Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-01 / 77. szám
1989. április 1. Kelet-Magyarország 7 „Az állam jót akar9 de hát a forintok...“ Beszélgetés a porcsalmai cigánytelepén Ember legyen a talpán, aki megtudja mondani, megyénkben hány cigány keres ma munkát. Ami biztos: Szabolcs-Szatmárban tavaly összesen mintegy ötezerrel csökkent az aktiv keresők száma. Az iparban kétezerrel, a mezőgazdaságban háromezerrel dolgoznak kevesebben, minit egy évvel korábban. Évente 7600—7700 fiatal lépne munkába, ám csak 5500-nak van nálunk helye. Négyezer főre tehető az úgynevezett mobilizálható munkaerő, s ami a legnagyobb bizonytalansági - tényező: nemigen tudni pontosan, mennyien is vannak azok a szabolcsiak, akiket elengedtek, vagy mostanában engednek el a távolabbi vállalatok, gyárak, üzemek. Mit mutat a dosszié? Jóval bonyolultabb a helyzet a cigányság körében. Még megyebéli számukat is csak becsülni lehet — nincs megbízható népszámláláson alapuló adat — úgy 45—50 ezren lehetnek. Ám hogy közülük hányán keresnek munkát? — Amíg az új alkotmány nem rögzíti nemzetiségi jogainkat, kötelezettségeinket, amíg nem módosítják a statisztikai rendeleteket, amíg a cigányságot a csavargókkal, munkakerülőkkel azonosítják, addig hiába is próbálkozunk, hogy tiszta képünk legyen a cigányságról — foglalja össze véle- nényét Farkas Kálmán, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének megyei elnöke. — A magukat valamire is tartók többsége szégyellj bevallani, hogy cigány, akinek viszont valóban szégyenkeznie kellene életvitele miatt, teljesen mindég}’, mit tartanak róla. Szatmárban a porcsalmai cigányok a legismertebbek, életmódjukat és számarányukat tekintve is. A szatmári község tanácselnöke Fehér Zoltán korábban pedagógus volt, így aztán nem csoda, ha a helyi cigányok jó részét gyermekkorától ismeri. Név szerint képes megmondani, ki hol dolgozik, s persze azt is, akinek nem kenyere a munka. — A falu lakossága 2700, ötszáz belőlük a cigány. A tizenöt-tizennyolc év közötti munkaképes fiatalok negy- venegynéhányan, míg a munkaiképes felnőttek százhat- vaman vannak — mondja fejből, de a biztonság kedvéért előkeres egy dossziét. — Jól emlékeztem, bár az az igazság, ezek nem friss adatok. „Elfelejtették milyen a lapátnyél...“ — Hányán dolgoznak közülük? — E felmérés szerint hat- vanan távolabbi vidékeken, s mintegy hetvenen a környékbeli üzemekben találtak munkát. De ismétlem, ezek kétéves számok, most egészen biztos, hogy romlott a keresők és az eltartottak aránya. A falu lakosságának még az ötödét sem teszik ki a cigányok, mégis az állandó szociális segélyezettek felét ők adják. Természetesen ngm múlik el falugyűlés, hogy a helybéliek ezt szóvá ne tennék. S tévedés azt hinni, hogy csupán a nem cigányok. A témához tökéletesen illő, kedvetlen, csepergős időben állunk a porcsalmai cigánytelep főutcáján. Sehol senki, csak a rengeteg kutya. . Két húsz év körüli fiatal szed ki bennünket közülük, s egymás szavába vágnak: — Épp ideje, hogy megírják ezt a sok dologkerülőt! Varga Károly és Tóth Elemér nem tanult szociológiát, ennek ellenére tökéletes biztonsággal fogalmazzák meg véleményüket a körükben is tapasztalható igazságtalanságok láttán. — Van itt olyan meglett ember, aki már rég elfelejtette, hogy milyen a lapátnyél. Az isten tudja ki és mikor százalékolta le őket, s közben majd kicsattannak az egészségtől. De nem fáj a fejük, mert kapják a segélyt. Mások meg, akik tényleg rászorulnának, sokszor * sovány kenyeret sem tudnak adni a pulyának. Mindketten Pesten dolgoznak, a fővárosi kertészeti vállalatnál. Ahogy betöltötték a tizennégy évet, már vonatra is ültek. Ha kölcsöat kap jószágtartásba kezd... Hamarosan megérkezik a huszonnégy esztendős Tóth Miklós, aki az eső elől az anyja házába menekít bennünket. Van neki is saját otthona, csak most itt segít a szülők portáján. Ő vitte fel a két rokon fiút Pestre, őt meg egy nála is idősebb családtag. Mert mint oly sok porcsalmai famíliánál, náluk is ez volt a szokás. Igaz, ő időközben már elhagyta Pestet, de dolgozik persze. A helyi konzervgyárban, méghozzá három műszakban, s szezonban szombat, vasárnap is. — Csak így tud megélni a család — mondja. — Dehogy csak így — torkolják le a többiek. — Nézz ki az ablakon, nézd meg azt a nagy csapat sihedert! Az ő apjuk’ se dolgozik, ők sem fognak. — Hol dolgoznának? — kérdem, de már bánom, mert eszembe jut Varga Zoltán, akivel nemrég a tanácsházán beszéltem. Tizennégy évesen már ő is munkába állt. Tíz évet húzott le a konzervüzemben, s azóta is bánja, hogy hagyta magát elcsábítani Pestre. Ott is lehúzott vagy hat évet, de közben megszületett a negyedik gyermeke is, hazajött hát. A téeszbe vették fel, de csak alkalmazottnak, így nem járt a háztáji, s hiába volt kiváló állattenyésztő ... — Kétszáz tehenet ellettem meg nyolc hónap során, egy borjú sem döglött meg a kezem alatt. A jutalomosztásokból mégis kimaradtam. — Most mit keres a tanácson? — Itt a munkahelyem. Az elnök elvtárs felvett fűtőnek. — Valamiképpen segíteni kellett rajta, mert faluszer- te ügyes embernek tartják — bólint a tanácselnök, s az iméntinél némileg halkabban még hozzáteszi: — Bár mindenki az ő famíliájára ütött volna. A fűtési szezonnak hamarosan vége, s lejár a szerződés. Mihez kezd aztán Varga Zoltán. — Van ez a vállalkozói kölcsön. Ha megkapom a 300 ezer forintot, jószágtartásba kezdek. Most is nevelek hat bikát, ha szerencsém lesz, kibérelek még vagy negyvenet. Már a gyermekek is nagyocskák, lesz aki segítsen. Visszafelé sül el a fegyver... A Varga Zoltánt jól ismerő tanácselnök szerint pártfogolnának biztosan szerencséje lessz, ő már eddig is megállt a saját lábán. De mi lesz azokkal a porcsalmai cigányokkal, akik naphosszat a napon heverésznek, s eszük ágában sincs munkát keresni? — Tudjuk mi az állam jót akar, mikor a segélyeket osztja, dehát az a baj, hogy azok a forintok nem a gyerekeké lesznek — halljuk már ismét kint a telepen Varga Károlyéktól. — És lehetetlenné tesznek minket, dolgozó cigányokat is. Most a nyáron itthon vagyok szabadságon, amikor megszólít egy rendőr: már te is tekeregsz, otthagytad a munkát!? Ha elhangzott az a kérdés, nem csoda: a faluban ma is vagy ötven — a szomszédok szóhasználatával élve — süldőfiú lófrál dolog nélkül, s nincs az a hatalom, mely munkára szoríthatná őket. Igaz, helyben, vagy a közelben nem is igen lenne hol elhelyezni őket, hiszen itt már telítettek az üzemek, s náluk megbízhatóbb, felkészültebb fiatalok is ingázásra kényszerülnek. E szakképzetlen, kötöttségeket nehezen tűrő sokaságnak az elhelyezkedésre manapság jószerivel csak egyetlen lehetősége marad, ha felül a vonatra és valamelyik nagy iparvárosban próbálkozik. Igaz, ez nagy áldozat. Más kultúra, más szokás, de most is több tíz ezer szabolcsi kényszerűi erre az életformára. Vannak köztük magyarok, s vannak köztük cigányok. Pontosan az ő példájuk bizonyítja: humánusnak hirdetett intézkedéseink jó része csak a jelenlegi gondjainkat konzerválja. S elhiteti azzal, aki a legcsekélyebb erőfeszítésre sem vállalkozik saját maga érdekében, hogy ez így van rendjén. Pedig egyáltalán nem így van a rendjén. S ezt egyre több becsületesen dolgozó cigány teszi szóvá. Mind ingerültebben. Balogh Géza New tréfaházasság Az április elsején' köttetett házasság holtomiglan holtodiglan fog tartani? Kérdezzük attól az egyetlen jegyespárttól, akik ezen a napon esküdnek egymásnak örök hűséget a nyíregyházi házasságkötő termében. Kívánjuk', hogy a házasságuk boldog és nagyon hosszú legyen, s az április elsejei hangulat vidámsága és derűje kísérje életüket. Bár az anyakönyvi hivatal statisztikája életünk legnagyobb családi eseményét nem a legkedvezőbb színekben mutatja be, mivel az elmúlt évben 887 házasságot kötöttek, ám a „nagykönyvbe” 300 válást is bejegyeztek. (bojté) A tiszavasváriak egészsége Szakrendelő, de mikor? A városi rang egyik biztos fokmérője az egészségügyi ellátás színvonala. Tiszavas- vári tizenötezer lakójának egészségén öt körzeti orvos őrködik, s ugyanennyi a körzeti állások száma is. Amint azt dr. Halász Mária városi főorvostól megtudtuk, ebben a városban nem divat az elvándorlás, minimális a fluktuáció. Az ide- tartozás fontos jegyének tartják, hogy az itt élő orvosok gyerekeiket is a Vasvári gimnáziumba járatják, s közülük mind többen építenek a városban saját otthont maguknak. Igaz, megtartásukért, megbecsülésükért a város vezetői is mindent megtesznek. Lakáskörülményeiket városi szinten oldották meg, a gázprogram megvalósítása idején például az orvosi lakások java része is korszerű gázfűtéshez jutott. Mindig találnak orvost A körzeti orvosi rendelőkben az úgynevezett dominóelv alapján fogadják a betegeket, akik így a nap minden órájában orvoshoz juthatnak. Ez idő szerint három helyen, a városközpontban, a büdi részen, illetve a lakótelepen működik körzeti rendelő, melyek közül a város szívében lévő a legzsúfoltabb. A városközponttól négy kilométerre lévő ezer lakosú Szorgalmatoson hetente kétszer van orvosi rendelés. Az ügyelet este fél héttől kezdődik, az inspekciós orvos munkáját ma már egy szolgálati lakás is segíti. A gyermekek egészségét két gyermekorvos védi, a tiszavasváriak fájós fogain pedig három fogorvos próbál segíteni. Szeretnének egy iskolafogorvost is munkába állítani, hiszen a település háromezer gyermekére is ráférne a folyamatos ellenőrzés, kezelés. Ha önálló iskolafogorvos nem is, hetente két nap iskolafogászat azonban jelenleg is szolgálja az iskolásokat. Az Alkaloidában két üzemorvosi állás közül csak egy van betöltve. A városban két gyógyszertár található, mindkettő kielégíti az igényeket. Kihelyezett Az eredmények mellett természetesen jócskán akadnak gondok is.' Legnagyobb talán közülük az, hogy a megyében egyedül Tiszavas- vári az, ahol a mai napig nincs -szakrendelő, holott létesítését a várossá válás óta nap mint nap szorgalmazzák Kutyakiképző iskola Csepelen. Az országban egyetlen helyen, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének csepeli kutyaiskolájában képeznek ki vakvezető kutyákat. A szövetség tulajdonában lévő négylábú segítőket az egyhónapos — alkalmasságot vizsgáló — megfigyelés és a három-négy hónapos betanítási idő elteltével 2—3 hét alatt szoktatják új gazdihoz. A rendelők zsúfoltsága csak egy új korszerű szakrendelővel szűnhetne meg. A feltételek javulásának orvos és beteg egyaránt nagy hasznát vehetné. Dr. Molinák Gyula ügyvezető körzeti orvos a leginkább zsúfoltnak számító városközponti rendelőben gyógyítja a betegeket. (Suri Attila felvétele) a város vezetői. Hiányának ellensúlyozására úgynevezett kihelyezett szakrendeléseket működtetnek. Eszerint szemész hetente háromszor, bőrgyógyász pedig egyszer várja a betegeket. Nőgyógyászati szakrendelésre, tüdőszűrésre azonban változatlanul Tiszalökre kell az ittenieknek átjárniuk. — Ezzel szemben a környék lakói tavaly ősz óta Tiszavasváriban juthatnak gépjárműalkalmassági vizsgálathoz, fizikoterápiás kezeléshez, kisebb laboratóriumi vizsgálatokhoz'is. Súlyos gond a védőnők hiánya. A kilenc státusból három jó ideje betöltetlen, holott a tanács lakással, maximális támogatással várja őket. Gyakorta gondot jelent a KÖJÁL-ki- rendeltség hiánya is, melyre főképp a nyári időszakban lenne nagy szükség. Újabb szakrendelések indulnak A város, illetve az egészségügy vezetői az ellátás színvonalának további növelését tervezik. Szeptembertől újabb, ezúttal belgyógyászati szakrendelés várja a betegeket, s terveik szerint munkába áll egy belgyógyászati röntgen is. Megvalósulni lát szik a fogászati röntgen terve, s legnagyobb gondjukon, a zsúfoltságon, a szakrendelő hiányán segítene az az egészségügyi komplexum, melynek tervezését várhatóan még az idén megkezdik. Kovács Éva A hatvan is lehet gyors... ítélet a kettős halállal végződő baleset ügyében A vádlottak szánalomkeltők. Az idősebb mankóval jelent meg a tárgyalóteremben, a fiatalabb — aki születésétől fogva halláskárosult — szerencsésen megúszta a balesetet. Most riadtan néz a mögötte ülő szüleire. A nyugdíj előtt álló férfinek a felesége, az ifjabbnak pedig az anyósa halt meg. ítéletet hirdettek a tavaly október 7-én történt súlyos közlekedési baleset előidézőinek ügyében. Mint arról beszámoltunk, 1988. október 7-én 17 óra 40 perckor a 4-es számú főúton Üjfehértó felől Hajdúhadház irányába tompított fényszórói ú 1200-as Ladával Kóti József debreceni lakos haladt. Mögötte hasonló típusú gépkocsival Varga István debreceni lakos közlekedett. A 256. kilométerkő közelében — a jobb kerekeivel az útpadkán — egy elromlott lengyel autóbusz állt. A kimerült akkumulátora miatt a hátulján lévő lámpák csak annyira világítottak, mint egy cigaretta parazsa. A rossz állapotú prizmák pedig kevés fényt vertek vissza. Az említett helyen az elöl haladó autó nekiütközött a busznak, majd a jobb oldalon az úttestet elhagyva a füves réten állt meg. A mögötte közlekedő személygépkocsi is nekiment a busz hátuljának. Az ütközés következtében a személyautók és az autóbusz megrongálódott, a személygépkocsi jobb első ülésén ülő személyek a helyszínen meghaltak. Az egyik Lada vezetője súlyosaan megsérült. Rövid idő múlva paprikával megrakott pótkocsis teherautó ment arra, melynek vezetője —, hogy ne ütközzön neki az úton keresztbefordult második autónak — félrekapta a kormányt, s az árokba borult járművével. A baleset helyszíni vizsgálatában résztvevő igazságügyi műszaki szakértő, dr. Kemény Lajos megállapította, hogy a személykocsik a baleset bekövetkeztekor 60—80 ki lométer/óra sebességgel haladtak. Ez (tekintettel az esős időre, a rossz látási viszonyokra, a tompított fényszórók használatára és a szembejövő forgalomra) túl nagy volt. A biztonságos sebesség 45—55 kilométer/óra lett volna. Az igazsághoz hozzátartozik az is: ha a szembejövő autós szabályosan beállított tompított fényszórót használt, akkor rontotta a balesetet szenvedett gépkocsi vezetőjének látását, ha viszont szemben hosszú fény- nyei közlekedetthez esetben a vádlottak látóképessége jelentősen csökkent. Az első gépkocsi vezetője (az elmondása szerint) az ütközést kormányma- nőverrel próbálta elkerülni. A kocsik vezetői az ütközés előtt körülbelül húsz méterre kezdtek fékezni, de ez a távolság a megálláshoz messze nem volt elegendő. A karambol bekövetkeztében az autóbusz rossz láthatóságán kívül az autósok figyelmetlensége és relatív gyorshajtása is közrejátszott. A Nyíregyházi Városi Bíróság a két vádlottat nyolc-nyolc hónap fogházbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását egy-egy évi próbaidőre felfüggesztette, egyben mindkettőjüket a közúti járművezetéstől egy-egy évre eltiltotta. Az ítélet jogerős. (cselényi)
