Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-01 / 77. szám

dig a lehetőségeinktől elsza­kadó fogyasztási modell ér­vényesül. Fogyasztási propa­ganda van, ami talán válla­lati érdek, de sok területen inkább fölösleges igényeket ébreszt. Hasznosabb lenne egy átfogó takarékossági „hadjárat”, minél több gya­korlati tanáccsal, netán re­ménytelenül nehézkes és drága szolgáltatások kisebb feladatainak- házi ügyeske­déssel való felváltásával — olyan kézségeit elsajátításá­val, amelyek már fél évszá­zaddal ezelőtt minden cser­készfiúnak; birtokában vol­tak. De azért a magánkisipa­rosokat is rá kellene szoríta­ni, hogy ne csak luxuscikke­ket termeljenek, hanem ezt- azt javítsanak is. (Ma 1500 forintos cipőket tíz és száz­ezrével kell eldobni az olcsó sarkalás híján.) A HELYTELEN ÉRDE­KELTSÉG gyakorta és sokfé­leképpen akadályozza a köz­érdekű termelő tevékenysé­get. Háttérbe szorul az olcsó és tartós cikkek gyártása, pedig ez egyike lenne a szocialista termelés fölényének a csak haszonra néző kapitalista gazdasággal szemben. Ehe­lyett egyre inkább csak ma­gas áron eladható árúkat ké­szítenek, ezt rendeli á keres­kedelem is. így a vevő csak drágán vásárolhat! Ennél csak az a felháborítóbb, mi­kor a verseny elv abszoluti­zálása jegyében papíron ki­mutatják, hogy a mindig is gyártott cikkek hazái előállí­tása immár nem gazdaságos, és azt importálják. Népszerűtlen, de alapvető kérdés, hogy a gazdaság li­beralizálása nem teheti két­ségessé a szocialista nagy­üzem meghatározó szerepét. A támogatást a legtöbb terü­leten meg kell szüntetni, de a munkások közvetlen érde­keltségét, sőt tulajdonosi (szövetkezeti alapon? jugosz­láv modell? 56-os elképzelé­sek — munkástanács? stb.) részesedését biztosítani kel­lene. Még ha népszerűtlen is (de kik körében?): a világút­levéllel és az osztrák vízum- kényszer megszüntetésével fölmerült problémák is vizs­gálandók. Akár korlátozással is élni kell. Ne lehessen rendszeresen kiutazni, üzle­telni. Ennél csak az a rosz- szabb, ami főként az egysze­rű embereket fenyegeti, hogy olcsónak tetsző áruval ma­gyarul beszélő svihákok be­csapják őket, s rajtuk ke­resztül az országot. A hiá­nyokra fel kell figyelni, s elébe menni. (Miért kellett naponta több száz jugoszláv hűtőládát behozni Ausztriá­ból, mire ezt észrevette az állami kereskedelem?) ségre vonás inkább erősítené tisztviselői öntudatukat. Nem folytatom, inkább ide iktatok még néhány jelszó­szerű, összefoglaló mondatot: Takarékoskodj, amíg van mivel takarékoskodnunk!... Szólj bele mindig, mindenütt abba ami közérdek, közügy! Ne félj felemelni a szavad! Sose vagy egyedül — ám a többi is rád vár! Fent kezdjük a leépítést! Piac? Jó, de piaci legyek nélkül! — Verseny? „Jó, de ne a kisember rovására! — Vállalkozás? Jó, de ne a mi bőrünkre! Szabadság kell, nem anar­chia! Nem kevesebb szocializmus kell, hanem valódi! Nem a múlt az érdekes, ha­nem a jövő De azért jelen is kell! titok, vagy trükk lappang mögötte — erről beszélget­tünk Palicz Györggyel, a vál­lalat főépítésvezetőjével. Forintok, négyzetméterek — Igaz, és sem titok, sem trükk nincsen mögötte. De vegyük sorjába. Kezdjük az áraknál, annál is inkább, mert a Kelet-Magyarország ha­sábjain többször megjelent olyan írás, mely az útépítést dirága jelzővel illette. Mon­dok egy példát, s döntsön az olvasó. Tavaly Öfehértó és Máriapócs között építettünk 6 méter széles összeikötő- utat, amelyből 1 kilométer 4 családi ház árába kerül. És ez még nem is a legolcsóbb, mert készült kisebb teherbí­rású lakóút, amelynek négy­zetméterét homokos alta­lajra 808 forintért építettük. Ha most ezt elolvassák az orosi Meggyes utca lalkói, biztosan mérgelődni kezde­nek, mert az az utca többe került. — Többe, ott ugyanis a rosszabb, a vizes altalaj mi­att nagyobb, másfajta, erő­sebb alapra volt szükség és meg kellett oldanunk a víz- elvezetést is. Egyébként ha egy utca lakói elhatározzák, hogy társulati formában asztfalt burkolatú utat épí­tenek, akkor egy 4 méter széles útburkolat — 14 méter széles telket figyelembe véve — egy családnak 5100 forint­jába kerül. Eredetileg 22 600 lenne, ám ennek felét a ta­nács fizeti, mert az útépí­téshez 50 százalékos támo­gatást nyújt a saját erős rész 30 százaléka pedig levon­ható a jövedelemadóból. Még tovább csökkenhet a beke­rülési költség, ha a vízelve­zető árkot mindenki saját magának ássa ki. Ez 2800 fo­rintot jelent. Ha mindezeket levonjuk a teljes árból, akkor kapjuk meg az 5100 forintot, amire — sőt a teljes saját­erőre, tehát 11 300 forintra — OTP-kölcsön is igényelhető. Kedvező ajánlat Ha belegondolunk, hogy Szabolcs-Szatmár megye te­lepüléseinek zömében az utaknak körülbelül csa'k a fele kövesút, akkor az • imén- tiek tulajdonképpen egy rendkívül kedvező ajánlat­nak is felfoghatók. A gond azonban, hogy ma már ép­pen az 'közműépítések miatt olyan terheket vállalt magá­ra a lakosság, ami aligha fo­kozható. Van-e reális alapja a lakosság vállalkozó szelle­mére építő vállalati straté­giának? K. N I. Gesztenye arom vadgesztenye a kabátzsebben, hatá­sos gyógyszer a reu­ma ellen. Kettő, vagy négy az már nem jó. A három az a varázsszám. Mondtam Stohaneknek, hogy dr. Izé, nekem csak egy vadgeszte­nyét és három korsó sört ajánlott. — Az egy sarlatán. Szél­hámos, tökkelütött kuruzs­ló. Hát ki hallott már olyat, hogy reuma ellen három korsó sori öntsön valaki a zsebébe? — Nem a zsebébe szom­széd úr. A torkára. A re­cept úgy szól, hogy tegyen az ember a zsebébe egy vadgesztenyét és igyon meg három korsó sört. A három korsó sör még akkor is használ, ha az ember vélet­lenül elfelejti zsebre tenni a vadgesztenyét. Különben is hol van ilyenkor, kora tavasszal vadgesztenye? — Itt. — Stohanek kiveszi és mutatja a három vadgeszte­nyét. — Ősz óta ez állandóan nálam van. — És használ? — Éjjel néha kellemetlen. Ha rájuk fekszem nyomják az oldalam, dehát minden gyógyszeretek van valami mellékhatása. Pont a. vad- gesztenyének ne legyen. Az­tán volt még egy félreértés is. Az asszony azzal vert fel a legédesebb álmomból, hogy ember, neked sok a golyód. Mondtam neki, ne nyulkáljcn a pizsamám zse­bében .. . — Maga most tréfál, vagy tényleg hisz a babonában? Stohanek megsértődik. Nem komolyan, mert ké­sőbb bevallja, szedte ő az emberorvos által felírt pi­rulákat is. Az sem használt, a vadgesztenye sem hasz­nál, viszont az utóbbinak van egy hallatlanul nagy előnye. Olcsóbb, mint a gyógyszer. Szinte már nem is költ patikára. Nem futja a fizetéséből. — Sörre se futja? — kér­dem tapintatosan, mert res- telném, ha az ő három kor­sóját is nekem kellene fi­zetni. Stohanek megnyug­tat, dr. Izé recepjének ki­próbálása nem idegen tő­le. Így aztán sörözünk. Ahány vadgesztenye van Stohanek zsebében, any- nyiszor három korsó sört iszunk. Fizetéskor aztán meglepődünk. Nem va­gyunk skótok, de bajorok sem. — Hogy ezek a bajorok milyen drága söröcskén él­nek, — mondom. tohanek viszont csuk­lik. Átváltozott vo­lánbusszá, csuklós lett. Gondoltam megijesz­tem. Rákiáltok: padlóra szomszéd jön a felesége. Stohanek előbb rám, az­tán az ajtóra néz. Guvad a szeme, megmerevedik, a csuklás megszűnik, arca hamuszürkévé ■ vált. Mit lát ez, hogy ennyire megijedt. Rosszat! Nem az ő felesége jött, az enyém. Egy heie már, hogy nem kapok vacsorát. ■ Seres Ernő Miközben a vállalatok többségénél azon nek: hogyan lehetne csökkenteni a létszámot; miKo., ben a munkaerőgazdálkodási hivatal jószerint nem tud tanácsot adni a munkát keresőknek; miközben napon­ta emelkedik a munkanélküli-segélyből élők száma, miközben csökken az útépítésre költhető pénz nagysá­ga, a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat munkásokat szeretne felvenni. Igaz-e ez a hír és milyen több csija, a tobbs«.. költségeket. Mi úgy ja.. . ehhez hozzá, hogy olyan ha­tékony szervezetet alakítot­tunk ki az útépítésre, amely elérhetővé teszi az árakat. Nálunk a termelési költség rendszerint csupán annyi, amennyibe a gépek odaköl- töztetése kerül, a gépesített aszfaltfeldolgozó sor mint vezértevékenység kikénysze­ríti a hatékony munkát. A fizikai dolgozók létszámá­hoz képest kevés az alkalma­zottak száma, s ezek összes­ségének eredménye», hogy 216 milliós vállalati vagyon­nal, 600-zas létszámmal ta­valy például 42 millió forint nyereséget értünk el. Sokat dolgoztak érte az emberek, de meg is fizettük őket, ná­lunk az egy órára jutó átlag- kereset 70 forint felett volt. Ha csökkent az útépítésre fordítható állami pénz ösz- szege, milyen tevékenység­ből származott a vállalat be­vétele, illetve milyen mun­kák végzéséhez keresnek dolgozókat? Nem mindenáron — Az idei munkák közül kiemelkedik a kisvárdai fe­lüljáró, a kishatármenti for­galommal összefüggő határ­átkelők, a kisvárdai tízezer tonnás gabonasiló építése, a Shell-kút, a nyírszőlős-sós- tóhegyi gázvezeték építése, a főforgalmi utak megerősíté­se és Záhony térségében a vasúti beruházásokkal ösz- szefüggő térburkolatok épí­tése. Szóbeli megállapodást kötöttünk az Interággal, s valószínű mi leszünk a Shell-kút építési program rendszergazdája. Ez a több lábon állás tu­lajdonképpen átalakította vállalatunknál a munkaerő­szerkezetet, s ezért kellenek a mélyépítésben jártas vas­betonszereléshez is értő ácsok, kőművesek. Nem min­den áron akarunk embere­ket felvenni. Tisztességes bért fizetünk, ezért kimon­dottan jól dolgozókat vagy jól dolgozó brigádokat kere­sünk. Nálunk a brigádok kis buszt kaptak, így saját ma­guk oldják meg várakozás nélkül szállításukat. így tölt­hetnek több időt családjuk­kal, a munkahelyen pedig csak a feladatukra kell kon­centrálni. Balogh József giájú, kors megvásárlásával io^. a „ruhalánc”, hiszen a n»a.. dokiak is leadták a koráb­ban kis szériában készített fotelvázszerkezetek gyártá­sát. A gesztor, a mándoki kis­szövetkezet partnereivel a Kelet-Magyarországi Tüzép Vállalattal kötött ötéves szerződés alapján évi 15—20 ezer egy-, illetve kétszárnyas belsőajtót készít. Az idei esztendő a betanulás éve, de a második fél évre már négyezer ajtó leszállítását tervezik 20 milliós értékben Várhatóan létszámot is bőví­tenék Mándokon, 10 új dol- kozót vesznek fel. Eddig az Érdért tuzséri fatelepe szál­lította részükre a fenyőfű­részárut, de a megnöveke­dett kapacitáshoz ez már ke­vés. A KISZÖV-ön keresztül barterüzletet kívánnak ki­alakítani szovjet partne­rekkel, akik különböző fél­kész-, illetve készterméke­ket kapnának cserébe. Az üzlettől azt is remélik Mándokon, hogy talán sike­rül az idősebbik testvér sze­repét átvenni és egyszer ők adhatják tovább a „kinőtt ruhát” és helyette újat vá­sárolhatnak. (máthé) Bicikli zt mondják, bicik­lizni egészséges. Az ember sportol is egy kicsit, beszippantja a friss levegő illatát, útköz­ben gyönyörködhet a ter­mészetben, nem is foly­tatom. Hát tessék mondani, hol lehet manapság bicikliz­ni? Ha van is néhány út, ahonnan még nem til­tották ki a kerékpároso­kat, az autók úgyis le­tülkölik őket a parkoló­sávba. Ha van... Azért, persze, minden­re találunk megoldási. Ott van például a kon­dibicikli! Korunk zseniá­lis találmánya. Nem kell hozzá még kerékpárutat se építeni. Az ember csak kiteszi az erkélyre, mond­juk a tizedik emeletre, ahová már úgysem ér fel a benzingőz, s vidáman teker. Közben még gyö­nyörködhet a táj (beton) szépségeiben is. És még attól sem kell tartania, hogy valaki el­üti. (csk)

Next

/
Thumbnails
Contents