Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-24 / 95. szám

1989. április 24. Kelet-Magyarország 7 ■ m Ügyesen! Általános Iskolák részére szer­vezett játékos ügyességi vetél­kedőt a Bujtosi Szabadidő Csarnok. A kétfordulós verse­nyen kilenc nyíregyházi suli csapata indult, végül négyen kerültek a péntek esti döntő­be. A negyvenfős együttesek tagjai között valamennyi évfo­lyamból voltak lányok és fi­úk, mellettük a tanárok és szü­lők is szerepeltek. A program­ban volt váltó, pókfoci, kerék­páros vetélkedő és sokféle ügyességi játék. Végül a 14-es Iskola végzett az élen, mögötte a 9-es, 21-es és 15-ös volt a sor­rend. Suri Attila felvétele a pénteki finálén készült. Ketten a régi Spariból Halló, Debrecen, Königsbraun! Két különböző sportág képviselői, nevük nemcsak a hazai sportberkekben ismert, de külföldön is jól cseng. Azon kívül, hogy mindketten labdajátékosok van még valami, ami összekapcsolja őket. Ebből a megyéből in­dultak, Nyíregyházán kezdték pályafutásukat. Telefo­non beszéltünk velük. Rövid fővárosi kitérő után a szomszédos megyében telepedett le Tóth Ildikó, aki jelenleg a Debreceni MVSC női kézlabda- csapatának kapusa, ö az egyike azoknak a játékosoknak, akikért a nézők megtöltik a lelátót, le­gyen az akár bajnoki, akár ku­pameccs. Nyíregyházi születésű, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban tanult és itt kezdett el kézizni is. Ötvenháromszor a válogatottban A Spartacusban. majd az NYVSC-ben védett és harmadik osztályos korában hívta a Fra­di, ekkor Budapestre költözött. 1979 elején úgy döntött befejezte, nem csinálja tovább, de szeren­csére az elhatározása nem volt végleges. Egy év elteltével már a Tatabánya színéiben állt újra a háló elé. 1981 novemberében Deb­recenbe hívták, ahol Komáromi Ákos edző, megkezdte az azóta szép sikereket elért csapat építé­sét. Ildi ma már ötvenháromszo­ros válogatott, és a debreceniek csapatkapitányaként magyar bajnoki érmet is átvehetett. Több sérülés is érte, háromszor' műtötték a térdét és nem egyszer agyrázkódással szállították kór­házba. A kézilabdázás mellett diplo­mát szerzett a Vendéglátóipari Főiskolán, és az elmúlt év októ­berében férjhez ment. Tudását külföldön szeretné a későbbiek­ben kamatoztatni, és úgy tűnik az NSZK-ba tart. Ha mégsem sikerül megkötnie a szerződést, akkor anyaszerepre vállalkozik. Minden héten, ha ideje engedi, hazalátogat Nyíregyházára a szü­leihez. Ha a válogatott edzője is úgy gondolja, akkor találkozha­tunk vele májusban a Bujtosi Szabadidő Csarnokban a női ké- zilabdatomán. Aki „kimenekült" Aki számára már nemcsak álom a külföldi szerződés. Csapó Gabriella, egy másik labdajáték, a röplabda szerelmese. Korábban játékosként, most elsősorban ed­zőként számítanak rá. odakinn Königsbraun-ban. Ildihez hason­lóan ő is a Spartacusból indult, de röplabdás éveinek nagyrészét az Üjpesti Dózsában töltette. In­nen válogatták be a legjobbak közé, 284-szer öltötte magára a címeres mezt. Két olimpián volt tagja a magyar csapatnak és az akkori szereplés sokkal sikere­sebb volt, mint amit a mai ma­gyar röplabda alapján feltételez­ni lehetne. Amikor az utolsó itt­hon töltött évről beszél, keserűvé válik a hangja. Ügy érezte, itt már semmi szükség az öregekre, jöjjenek a fiatalok, ,.kimene­kült”. ötödik éve él az NSZK-ban férjével és két gyermekével, a nagyobbik Szilvi, már tízéves, és ő a legjobb tanuló az osztály­ban. Gabi két évet játszott kinn elsőosztáiyú csapatban, német bajnokságot és Európa Kupát is Csapó Gabriella anyaszerepben Tóth Ildikó a kapuban nyertek. A második évben har­madikok lettek, de nem volt aki támogatta volna a csapatot, így az feloszlott. A kis család azonban ezután sem költözött haza, a lérj Bú­zás György jégkorongozó is ott folytatta pályafutását. Gabi most egy amatőr harmadosztályú csa­pat edzője, de néha még ő is be­száll a játékba, ha másért nem. a mozgás kedvéért. A nyári sza­badság egy részét itthon töltik, bár nagyon kevés idő jut erre. hiszen a röpi és a hoki éppen „üti” egymást. Szilágyi Zsuzsa Kapera és Mikunda egy évig még; marad r ------------------------------------------------­II nnn&nnPAMIT nrPPWAPUA Maximálisan elégedett vagyok az eredménnyel — fi nKIIN/l Mii 111 HN.MfllhYll Vélekedik Balázs edző, aki kezdőcsapat centrikus H UI1UIU.UUHI Hl uLUUinu iH és a bajnoksá, után a kupára készül együttesével Az a csodás vasárnap délután: Varga László csapatkapitány átve< szí a bronzérmet. | Óriási volt az öröm alig több I mint egy hete a nyíregyházi sta- - dión játékosam okában . . . Pezs- I gö durrant. .egymás nyalkába j borultak a játékosok, vezetők, í szurkolók: bajnoki bronzérmet nyert az NYVSSC NB I-es férfi röplabda együttese. Ennek fel­elevenítése indította a beszélge­tést Balázs Istvánnal, a bronz­csapat edzőjével. — önnek megvan a bronzér­me, hiszen a díjkiosztón nem volt ott, pillanatok alatt eltűnt? — Természetesen megvan a bronzérem. Az eltűnésem? Kijöt­tem a csarnokból a mérkőzés után. Az az igazság, bár sok em­bernek ez hihetetlenül hangzik, de abban az idegfeszültségben egyedül akartam maradni. — Pedig az a természetes, ha az örömöt minél több emberrel megosztjuk, hiszen ezzel fokoz­hatjuk is ezt az érzést. — Nem akartam én ebből ki* zárni senkit, ez nem jelentette azt. hogy nem fogadom el bár­kinek is a gratulációját, mert az nagyon jóleső érzés amikor gratulálnak a csapatnak, és sze­mély szerint nekem is. Érdekes módon ugyanígy voltam tavaly nyáron a SZAÉV-es női csapat­tal a kecskeméti osztály özön, ahol szintén félrevonultam, és otthagytam a csapatot örülni. Ebből is látható. hogy a múlt vasárnapi félrevonulás nem egyedi alkalom volt. — Edzőként milyen értéke van ennek a bronzéremnek? — Nekem nagyon nagy értéke van. Az biztos, hogy ez a csapat tavaly is előbbre végezhetett volna néhány hellyel, ezért mos­tanra mindenképpen előrelépést vártunk. ám hogy ilyen nagy- léptű lesz. azt hiszem senki nem gondolta. Egyedül csak a tech­nikád vezető Parti József, aki örök optimista. — UrÖm-e az örömben az ä tény, hogy megvolt a lehetőség a még nagyobb sikerre, a döntő­be jutásra, ami végül nem jött össze? — Akkor lett volna csalódás, ha nem szerezzük meg a harma­dik helyet. Miután ez összejött, azt mondhatom maximálisan elégedett vagyok az eredmény­nyel, és azt hiszem az egész éves teljesítmény alapján az el­ső négy helyen reális sorrend alakult ki. — ön szerint mi segítette a csapatot ehhez a valóban kima­gasló eredményhez, azaz melyek az együttes erényei? — Én abban látom, hogy ha játszik a csapat, tehát mind -a hat játékos, minden vonalon, azaz kollektívát, technikai ele­meket és a csapatmunkát te­kintve egy hullámhosszon van, akkor hazai pályán mindenkép­pen. de idegenben is ebben a magyar mezőnyben bárkit képes legyőzni. Ugyanennek az ellen­kezőjében látom a negatívumot, amikor adott mérkőzésen van­nak kilpgó emberek akik keve­sebbet teljesítenek az elvártnál. Ilyenkor sajnos többet foglal­koznak egymással, mint kellene, és ebben benne van a két cseh játékos is. — Az utolsó mérkőzésektől el­tekintve, szinte végig a kezdő­csapat játszott, alig nyúlt a cse­rékhez. Ennyire „hatemberes” lenne az együttes? — Nem. én vagyok kezdőcsa­pat-centrikus. Van egy játékel­képzelésem mind támadásban, mind védekezésben. Ehhez a taktikához vannak a játékosok, illetve a posztok meghatározva, ezért nyúlok én egy kicsit nehe­zebben a cserékhez. — Pedig a Tungsram ellen be­jött Nagy pályára küldése, a Dózsa ellen pedig szintén helyt­álltak a cserék. — Valóban. a végjátékban Nagy Laci beállítása jó húzás­nak bizonyult. Miként az. hogy az Újpest elleni utolsó mérkőzés harmadik * játszmájában, ami­kor az ellenfél elhúzott, pihen­tettem a kezdőket, és a pályára lépők. Nagy. Strezeneczky. va­lamint Szikszai abban a pozíció- bán L? nagyon jól teljesítettek. Egyrészt pontokat szereztek, másrészt megnehezítették a Dó­zsa sorsát, közben pedig Mikun­da, Varga és Prékopa tudtak pi­henni. — Készített-e rangsort a játé­kosokról. ha igen. ki végzett az élen? — Az egész éves teljesítmény alapján Kapera végzett az élen. —Azt beszélik, hogy a két idegenlégiós nem búcsúzik, ha­nem újabb szerződést írtak alá. — Tudomásom szerint is meg­történt az aláírás, újabb egyéves szerződést kötöttek a klubbal. — Mi a program a júniusi MNK-mérkőzésig, amelyet a Szeged ellen játszik majd a csa­pat? — Az 'Üjpest elleni találkozó után egyhetes pihenőt kaptak a játékosok. 24-én hétfőn kezdjük ismét a munkát. Az előzetes ter­vek szerint három hetet itthon edzünk. majd néhány mérkő­zésre Lengyelországba utazunk. Utána ismét itthon gyakorolunk, ezt követően tevezünk egy öt­hat napos NSZK-beli túrát, az­tán pedig jön az MNK-mérkőzés. Mindenképpen fontosnak tar­tom. hogy valahova elmenjen a csapat, és erre jó lehetőség len­ne a lengyelországi valamint a nyugatnémet út. hiszen idegileg nagyon megviselné a társaságot, ha az elkövetkezendő másfél hó­napban csak edzeni tudnánk. A rövidke pihenőt tehát újabb kemény időszak követi. Remél­hetőleg a csapat becsvágyából maradt még az MNK-ra is. hi­szen a Szeged legyőzésével már ott lehetnek a négyes döntőben, amelyet majd Nyíregyházán rendeznek. Egyébként sem lenne szabad megszakítani a tavaly el­kezdett kupahagyományt, ami­kor is ezüstérmes lett a csapat. Van még hely a vitrinben az újabb éremnek. Mán László A közönség is kipróbálhatta... Akrobaták? Sziklamászók! Szombaton és vasárnap a há­mori mészkőfalakon hat ország 57 akrobatikus sziklamászója mérte össze tudását, ügyességét. A boulder a sziklamászásnak egy olyan látványos válfaja, melyben a mászó segédeszközt nem hasz­nálhat, de testi épségéről biztosí­tó kötéllel gondoskodnak. Az idén először külön mászóhelyet jelöltek ki a közönségnek és a gyerekeknek, ahol teljes bizton­ságban próbálhatták ki e különös sportágat. A hetedik találkozót a Felsőzsolcai Természetbarát Egyesület rendezte. Az első he­lyezett Thomas Cada (Csehszlo­vákia). a második Alfred Facha (Ausztria), a harmadik Korbacs- ka Gábor (Magyarország) lett. Steffi szerelmes... Ügy hírlik, Steffi Graf sze­relmes. A teniszvilág első §zámú versenyzőnője, nagy elődeihez képest szürke egyé­niség, természetesen a pályán kívül. A húszéves nyugatné­met sztárt először az olimpi­án tették szerelmessé egy ökölvívóba, ám utóbb kide­rült: a fotósok által felfede­zett hódító, csak véletlenül állt akkor az olimpiai bajnok mellett. Nemrégiben aztán Steffi igaz pirulva, de bemu­tatta barátját Szását, azaz Alexander Mronzot. Aki szin­tén teniszezik (a világrang­listán a 230.), de emellett igazi nagyvilági fiatalember: jól síel, golfozik, tőzsdézik, focizik. Steffi egyelőre még csak így vélekedik róla: Na­gyon szimpatikus... 1 Bakos! család Kanadába utazott Viszontlátunk-e, Béla? fl sikernek mindenki riszese volt Mire ez a lap iaz olvasó kezébe kerül, Bakosi Béla, (32 éves), kétszeres fedett pályás Európa-bajnokunk ha nem is árkon-bokron, de az üreg kontinens határa­in már túl van családjával. Valahol az óceán fölött repül. A kérdés csak az: vajon viszontlátjuk-e még őket a sportpályákon? Bélával pen) sokkal az utazás előtt, csomagolás köz­ben beszélgettünk. Látható-: an nem ' heverte., még ki a márciusi fpdett, pájyps bajnokság kudarcát Két do- : log bántja: . a csúfos, szerep­lés és.’ázy hogy az N VVSSC' - nél a fiaskó'után nágyón só- ikian elfordultak tőle. Bez­zeg a sikernek 'mindenki' re-1, szese volt..: — Mennyit edzettéi a vb óta? — kérdeztük a beszélge­tésünk elején. — Megpróbáltam újra­kezdeni, de nem ment. Csak annyit bírtam edzeni, ameny- nyihez kedvem volt. Nem tudtam még talpra állni. Még évekig bajnok lehetnék itthon a bajnokságokon akár ilyen edzéssel is, de ez en­gem nem motivál. Csak ko­molyan tudok csinálni min­dent. (Sóhaj) — Talán, ha a tavalyi fe­dett pályás EB-eztüstérem után hagyod abba, 7nőst nincs ez a letargikus álla­pot. Felemelt fejjel búcsúz­hatnál a sportok királynőjé­től. — Igazad van. (Időnyerő pakolás két mondat között.) Utólag szerencsésebb lett volna. De most is azt mon­dom: az idén jobb állapot­ban voltam, mint tavaly. A kudarc okát ma sem tudjuk edzőmmel, pedig sokat rá­gódunk rajta. Tisztessége­sen, becsületesen készültem, nagyon akartam és rendkí­vül bánt, hogy így jött ősz- sze, de hát meg kell próbál­ni a kudarcot ugyanúgy elvi­selni, mint a korábbi sikere­ket. — Mit csináltok Kanadá­ban? Bakosi tombolát húz — a tavalyi Mikulás-futáson.-19 t ßfi!< V-; v, A cl ;í>:>ktn:,, ■­Pihenői'1” megyünk. (A Céniaváltás " érezhetően fel­élénkíti.) Mindennel foglal­kozunk majd, ami nem sport. Tizenöt éve nem vol­a ifiaifrí nyárálni. Toronto világ­város, a környezete nagyon szép, azt hiszem, ott telje­sen ki tudok kapcsolódni majd. Közben azért, ha sike­rül rendbe hozatjuk Erika (Senczi Erika, a felesége, szintén válogatott atléta, az ő nagynénje hívta meg a családot — a szerk.) lábát. — Ha hazajösztök újra kezded? — Nem ígérek semmit. Ha összeszedem magam — igen. Akikor felkészülök a jövő évi Európa-bajnokság- na. Minden attól függ, meny­nyire hiányzik majd félév után az atlétika. Inkább semmit nem ígérek, de azért szeretnék a sporttól szépen elbúcsúzni. Elbúcsúzom, sok szeren­csét kívánok az egész csa­ládnak az útra. Míg haza­érek sok minden eszembe jut. Például az, amikor a vb után olyanok nyilatkoz­tak Béláról elítélően, akik negyedannyit sem tettek a szabolcsi atlétikáért, mint ő. Aztán az is, hogyha valaki, — ő megérdemelné, hogy szépen búcsúztassák el a sporttól. Nem egyszer nem­csak a szabolcsi atlétika sze­kerét húzta ki a bajból, ha­nem az országét is. Csak ezt mára sokan elfelejtették. Vajon viszontlátunk-e Béla az atlétikai pályán, hogy mégegyszer utoljára bizo­nyíts. Száraz Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents