Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-26 / 97. szám
1989. április 26. Kelet-Magyarország 3 Vita a párttörvénytervezetről Egyenlő partnerek a jog asztalánál SÜRGETETTSÉGI ÁLLAPOTBAN vagyunk — hangzott el nem panaszként, tényként a megállapítás — azon a megbeszélésen, amelyen az MSZMP megyei pártpolitikai és koordinációs munkabizottság tagjai mondtak véleményt a politikai pártokról szóló törvényjavaslatról. Aligha tudták — és akarták — megkerülni e nem kis gondot a vitában résztvevők, hiszen akár a 22-es csapdája, úgy függ össze napjainkban egy sor jogszabály előkészítése, megalkotása. Még az egyik — mint az új alkotmány — még kész sincs, de már hivatkozni kell rá — mondjuk a párttörvényben — mert ha e törvénnyel késlekedne a közélet, aligha kerülhetne sor a választások megfelelő — és a többpártrendszer igényei szerinti — lebonyolítására, csakúgy, mint az alkotmányozásra. így egymásba kapcsolódnak a készülőben lévő törvények, s könnyen elképzelhető, hogy néhány év múlva újra elő kell venni mindent, s megnézni, milyen finomítást kíván tőlük majd az élet. Mi volt a legjobban vitatott pontja a párttörvény tervezetének az MSZMP munkabizottságában? Számos vitatott — többféleképpen értelmezett — paragrafus. megfogalmazás váltott ki olykor elemi, már- már emeit hanggal is kifejezett nézetkülönbséget. Egy kicsit tükrözte a vita szerintem — a párton belül meglévő valóságos nézetkülönbségeket — a konzervatív, maradi és a reformszemlélet — megüt- köződését. Volt, aki a régi beidegződés szerint csak és kizárólag az MSZMP szemszögéből kívánta értelmezni és pontosítani a tervezet egyes pontjait. Ez nem kis ellenérzést váltott ki a résztvevők többségéből, mondván, az MSZMP maga volt a kezdeményezője — felismerve a szükségszerűséget is — a többpártrendszer kidolgozásának és életbe léptetésének, nem lehetséges, hogy bármiféle előnyt kovácsoljon magának olyan alapon. hogy most az MSZMP a vezető párt, az ő tagjai vannak többségben a különböző szervekben, állami és más intézményekben. EZÉRT VOLT MEGNYUGTATÓ HALLANI, hogy a vita egyik lényeges mondanivalója az volt. hogy egyenlő partnerként kell elfogadni minden létező. vagy ezután alakuló pártot és egyenlő jogokat kell kapniuk indulásukhoz, tevékenységükhöz. Többen kifogásolták, hogy nem szabad a pártok megalakulásának feltételét bizonyos számú tagsághoz kötni, mások azt találták hiányosnak. hogy nem derül ki a tervezetből, hol, milyen munkahelyeken lehetséges pártszervezeteket alakítani és melyek lennének a munkahelyi pártszervezetek jogai. A legélesebb vita azon volt, helyes lenne-e megengedni, hogy a fegyveres testületekben — honvédség, rendőrség stb. — és a bíróságon, ügyészségen dolgozók is beléphessenek valamely pártba, illetve ezeken a munkahelyeken megengedhető-e, hogy pártszervezetek ■ tevékenykedjenek. A többség ezt nem tartja helyesnek, mert senki sem tudná függetleníteni magát .munkája, hivatali hatásköre gyakorlása közben attól, hogy melyik pártnak a tagja, elkötelezettje. A pártok vagyona körüli helyzetről is jócskán megoszlottak a vélemények, hisz kétségtelen, hogy az MSZMP ebben a tekintetben is helyzeti előnyben van, nem igen várható el, hogy felossza — egyrészt a tagság pénzéből vett javakat — de az sem lenne igazságos, ha az új pártok semmilyen anyagi és más támogatásban nem részesülnének. Külön is éles vita bontakozott ki arról, hogyan lehet jogilag szabályozni — ellenőrizni — ha valamely hazai pártot külföldi testvérpárt kíván anyagilag támogatni. Sok kérdésben természetesen egyetértettek a bizottság tagjai. Többek között abban is, hogy a tervezetbe naivitások is bekerültek, így arról, hogy a politikai párt programnyilatkozata és tevékenysége nem járhat más párt lejáratásával, tevékenységének erkölcstelen értékelésével, alaptalan vádaskodással. Egy éles politikai küzdelemben — amely előtt az ország áll — elképzelhető az ilyen eszközök „bevetése’’ is, természetesen az alkotmánybíróság majd igazságot tesz, s felelősségre vonja az alap nélkül vádaskodókat, viszont a tényekkel bizonyított „lejáratás” alól aligha lehet kitérni bármely félnek. A VITA GAZDAG ES SZÍNES VOLT, azzal együtt, hogy magán viselte a már említett sürgetetlsé- gi stresszhangulatot is ami mostani közéletünket jellemzi. A végső következtetés az volt, gondosan számba veszik az elhangzott kritikai észrevételeket és azt továbbítják az MSZMP felsőbb szerveinek. Tisztességes, minden párt számára az alapvető kérdésekben megfelelő alapot nyújtó tervezet birtokában kell majd leülni — országosan — a pártok vezetőinek, hogy a vitákban is í gazdagított előterjesztés után megfelelő törvénytervezet kerüljön az ország- gyűlés elé. Páll Géza Fehérgyarmat alig fél éve átadott új iskolájában találkoztak a hét végén a szatmári dalosok. Színvonalas, szép minősítő hangversenyt rendeztek. A képen: a tunyogmatolcsi kórus. (m. k.) Ha továbbtanul a diák—személyes önbecsülés Magántanár, különóra - ingyenes nktatás Ismeretes a közvélemény előtt, hogy sok általános iskolás jár magántanárhoz különórára, korrepetálásra, a középiskolában pedig — főleg a gimnáziumokban — kifejezetten jellemző a továbbtanulni készülő diákok egyeni felkészítési mechanizmusa. Ennek hátteréről érdeklődtünk Rácz Sándornál, a Sza- bolcs-Szatmár Megyei Tanács VB művelődési osztálya csoportvezetőjénél. — Már az óvodában elkezdődik ez a folyamat: külön nyelvórára, balettre íratják be pl. a gyerekeket. Az általános iskola alsó tagozatában is főként az idegen nyelvből vannak a tanulóknak különóráik — és ezzel a speciális szülői igénnyel teljesen egyet lehet érteni. A felső tagozatban szaporodik azoknak a száma, akiknek az iskolai tantárgyaikból külső segítségre van szükségük, a középiskolákban pedig előfordul, hogy a kitűnő tanulók is vesznek pluszórákat, vagy esetleg bejárnak magántanárokhoz, pl. Debrecenbe, Sárospatakra stb. □ Olyan összefüggésben is jelentkezik ez a kérdés, hogy az iskola nem tudja megtanítani a gyerekeket, a diákokat mindazokra az ismeretekre, melyeket tudniuk kellene? — Mi az oka, hogy az iskola nem tudja őket megtanítani? Az iskolák zsúfoltak. teljes kihasználtsággal működnek, a pedagógusok rendkívül túlfeszítettek — hiányzik a személyre szóló foglalkozás, a személyiséggel való törődés. Pl. hányszor szólalhat meg egy gyerek egy órán, ha negyvenen vannak az osztályban? És maximálisak a tantervi követelmények — itt jegyzem meg, hogy a pedagógusok nem eléggé bátrak a tanterv adaptálására, ebben még nincs elég gyakorlatuk. Véleményem szerint ismeretekben nem tanul meg a gyerek sokkal többet a magántanártól, hanem valami mást nyer: a magánórán sor kerül a rendszerezésre, az áttekintésre és összevetésre, amire az iskolában nincs idő és alkalom. □ Szabályozza-e valamilyen központi intézkedés, ki mennyi magánórát adhat, magántanítványt vállalhat? — Korábban arra volt szabályzat, hogy a tanár a saját iskolájának tanulóját nem vállalhatja magántanítványként — illetve ilyen tanulóknak anyagi ellenszolgáltatásként nem adhat magánórákat. Most hivatalos szabály nincs, de szabályozhatják ezt az iskolák az új dokumentumok etikai kérdései között. □ Es vajon mi a helyzet a magánórák jövedelmének adóztatásával? Erre van rendelet? — Rendelet nincs, ez magánügy, egyéni becsületesség kérdése, és szerintem „adnak magukra” annyit a tanárok, hogy ezt becsületesen be is vallják. Mert miről is van szó? 150—200 forintos óradíjakról, ami után adózni kell, — szerintem nem csupán ezért vállalják ezt a tanárak, sakkal inkább személyes önbecsülésből, amit a felkészítő munka eredményessége teremt meg. Ezzel szemben, ha pl. dohányt termel, akkor félmillió forintig adómentes. Azért tartom ezt szomorúnak, mert a pedagógusok többsége nem azzal a tudással keresi a megélhetéshez szükséges pénzt — a fizetése ugyanis nem elég rá — amire a társadalomnak nélkülözhetetlenül nagy szüksége volna... □ Pedig mindenki tudja: a társadalom semmit nem tehet az iskola nélkül, és az intézkedések mégis az iskola ellenében hatnak. Itt kellene talán a reformot elkezdeni. Baraksó Erzsébet Legyen-e kontyos a ház? Egy szép ház, amely részt vett „Az év lakóháza” pályázaton. A nyíregyházi Korányi Frigyes utcán épült. Tervezője Jan- dek Ernő, kivitelezője Debreceni János. (Suri Attila felv.) Építészeti hagyomány- őrzés — és ellentmondásai A múlt héten .értékelték megyénkben „Az év lakóháza” pályázatot, amelynek eredményeit 1 április 20-i számunkban közöltük. Az alábbi írás — áttételeken át — ehhez kapcsolódik. A modern építészet nemzetköziségébe a hetvenes évekre belefáradt a világ. A kiüresedett formákat megunták az építtetők, a gazdag országok technikából építkező konstruktív építészetét a szegényebbek nem tudták követni. Ekkor fogalmazta meg Charles Jenks a posztmodern teóriáját, amely az eddig szerteágazó építészeti útkereséseknek adott nevet, és számba vette azok lehetőségeit. Profi eszköztárban a népies Ez az építészet új eklektika. Olyan stíluskeveredés, mely az egyiptomi építészet elemeitől, a , kábelszií í.--/.etekig mindent felhasználhat. Egyetlen fontos szabálya van, hogy ne tévessze meg a szemlélőt. Ne látsszon fáraó korabelinek a mű, ne hasson eredeti barokknak a palota. A posztmodern a profi művészet eszköztárába emeli a népiest, a giccset, a romépítészetet stb. De persze mindent idézőjelbe téve, elide- genítve, egy magasabbrendű kompozíció részeként. A posztmodern mozgalom felvillanyozta az építészeket, de az építtetők is sivárnak érzik rég az ún. modernet, és színesebb, díszítettebb épületeket igényelnek.. A nemzetközi jellegtelen helyett, népi-nemzeti hagyományokat követő formálást, karakteres épületeket. Az arc nélküli lakótelepek helyett, a régi falusi, kisvárosi hangulatot idéző kertvárosok épülnek nálunk is a városok szélén, és megújulnak a belvárosok elavult lakónegyedei is. Ám a hagyományőrzés az új építészetnek csak egyik eleme, és a meg- emésztetlen, megtanulatlan formákat kiöklendi a ház, és ha a hagyományt nem igazolja vissza a megváltozott élet, nem szabad mindenáron követni. A régi falusi házak padlásait nálunk nem lakták. Terményt tároltak benne, szénát, ruhát szárítottak ott. A lapostetős modernség el is hagyta a házakról. Mára felfedeztük esővédő, átszellőztető, lakható funkcióját. A hatóság nem szereti... Hagyományőrző, magastetős házakat építünk tehát újra, lekontyolva a végét, lakásnak használjuk. A terményfeldobó, padlásfeljáró megsokszorozva ablak lesz oldalt, és az utca felé loggiákat képezünk ki a szellőző- ablakok helyén. Ezt az építési hatóság nem szereti, mert a múzeumfalu egyetlen házán sincs loggia az oromfalon. Mert nem lakott fsnn senki. De van.helyette díszítés, mint az anarcsi házon, — és a mai loggia ezt a díszítési igényt fejezi ki elsősorban. Viszont szereti a hatóság a tetőfelépítmények kutyaház-szerű sorolását, mert a szénapadlásokon régen is ilyen volt. Én jobban szeretem a tetősíkban fekvő ablakokat, amelyet bár nem mi találtunk ki, nem bontja meg a hagyományos tetőformáinkat, és a régi üvegcserép modern megfelelője. A hagyományőrző hatóság másik üldözött építészeti megoldása, a pincébe elhelyezett garázs, és az utcáról közvetlenül levezető rámpa- lejárat. Ilyen se volt a régi falusi házakban, igaz. De gépkocsi sem volt. Csak szekér, meg ló, meg a vetni való az udvari tárolóban, meg az eke és borona a fészerben. így persze, hogy hátul az udvarban tárolták a közlekedési és munkaeszközt, a paraszti élet többi kellékével együtt. A ma embere szűkösre szabott telkén a funkciókat egymás fölé rétegzi. A garázs belső lépcsőn legyen elérhető, ha a kocsival ki akar állni télen, csak az élőkért rövid szakaszán kelljen a havat elhordani, csak itt kelljen burkolatot építeni, a telek többi részébe fákat, virágot, hogy a telekből a gépkocsi-használat minél kevesebbet zárjon ki. A hagyomány szellemét kell követni, nem a felszínét. A paraszti életforma hagyománya a racionalitás. Mi osztja meg? Természetesen ahol magasan van a talajvíz, és az út mentén nyílt árok húzódik, valóban nem ésszerű pincelejáratot építeni. De ugyanezt megkövetelni közművesített kertvárosi beépítésnél, új építésű lakóterületeiken, rosszul értelmezett hagyománykövetés. Ilyen és ehhez hasonló ellentmondások feszülnek az építési hatóságok, az építtetők, és a szakma egyes képviselői között. A posztmodem és a hagyományőrzés eltérő értelmezése osztja meg a szakembereket is a megyében. Az efféle szakmai másként gondolkodás miatt is pályáztak csak hárman „Az év lakóháza” versenyén 1989-ben, és nem akadt a címre érdemes mű. Kulcsár Attila
