Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-27 / 98. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 1989. április 27. Fél egészség? Saját portán A napokban országos vezetőkből álló delegáció utazott Nyíregyházáról Nagykállóba. A zöldülő fák, az apró leveleket bontogató cserjék kellemes színfoltként keretezték az utat, azonban a sok eldobált szemét, az odahordott hulladék méltán zavarta a tájban gyönyörködőket. Mondhatják néhányan, hogy már agyonbeszélt téma a tisztaság, bármikor bekapcsolják a rádiót, televíziót, kézbe veszik az újságot, mindig visszatér ez a kérdés. Nemcsak az előbbi példa, hanem a nyíregyházi tapasztalatok is azt indokolják, hogy foglalkozni kell a tisztasággal. Bár átutazók, külső szemlélők szerint az országos átlagtól tisztább városunk, akik rendszeresen és nyitott szemmel közlekednek nem igen értenek egyet ezzel a véleménnyel. Pénz helyett szervezés Sokan azt hiszik, hogy a megyeszékhely egész területéért a közterület-fenntartó vállalat felel. Ez korántsem így van, hiszen a város összterületének a 15—20 százaléka a közterület, a többi pedig intézmények, üzemek, vállalatok, iskolák kezelésében, tulajdonában van, s így a rendben tartásukról is nekik kell gondoskodniuk. Természetesen mind a két területen vannak még hiányosságok, de a legnagyobb gondok az utóbbiaknál jelentkeznek. A javulás érdekében a közterületen is jobb munkát kell végezni ugyanakkor az itt élőknek a saját portájukon becsületesebben kellene takarítaniuk. A mai nehéz gazdasági helyzetben lényeges szempont, hogy olyan módszereket kell keresni, amelyek kevésbé anyag- és pénzigényesek. Éppen ezért a közkiadások csökkennének, ha az iskolák, intézmények, vállalatok a maguk területéről gondoskodnának. Nyolc éve alakították meg Nyíregyházán a közterület-fenntartó vállalatot, amely tanácsi támogatással köztisztasági és településtisztasági feladatokkal foglalkozik. A takarításra ebben az évben 16 millió forintot kapott a vállalat a városi tanácstól, s mivel a pénz csak egyre kevesebb lesz, a város területe pedig növekszik, a vállalat részéről hatékonyabb, jobban szervezett munkára van szükség. A településtisztasághoz a járdák és az utak takarítása tartozik. Az elmúlt évek során a járdafelület meghétsze- reződött, s a vállalat saját dolgozóival már nem győzte takarítani. Ezért egyrészt éjszakánként a büntetésvégrehajtási intézettel kötött szerződés alapján a rabok takarítják a belvárost, másrészt a nagy terület miatt közhasznú munkásokat is alkalmaznak. Segíthetne a lakosság A közhasznú munkák támogatására az ÁBMH és a városi tanács biztosítja a keretet, de hiába van negyven-ötven munkás a vállalat állományában, nem lehet rájuk számítani, mert 4—5 főnél több nemigen megy dolgozni. Legfeljebb csak akkor, ha elfogyott a pénzük. A vállalat egy járdaseprő géppel rendelkezik, azonban többre lenne szükség. Sajnos, csak nyugati valutáért szerezhető be, nincs rá keret, de talán nemsokára közvetítőn keresztül forintért is sikerül majd megvásárolni. Az utak takarítására három út- seprő gépet és két locsológépet használnak (1980 óta az utak hossza 42 százalékkal növekedett.) A gépek működésénél gondot jelent, hogy nappal zavarják a forgalmat, este pedig már a parkoló gépjárművek miatt nem tudják a külső sávot takarítani. Mindkét eljárást alkalmazzák, ez a két módszer úgy-ahogy kiegészíti egymást. A buszöblöket szintén az autók seprik, a megállókban elhelyezett szeméttartó szelencéket naponta ürítik. Ezzel azonban még nincs megoldva az eldobált szemét takarítása, de mivel a városban közel 200 buszmegálló van, nem is győzik. A kirívóan szemetes buszmegállókat a szelencék ürítésekor a vállalat dolgozói takarítják, ahol pedig jelentősebb utas- forgalommal kell számolni, eleve ikerszelencéket helyeztek ki. A lakosság sokat segíthetne azzal, ha a csikkeket, buszjegyeket nem a földre dobná, hanem a szelencébe. Korábban már utaltunk arra, hogy nem minden terület tartozik a vállalat hatáskörébe. A tanácsrendelet kimondja, hogy a tulajdonos, bérlő, használó feladata a használt üzlet előtti takarítás, az épület falsíkjától a gépjárművek által használt fprgalmi útig, s ebbe a zöld sáv is beletartozik. Mivel a tanácsrendeletben leírtak nem mindig valósulnak meg, a közterület-fenntartó vállalat felajánlotta a boltoknak, butikoknak, üzle- , teknek, hogy átvállalja- tőlük a takarítást — " természetesen bizonyos költségek mellett. A kereskedelmi egységek többsége, közel 65 százaléka alá is írta a szerződést, hogy a járdát a vállalat takarítsa, a többiek nem. Szakaszosan nem lehet sepregetni, tehát végül is mindenhol takarít a vállalat, jó lenne azonban ezt szerződésben is egységesíteni. Kevés a pénz és a munkás — rabok takarítják a belvárost. A tisztaság nélkülözhetetlen életelemünk. Példa erre az Állami Biztosító új székháza, az előtte való járdaszakaszra már meg is kötötték a szerződést. Változnak az idők, változnak az étkezési szokások. Az utcán esszük meg a hamburgert, a hot-dogot, s az eldobott zsíros papír szintén az utcát csúfítja. Bár a sétálóutcát mossák is, pár óra múlva meg se látszik. A középen elhelyezett szeméttartók hangulatosak, de sajnos (mivel rácsos szerkezetűek) a beledobott «fagylalt alul kifolyik, s rászárad a szilárd burkolatra. Ez sem a legszebb látvány. A parkokban szétszórt szemetet is a vállalat gyűjti össze. Néhány területre szerződést kötöttek a lakossággal, illetve iskolákkal. A Bessenyei kollégium diákjai a Bessenyei teret gondozzák, a 17. sz. iskola tanulói az Árok utca környékét, s ugyancsak van szerződés a 110. sz. iskolával is. A tanári felügyelettel dolgozó fiatalok szépen rendben tartják a rájuk bízott területeket. A városról kialakított képet nagymértékben meghatározza az is, hogy milyen a háztartási hulladékok tárolása, illetve összegyűjtése. Az elmúlt években hihetetlenül megnőtt a kommunális szemét mennyisége. Természetesen ez abból is fakad, hogy bekapcsolódtak a szemétszállításba a közigazgatásilag a városhoz tartozó külső területek is. A szakemberek évi 275 ezer köbméter szemétre számítottak, azonban már tavaly 315 ezer köbméter hulladék keletkezett. A nagy hulladéknövekedés azzal járhat, hogy a tervezett időszakra nem lesz elég a nagyszállási szeméttelepen a medence. A szemét- szállítás terén is megpróbál előbbre lépni a közterület-fenntartó vállalat. A 9 darab 11 köbméteres, a 2 darab 8 köbméteres szállító - autók mellett 5 darab 18 köbméteres autót is üzemeltetnek. Amikor még az utak épültek, a tervezők nem számoltak ezekkel a nagy teljesítményű járművekkel, ezért meg kellett tartani a kis gépeket is. Heti egy alkalommal szállítják el a szemetet Sóstóról, Borbányáról, Orosról, a Déli ipartelepről, a Simái út környékéről, a Ságvári-telepröl és a Bujtosról, a többi területen pedig hetente kétszer fordulnak meg az autók. Bár a rakodókat jól megfizeti a vállalat, mégis munkaerőgondokkal küszködik, ugyanis ennek a munkakörnek nincs presztízse, az emberek lenézik. Ha esetleg teljes is a létszám, akkor a munkához való hozzáállással merülnek fel problémák. Nagy a vándorlás, jöhnek-men-; nek a munkások. . „ Érdemes szót ejteni a tárolóedényekről is.; Tavaly felmérést készítettek, amely Szerint' az edények 54 százaléka szabványméretű, a fennmaradó 46 százalékban pedig a babakádtól a rozsdás hordóig mindenféle tárolóedény megtalálható. A vállalat dolgozói elviszik a szabálytalan edényekből is a hulladékot, azonban sokszor baleset van belőle, mert nincs fogás rajtuk, elvágják a rakodóa kezét. Sokszor törmelékkel pakolják meg szinültig az ilyen edényeket a lakók, s bizony hárman, négyen sem bírják megemelni, ezért gyakran úgy is marad. A vállalatnak és a lakosságnak is az lenne az érdeke, ha mindenhol szabványosított edények vannak. A vállalatnál lehet kapni az 1,1 köbméteres és a 0,11 köbméteres tárolóedényeket, részletre is adják. Illegális szeméttelep Meg kell említeni az illegális szemétlerakó helyeket is. A tanács az adófizetők pénzéből rendszeresen elszállíttatja a hulladékot, mégis folyamatosan újjászületnek a szemétkupacok. A mindannyiunk által annyira óhajtott városliget helyett a Bujtos nagy szemétgyűjtő hely lett, ugyanez elmondható a Család utcáról is. Elsősorban a nagyvállalatok, a lakásfélújító kisiparosok pakolják le a város egy-egy csendesebb pontján a törmeléket. Kicsinyesen boldogok, hogy megtakarítottak pár forintot, mivel nem mennek ki a nagyszállási szeméttelepig, arra azonban már nemigen gondolnak, hogy mekkora kárt okoznak a természetben. Abban a természetben, amely nélkülözhetetlen életeleme a lakosságnak. Mindezt azonban csak akkor fogják megérteni a felelőtlenül szeme- telők, amikor már késő lesz. Magyar László Szamárlétra nélkül Ügyvédség, 1989 Irodaház, első emelet. Három helyiség. Itt intézik a megye 8 munkaközösségébe tömörült 67 ügyvédje és 9 ügyvédbojtárja (jelölt) ügyes-bajos dolgait. Az ügyvédek közül negyvenegyen működnek Nyíregyháza három munkaközösségében. Dr. Borsy Zoltán, a Nyíregyházi Ügyvédi Kamara elnöke szerint — aki 1955 óta, amikor Debrecenből kiválva a szabolcsi megyeszékhelyen is megalakult a kamara — tölt be itt vezető funkciót, ez a legmagasabb létszám. A növekedés oka a bíróság megnövekedett ügyforgalma, a jogállammá válás, s nem utolsósorban, hogy a kamara is növeli a létszámot. A kamaraelnök szakmai munkájának minősítéséhez tartozik, hogy ez év januárjától az Országos Ügyvédi Tanács elnökhelyettesévé is választották — titkos szavazással, egyhangúan. Milyen az ügyvédség társadalmi megbecsülése? A válasz azzal kezdődik, hogy az ötvenes évekhez képest szédületes utat tett meg az ügyvédi presztízs. Akkoriban az államhatalmi szervek — a rendőr, az ügyész — nem vették jó néven az ügyvéd védőügyvédi tevékenységét. Az akadályozó tényezőt látták benne, s majdhogynem azt várták tőle, hogy segítse az akkori felfogásnak megfelelő igazságszolgáltatást. Ma? Az ügyvéd teljesen önállóan és függetlenül látja el feladatát. Álláspontja kifejtésében csak sajat lelkiismeretének, a törvényeknek és az általa képviselt állampolgár érdekeinek van alávetve. A" korábbi jogszabályok korlátozta szerepe, lehetősége kitágult, bár — mint a kamaraelnök mondja — még messze vagyunk az optimálistól. Példának hozza fel: 1. A büntetőügyeknél a nyomozati eljárásban az iratokat, vallomásokat a nyomozás befejezése előtt csak akkor tekintheti meg az ügyvéd, ha azt a rendőrség megengedi. (A befejezés után mindent elolvashat, de akkor már késő.) Hogy lehet felkészülni egy ügyben, ha az ügyvéd nem tudja miről van szó? 2. Nincs megengedve, hogy letartóztatott védencével nyomban beszélhessen a védő. Csak majd, ha kihallgatták. 3. Kultúrálatlan az ellenőrzés nélküli beszélő, legalábbis Nyíregyházán szűk cellán át kell kiabálni. 4. A védő a nyomozati eljárásban általában nem vehet részt az általa indítványozott tanúk kihallgatásában, kérdéseket nem tehet fel. 5. A nyomozati eljárásban a védő a nyomozati iratokról nem kap másolatot, s így hátrányos helyzetben van az ügyésszel szemben, pedig ez csupán egy indigó dolga lenne. Ezek alapján — az emberi jogok és a jog- államiság következményének megfelelően — igénylik a büntető eljárási törvény korszerűsítését, az állampolgár védekezési jogának szélesítését. Még akkor is, ha ez az ötvenes évekhez képest óriási mértékben változott az állampolgár javára. Hiszen, ha akkor elvittek valakit éjjel, addig, míg a bíróságra nem került, azt sem tudta, hogy ügyvéd van-e a világon. Ma már tudja. Az ügyvéd presztízse azt is jelenti, hogy az ügyvédek nagy része kifejt valahol társadalmi munkát, s ma már kitüntetéssel is jócskán elismerik őket. Az ügyvéd vénájánál fogva is közéleti ember. Az igazi presztízs azonban a jogállamisághoz való közeledés. Borsy Zoltán megítélése szerint abban, hogy jó törvényeket, rendeleteket, határozatokat alkosson a parlament, vagy a megyei, a városi tanács, ahhoz több: paragrafust ismerő jogász, ezen belül ügyvéd is kell. Megerősíti: a presztízs legmagasabb fokú megnyilvánulása az ügyfél bizalma. (Az ügyfélé, aki bizalmatlan az ügyésszel, a bíróval, az államigazgatás képviselőjével, s alkalmasint az újságíróval, hisz viszont az ügyvédnek.) Az ő ügyvédi példaképe az az Eötvös Károly, aki a híreshírhedt tiszaeszlári vér vádnál — az állam- hatalom rosszallása és életveszélyes fenyegetése közepette — vállalta a szinte ártatlanul perbefogottak védelmét, és nagy fel- készültséggel, szívóssággal és sziszifuszi munkával nagyban hozzájárult, hogy felmentő ítélet szülessék. Ezt az Eötvöst idézi szó szerint: „Ami az orvos a kínlódó betegnek, ami a gyóntató atya a haldoklónak, az q védő a bűnösnek, akit a vád súlyos terhe nyom és akit a védőn kívül mindenki elhagyott már ...” • » . • Világossá kelp tenni hol a helyünk — mondja a kamara elnöke —: az állampolgár oldalán, mégpedig az ő szolgálatára tett eskünk alapján. Szabad az ügyfélválasztás, ezért az ügyvéd és az ügyfél kapcsolatának alapja a bizalom, ami nélkül itt valóban nem lehet élni. Vallja és különösen a fiatal ügyvédeknek minden szükséges és lehetséges alkalmával el is mondja, hogy elsősorban ezt a bizalmat és nem a pénzt kell megszolgálni Eötvös Károlyhoz hasonló szakmai felkészültséggel, harcos és megalkuvás nélküli kiállással. Ha mindez rendben van, ezáltal válhat az ügyvédi foglalkozás hivatássá. Milyen a nyíregyházi kamaránál az etikai, a fegyelmi helyzet? Jónak tartható, — annak a magyarázata, hogy az ügyvéd valóban ismeri és tiszteli is a jogot, de persze nem csupán ez. 1988-ban és 89 első négy hónapjában a nyíregyházi kamaránál nem volt fegyelmi vétség. A jövedelemről is szóljunk néhány mondatban. Az elején emlegetett ötvenes évek alacsony presztízsének megfelelően igen alacsony volt akkoriban a jövedelem és ezt nagy valószínűséggel minden állampolgár tudja. Ma viszont az a hír járja, hogy nagyon sokat keresnek az ügyvédek Nyíregyházán. A kamaraelnök erre azt válaszolja: a kép e tekintetben is rendkívül differenciált. Van olyan ügyvéd, aki 8 ezret visz haza, s van aki 30 ezret (a „haza” alatt az értendő, hogy ez a levonások utáni nettó kereset). De például egy 30 ezres nettóhoz 80—90 ezres bruttó jövedelem szükséges. Ilyen ügyvéd is van, de azt rögtön hozzá kell tenni, hogy ez egy borzasztóan kemény terep, ahol nincs szamárlétra különböző fizetési vagy különböző jövedelmi fokozatokkal. Az keres többet, akinek több az ügyfele, aki jó szerződésekhez jut, akire rendkívül sok teher rakódik. Munkában is és fizetnivalóban is. Teher mindjárt a társadalombiztosítás, amelyre minden bekeresett 100 forintból 53 forint megy. Azután: az ügyvédség önfenntartó, amely saját maga vette meg, rendezte be, tartja fent irodáit, közösségeit és a kamarát is. Így és a kiadáshoz számítható adó révén összes keresete mintegy egyharmadát kaphatja csupán kézhez. Aki mondjuk azt a bizonyos 30 ezret akarja hazavinni, az dolgozhat a hétvégeken és az éjszakákon is. Próbára teheti szorgalmát, erre fordíthatja idejét és igen nehéz ügyekbe vágja azt a bizonyos fejszét. A panaszok közé tartozik a még ma is méltánytalan és kedélyeket borzoló nyugdíjrendszer, amely diszkriminatív módon 12 ezer forintban húzta meg az ügyvédnek járó nyugdíjösszeg felső határát. Ezen a helyzeten is változtatnak reményeik szerint, mint ahogy minden más forrásban van. Jön az új, az egységes jogi képviseleti rendszer, amelynek az Igazságügyi Minisztérium 1991-re, vagyis jó másfél év múlva tervezi a bevezetését. A sok közül két alapkérdésben változik a helyzet. Az egyik: az ügyvédeskedés’ alanyi jogon lesz gyakorolható. Ha tehát valakinek megvan a jogi egyetemi végzettsége, a jogi szakvizsgája és büntetlen az előélete, éppúgy ügyvéd lehet, mint a taxissághoz szükséges feltételek megléte esetén a taxisofőr. A másik, hogy az ügyvédeskedés alapja a magán ügyvédi iroda azzal, hogy közösségben is lehet tevékenykedni. Ez rendkívül nagy változás. Az állampolgár széleskörűen választhat magának védőt, ügyvédet. A szabad verseny azt is eldönti, hogy a jelenlegi 67 létszám akár többszázasra r'-'zzadhat, de persze a verseny ki is szór embereket a szűrőn. Egy azonban biztos: ennek mindenképpen az állampolgár látja majd a hasznát. Kopka János As keres többet, akinek több ss ügyfele. Egy hétköznap délelőtt az 1. számú munkaközösségben.
