológiára való vers. Hogy miért tartja ezt fontosnak? — Azért, mert ily módon a magyar szellemiség tovább öröklődik. A költészet emberileg a legmélyebb és legegyetemesebb tükrét tudja tartani másokról a világnak. Önmaga folytonosságát testesíti meg azáltal, hogy kitágítja, végtelenné teszi a múltat és a jelent. Balassi és Ady, Heltai Gáspár és Esterházy, így válik egésszé az élő író és költő, ily módon tud hozzá kapcsolódni a hagyományokhoz. A Bényei József által szerkesztett kötetek a tanárok és diákok számára jól hasznosítható könyvek, hiszen egy-egy kiemelkedő jeles író vagy költő érzelmileg jobban megközelíthető. A hasonló beállítottságú szerzőtárs lírai vallomása jobban hat, mint egy száraz tanulmány, amelynek elolvasására felgyorsult tempójú korunkban nem is mindig van idő. Egy rövid verssel is meg lehet kedveltetni valakit. — Ezeket a verseket legalább kétszer kell elolvasni. Ráhangolódásként például egy Krúdy-könyv elolvasása előtt, majd újból, a könyv elolvasása után, összegzésképpen'— mondja használati útmutatásként a szerző A kedvelt Krúdy A most megjelent Magasra csavart lány című kiadványról szólva meglepő, hogy Krúdy mennyire foglalkoztatja a költőket. A kötet lapozgatása közben derül ki, amit csak sejteni lehetett, hogy a Vörös postakocsin utazó ködlovagnak milyen óriási irodalma van, és mennyi mindenkit ihletett meg Krúdy sajátos művészete. A skála rendkívül gazdag: a- kortársakig, az emigrációban élő költőkig terjed. Alig van poéta, aki ne tette volna le Krúdy előtt a névjegyét. — Ügy tapasztaltam,' három csoportba oszthatók azok, akik az íróból merítettek — mondja a Krúdy-szakértővé vált antológiaszerző. — Az egyik csoport legendát látott Krúdyban. Abban az íróban, aki vidékről Pestre került és az akkori sírva vigadó művészvilágnak vezéregyéniségévé vált. Mások a politikától távol maradni akaró és tudó írót találták meg benne: ők azért tartják példaképüknek Krúdyt, mert a hatalommal semmilyen szinten sem kötött kompromisz- szumot, még anyagilag sem. A tisztelgők harmadik csoportja pedig a nagy író művészi eszközeit, stílusát csodálja. Krúdy olyan világot tudott teremteni, amilyet minden író szeretett volna. — Nemsokára megjelenik a sorozat második darabja, Móricz Zsigmondról készült válogatás is, amely időszerű, hiszen 110 éve született a magyar irodalom nagy prózaírója- . — Érdekes módon Móricz mégsem annyira időszerű, mint Krúdy. Az ő jelentősége az 50-es években nőtt meg rendkívüli mértékben, akkor igen sok verset címeztek neki. Ám ezeknek az írásoknak a zöme igazán jelentős értéket nem képviselt. Ennek az volt az oka, hogy a népi realizmust eszményképként állították előtérbe. Azóta Móricz kiesett a gyakran olvasott szerzők listájáról, a móriczi modell helyett például Krúdy, Kosztolányi és Pilinszky került előtérbe. Persze azért Móriczról is igen szép írások születtek, Babitsot, Adyt, Juhász Ferencet és Képes Gézát említhetem az első között. A hamarosan megjelenő kötetből nem hiányoznak azok sem, akik Móricz közelségében éltek. Nagyon izgalmas például Gulyás Pál három nagy Móricz-verse, amely szinte sámáni nagyságba emeli fel a Boldog ember szerzőjét. Kevés alkotónak adatik ez meg. Vácit elfelejtik? — Szabó Lőrincről milyen verseket írtak? — A költőnek életében viszonylag kevés verset címeztek. Jelentősége halála után nőtt meg. Alig van jeles költő, aki ne adózott volna neki. Nagyon fontos írás például az Erdélyben élő Székely János rekviemje. Szabó Lőrinc művészetében csodálatra méltó, hogy a szigorúság és a szenvedélyesség, a mértéktartás és a lángolás milyen sajátos módon ötvöződik. — Kölcseyről is jelenik meg hamarosan hasonló válogatás... — Az ő emléke egészen furcsa dolog, sokáig még a költészetéről is elfeledkeztek. Ám amikor a magyarság tudata erősödőben volt, az 1850-es években, majd Trianon után — akkor vált az ő költészete jelképpé. Mostanában nem érzem, hogy hatna költőinkre. Neve inkább évfordulókon jött elő, és talán ezért is nagyon sok ódát címeztek neki. — Váci Mihály emléke hogyan él a magyar toliforgatókban? — Ennek a kötetnek a válogatását még nem kezdtem el, de tudom, hogy Vácit még szépen elsiratták, és a halálát követő néhány évben is hatott valamiképpen. De ma egy-két költőt, és a szűkebb haza toliforgatóit leszámítva valahogy kimarad az országos érdeklődésből. Bodnár István Mozi-közgazdaságtan SUSZTER MARADJON A KAPTAFÁNÁL, tartja a régi mondás, ezért félve említek néhány olyan összefüggést, amelyeknek semmi köze az esztétikához, ám mégsem lehet hallgatni róluk, mert egynémely jelenség megértése nélkülük lehetetlen. Valójában itt közgazdasági okfejtésnek kellene következnie, de mert többek között ehhez sem sokat értek (ami egyébként, ismerve a hazai előzményeket, nem kizáró ok, hogy ne szóljak bele ilyesfajta kérdésekbe), inkább megkísérlem néhány olyan ellentmondás felé irányítani a figyelmet, amelyek a hazai moziforgalmazás házatáján tapasztalhatók mostanában. Ha jól értem, akkor a magyar gazdaság a piacorientált modellt óhajtja a jövőben megvalósítani. Ez csak akkor érhető el, ha nem hiánygazdálkodás folyik, hanem kínálati piachelyzet alakul ki, mint ahogy azt ma már (kevés döccenővel) az újság és folyóiratkiadás területén tapasztalni lehet. És mintha a filmforgalmazásban is ilyen állapot kezdene kialakulni az utóbbi időben. Vagy ez csak a látszat? A RÉGI SZÉP IDŐKBEN, amikor a piacot terjesztőként a MOKÉP egyeduralta, heti három új vagy felújított film került a hazai mozikba. Ezzel szemben az új forgalmazók közbejöttével az elmúlt hónapban akadt olyan mozihét, amikor hét új mű bemutatójára került sor, ráadásul kettő közülük két részes film volt. Ez igen, örvendezhet a néző! De ha kívül kerülünk a számok bűvöletén, s akár csak ezt az egy hétre besorolt hét filmet vizsgáljuk, máris megfogalmazódhat bennünk néhány kérdés. Például: hogyan gazdálkodnak itthoni értékeinkkel ?. Évente húsz körüli filmet készítünk, s most mégis egyetlen héten hármat mutattunk be közülük (Mielőtt befejezi röptét a denevér, Recsk 1950—1953, Lenullázott légió.) A gyakorlat egyébként régóta az, hogy egy-egy film a bemutató utáni pár hónapot követően eltűnik még a fővárosi utánjátszó mozikból is, így ha valakinek a bemutató tájékán nincs ideje, utána már aligha éri el a kiválasztott alkotást. Egy másik kérdés: a statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy 1988-ban milliós nagyságrendű volt a látogatói létszám csökkenése országos viszonylatban 1987-hez képest. Az 1989 első negyedévére vonatkozó adatok — a növekvő kínálat ellenére — további jelentős apadást mutatnak még a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva is. Ha ez így van, márpedig erről egy tévés forgalmazói kerekasztal beszélgetés nyomán szerezhettünk tudomást, akkor nem értem, hol itt az üzlet? Mert ha sorra alakulnak az új forgalmazócégek, egyik-másik közülük bérbe vesz mozikat is, akkor ennek nyilván üzletnek kell lennie, nyereséget hozó vállalkozásnak, különben miért fognának bele. De honnan származik a nyereség? AZT ÉRTEIM, hogyan jöhet létre szinte naponta új sajtótermék. Független vállalkozók a saját pénzükből kiadják, piacra viszik, s ha a termék a kutyának se kell, becsukják a boltot. A ráfizetésnek ebben az esetben nincs társadalmi kockázata. De az régóta köztudott, hogy az állam ma is minden mozijegy árához hozzátesz egy bizonyos összeget, s hogy mennyit, azt a mai kusza, áttekinthetetlen finanszírozási rendszerben aligha tudná valaki is pontosan megmondani. S ez a dotáció csak arra elég, hogy a gépezet működjön, fejlesztésre (új mozik építésére, régiek felújítására, 16 mm-esek kiváltására) szinte semmi sem jut belőle. Ami a lényeg: az új forgalmazók önállóan szerzik be a portékát, de állam bácsi boltjaiban árulják, s állam bácsi olyan rendes, hogy ráfizet ugyan, de még abba se szól bele, mit árulhatnak a boltjaiban. Mert hát érdemes egy pillantást vetni a kínálatra is. A forgalmazók rájöttek, hogy felesleges a pénz és az idő a piackutatásra, elvégzi azt helyettük a feketevideósok találékony hálózata. A Rendőrakadémiától a Szaharáig szép lassan felbukkan a mozikban minden, ami korábban a video zugpiacán slágernek számított, de az a közönségréteg még a mozikban is megcélozható, amely a másik csatornán nem érhette el ezeket a gyöngyszemeket. Hogy mai gazdasági állapotaink milyen áttekinthetetlenek, arra jó példa bauxitbányászatunk, mert nem mindegy, milyen tényezőket veszünk figyelembe és melyeket hagyunk el a gazdaságosság számításánál. A film- terjesztésben, de a kultúra minden ágazatában is csak akkor alakulhat ki tiszta kép, ha radikálisan megtörténik az értékek és a szórakoztatóipari termékek szétválasztása. MA EZ AZ ORSZÁG NINCSEN ABBAN A HELYZETBEN, hogy a szórakoztatóipart támogassa, annak el kell tartania önmagát. Ha pedig ad valamit magára, akkor a kultúrát támogatnia kell, mert az önmagát sehol a világon eltartani nem tudja. De ha ez a két terület oly módon összemosódik, mint ahogy ez a mai magyar filmforgalmazásban történik, akkor az ügyeskedésnek teremt kedvező terepet. Hamar Péter Könyvespolcunk Értékek helyből Készülő megyei kulturális kiadványok Viszonylag kevéssé ismert a nagyközönség előtt, hogy különféle kulturális kiadványok megjelentetésével is foglalkoznak a nyíregyházi Váci Mihály művelődési központban, ahol Tóth László főmunkatárstól az idei tervekről - érdeklődtünk, illetve arról; milyen tanulmányokkal kívánnak a közeli jövőben eljutni az olvasókhoz? Folytatódik a Szabocs- Szatmár megye néptánchagyománya című sorozat köteteinek közreadása, amely felbecsülhetetlenül fontos nemzeti értéket őriz meg. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából évekkel ezelőtt sokezer méternyi filmszalagon örökítették meg megyénk néptánckincsének jellegzetes motívumait, az újabb feldolgozó munka során ezeket másolják most le a táncosok lábáról, illetve a helyszíni gyűjtés eredménye- is összegzik. így jelenik meg a sorozat részeként Balázs Gusztáv—Ratkó Lujza: Nagyecsed néptánc-monográfiája, valamint Dede Zoltán: Nyíregyházi bokortanyák táncai című kötete 600—600 példányban, melyet a jelzések szerint a néprajzosok, a néptáncok kutatói szerte az országban nagy érdeklődéssel várnak. További időszaki, módszertani kiadványokkal is szeretnének színre lépni. Szerepel a tervekben Veréb József: Történelmi tesztek című kötetének kiadása. Ez is egy sorozathoz tartozik, amiből eddig az első négy látott napvilágot, és további hat megjelenése várható. A teszteket főként azok forgathatják haszonnal, akik történelemből felvételiznek egyetemen vagy főiskolán. Az eddigi tapasztalatok szerint kiváló ez a segédanyag, nagy rá az országos kereslet. Jó lenne, ha a nyomdai kapacitás hiányára hivatkozással nem késne, hanem kapható lenne már ebben a felvételi időszakban. Élő újság címmel Oroson folytatnak kísérletet a tanárképző főiskola népművelés szakos hallgatói: vezető közéleti személyiségeket hívnak meg a fórumra, ^hol „első kézből” válaszolnak-az érdeklődők kérdéseire. Ennek alakulásáról szól Rácz Éva összefoglaló tanulmánya A helyi társadalom érdekérvényesítése címmel. Görbedi Miklós: Löki krónikája érdekes helytörténeti • munka, melyben a szerző Tiszalök történetéből elevenít fel fontos eseményeket. Mindkét kötet ebben az évben kerül „piacra”. Komoly fejtörő a kiadványok gondozóinak, hogyan teremtsék elő a könyvek megjelentetéséhez szükséges pénzt, ugyanakkor az is okot ad az aggodalomra, ha bizonyos dolgozatok viszont nem születnek meg. Szükségszerű ugyanis, hogy minden, magára valamit is adó népművelőnek legyenek — vannak is! — olyan szakmai módszerei, esetleg megosztható titkai, melyekkel kollégái munkáját segíthetné. (baraksó) f a II Kelet a Iragyarország ihn _____________ HÉTVÉGI MELLÉKLETE _ A IíMve Tiszafák. Margittal Jenő tusrajza.
