Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-10 / 83. szám

1989. április 10. Kelet-Magyarorsiág 7 A középmezőny nem lehet cél a Nyíregyháza csapata számára Nyírbátori beszélgetés a Honréd vezető edzőjével Both József személyében az elmúlt napokban megyénkben járt az egyik legismertebb honi labdarúgó szakember. A Nyírbátor— Bp. Honvéd barátságos mérkőzés előtt beszélgettünk a piros-fehé­rek vezető edzőjével. Megtudtuk, hogy Both József miként verbu­vált ütőképes gárdát a kispesti csikócsapatból, az is kiderült, hogy a mester ismeri a nyíregyházi futball gondjait, bajait. — Hogyan kerültek az ország legtávolabbi végébe? — Hagyományos ez a kapcsolat Nyírbátor városa és a Budapesti Honvéd sportegyesülete között. Éppen huszonegy esztendeje an­nak, hogy sor kérült az első mérkőzésre, azóta évente rend­szeresek a találkozók. Többen számon tartják, hogy az akkor még 18 esztendős Détári micso­da gólt rúgott harminc méter­ről a nyírbátori kapuba — lénye­gében azokban a hónapokban fi­gyeltek fel igazán a játékára. — Rövid ideje annak, hogy ön a nagymúltú Bp. Honvéd edzője. A szövetségi kapitánynak kine­vezett Bicskei helyére került. Mikor járt utoljára ebben a me­gyében? — Talán négy esztendeje — még váci edző koromban — jár­tam Nyíregyházán, akkor a Vas­utas pályán volt a mérkőzés, 2 li­re kikaptunk. — Edzői tapasztalatom sugall­ja, hogy a vidékről származó labdarúgók rendszerint bizonyos pluszt hoznak magukkal, na­gyobb bennük a bizonyítás vá­gya „íme itt a lehetőség, meg­mutatom!” Elégedett vagyok a három játékossal, fegyelmezet­tek, jó közösségi szellemet kép­viselnek a többiek között. — Apropó, Csehi Tibor váloga­tottsága! Korábban Nyíregyházán olykor gond volt a játékos ma­gatartásával ... És ott? — Korábban Pécsett már játé­kosom volt Csehi Tibi, jól isme­rem az adottságait. A Honvédnél kezdetben amolyan kiegészítő ember volt, nálam lett állandó csapattag. Elégedett vagyok vele, egyik legkiegyensúlyozottabb labdarúgóm. Ezideig ő nyújtotta a legjobb teljesítményt a Buda­pesti Honvéd tavaszi csapatában. — Mit tud az NYVSSC-ről? — Először talán a nyíregyházi utánpótlásról szólnék. Tudom, hogy Tóth János kitűnő munkát végzett ezen a téren, számos ta­nítványa az NB i-ben kötött ki. Az utóbbi időben azonban mint­ha alábbhagyott volna a lendü­let, a város labdarúgása keveseb­bet hallat magáról. Gondolom, a felnőtt gárda továbbra is élvezi a megyeszékhely által nyújtott lehetőségeket, a jelenlegi közép­mezőny nem lehet cél az NYVS- SC számára. Mert ahol sorra olyan tehetségek nőnek fel mint Bücs, Eszenyi, Buús, Drobni . . . nem lehet baj a jövőt illetően. — Befejezésül engedjen meg egy kellemetlen kérdést. Napja­inkban sokat rebesgetik, hogy megszűnik a Honvéd, s mint jogutód egy „civil’* Kispest foly­tatja. Mi ebben az igazság? — A saját véleményem fogal­mazom, amikor azt mondom: nagyfokú felelőtlenség lenne megszűntetni ezt a nagy múltú, patinás sportegyesületet. A klub versenyzői jelentős szerepet ját­szanak az olimpiai mozgalomban, labdarúgó csapatát Európa-szerte ismerik. Anyagilag biztos háttér, hozzáértő szakvezetés, kultúrált létesítmények állnak rendelke­zésre. Kár lenne, nagy kár . . . Kovács György 14. HÉT 2, 1 1, 1, X, X, X, X, 2, 1, X, 1, X, X. — Ezúttal a bajnoki szünet, a Málta elleni válogatott mérkőzés nyújt lehetőséget, hogy kiscsapa­tok ellen is pályára lépjenek. Melyik Honvéd játszik most Nyírbátorban? — Ha arra gondolt, miért va­gyunk tartalékosak, elmondom, hogy a csapatból öten — a Disztl- fivérek, Sass, Gregor és Csehi — tagjai a válogatott keretnek. Ta­tán tartózkodnak. Rajtuk, kívül Kovács Kálmán, Sikesdi és Sal- lai az ismert bundabótrány miatt nem játszhat. Csuhay és Lippai pedig régóta sérült. így „szük­ség törvényt bont” alapon tud­tunk kiállni. — Mit tartogat a jövő a Bp. Honvéd számára a bajnokság hajrájában? Legutóbb parázs mérkőzésen legyőzték a Ferenc­várost is . .. Molnár Tamásnak sikerült a felvételi Az USA Szabolcsból „erősít”! „Csak rajtad múlik, hogy meddig viszedr — mondta a nebraskai edző • Igazi csapat van, nagybetűkkel — Kettős cél vezérel bennün­ket. Először Is a megfiatalított csapattal szeretnénk jól szerepel­ni a bajnokságban, közben kiala­kítani a jövő együttesét, amely zömében ezekre a fiatalokra épül. Nem esünk kétségbe, ha a bajnokság 1—6. helyei bármelyi­kén végzünk. Ebben természete­sen 1 áz1 is benne van, hogy to­vábbra Is küzdünk a bajnoki cí­mért. — Jelentős erőt von el a bun­dabotrány. Várható-e pozitív döntés a közeljövőben? — Remélem, hogy igen! Ko­vács Kálmán és társai nagyon hiányoznak, velük lényegesen ütőképesebbek lennénk. Bízom abban, hogy az MLSZ rövid időn belül kedvező döntést hoz ügyük­ben, s a csapat rendelkezésére állhatnak. Egyébként rendszeres edzésben vannak az említettek, a mérkőzések azonban hiányoznak számukra. — Hosszú idő óta jó kapcsolat alakult a Honvéd és a Nyíregy­házi VSSC között. Elegendő fel­idézni a megyéből elszármazott Nagy Antal és Dajka nevét. Most pedig Csehi és Drobni az ön játékosa, de hamarosan ott kopogtat a nemrég bevonult Acs is. Mennyire elégedett az említett fiuk játékával? Az ember hirtelen nem talál szavakat. Valami egészen káprá­zatos dolog, hogy egy atléta­nagyhatalom —, mint jelen eset­ben az Amerikai Egyesült Álla­mok — Szabolcsból erősítsen. Es mégis igaz a hír! Megtörtént a csoda. Molnár Tamás az NYVS- SC huszonéves, többszörös or­szágos bajnok atlétája ősztől a nebraskai egyetem ösztöndíjas hallgatója. Olyan számokban bi­zonyíthatja majd az óceánon túl a tehetségét, mint 200 és 400 mé­teres síkfutás, amelyekben a vi­lágon a legnagyobb a tolongás. Tamás a napokban érkezett haza a sikeres felvételijéről Amerikából. Arra kértük mond­ja el egy hónapos kint tartózko­dásának élményeit, tapasztala­tait. — Ez alatt az egy hónap alatt míg Amerikában voltam — kez­di a beszámolót —. csak edzet­tem és tanultam a nyelvet. Ah­hoz. hogy megkaphassam az ösz­töndíjat nem csak jól kell fut­nom. hanem az angol nyelvet is megfelelő szinten kell. hogy be­széljem. A nyelvvizsga sikerült és így most már biztos: ősztől három éven át az University of Nebraska hallgatója leszek. — Az egyetemi csapat edzője Glenn Stones. Nála nincs vissza- beszéd, lazsálás. Akkora a hatal­ma. hogy bármikor eltávolíthat az egyetemről. Részt vettem né­hány foglalkozásán. Az egyik edzés után a következőket mond­ta nekem: „Jó mozgásod van, látok benned fantáziát. Csak raj­tad múlik, hogy meddig viszed.” Tudod, ez a szokásos amerikai rizsa, ö Is tudja, én is tudom: csak az eredmény számit. Az dönti el, hogy csillag leszek oda át. vagy eltűnök a süllyesztőbe. Az edzések rövidebbek az ittho­niaknál, de rettenetesen intenzí­vek. Ezeken nincs holt idő. du­ma. lazsálás. Az atlétikai csapat huszonegy országból tevődik össze. Az egyetemen való tanulás nagyon drága, éppen ezért a sport-ösz­töndíjért mindenki hajt. Sokuk­nak ez az egyetlen lehetősége az iskola elvégzésére. ösztöndíjat pedig csak az kap, aki tényleg nagyon jó. Különösen a négerek dolgoznak emberfelettien kemé­nyen. mert nekik duplán is bizo­nyítani kell. Kemény törvények uralkodnak és a konkurencia nem hagy lankadni senkit. A hangulat a versenyzők kö­zött a fentiektől függetlenül jó. Nincsenek klikkek, csoportok, a közösségi szellem az itthoni ta­pasztalataim alapján ég és föld — a javukra. Mindenkit érdekel, hogy mennyit teljesít a társa, hogyan szerepel. Meglepett mennyire buzdítják, fanatizálják egymást. Igazi CSAPAT van ott a szó nagybetűs értelmében. Ide beilleszkedni nem lesz könnyű dolog, de különösebben nem fé­lek tőle. mert mindig is társa­sági ember voltam és a profi gondolkodásmód sem állt tőlem távol. Persze nem csak atletizál- ni fogok odakint, hanem tanul­ni is. Heti 15 órában az üzletkö­tésekkel, a menedzselésekkel kapcsolatos előadásokat hallga­tok a tanév alatt, de a nyarakat, karácsonyt, húsvétot itthon töl­töm. Tamás a fentieken kívül még rengeteget mesélt. Arról például, hogy a fedettpályás stadionjuk ötezer személyes és az meg is szokott telni nézőkkel. Aztán ar­ról, hogy csapattársai egyelőre képtelenek kimondani a nevét, sokan pedig arról faggatták, hogy kommunista-e? Egyébként pedig minden irtózatosan nagy­nak tűnt számára. Most tehát minden az újdonság erejével ha­tott rá, nagyon érdekesen telt el az egy hónap. Van mit mesélni. Ősztől tehát egy szabolcsi fiatal­ember egészséges önbizalommal, nagy reményekkel. ígéretes le­hetőségekkel vág neki az újvilág meghódításának. Száraz Attila Sabonis szerelmes ft kiválasztott: Miss Vilnius • Bárba a látsí bejáréi • Litvániai taléiknzás a kosárkirállyal Arvydas Sabonis szerelmes. És ha már a világ legjobb amatőr kosárlabdázóját ragadta el az érzés, a közvélemény azért szurkolt, hogy partnere se le­gyen hétköznapi. Nem is lett akárki, hiszen mindenki csak Miss Vilniusnak emlegeti. A csinos és rendkívül bájos höl- gyemény tavaly győzött a litván főváros szépségkirálynő-válasz- tásán. Korai lenne őket összeboronál­ni, a 223 (!) centiméteres litván óriás az esküvő szóra azonnal tiltakozik. — Azt képzeled, hogy azonnal beadom a derekam? — magya­rázza nevetve. — Gondold el, fűzi hozzá, mennyi szépségki- rálynő-választás lesz még, és ha már az iteni sajtó kitalálta, hogy nekem valamennyivel meg kell ismerkednem, akkor ,,kényte­len” vagyok vállalni sorsom. A köztársaság legmagasabb ál­lampolgárát hihetetlen népszerű­ség övezi, amely szinte a litván istenek sorába emeli. Persze nem alaptalanul, ugyanis öt éve. amikor a Zalgiris Kaunas ko­sárlabda csapata elkezdte vi­lághódító útját, a földgömb la­kói a játékosokon keresztül is­merkedtek a Szovjetunió Balti- tengeri köztársaságával, Litvá­niával. Sabonis nyert csapatá­val szovjet bajnokságot, megsza­kítva a CSZKA Moszkva egyed­uralmát, a kaunasiajc elhódítot­ták az Interkontinentális Kupát, a válogatott három ‘éVe győzött a világbajnokságon és tavaly a szöuli fináléban hengerelt a ju- goszlávok ellen. Amikor Litvániában az embe­rek meglátják a C 00 11 LK rendszámú Volgát, azonnal nyújtogatják a nyakukat, kere­sik a hozzájuk képest egy eme­lettel feljebb lévő Sabonist. Va­lamennyi kaunasi játékost — kivéve Chomiciust — a mezszá­ma alapján kapta a rendszá­mot, így a csapat centere a 11-est. Sokszor terhes is ez a népszerűség, mert ha étterem, vagy bár előtt állt korábban a Volga, másnap városszerte re­besgették, hogy Sabonis hulla­részegre itta magát és úgy ve­zetett. Arvydas rendkívül szere­ti a társaságot, emiatt kényte­len a vendéglők hátsó bejáratán közlekedni és a különteremben meginni barátaival egy sört. vagy pezsgőt. Tavaly több hónapig amerikai orvosok gyógyították sérült Achilles-inát, olyannyira, hogy az olimpián már játszhatott. Az első mérkőzéseken csak pszichi- kailag sokkolta jelenlétével ellen­feleit, azután a pontszerzésben is kivette részét. — Az olimpiai arany a leg­csodálatosabb eredmény, amit elértem — mondja. Az ötkari­kás játékokon normalizálódott a kapcsolat a két ősi ..ellenség’*, a szovjet és a jugoszláv csapat között is. — Talán emlékeznek még a budapesti BEK-döntőre, amelyet a Cibona Zágreb játszott a Zal­giris ellen. A második félidő­ben Sabonis már nem bírta to­vább a csípéseket, szurka-pisz- kákat, szándékosan ütött, emi­att kiállították, és a Kaunas el is vesztette a meccset. Emiatt sem szívlelék egymást a játéko­sok. Nos. az olimpiai döntő után a két vetélytárs, Drazsén Petro- vies és Sabonis vezetésével a ju- goszlávok és a litvánok megit­ták az áldomást. Hogyan tovább? — teszik fel egyre többen: Sabonis marad vagy eligazol. A két komolyabb jelentkező, az NBA, az amerikai profi liga egyik csapata, a Portland Trail Bazers, a másik a görög AEK Athén. A görögök állítólag az ötvenéves, hajópad- lós kaunasi csarnok mellé egy modern sportcsarnok felépíté­sét ígérik, ha Sabas, ahogy min­denki becézi, az ő játékosuk lesz. A leginkább érdekelt sze­rint Athén közelebb van Kau- nashoz, az ottani mérkőzések nem vennék igénybe annyira sé­rült lábát. Az amerikai igazolás mellett az szól, mondja, hogy az ottani orvosok gyógyították meg és ugye az NBA-ba játsza­ni, ráadásul egy európainak, sem mindennapi. Egyelőre egyik részről sincs komoly ajánlat, a végső szót amúgy is a szovjet sporthivatal mondja ki. Április elsején a helyi újság beharangozta, hogy Sabonis Amerikába utazik és híveinek ingyen koncertet rendeznek a tisz­teletére. A hiszékenyebbek el is mentek, de ez még áprilisi tréfa. Előbb a bajnokság vég­hajrája, amelyben jelentős előnnyel vezet a Zalgiris, majd a júniusi, zágrábi Európa­bajnokság következik. Ha már az átigazolásokról be­szélgettünk, azért csak megkérdez­tem : Magyarországra mennyiért jönne játszani? Egymillióért, kaptam a választ —. de se nem forintban, se nem rubel­ben . . . Máthé Csaba flsztalitenisi-viláaliainnksáa Klampár szép búcsúja Férfiaknál Enrépa, nőknél Ázsia Szépen búcsúzott a nemzetközi szerepléstől Klampár Tibor, a dortmundi asztalitenisz-világbaj­nokság legidősebb résztvevője. A harminchat esztendős sportoló az egyéniben a legjobb nyolcig jutott, ott a svéd Waldnertői ka­pott ki. Pontosabban a skandi­náv jutott tovább, hiszen a ta­lálkozón végig Klampár játszott jobban, ám ilyen a sport: mégis ellenfele került az elődöntőbe. A válogatottól búcsúzó Klampár utolsó nemzetközi fellépése, így játékához, egyéniségéhez méltó volt. ezentúl csak osztrák klub­csapatának színeiben áll majd asztalhoz. Mi a magyar versenyző sike­rének örültünk, a házigazdák vi­szont annak, hogy a férfi páro­sok döntőjét a nyugatnémet Rosskopf, Fetzner kettős nyerte. Óriási meglepetés, hogy a finá­léba európaiak kerültek, hiszen az ezüstérem a Kucharski, Kali- nics (lengyel, jugoszláv) kettősé. A női párosoknál elsöprő a kí­nai siker, az elődöntőben csak az ázsiaiak jutottak, vé­gül a Hung. Ja-ping duó nyer­te az aranyérmet. A férfi egyes svéd házidöntőt hozott, amelyet végül Waldner nyerte Persson ellen. A nőknél a kínai Hung legyőzte a Koreai NDK versenyzőjét, Hiút. A ve­gyes párosok versenyében a dél-koreai Kyu, Hwa páros nyert a Kalanics, Perkucsin jugo­szláv kettős ellen. Nagy volt a lélektani teher — mondja a Szpari-röplabdások edzője, aki szerint a bronzérem is szépen csillog Az utolsó reteszt már nem sikerült kinyitni, az NYVSSC férfi röplabdázió előtt zárva maradt a nagy siker kapuja, a bajnoki döntőbe jutás. Ez persze nem jelenti azt, hogy eddigi szereplésük minősítése gyenge lenne, hiszen a bronz­éremért játszhatnak, ami már önmagába nézve is óri­ási eredmény. A döntőbe ju­tásért végül a tavalyi baj­noktól, a Tungsramtól kap­tak ki, akit korábban — a rájátszás során — legyőztek a nyíregyháziak. Egy kis visszapillantásra, illetve elő­re tekintésre kértük fel a csapat edzőjét, Balázs Ist­vánt. — Csalódott-e amiatt, hogy végül nem sikerült bejutni a döntőbe? — Azért vagyok csalódott, mert csak két mérkőzést vív­tunk a Tungsrammal. Arra nem számítottam, hogy itt­hon, az első találkozón ki­kapunk, mert úgy gondoltam, hogy szükség lesz a harma­dik meccsre is, amelyen szin­tén itthon nem lettünk vol­na esélytelenek. — Mi lehet az oka annak, hogy végül nem sikerült a bravúr. Utólag visszagondol­va: lenne-e olyan, amit más­képpen csinálna? — Másként nem csinál­nék semmit, úgy vélem az ok: nem tudtuk megismétel­ni azt a játékot, amellyel a rájátszás során a Csepelt és a Tungsramot is legyőztük. Az az igazság, hogy megle­pett a Tungsram harcos és egységes játéka. — A hazai mérkőzésen úgy tűnt, néhány játékos fá­radt, főként idegileg, ön is látja? — Nem hiszem, hogy er­ről lenne szó, mert nem so­rozatmérkőzéseket játszot­tunk, hanem csak kétheten­te. Inkább az lehet a magya­rázat, hogy a nagy pszichikai terhet nem bírta elviselni a csapat. Bajnokságban ilyen lehetőség még nem adódott, és ez nemcsak a magyarokra a két csehszlovák játékos­ra is gátlóan hatott. — A bronzéremért az Új­pest ellen mérkőznek, hogyan ítéli meg az esélyeket? — Az ünnep után már el­kezdtük a felkészülést a Dó­zsa ellen. Videóról többször megnézzük majd az ellenük játszott hazai mérkőzésün­ket, ám mindenek előtt a csapatot fel kell rázni abból a letargikus állapotból, ami az elszalasztott lehetőség miatt kialakult. Ügy gondo­lom az Újpest ellen semmi­vel sem lesz könnyebb, mint a Tungsram esetében mert az ellenfél az utóbbi időben jó teljesítményt produkált. Kiverte a Kecskemétet és a Csepel ellen is csak három mérkőzésen maradt alul. Igaz a bajnokság korábbi szakaszában játszott, négy összecsapáson 3:1 volt az eredmény a mi javunkra, en­nek ellenére nehéz találko­zók előtt állunk. Még egy pillanatra hadd te­kintsek vissza a Tungsram elleni hazai mérkőzésre, ami­kor is nagyon jólesett a csa­patnak, hogy a vereség elle­nére sem bántottak a szur­kolók, hanem megtapsoltak. Reméljük, hogy a Dózsa ellen jó játékkal, és eredménnyel tudjuk kárpótolni őket. — Mint ismeretes az MNK- döntöt Nyíregyházán ren­dezik. Mi a cél a kupában? — Igen, a június végi né­gyes döntőt az NYVSSC ren­dezi, ezért a hazai környe­zetben szeretnénk helytáll­ni. Ehhez azonban előbb Sze­ged ellen kell túljutni, és ak­kor lehetőségünk lehet arra, hogy a Tungsramnak is visz- szavágjunk. A kupamérkőzésig még bő­ven van idő, hiszen a Sze­ged ellen majd június elején játszik a csapat. A bajnoki bronzért viszont már ezen a héten. A rájátszásban elért jobb helyezés miatt megint az NYVSSC a kedvezménye­zett, az első találkozót Nyír­egyházán játsszák csütörtök délután. A második találko­zó pénteken lesz a főváros­ban, ha a két meccs nem hoz döntést, vasárnap ismét a nyíregyháziak a pályaválasz­tó- Mán László Egy korábbi NYVVSC—Újpest összecsapás: támadásban a fehér mezes nyíregyháziak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents