Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-08 / 82. szám
1989. április 8. Kelet-Magyarország 3 Még a csészéket is átszámollak Bevallott vagyonok n legalizált hálapénz, borravaló Még tavalyi a hír. Az önkéntes vagyonnyilatkozatot tevők lakásán megjelenő adó- szakemberek valamennyi képet leszedték a falról, darabonként átszámolták a herendi és egyéb porcelánokat, kézbe vettek minden értéket. Mint kiderült, felesleges volt a bizalmatlanság, hiszen elsősorban a bevallóknak volt fontos, hogy vagyoni helyzetüket pontosan lássák az adóügyi szakemberek. A vagyonbevallás intézménye hazánkban sem újkeletű dolog, közel egy évtizede van érvényben^ Az 1988. január 1-jén életbe lépett személyi jövedelemadóról szóló rendelettel azonban újra reflektor- fénybe került, mivel a törvény úgy rendelkezett, hogy a Minisztertanács három- évenként, az adóhatóság pedig évente kötelezheti az állampolgárt vagyonának bevallására, vagyonnyilatkozat tételére. A törvény lehetővé tette azt is, hogy 1988. március 30-ig az állampolgárok ezt önkéntesen, saját érdekükben, az e célra létesített nyomtatványon tegyék meg. Nem kutatják az eredetét — Az önkéntesen vagyonnyilatkozatot tevők a tulajdonukban lévő valamennyi nagyértékű ingatlant, lakást, telket, üdülőt, valamint 100 ezer forintnál nagyobb értékű ingóságot, ékszereket, műtárgyakat, betétkönyveket, készpénzt vallhatták be — mondja dr. Bihari Albert, a megyei adófelügyelőség jogi és igazgatási osztályának vezetője. — Mi volt az önkéntesség haszna? Élveznek-e bármiféle előnyt azok, akik a hatóság felszólítása nélkül, illetve azt megelőzve adtak számot vagyoni helyzetükről? — Természetesen. Ha ezt az előírt határidőn belül tették meg, nem kellett igazolniuk bevallott vagyonuk eredetét, mivel azt az adóhatóság tényként fogadta el, s ezután sem kutatja majd. Ha úgy tetszik, tiszta lappal indulnak. Üjabb ellenőrzés esetén kizárólag az 1988. január 1. óta bekövetkezett gyarapodást vesszük számba. — Hányán voltak az „önkéntesek”, s hány bevallóit vagyonról tudnak a megyében? — önkéntes vagyonnyilatkozatot összesen 431 család tett, s a mai napig 369-et kötelezett erre az adóhatóság. Birtokunkban tehát jelenleg pontosan 800 vagyonnyilatkozat van. Vizsgázott az állampolgár, a hatóság — Mikor rendelhet el a hivatal vagyonellenőrzést? — Azokban az esetekben, amikor az adóhatóság birtokába olyan információk jutnak. amelyeknek alapján feltételezhető, hogy a magán- személy, illetve család vagyonú jelentős mértékben gyarapodtak, a bevallott jövedelmét számottevően meghaladta. — Megtudhatjuk, honnan érkeznek az adóhatósághoz a fent említett információk? — Nem. Bárhonnan származhatnak, ha az információ hitelt érdemlő. Valódiságáról az adóhatóság győződik meg. — Március 20-án éjfélkor lejárt az a határidő, amely az előírás szerint a személyi jövedelemadó bevallásának és befizetésének utolsó napja volt. Az így szerzett adatok bizonyára kitűnő információbázist jelentenek az adófelügyelőségnek. Olyan adathalmazt, amelyből jó ideig dolgozhatnak. — Valóban így van. A személyi jövedelemadó bevallásával most az állampolgár és a hatóság egyaránt vizsgázott. Az ön által premiernek nevezett tény, a vizsga szerintem a várakozásnak megfelelően sikerült. Ezúttal azok tettek adóbevallást, akiknek, az elmúlt évben több forrásból . is származott jövedelmük. Ily módon az állampolgároknak lehetőségük nyílott olyan jövedelem bevallására is, melyet addig inkább titkolni kényszerültek. Gondolok itt a hálapénz, a borravaló címén szerzett jövedelmekre, amelyek eddig is léteztek ugyan, de az ebből származó, meglévő vagyonát az állampolgár hivatalosan eddig nem tudta igazolni. A személyi jövedelemadó-bevallások révén most először áll rendelkezésünkre olyan adattömeg, amilyen korábban egyáltalán nem létezett. — Ez bizonyára nem jelenti azt, hogy ezután már senki nem kötelezhető vagyonának bevallására, hogy elegendő ehhez a napokban leadott, s ma már az adóhatóság birtokában lévő jövedelemigazolás? — Egyáltalán nem. Adóbevallásra, nyilatkozattételre ezentúl is felszólítható az állampolgár. Elsősorban abban az esetben is, ha a bevallott jövedelem és a meglévő, valóságos vágyó« között számottevő különbség tapasztalható. Iki házat épít — Akkor is például, ha valaki házat épít, vagy építtet, s ehhez igencsak borsos kamattal építési kölcsönt, s már-már uzsorakamattal igénybe vehető bankkölcsönt is felvett? — Ez természetesen más helyzet, s jó, hogy kérdezte, hiszen manapság igen sok az építkező. Mert igaz ugyan, hogy a ház már kész. jelentős értéket képvisel, de a rá felvett valamennyi kölcsönt igazolja a kölcsönt adó pénzintézet. — Végezetül megtudhatjuk. tett-e vagyonbevallási az adóhivatal osztályvezetője? — Nem tettem, mert semmi olyan vagyontárgyam nincs, amelynek bevallása kötelező lenne. Kovács Éva Kalászol a búza Gondolni kell az utódokra Tanműhelyt építenek Az utánpótlás-nevelés fontos a csőszerelőipari vállalatnál; ezt szolgálja az az építkezés is, amit tavaly áprilisban kezdtek el a területükön, Nyíregyházán. Az új épületben a tanulók jobb körülmények között sajátíthatják majd el a gyakorlati tudnivalókat, a szakmai fogásokat. A lakatosok, vízvezetékszerelők, fűtésszerelők az első évben a 110. számú Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképzőben tanulnak, utána kerülnek ki a vállalathoz. Saját erőből finanszírozzák a közel 40 millió forintos beruházást, amely várhatóan ez év júliusában kerül átadásra. Az épületben irodák is helyet kapnak majd. i, ... Minderre azért is szükség van, mert jelentős rendeléseik vannak. Ebben az évben a nyíregyházi főszerelés- vezetőség mintegy 200 millió forint összegű szerelést tervez, ezek közül a legjelentősebbek a debreceni Bio- galban elvégzendő munkálatok lesznek. (sz. zs.) Kalászol .a búza az MTA Martonvásári Kutató Intézetének 400 négyzetméteres üvegházában, ahol jelenleg mintegy 300 búzakombinációt érlelnek. Eddig már 17 martonvásári búza kapott állami minősítést, az idén újabb két fajtával ismertetik meg a gazdaságokat. Képünkön a kalászok beporzása. (MTI fotó) Dókakút T enyérnyi élettér, a Dókakút, az volt a világunk. A lelkünk is kijátszottuk. Mint pelyva, annyi volt a pulya. Égedelem valamennyi. Rongylabdát rúgtunk két- kapura, voltunk indiánok, csendőrök, tolvajok, játszottunk háborúsdit és csattogott mezítlábunk a tope- gán, ha kétfillérrel a markunkban aprócukorért trappoltunk a Tislerhez, vagy a Róthhoz. A mesék világában éltünk. öregeink, őseink, a nagyapák meséltek az in- ségdombról. Szakajtóban, surcukban, tenyerükben hordtak homokból hegyet a szegények és kaptak semmit érő munkájukért kenyeret. Szólt legenda a vármegyeházról, a híres veremről, amelyben a rab, hegyes karókon állva kínjában járta a Kállai kettőst. És született az akkor keserves tánchoz a Kodály által világhíressé lett nóta, a „Felülről fúj az őszi szél”, öregeink de tudták dalolni, őseink de tudták táncolni. A Dókakútnak is megvolt a maga története. Ritka jő vizű, ásott kút volt ott, ivott abból talán török is, tatár is, de kuruc és labbanc minden bizonnyal. A nagy jövés-menésnek a hadak útját illetően nyoma iá maradt. Sokan találtak régi pénzeket. Szántás, kertművelés közben kerültek elő olyan rézérmék, Rákóczi korabeliek és mások, amelyeket a felnőttek kilyukasztottak, szalagra fűztek és háborúsdi játékunkban azok voltak a kitüntetések. Akadt értékesebb lelet is, olyan mint Palaticz Jánosé, aki répavermelés közben ezüst tallérokat talált, azokból nem lett kitüntetés. Azoknak árából vetőgép, permetezőgép lett. Ott a Dókakúton sok mindenről szó esett. Simonyi Óbesterről, aki felment a református toronyba és ge- lebében a galambtojásokkal leesett, mert úgy hintázott barátjával a szédítő magasban egy szál deszkán, hogy ő volt kívül. Talpra esett. Sírtak öregjeink arról is egy verset, hogy a város megyeszékhely és városi rangját azért veszejtet- te, mert a gazdák nem akarták a vasutat. Sajnálták a földjeiket. Az egykori maradiakat leginkább Forró Sándor ostorozta. O bezzeg tett. Strandot épített. Ott a Dókakúton ma is seb az a gödör, ami strand akart lenni. Illetve volt is strand, mert füröd- tek benne urak és hölgyek, de mert a község is épített strandot, az ásott gödröt hátrahagyták. L enne még élmény, emlék számtalan, de végül is ki kell mondanom, miért is jutott eszembe a Dókakút. Azért, mert Nagykálló város lett. Ismét és hivatalosan. Nem tudom miért, de Nagykál- ilöt én mindig városnak tartottam. Ha kérdezték hol születtem, azt mondtam, Nagykállóban, ha azt is megkérdezték, . milyen falu az, akkor sértődötten válaszoltam, nem falu, város, mezőváros és Árpád-kori település. Ez a nagyzás, ez a többetmon- dás a Dókakúton ivódott belém. Most igaz lett! Seres Ernő „Nem győztünk: sorba állni...” Másfélszeres fizetés Régi adósságot törlesztettek a GMY-nél Szinte hihetetlen! A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat (GMV) 1988-ban 43 (azaz negyvenhárom) százalékos fizetésemelést hajtott végre. Sokak szerint a megye- székhelyen ők ma az egyik legjobban fizető vállalat. f izessenek a gazdagok — mondja Stohanek. Miután mélán bam- bulok, elmagyarázza, kofán keljen fel ahhoz a kormány, hogy őt így vagy úgy egyszer is megvágja. — Meg akarják vágni? — kérdem, mert még mindig nem értem. — Naná, hogy igen. Itt van például az új vámszabály. Lesheti a vámos, hogy mikor fogok 45 százalékos vámot fizetni. Sohanapján. — Nem akar venni videót, hűtőládát, személyi számítógépet? Nem akar Bécsbe menni? — Ki mondta, hogy nem akarok. Vennék én mindent. Mennék én mindenhová, de miből? Húzzon egy szál szőrt a. tenyeremből! Na ugye! Engem, szomszéd, a sztrádadíj sem izgat. Mit bánom én, hogy az autópályákon 1500-ért vagy ingyen gurul a kocsi. Nincs kocsim. Valami azért aggaszt. — Mi? — Hogy nincs megállás. Ma az autópályákért fizetünk, holnap az alsóbb rendű utakért, jövőre pedig már a gyalogösvényeket is megadóztatják. Csak tudnám, hová megy el a pénz? Ha engem, mint gyalogost megadóztatnak, bizony isten, még a járásról is leszokom. Pedig hát gyalogolni jó. — Jó volt valamikor — nyugtatom Stohaneket. Ne essen kétségbe. A gyalogösvény adómentes lesz. Viszont félő, hogy ma az autópályákért fizetni kell, akkor az úrvezetők is a gyalogösvényeket használják majd és — elütik ... (s. e.) Kovács Oszkár, gazdasági- igazgatóhelyéttes meglepődik amikor elmondom: olyan információink vannak, hogy tavaly 43 százalékos bérfejlesztés volt náluk. Százalékok mérlege — Mi 21 százalékos átlagos keresetfejlesztéssel indultunk, de aztán ez kiegészült még azzal, hogy a nyereség- részesedést is bérköltségként fizettük ki. A 87-es részesedést 88. februárjában, míg a 88-as összeget decemberben adtuk ki. A két különböző naptári évi kifizetés statisztikailag egy évben jelentkezett és úgy is számolták el, ami újabb 11—12 százalékos béremelkedést jelent. A még hiányzó százalékokat a beszélgetésünk elején említett 40-hez az export után kapott bérpreferencia adja. Megyénk gabonaexportja nem jelentős, de a Gabonatröszti visszaosztás alapja nem az exportmennyiség, hanem a felvásárlás. — Mielőtt bárki is irigyelné dolgozóinkat a magas bér- emelkedésért, gondolja végig: a napi munka során az anyagmozgatást továbbra sem tudjuk gépesíteni. Ránk a nehéz fizikai munka jellemző. Az, hogy most ilyen jellegű béremelést hajtottunk végre, tulajdonképpen egy régi adósságunk törlesztése. Eddig a százalékok és a központ magyarázata. De vajon hogyan csapódik le ez a kisvárdai körzeti üzemükben? Erről kérdeztük Molnár Zoltánt, a telep vezetőjét. — Differenciáltan emeltünk és bevezettük a minőségi bérezést. Az adminisztratív dolgozók fizetése 10 százalék körül emelkedett. A gépkocsivezetők alapbérben havonta 300—500 forinttal kapnak többet, míg a prémium 4000—5000 forint. Akiknél teljesítményprémium van, ott tízszázalékos volt a növekedés, de éves jutalmuk bruttó 12 és 38 ezer forint között változik. Ez utóbbiak közé tartoznak a rakodók és a segédmunkások, akiknél a teljesítményszintet nem emeltük meg, csak a díjtételt. Nagy gondban csak a tmk- soknál voltunk, mert ők órabért kapnak, de hogy a bérük lépést tartson a többiekével ezért 20 százalékkal növeltük a fizetésüket. Nem jön rá plusz... Csépke Ferenc tmk-laka- tos így látja a béremeléseket: — Eddig 36,50 forint volt az órabérem, most 40 forini 80 fillér. Sajnos, a teljesítményünket nem lehet mérni, így nekünk nem jön rá pluszban semmi. Az jó, hogy nincs nálunk mozgóbér, mert ennek szétosztása tapasztalataim szerint könnyen szimpátián alapulhat. Azt azonban nem értem, hogy Nyíregyházán miért keresnek ezer, míg Pesten kétezer forinttal többet hasonló beosztásban lévő kollégáim. A megélhetés most már mindenütt egyformán nehéz. Kiss Bertalan malomüzemi betanított munkásnak a következő a véleménye: — Tavaly kevesebb létszámmal, de többet kellett dolgozni, öt helyett hárman voltunk csak. A fizetésem havonta szezontól függően 6—14 ezer forint között ingadozott. Sokszor szombaton és vasárnap is dolgoztunk. Ez a rengeteg munka a fizetésen is meglátszott, mert nem kis túlzással állíthatom, hogy az év második felében nem győztünk sorbaállni a pénztárnál a jutalmak miatt. A terméstől íügg Amikor búcsúzom Kisvár- dától, Molnár Zoltán a következőket mondja útravaló- ul: — Eddig csak párezer forintos jutalmak voltak itt, de most már ez az üzem a város egyik legjobban fizető munkahelye. Ezzel sikerül megtartani dolgozóinkat, összetesszük a két kezünket, hogyha az idei év is hasonlóképpen fizetne. Kovács Oszkárnak beszámolok kisvárdai utamról, majd arról kérdezem, hogy 1989-ben is ilyen jelentős béremelkedés várható-e náluk? — Nem szeretek ígérgetni, mert a nyereségünk nem kis részben attól függ, milyen lesz a termés. Az idén is megpróbáljuk az inflációs rátát kifizetni. A továbbiakról minden ígéret felelőtlenség, mert a felvásárlásunk nagysága csak fél év után látszik. A gabonaforgalminál a bérkifizetések rendben történnek. Természetesnek tartják a több pénzért a magasabb teljesítményt. Száraz Attila
