Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-08 / 82. szám

1989. április 8. 5 Politikai áramlatok ocm befolyásolhatják a rendőrség munkáját Beszélgetés dr. Álmási Sándor megyei rendőrfőkapitánnyal a közrendről, közbiztonságról • ön legutóbb egy sajtótájékoztatón azt nyi­latkozta: a közrend és közbiztonság romlása tovább folytatódott az elmúlt évben Sza- bolcs-Szatmárban. Szeretném, ha pontosítaná ezt, s elmondaná, valóban súlyos a helyzet? — Legalábbis aggasztó. A megállapítást én az elmúlt esztendő tényeire, a bűncselek mények számszerű alakulására alapoztam Tény, hogy tavaly kevés híján 9 ezer bűn- cselekmény vált ismertté Szabolcs-Szatmár- ban, ami 3,2 százalékos növekedés az előző esztendőhöz képest. Ezzel Szabolcs-Szatmár a hatodik megye, ahol a legtöbb volt a bűn- cselekmény. Természetesen árnyaltabb a kép, ha ezek területi megoszlását vizsgál­juk, hiszen például a városokban általában csökkent a bűnelkövetések száma, kivéve a megyeszékhelyt és vonzáskörzetét. Valójá­ban a megyei növekedési többletet Nyír­egyháza „hozta”, ahol több, mint 4700 bűn- cselekményt követtek el. Ez mindenképpen gondot jelent, még akkor is, ha tudjuk, hogy az urbanizálódás kísérő jelensége a bűncse­lekmények gyakoribb előfordulása is. Ugyan­akkor örvendetesen javult ez a statisztika Mátészalkán és környékén. • Ez őszintén meglep, hiszen korábban éppen ellenkező volt ott a tapasztalat. — A teljes igazsághoz azért hozzátartozik, hogy számításba kell venni, még mindig in­nen ingáznak a legtöbben a szülőhely és a munkahely között, s jó okunk van rá, hogy feltételezzük, az ingázók között vannak bű­nözők is. Ezt látszik igazolni, hogy ha orszá­gosan lakóhely szerint is számba vesszük a bűnelkövetőket, akkor bizony Szabolcs - Szatmár a harmadik ... A Még mielőtt túlságosan belebonyolódunk a statisztikába, kérem mondja el, mit értenek önök közrend és mit közbiztonság alatt, ami — mint mondta — tavaly romlott? — Mellőzve a bonyolult jogi kifejezéseket, egyszerűen: a közrend egy jogállapot, amelyben biztosított a törvényeknek, a jog­szabályoknak megfelelő állami élet. A köz- biztonság pedig az az állapot, amit az állam­polgár közvetlenül is tapasztal, tehát amikor biztonságban érzi magát, érvényesül a jog- államiság. Az a jó, ha a kettő összhangban van, mert hiába a megfelelő jogállapot, ha mind többen sértik meg az előírásokat, a törvényeket, amiről — sajnos — gyakran értesülhetünk a bűnügyi krónikákból... Ha már itt tartunk, megjegyzem, a különféle bűncselekmények társadalmi ellentmondá­sokra vezethetők vissza. Igaz ez akkor is, ha nincs általános ok, hanem a bűncselekmény jellege szerint mindig konkrét okokkal talál­kozunk. Például az élet elleni bűncselekmé­nyek gyakran összefüggésbe hozhatók az al­koholista életmóddal, a valós vagy vélt sé­relmek megtorlásával, az elszabadult indu­latokkal, nem ritkán a könnyű haszonszer­zéssel. Errefelé az is gyakori ok, hogy itt hamarabb előkerül a kés, a bicska, gyorsabb a tettlegesség, mint az országban másutt. És még egy jellemző adat: megyénkben majdnem annyi az öngyilkosságok száma, mint az egész Dunántúlon ... A Mindebből kiderül, összetett problémával ^ állunk szemben, ami mélyebb elemzést igé­nyel. Mi a helyzet az egyes bűncselekmény­típusoknál? ,'Jr.hnsi ­— Általában csökkenés észlelhető;, de két típusban szembetűnő a növekedés: a közle­kedési bűncselekményeknél 12, míg a vagyon ellenieknél 13 százalékos volt a növekedés egy év alatt. Érzékletesebben: a 880 közleke­dési bűncselekményből 610-et ittas állapot­ban követtek el, ami 20 százalékos emelke­désnek felel meg. Ez mindenképpen elgon­dolkodtató, s ezért nagyobb erélyre, szigorú­ságra kell, hogy ösztönözzön mindenkit, aki ezt meggátolhatja. , ( • Kit ért ön mindenki alatt? Esyáltalá'ít ntfétt ilyen elnézőek, gyakorta tehetetlenek a ötíh- iildöző és az igazságszolgáltató szervek az országutak gyilkosaival szemben? — Jogos a közvélemény felháborodása, amiből nekünk is le kell vonnunk a tanul­ságot. Bár ez is bonyolult kérdés, ám érde­mes itt a nyilvánosság színe előtt is elemez­ni a bűncselekményekért történő felelősség­re vonást, ami köztudottan nem a rendőrség dolga végső soron. Ami ránk tartozik: tavaly a bűnelkövetők 8 százalékával szemben al­kalmaztunk őrizetbevételt, előzetes letartóz­tatást. Ennek szigorú előírásai, feltételei vannak, talán ezért is csökkenő arányú ez az adat a megelőző évivel szemben. Mivel itt a személyes szabadság korlátozásáról van szó, különösen megfontoltan kell eljárni. Még­sem titkolom, hogy e tekintetben gyakran vitánk van az ügyészséggel, mint a tövényes- ség őrével, hiszen a személyes szabadságra hivatkozva az is előfordul, hogy — érdesen fogalmazva — rablók vannak szabadlábon bizonyos ideig. Furcsa ellentmondás, hogy nálunk nő a legjobban a bűncselekmények száma, mégis itt az országos átlag alatt van az előzetes letartóztatás gyakorisága. • Életünk nehezedése az infláció, az áremelé­sek, a megélhetési költségek növekedése, bizonyára összefüggésben van a vagyon el­leni bűncselekményekkel. Kérem beszéljen erről is. — A felderített bűncselekmények több mint 60 milliós kárt okoztak tavaly, ebből a nyo­mozás során mindössze 14,6 millió térült meg, ami bár jelentős emelkedés az előző évihez képest, de mégis kevés. Másfél ezer bűncselekmény történt a társadalmi tulaj­don sérelmére, s a személyi tulajdont káro­sító cselekmények terén most léptük át elő­ször a 4 ezres számot. Volt 1250 betöréses lopás és — sajnos — 73 rablás. A munkanél­küli haszonszerzés, az élősködő életmód mo­tiválja leginkább az ilyen cselekményeket, de kimutatható az is, hogy körzetünkben a munkavállalás lehetősége gyakran hiányzik. Mind több az olyan bűnöző, akinek nincs munkahelye, nincs munkavállalási lehetősé­ge. Mégsem ők vannak túlsúlyban, hanem azok, akik úgy gondolják: könnyebb elvenni, mint megdolgozni érte, vállalják a veszélyt, a rizikót. A társadalmi tulajdon esetében a tulajdonosi érzet hiánya is fontos ok, s ezért érdemel nagyobb figyelmet, hogy a gazda­ságpolitika e téren is változtatni szeretne. Általában kik a bűnelkövetők? — Az eddig említetteken kívül a vagyon elleni, továbbá az erőszakos bűncselekmé­nyeket is szélesebb körben követik el. Nem változott a fiatalok aránya, ami 13 százalék (568) eset. Sajnos, emelkedett a gyermekko­rúnk száma (230), amiben az is közrejátszik, hogy ők büntetőjogilag nem vonhatók fele­lősségre. Nem ritka, hogy 14 év alattiak még rablást is elkövetnek, s az esetek több­ségében a rossz környezet, a szülői biztatás is közrejátszik. A bűnelkövetők 31 százaléka a cigány lakosságból kerül ki, ami 58 száza­lékos növekedést jelentett az elmúlt évben. Lélekszámúkhoz képest tehát szembetűnően részesülnek a bűnelkövetésből, de meg kell mondani, hogy vannak e téren túlzó állítá­sok is, aminek nem szabad helyt adni. A cselekmények 40 százalékát büntetett előéle­tű visszaeső követi el, míg a nagyobbik rész új elkövető, akik eddig becsületes emberek voltak, legalábbis annak mutatkoztak, s ez is nehezíti felderítésüket. Mi a helyzet az erőszakos garázda jellegű w bűncselekményeknél? — összességében több mint 8 százalékkal csökkent az ilyen cselekmény, de még így is ezren felül a számuk. Ide tartozik az ember­ölés: tavaly duplájára, 29-re emelkedett e legsúlyosabb bűncselekmény száma, így a főváros után, sajnos megyénkben a legtöbb az emberölés. Csökkent viszont a hivatalos személy elleni erőszak, ezen belül a rendő­A.rök elleni bűncselekmények száma. Ez ked- • \vező és jelzi, hogy javul a rendőrség és a la- j kosság kapcsolata. 0 Elégedett a megyebeli állomány munkájával? — Az értékítélethez tudni kell, hogy tíz­tizenöt év alatt csaknem megduplázódott a bűncselekmények száma, míg a rendőrség létszáma csak néhánnyal bővült. Tehát lé­nyegesen nehezebb a helyzetünk. Ennek el­lenére vallom, hogy a rendőrök túlnyomó többsége becsülettel végzi a dolgát. A számszerű változásokon túl figyelembe kell vennünk itt azt is, hogy nincs hatékony bűnmegelőzési rendszerünk; hogy az urba­nizáció minden kedvező hatása mellett elő­segíti a bűnelkövetést és nehezíti a felderí­tést. Például egy tízemeletes házban fel sem tűnik, ha a liftben egy bűnöző utazik, mert a szomszédok sem ismerik egymást. Ezek után talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy nőtt az ismeretlen elkövetők száma, aránya (jelenleg a büntető eljárások közel 60 százaléka indul ismeretlen elkövető el­len.) Egy adat: tavaly 5334 ilyen bűncse­lekmény fordult elő Szabolcs-Szatmárban, amiből 2200 elkövetőt derített fel a rendőr­ség. Ez önmagában tisztes munka, de még így is maradt 3140 felderítetlen bűnöző! Te­hát nem lehetünk elégedettek 'azzal, hogy a rendőreink felderítési eredménye az orszá­gos átlag körül van. • A rendőr Is ember, ő Is esendő. Milyennek látja az állomány erkölcsi-etikai szintjét? Indul-e eljárás visszaélő rendőrökkel szem­ben? — Itt sem csak makulátlan emberek dol­goznak, a rendőrség is tükre a társadalom­nak, amely ma bonyolult, új viszonyokat él meg. összességében nincs baj, de itt is tör­ténik jogsértés, fegyelemsértés, s ezért fele­lősségre vonás is, Igaz, nálunk a követelmé­nyek szigorúak. Tavaly például az állomány 8—9 százalékát kellett fegyelmezni. Ez azzal hozható összefüggésbe, hogy a rendőrséget is váratlanul, felkészületlenül érte a társada­lom gyors változása. Ezért találkozhatunk a tolarencia hiányával, a bonyolult helyzetek felületes megoldásával, esetenként szaksze­rűtlen intézkedéssel, vagy éppen annak el­mulasztásával. Mi igyekszünk az új helyze­tet rendőreinkkel megismertetni, rendszere­sen fórumokat tartunk a kapitányságokon, ahol a magatartásbeli hiányosságok éppúgy napirenden vannak, mint az, hogy miként kell alkalmazkodni a társadalom pluralizá- lódásához. Meg kell változtatnunk a rendőri ítélőképességet, a határozott intézkedést összhangba kell hozni a tűrőképesség foko­zásával. Alapkövetelmény, hogy a rendőr a törvény, a jogszabályok megtartására, meg- tartatásóra törekedjék, ne lehessen befolyá­solni döntésében se jobbról, se balról. • Örömmel hallom, hiszen már értesülhettünk róla, hogy az alternativok részéről szó érte a rendőrséget. On szerint hogyan alakul a rendőrség helyzete a többpártrendszerben? — Nem ér váratlanul a kérdés, mert ez a mi állományunk körében is napi probléma. Sok a találgatás, a bizonytalanság, s a végső megoldást e pillanatban még a főkapitány sem tudja. Annyit viszont tudunk: a hely­zet megoldása a kitapintható politikai harc eredményének függvénye lesz. Szerintem a rendőrség munkája változatlanul a jogalkal­mazói tevékenység marad, méghozzá a leg­magasabb szintű jogszabály, a törvény sze­rinti szabályozás érvényesítése. Elengedhe­tetlen, hogy a rendőrség munkáját is törvé­nyi szinten szabályozzák, (ez jelenleg ala­csonyabb szintű szabályban található). A rendőri munka is szakma, bármennyire is kapott hangsúlyt eddig, hogy elsőként poli­tikai munka. Nem szabad, hogy a politikai áramlatok befolyásolják a rendőri jogalkal­mazást. Emellett is mondom: ha Magyaror­szágon minden állampolgárnak joga, hogy tagja lehessen valamely pártnak, egyesület­nek, akkor ez a rendőrre is vonatkozik. Ahogy az orvos nem érvényesíti párttagsá­gát operálás közben, úgy a rendőr is párt­állásra tekintet nélkül kell, hogy érvényt szerezzen a törvényeknek, a jogszabályok­nak. • Az utóbbi időben megyénk lakosságát is mind gyakrabban zaklatja fel a bombariadó. Lehet ez ellen tépni valamit? — Ez összefügg a rendőrségi munka anya­gi-technikai feltételeivel. Technikai kérdés a telefon, a rosszindulatú hívó állomás megállapítása, amellett ez jogi kérdés is: mikor, melyik telefonokat lehet így lehall­gatni. Ezt is törvényben kellene szabályoz­ni. Mi szerény lehetőségeinkkel is igyek­szünk az ilyen cselekményeknek elejét ven­ni, mint értesülhetett a közvélemény róla, nem is sikertelenül. Ügyszintén technikai kérdés a közlekedési feltételek javítása, hiszen egy „villanyrendőr” létesítése több millió forint. Hasonlóan anyagi kérdés, a költségvetés függvénye, hogy jut-e minde­nüvé elég rendőr. Ezzel összefüggésben szokták említeni a munkásőrség helyzetét, mondván, hogy a rájuk fordított pénzt a rendőrségnek kellene adni. Ez nem rajtunk múlik, de szívesen látnánk a hivatásos állo­mányban a munkásőrség jó néhány szakmai­lag kiválóan felkészült tagját, hogy együtt tudjunk gondoskodni a közállapotok javí­tásáról, a lakosság nyugalmát zavaró ténye­zők megelőzéséről. Köszönöm a válaszait. Angyal Sándor elképesztő mennyire önzők vagyunk. Milyen régóta vágytunk már arra, hogy végre megnyíljanak a határok, hogy szabadon utazhassunk keletre és nyu­gatra. Igen, szó szerint arra vágy­tunk, hogy utazhassunk. Mi! Csak mi! Eszünkbe sem jutott, hogy a határ túlsó oldaldalán is ugyanerre vágynak, és a határ megnyitása kétirányú tu­rizmust eredményez. Alig egy hónapja, hogy megindult a kishatármenti forgalom, de már pa­naszkodunk, hogy a túlsó oldalról ide­járnak bevásárolni. Hát már elfeled­keztek kedves honfitársaim a Rakéta porszívóról, a barkácsgépről, az olcsó ágyneműről, az elektromos húsdará­lóról? Miért gondolják azt, hogy csak nekünk van jogunk bevásárolni má­sutt? Miért van az, hogy amíg zárva a határ, szabadságjogokra, rokoni kap­csolatokra, emberbaráti szeretetre hi­vatkozunk, s amint megnyitják, kizáró­lag azon törjük a fejünket, mit lehet onnan hozni, mit érdemes kivinni. Elnézem a napok óta kígyózó sort az IBUSZ előtt. Türelmesen és idegesen várakoznak a bécsi bevásárlásra indu­lók. Talán olyanok is vannak, akik még a betegágyából is kihúzzák a nagyapát és a nagymamát, hogy — utolsó eshetőség lévén — az ő valuta­keretüket is beválthassák, s amíg a gyerekek Bécsben vásárolnak, a nagy­szülők csendben várakoznak egy ha­társzéli kisfalu parkolójában. Visszafe­lé aztán megint nagy szükség van rá­juk, a videóhoz kell vámkedvezmény. Mennyire tudjuk sajnálni az erdélyi magyarokat! Itthon! De eszébe jutott már közülünk valakinek amikor oda­utazik, hogy az árut, amivel csencsel- ni akar, legalább ugyanannyiért adja el nekik, amennyiért itthon vette? Netán, ha már olyan nagy szíve van — ajándékba adja? Nem. Egy kiló ká­vé ára egy bőrdzseki. Húsúéira ki­visszük a megmaradt csokimikulást, hisz tudjuk, hogy ott nincs és a gyere­kekért bármi árat megadnak érte. Azt mondta egyszer egy fiú Nagybá­nyán: Nem értelek téged, hogyhogy beszélgetni akarsz velünk? Eddig ez még egyetlen idejövő magyarnak nem jutott eszébe. Csak hozzák a spray-t meg a többit, gyorsan eladják, .s már mennek is ... Panaszkodunk, hogy a megnöveke­dett turistaforgalom miatt sorba kell állni a boltokban, nem folyamatos az ellátás. Márpedig ha ki akarjuk hasz­nálni megyénk sokszor hangoztatott idegenforgalmi lehetőségeit, akkor igenis meg kell teremteni azt a normá­lis ellátási szintet, ami nekünk is, a hozzánk érkezőknek is megfelel. Hatal­mas lehetőségei vannak ezen a téren a kereskedelemnek, és bűnt követ el az, aki ki nem használja. Sopánkodni, tiltakozni tudunk. Nem kell nekünk a világkiállítás, mert a nyugati országrész fejlődését segítené, és mi még jobban lemaradnánk. Va­jon mit szólnánk ahhoz, ha mégis úgy döntenének, hogy a kiállítást az or­szágnak erre a felére szervezik in­kább? Felháborodnánk azon is, mert mi még a kishatármenti forgalom elő­nyeit sem akarjuk-tudjuk kihasznál­ni. Persze néha az is eszembe jut, hogy főképp azoknak van bajuk ezzel az egésszel, akik eddig a csencselésből egészen szép hasznot húztak és most elveszítik ezt a jövedelemforrást is. Eszembe jut aztán a bécsi áruházak­ban a felirat: „Magyarok, ne lopja­tok!” És eszembe jut az is, hogy száz­ezrek jönnek haza Ausztriából úgy, hogy nem látták a Prátert, a Burgot, a Schönbrunnt és nem is érdemes sorol­ni a nevezetességeket, hisz nem is azért megyünk ... Tudom én, hogy sokkal olcsóbban tudunk Bécsben vásárolni műszaki cikkeket, illatszereket, Kárpátalján szerszámokat és ágyneműt, Románi­ában parkettát és ruhaneműt. Még csak el sem ítélem emiatt azokat, akik maguknak veszik e cikkeket. De könyörgöm: jusson ez eszünk­be akkor is, ami­kor előttünk a sor­ban az erdélyi, a román, a kárpát­aljai konzervet, felvágottat, le­vesporokat — ne­tán magyar ke­nyeret — kér! Cservenyák Katalin II Kelet­a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents