Kelet-Magyarország, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-18 / 115. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. május 18. Ma döntenek a benzináremelésröl (Folytatás az 1. oldalról) az addig elhangzottakról az újságírókat. Sándor László úgy foglalta össze, hogy nagyon tisztességes, elvállalható kompromisszumra jutottak a felek. Elmondta: a kormány és a SZOT vezetői megállapodtak abban, hogy az idén nem emelik a víz- és csatornadíjakat, s ezen a címen a bérlakásban élők lakbére sem emelkedik. Hosszas vita után olyan döntés született, hogy a többszöri halasztást követően mégiscsak emelik június 1-jétől a háztartási energia árát, de a tervezettnél szerényebb mértékben. A szociálpolitikai intézkedések között megerősítették, hogy végrehajtják a nyugdíjak korábban elhatározott 100 forintos emelését, amelyből minden nyugdíjas részesül. Az 5000 forint alatti nyugdíjjal rendelkezők, valamint az első és második csoportba tartozó rokkantsági nyugdíjasok ellátása ezen felül július 1-jétől további 200 forinttal nő. A családi pótlék összege szeptember 1-jétől gyermekenként 150 forinttal lesz magasabb. A közszolgáltatásban dolgozók visszakapják 50 százalékos vasúti utazási kedvezményüket, s a 70 éven felüliek június 1-jétől nemcsak a helyi, hanem,a helyközi járatokon is ingyen utazhatnak. A most elfogadott intézkedésekhez szükséges összeg várhatóan megközelíti a 6,6 milliárd forintot. A lakosság jövedelmi pozíciói azonban ennél nagyobb mértékben javulnak — hangsúlyozta Békési László —, mert a víz- és csatornadíjak elmaradt emelése mintegy 2 milliárd forinttal, a háztartási energia- hordozók árának tervezettnél kisebb mértékű és későbbi emelése pedig mintegy 1,2 milliárd forinttal tehermentesíti a lakosságot. Mindent összevetve még mintegy 10 milliárd forinttal lesz jobb az idén a lakosság jövedelmi helyzete, mint ahogy azzal az 1989. évi népgazdasági terv számolt. A pénzügyminiszter ezzel összefüggésben arról is beszámolt, hogy a kormány most kidolgozott csomagtervében 5 milliárd forint körüli összeget irányozott elő szociális tartalékként, A pénzügyminiszter bejelentette, hogy néhány árkérdésben a konkrét mértékeket illetően a kormány csütörtöki ülésén dönt, s az áremelések végleges mértékét nyilvános sajtótájékoztatón ismertetik. Ennek megfelelően véglegesíti a kormány azt is, hogy milyen mértékben emelkedik majd az egyes háztartási energiahordozók ára. A tárgyaláson szóba került a benzin ára is. A szóbeszéddel ellentétben a kormány még nem döntött arról, hogy a benzin árának emeléséből finanszírozzák a most létrehozott útalapot, ebben a kérdésben is a kormány csütörtöki ülésén határoznak. Átszervezik a tanácsot (Folytatás az 1. oldalról) tak. Ám itt hangsúlyozottan magánorvosi rendelés lenne, de egyelőre keresik az együttműködési formát az állami és a magángyakorlat között. Persze akkor, ha ezt a változatot támogatja a testület. A Tempó pályázata egy Trade Center üzletház létesítését tartalmazza, akár vegyesvállalat formájában egy- amerikai céggel. Szóba került még Kiváló a nagykállói termelőszövetkezet (Folytatás az 1. oldalról) súlyozta: a Nyírség Tsz kollektívája munkájával rászolgált az elismerésre. A Kiváló Termelőszövetkezet cím jei- zi és bizonyítja, hogy a kormányzat továbbra is a jó munkát, a kimagasló teljesítményt díjazza. Erre szükség volt és a jövőben is szükség lesz. A termelőszövetkezet teljesítményét értékelve az államtitkár megjegyezte: a hivatalos gazdaságpolitika kérte és sürgette a szerkezetváltást, az eredményes gazdálkodást, de sokan ezt csak meghallgatták, visszhangozták, de nem cselekedtek. A nagykállói termelő- szövetkezet ebben kivétel, nem csak hallgatták az igét, de tettek is érte. Az ilyen magatartás érdem volt és érdem lesz a jövőben is. Ennek az érdemnek az elismerése a kitüntetés, az elismerés alapja viszont a munka. Az államtitkár felszólalását követően átadta a termelőszövetkezet elnökének a Kiváló Termelőszövetkezet címet tanúsító oklevelet. Miniszteri kiváló dolgozó kitüntetésben részesült Ács Sándorné nyugdíjas. Tóth János gépkocsivezető. Vajda Pál raktáros. Kiváló termelőszövetkezeti munkáért Ono- fer Sándorné kapott TOT- kitüntetést. Harmincnégyen vették át a munkahelyi Kiváló Dolgozó kitüntetést. a Kállay-hagyaték méltó elhelyezése is. Ami biztos: a tanács bérbe adná a villát, de nem engedné át a tulajdonjogot egyik pályázónak sem. Sokan tettek javaslatot az utcanevek megváltoztatására, ám a választásokig táblacserére nem kerül sor sehol. A tanács művelődési bizottságán belül egy team át nézi a nyíregyházi utcaneveket és javasolnak cserét is. Természetesen a lakossági véleményeket is messzemenően figyelembe veszik a döntés előtt. Csak úgy, mint a most alakuló pártok és újabb szervezetek elhelyezésére, valamint a kapacitásfelesleggei, félházzal üzemeltetett bölcsődék és óvodák hasznosítására is várnak javaslatot. A tájékoztatón hallottuk: készül az új lakásrendelet, amelyben a telekkínálat is szerepel. Feszültséget okoz az állami lakások eladása és a szociális kiadások iránt megnövekedett, jogos igény. Létesítenek egy idősek pihenőházát és szóba került a szovjet laktanya hasznosítása. (t. k.) Megnyílt a tavaszi BNV (Folytatás az 1. oldalról) Az 1900 bel- és külföldi kiállító között a korábbiaknál lényegesen nagyobb arányban mutatják be termékeiket az ipari és szolgáltató szövetkezetek, és minden eddiginél nagyobb számban vonultak fel a vásárra a különféle társasági formában működő magánvállalkozók. Ez azt bizonyítja, hogy a gazdálkodók bizakodóak, és élni kívánnak a vásár nyújtotta üzleti lehetőségekkel. A szabolcsiak közül a nyírteleki Elektrotechnikai Javítóüzem a hazai 300 ezer Tra- bant-tulajdonosnak kínál digitális kijelzésű üzemanyagszint- és fordulatszómmérőt. Energiatakarékos főzőlapokat mutat be a kisvárdai Vulkán Öntödei Vállalat, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Kommunális Szolgáltató Vállalat cserépkályhákat és kandallókat állított ki. A „Fémmunkás” nyíregyházi és balkányi gyára könnyűszerkezetes vázakkal érkezett a vásárra, a nyírtelki Agrogép Vállalat hat köbméteres szippantófelépítményt. szállítótartályt és futóműveket hozott a BNV- re. A tiszavasvári Proton Elektronikai GM számítás- technikai berendezéseket, a Tiszai Kőolajipari Vállalat nyírbogdányi gyáregysége üreg- és alvázvédőt, mosó- és korrózióvédő folyadékot kínál. A Nyíregyházi Mezőgép Vállalat nyírbátori gyáregysége sikert aratott a bringóhintóval, amelyből Ku- vaitba 20-at, Miskolcra 10-et szállítanak. Ezen kívül kelendő az MSE CNC esztergagép. A BNV környezetvédelmi és vízgazdálkodási kiállításán Maróthy László miniszter szerdán átadta a korábban meghirdetett szakmai pályázat díjait a legjobb környezetvédelmi termékek alkotóinak. Első díjban részesült a Kelet-magyarországi Vízügyi Építő Vállalat, a Kelet- magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat, valamint a Tiszamenti Regionális Vízmű és a Vízgazdálkodási Egyesülés. A nyíregyházi agrárképzés jövője (Folytatás az 1. oldalról) megújítását célzó elképzelések. Egész munkakultúránk iskolázott szakember- gárdát kíván, s végleg szakítani kell a korábbi meny- nyiségi szemlélettel. Az agrárágazatban is a minőségi tényezők, a korszerű tudás, a széles alapokon nyugvó áltaA nagy éhínség délen A szovjet falu számára az első ötéves tervidőszak vége nemcsak a tömeges kollektivizálást hozta meg, hanem az emberéletek millióit követelő éhínséget is. Az egyre súlyosabb élelmiszerhiány 1930—1931-ben érződött a falvakban. A mezőgazdaság termelése csökkent, az államilag begyűjtött gabona mennyisége viszont növekedett. 1932 késő őszén azonban kegyetlen éhínség sújtotta az ország kiterjedt körzeteit 'Különösen vadul tombolt Dél-Ukrajnában, a Kö- zép-Yqlga vidékén, Észak- Kaukázusban és Kazahsztánban. Hírzárlat és katonai kordon Méreteit tekintve ez az éhínség jelentősen felülmúlta az 1921-es Volga-vidéki éhínséget, és amelyről valameny- nyi újság írt. Akkor az egész országban gyűjtést rendeztek, nemzetközi segélyakciókat szerveztek, külön szervezeteket alakítottak az éhező kormányzóságok megsegítésére. 1932—1933-ban semmi ilyesmi nem történt. Hírzárlatot rendeltek el. Sem a Szovjetunióban, sem külföldön nem kezdtek semmilyen kampányt az éhezők megsegítésére. Sőt, hivatalosan cáfolták a tömeges éhínség puszta tényét is. Az éhezők százezrei, sőt milliói menekültek a városokba és a szerencsésebb területekre, de kevesen értek célba, mivel az utakon és a vasútállomásokon katonai kordont állítottak fel, s nem engedték ki a parasztokat az éhínség sújtotta körzetekből. De aki eljutott a városba, az sem kaphatott segítséget. A parasztoknak nem volt élelmiszerjegyük, és az üzletekben nem adtak el nekik kenyeret. Kijevben és sok déli városban korán reggel azzal kezdődött a nap, hogy összeszedték az éhen halt parasztok hulláit, szekéren kihordták a város szélére és jeltelen tömegsírokban temették el őket. Egyetlen szó sem esett az éhínségről az élenjáró kolhozparasztok első országos kongresszusán sem. A tanácskozást 1933 februárjában tartották Moszkvában, vagyis éppen akkor, amikor az ország déli részén tombolt az éhínség. Sztálin ezen a kongresszuson adta ki a jelszót: „Jómódúvá kell tenni minden kolhozparasztot” Sztálin az éhínség kérdését nem volt hajlandó megvitatni még a Politikai Bizottság ülésein sem. Például, amikor Ukrajna Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának egyik titkára, R. Tyerehov arról számolt be Sztálinnak, hogy a rossz termés miatt súlyos helyzet alakult ki a harkovi terület falvaiban, és gabonakiutalást kért a terület számára, Sztálin fölöttébb furcsán reagált a falusi nehézségekről szóló jelentésre. Hirtelen belefojtotta a szót Tyerehov- ba, és ráförmedt: „Azt mondták nekünk, hogy maga, Tyerehov elvtárs, jó szónok, kiderül most, hogy jó mesemondó is. Ilyen mesét kitalálni az éhínségről?! Azt gondolta, megijeszt bennünket, de ez nem fog sikerülni! Nem lenne jobb, ha ott hagyná területi titkári, meg KB-titkári tisztét, és belépne az Írószövetségbe: meséket írna, az ostobák meg olvasnák? __” Egyébként meg kell jegyeznünk, hogy a harmincas évek szovjet irodalmában semmilyen „mesét” nem lehetett olvasni az 1932—1933- as éhínségről. Az 1932—1933- as éhínségről tilos volt a sajtónkban említést tenni egészen 1956-ig. A harmincas Sztálin ■ harmincas években. években a „délvidéki éhínség” szavakért sokakat letartóztattak „ellenforradalmi agitáció” vádjával. Csak a XXII. pártkongresszus után kezdte feszegetni néhány író műveiben ezt a korábban tiltott témát. A gyermekek sírnak, kenyeret kérnek „... És száll a por — szállt a por éjjel-nappal, amíg a gabonát hordták... Az emberek meg ott álltak zavarodottan ... A föld is megrepedezett ... aztán eljött az ősz, az eső, majd a tél is megjött a hóval. Kenyér meg nincs. A kerületi székhelyen sem lehet venni a boltban — mert a katonai őrség nem engedi oda az embert. Gabonát sem árulnak sehol. Ősztől nekiestek a krumplinak, de kenyér nélkül hamar elfogyott. Karácsonykor elkezdték levagdosni az állatokat. A csupa csont-bőr jószágok húsa ugyan nem sokat ért. Persze a tyúkokat is levágták. A húst hamar felették, tej pedig már nem maradt egy kortynyi sem, az egész faluban egy darab tojást nem lehetett keríteni. De a legnagyobb baj: nem volt kenyér... Éjnek évadján felébred az ember, minden csöndes, sehol egy szó, nem szól még a harmonika sem. Mint a sírban, csak az éhség nem alszik, terjed. A gyermekek a házakban. kora reggeltől sírnak, kenyeret kérnek. De mit adjon nekik az anyjuk: havat? És nem segít senki sem... Az állam egy szem gabonát sem adott az éhezőknek, pedig a parasztok gabonája tartja fenn. Talán Sztálin nem tudott erről?... Minden utat őrség zárt el — katonaság, rendőrség, NICVD, az éhezőket nem engedik ki a falvakból, a városba nem lehet bejutni, a vasútállomás körül őrség, őrzik a legkisebb feltételes megállót is ... Amikor aztán olvadni kezdett a hó, a falu már nyakig benne volt az éhínségben. A gyerekek ordítanak, nem alszanak: éjjel is kenyeret kérnek. Az emberek arca olyan, mint a föld, szemük zavaros, mintha részegek lenné- *nek... Az éhség ledönti a lábukról az embereket. Kevesebbet járkálnak, egyre többet fekszenek. És egyre csak álmodoznak: kerekek nyikorognak, jön a szekérkaraván, a kerületi székhelyről Sztálin lisztet küld, hogy megmentse a gyerekeket. Az asszonyok szívósab- bak mint a férfiak, elszán- tabban kapaszkodnak az életbe. Pedig az ő vállukra nehezedik a legnagyobb teher: a gyermek az anyjától kér enni. Vannak olyan anyák, akik csókolgatják, babusgatják a gyerekeket: „No, ne ríjatok már, maradjatok békén, hát honnan vegyek kenyeret?” Mások meg mintha az eszüket vesztették volna, ordítanak: „Ne bőgj, mert megöllek!” És már csépelik is a gyereket azzal, ami a kezük ügyébe kerül, csak hogy ne kelljen hallgatni... A gyerekek arca meg olyan öreges, elgyötört, mintha már hetven évet éltek volna, tavaszra meg mar emberi arcuk sem volt, és a szemük, uram teremtöm! Sztálin elvtárs, istenem, láttad te ezeket a szemeket? És Sztálin talán csakugyan nem tudta ezt, hiszen cikket is írt azokról, akiknek a siker a fejükbe szállt... Aztán járvány söpört végig a falun: először a gyerekeket meg az öregeket vitte el, utánuk következtek a középkorúak. Eleinte elföldelték őket, aztán már erre sem volt erő. Így hevertek a hullák szanaszét az utcákon, az udvarokban, az utolsók meg a házakban feküdtek, ahol a halál érte őket. Csönd lett. Kihalt az egész falu.” A gabonaexport ára ______ Sztálin a döbbenetes éhínség ellenére ragaszkodott ahhoz, hogy exportálják a gabonát a tőkés országokba. Még 1933-ban is, amikor a legjobban tombolt az éhínség, körülbelül 10 millió mázsa gabonát vittek ki az országból. Ráadásul a tőkés országok ekkor gazdasági válsággal küszködtek, úgyhogy a szovjet gabonáért alacsony árat fizettek. És még valami: az 1932—1933- ban ' exportált gabona fele elég lett volna ahhoz, hogy az ország déli körzeteit megóvják az éhínségtől. Ma sem tudja senki pontosan, hány paraszt halt éhen a Szovjetunióban 1932 —1933-ban. Sok kutató ötmillió embert valószínűsít, mások nyolcmilliót emlegetnek. Ez utóbbi szám valószínűleg közelebb áll az igazsághoz. (Következik: Szergej Kirov meggyilkolása) lános képzés, majd a rugalmasan tovább fejleszthető szakmai ismeretek — eredményezhetnek alapvető változásokat. Szorgalmazta, hogy a megye építsen ki még közvetlenebb kapcsolatokat a Debreceni Akadémiai Bizottsággal, dolgoztassák ki az egész megye agrárgazdasági fejlesztésére vonatkozó, ökológiai alapokra épülő programját. Szabolcs-Szatmár kedvező népesedési helyzete, a térség földrajzi elhelyezedése olyan mezőgazdasági jellegű iparágak, feldolgozó és egyéb ágazatok fejlesztését igényelné, amelyek jól segítenék a foglalkoztatást, a jövedelmezőséget. Mindezekhez nélkülözhetetlen az agrárképzés továbbfejlesztése. A nyíregyházi mezőgazdasági főiskoláról szólva elmondta, a továbbfejlesztés egyik legjárhatóbb útja az egyetemi rangú képzés feltételeinek megteremtése. A Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem önálló karaként nagyfokú és garantált önállósággal folytathatna egyetemi szintű oktatói és kutatómunkát. A képzés profiljának kialakításánál összhangba lehetne hozni a megyei és országos képzési igényeket. Számos kérdésről fejtették ki véleményüket a vitában résztvevők. Többen felhívták a figyelmet, hiba lenne a jelenlegi tsz-, állami gazdasági stb. szisztémához igazítani a képzést, számolni kell a kisgazdaságok — esetleg a farmergazdaságok — újszerű társulási formák igényeivel is. Hangsúllyal beszéltek arról a lehetőségről, hogy érdemes lenne a mezőgazdasági főiskolán megteremteni a mezőgazdaságban alkalmazott — vagy alkalmazandó — mikroelektronikái képzés alapjait. Fontos lenne a felsőfokú közgazdászképzés létrehozása is, középfokon pedig az erdő-, fagazdaság, vadászati, vadgazdasági, illetve élelmiszeripari képzés bevezetése. A tanácskozás részvevői állást foglaltak abban, hogy a megye agrárgazdaságának fejlesztése csak a szakoktatás fovábbi korszerűsítésével — a megyét ért ilyen jellegű hátrányok — megszüntetésével, központi támogatással lehetségesek. Ehhez kérték a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetőinek segítségét.
