Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-22 / 94. szám
1989. április 22. 0 felújítás után je bizony igen sanyarú álvégén elkezdődött még ma a színházépítésben — mert nem követte újabb —, de ehát egy korszak, melynek lési Minisztériumban Vég- :ztük. 1980-ban fejeződött be a ipesti Katona József Színrekonstrukciója, 20 he- 80 millió forintos költség- 1982—83-ban a debereceni lázé, melyben a hatvanas beli gyors beavatkozás járt sikerrel, és ez alka- nal 150—180 millió forin- :ellett költeni rá. 200—250 ó forintos tervvel indult :gedi és a veszprémi fels, ez is több lett természe- i 1987-re^ Pécsett jövőre atóan kész lesz a kamara- íáz után a nagyszínpad is, :sen körülbelül 7—800 milt. Előkészítés alatt van a toki színház felújítása, a műhelyeknek is helyet adni, a színpadteret is vál- tni kell, az előirányzott ég 5—600 millió forint, ipesten az Arany János láz felújításán dolgozunk, lítkezés előreláthatóan jö- fejeződik be és 450 millió tba kerül. A színházrekonstrukció ális munka. Gond-e a meg- 5 kivitelező megtalálása? Igényes és bíráló szemek- kitett munka ez, ezért is k szívesen, ugyanekkor iS ódzkodnak tőle néhány en a kivitelezők. Vannak ban már nagy gyakorlatot ett és szép munkát végző c, amelyek több színház cat már gyerekkoem, amikor nagymart szorgalmasan ka- engedett fészkezni a míg ő a patakban ! és sajgó lábait. Meg- négy csonkaszárnyas amikor hazamegyünk - finom pörköltet ké- Mivel akkor, az 50- i alig-alig ettünk a beszolgáltatás) na- tam. Annál fogva is, vedtem meg érte. De az ígérete, mert egy- la asszony volt,’ és s megjárta. Dehát a mindig nagy úr! A rtem csinálta, mint a somciberét, palacsin- )ényt, ha tellett rá. nek hazajöttek a me- sarkából, kész lett a vággyal fogtak hozzá jre-másra kérdezget- ből van? (Mondtam, 51). Hogy fogtad? tégyet? .. . Persze, arra is nagyszerű útközben kioktatott: ütöttél le, a harmatál, a negyedikre pe- a sapkád. Hitték is, Aztán kitört rajtam a’ ott ismét szedtek vol- álretolták a tányéro- nagymamám is röhö- >e hogy! Nekünk meg az étvágyunk. Kisült larjúpörköltet ettünk, özvegyen nevelt bénít mondott: Legalább c a faluban. ■ minden tavasszal •átaimnak a varjúpör-Gyau tüSzü 111 (IZGTZ i bennem ama törté- s fájdalma. felújításán is dolgoztak. Ilyen a fővárosban például a II. számú Középületépítő Vállalat. Ök csinálták az Operát és a Madách Kamaraszínházat, az Agroépszer pedig vidéken is dolgozott. A színháztechnika szerelésében a Tungsram, a BEAG és a kifejezetten erre szakosodott Színháztechnika Kisszövetkezet jár az élen. — Az európai színvonalhoz képest milyen szintű a mi „r^eg újult” színháztechnikánk? — Ügy véljük, mindent tud, amit kell. A felsőgépezet többnyire elektromosan irányítható, bár mindenütt vannak hívei a kézi vezérlésnek is, hiszen a színház élő műfaj, s ha bármi változás adódik az előadásban, ahhoz az ember gyorsabban alkalmazkodik, mint a gép. Ugyanezek a hátrányai lehetnek az egyébként szintén beépített elektromos vezérlésű fény- és hangeffektusoknak. A színházépíttetők nagyon sok alkatrészt szereztek be tőkés importból. Általában azt lehet mondani, hogy a megyék, a városok szívesen hivalkodnak színházukkal. A legdrágább, természetes anyagokból készült, kicsit túlcicomázott belső terek legalábbis ezt a benyomást keltik. Molnár Gabriella Bényei József: Játék Dobozban krampusz Nyelve vér Én félek jobban Ö vacog Kényszerű póz Most játsszuk ezt Egyszer még meggyógyulhatok Búgócsigám mert sohasem volt Most a végtelen pöröghet Gyöngyöz a sötétség fala Könnyek asszonyom könnyek könnyek Fakutya száguld vas-szigonnyal Tavunk tágul óceánig Játsszunk hát Nádas fűzfasor Szememben a tér. virágzik Reménynek tán nem is kevés Lapulni búzavirágban S játszani hogy a fényeket Láttam láttam újra láttam Hazudjunk együtt asszonyom Hazugság reményre szédít S mackók kutyák torz krampuszok A könnyet majd összevérzik Egy kultúratisztelő polgár Márai Sándor, aki nemrég a távoli San Diegóban önkezével vetett véget életének, századunk egyik legkiválóbb elbeszélője volt. Nyolcvankilenc esztendeje született Kassán, régi szepességi- polgárcsaládból, amely korábban közismert jogászokkal büszkélkedhetett. Budapesten és Németországban végezte egyetemi tanulmányait, majd az újságírópályát választotta. A húszas években hosszabb ideig Párizsban élt: a francia fővároshoz szinte olyan szeretettel ragaszkodott, mint szülővárosához. írói pályáját versekkel kezdte, első prózai műveiben ifjúságának mozgalmas világáról, főként párizsi élményeiről számolt be. Gyorsan vált népszerű íróvá: érzékeny emberismerettel adott számot a lélek benső világáról, gazdag műveltség birtokában szólt az európai és magyar hagyományokról, egyszerre érzékletes és intellektuális elbeszélő nyelve pedig nemcsak a vájtfülűeket hódította meg, hanem a széleÉg és föld között élek, van bennem valami halhatatlan és isteni, de szoktam az orrom is piszkálni, ha egyedül vagyok a szobában, lelkemben elfér India minden bölcsessége, de egyszer pofozkodtam a - kávé- házban egy részeg iparlovag- gal, órákon át tudom nézni a vizet és a madarak repülését, de öngyilkossági tervekkel is foglalkoztam már, mert egy hetilapban pimasz hangon írtak egy könyvemről, Konfuce testvére vagyok az emberi dolgok megértésében és a bölcs közönyben, de nem bírom ki, ha a hírlapok nem említik meg a jelenvoltak között nevem, megállók az'erdő szélén és káprázó szemmel nézem az őszi lombok színeit, de nem tudok másként érezni a természet iránt, mint fenntartással és gyanakvással, hiszek az értelem felsőbbrendű erejében, s egészen ostoba társaságokban fecsegéssel töltöttem el életem legtöbb estéjét, hiszek a szerelemben, de legtöbbször fizetett nőkkel vagyok csak együtt, hiszek az égben és a földben, mert ember vagyok, ég és föld között, ámen. sebb körű olvasóközönséget is. A harmincas évek magyar elbeszélői irodalmának egyik vezető műfaja az az önéletírás volt, amely a személyes beszámolón túl megvilágította a magyar élet valamely nagy területét is. Az önéletrajzok egyben szociográfiai tanulmányok voltak, s azzal a szándékkal készültek, hogy előkészítsék vagy éppen kikénysze- rítsék a társadalmi változásokat. Általában a fellépő népi mozgalom, ritkábban a vidéki értelmiség képviselői szólaltak meg ennek az irodalmi áramlatnak a révén. Márai nevezetes munkája: az Egy polgár vallomásai ugyancsak ennek az irányzatnak a része volt,- csak éppen a magyar polgár önvizsgálatát végezte el. Régi nagy értékek rögzítésére vállalkozott, ilyen volt a megbízhatóság, a szorgalom, a tudás, és légióként a család, amely a polgári élet természetes -kereteként fogta össze ezeket az értékeket. Márai nemcsak rögzítette a polgárság történelmi múltja során felhalmozott szellemi és erkölcsi javakat, búcsút is vett tőlük, abban a meggyőződésben, hogy a huszadik század világa elutasítja a polgárság értékeit. A számvetésnek ez az elégikus hangulata szőtte át az Idegen emberek, Féltékenyek, vagy A gyertyák csonkig égnek című regényeit. Márai elutasította azt az erőszakot, amely mindinkább eluralkodott Európában; s az európai szellemiség nagy hagyományait: a tolarenciát, az egyéniség és a kultúra tiszteletét állította szembe a háborúval és a fasizmussal. Sértődöttek című nagyregénye, amelynek harmadik kötete csak nemrégiben jelent meg, a régi klasszikus Európát búcsúztatta el. Márai szembefordult a türelmetlenséggel és az erőszakkal, s így hamarosan szembekerült azzal a politikával is, amely a szocializmus eszméire hivatkozva tulajdonképpen egy vezető csoport hatalmi érdekeit képviselte. 1948-ban Svájcba, onnan Olaszországba távozott, később pedig az Egyesült Államokban telepedett le. A nagyvilágtól elvonultan élt, és írta műveit, közöttük Naplóinak egymást követő köteteit. Az első naplókötet még Budapesten jelent meg, ebben Márai a háborús évek viszontagságairól számolt be. Későbbi köteteiben aztán emigrációjának változatos tapasztalatairól, felismeréseiről adott képet, mindig határozott és egyértelmű eszményekhez: az európai humanizmus nagy hagyományaihoz mérve az utóbbi évtizedek történéseit, fejleményeit. Szigorú bíró volt, engesztelhetetlen minden talmi elképzeléssel, olcsó önzéssel szemben. Nem élt békében a világgal, s végül önként vonult ki az életből is, ki tudja, milyen indokok következtében, milyen keserűségek hyomán. Most már hazáján a sor, hogy méltóképpen őrizze meg nagy fiának emlékezetét és alkotásait. Pomogáts Béla Márai Sándor: Ég és föld részletek a kötetből — A demokrácia Meghallgattam e mérges demokratát, aki bombát, kénkövet, poklot és a hét egyiptomi csapást kívánta a parancsuralmaknak, s ezt gondoltam: — Igen, a demokrácia végül győzni fog, de nem így s főként nem ilyen eszközökkel, mint e mérges és kétségbeesett demokrata hiszi. A demokrácia nem győzhet valamilyen történelmi pillanatban, csatatéren, kürtök búgása és zászlók lobogása közepette, mikor százmillió zsarnok hullája hever a harcmezőkön, s a diadalmas, a jó, a hibátlan és tökéletes Demokrácia rohamcsapatai díszlépésben elvonulnak a hullák fölött. így, csak így nem győzhet a demokrácia. — De győzni fog, észrevétlenül, bennem és benned. Majd, ha mind műveltebbek, tehát emberebbek leszünk, ha mind tájékozottabbak, tehát jobbak leszünk, türelmesebbek, tehát férfiasabbak leszünk, — mert az önkény mindig idegbajos és nőies — majd akkor győz a demokrácia. Mikor? Kedden? Vagy szombaton? Nem hiszem. A végső győzelmeket nem adják ilyen olcsón és pontosan. Kaland Élsz, s egyszerre megrohan a kaland. Mi ez a kaland? Nem ismertél meg senkit, nem nevetett szemedbe az olcsó, boldog, vacak öröm, egyedül vagy. S mégis történik ez órákban körülötted valami. Az élet, délután négykor, egyszerre izgalmas lesz és' veszélyes. Mindenfelé jelek figyelmeztetnek, a köznapinak értelme van. Egy ajtó nyílik, mintha a végzet küldöttje nyomná le a kilinKöszöntő és bibliográfia A kortalan Czine Mihály Hihetetlen, de Czine Miska a hatvanéves — mondja a Szabolcsból indult neves irodalomtörténész születésnapjára készült megyei könyvecskében Margócsy József. S mi — közvetlen és távoli ismerősei, barátai Jocó bácsival együtt ismételjük : valóban hihetetlen, mert Czine Mihályt kortalannak ismertük eddig és ezt szeretnénk- hinni ezután is. Mégis, bizonyos dokumentumok szerint a hír igaz, olyannyira, hogy nemrég a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár tanácstermében tisztelői, olvasói, barátai fel is köszöntötték őt, aki leginkább másokat szokott köszönteni, méltatni, emlékezni... S átadtak neki egy általa bizonyosan nem várt születésnapi ajándékot is. Egy szerény kiállítású, de annál szebb gondolatokat, véleményétét taríslmszó könyvecskét. A könyv borítólapján ez áll: Czine Mihály, s Móricz Zsigmond árnyképszerű portréja sarkában pedig ez olvasható: Köszöntő és bibliográfia. Ez volt az a bizonyos születésnapi ajándék Czine Mihálynak, aki már egyetemista korában eljegyezte magát Móricz Zsigmond munkásságának szinte missziót jelentő kutatásával. Élet és irodalomszemléletét a szülőföld, a szatmári pátria indíttatása mellett Móricz, Ady, a népi írók, elsősorban Németh László, Illyés Gyula, Veres Péter, Szabó Pál emberi és írói* példája alakította. Mint a könyv előszavában olvashatjuk: „Czine Mihály irodalomtörténészként, kritikusiként, a népi irodalom és a határainkon túli magyar irodalom elkötelezett számon- tartójaként közel négy évtizede van jelen irodalmi és közgondolkodásunkban.” . Jó lenne olvasni Czine Mihály arcáról — de mégínkább gondolataiban — amikor a születésnapi könyvet lapozgatja, a róla szóló vallomásokat böngészi. Vajon ő is olyannak ja, ismeri mjnt róla kortársai, barátai, tanárai, irodalmár, könyvtáros küzdőtársai beszélnek a kötet lapjain? Egy bizonyos, puritán, sallangoktól, címkéktől irtózó egyénisége nehezen tűri a dicsérő, méltató szavakat, bár sokan és sokszor emlegetik őt „az irodalom igehirdetőjének”, „vándorprédikátorának”, „népnevelő irodalomtudósnak'’. Nem akármilyen születésna- / pi ajándék ez a könyvecske. Egyedi, névre Szóló, intim és mégis közkincs, bárki hozzáférhet, az ajándék értékeiből bárki részesülhet, aki szeret és tud olvasni. S aki zilált korszakunkban is életben tartja képességét és igényét a másik ember sorsa, életútja, vállalt küldetése iránt. A Czine Mi- hályról és Czine Mihálynak készült születésnapi kötetből az olvasó is meríthet. Egy mélyről indult, tehetséges szabolcsi fiatalember iroda- lomtörténészi, irodalom irodalomszervez^ ^etótjárt követheti IVyomon. Ivíindez persze leegyszerűsítés és önkényes kiemelés a kötetben lapozgató krónikástól, hisz jól tudja, Czine Mihály életútja — egyben portréja — sokszínűbb, bonyolultabb és árnyaltabb annál, minthogy néhány motívummal jellemezni lehetne. Ezért inkább az olvasó figyelmébe ajánlaná a kötetet, melyben Király István, Margócsy József, Sárái Béla, Görömbei András szól a hatvanéves Czine Mihályról, míg a kötet másik része az önálló művek, tanulmányok, esszék, ismertetések, viták, beszélgetések, interjúk, vallomások bibliográfiáját tartalmazza. A kötetet fényképek, dedikációk színesítik. Szerkesztette Kovács Ti- borné, kiadta a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár. S az illendő felsorolás után idézzük újra Margócsy Józsefet: „. .. tartsa meg Czine Miska ezt a friss érzékenységet, előadói-írói puritán közvetlenséget, fiatalkori elhatározását, fárfikori elszántságát őrizze meg továbbra is és szolgái’- ezeket a célokat - ienető leg- hosszM* ldelg.» Azaz; Isten éltesse Czine Mihályt . .. Páll Géza eset. A napsugár szíven döf, mint az orgyilkos pengéje. Fülelsz, neszelsz. Mi ez a kaland, amely betört az álmos-ólmos létezésbe? Aztán egyszerre megérted és elsápadsz. Megérted, hogy élsz. Ez az egyetlen kaland. Műhely, szerkezet Aki nem látott szülést, nem tud az életről valamit, nem tud valami biztosat és „alapvetőt”, mint az iskolában mondanák, — bizonyos, hogy aki nem látott szülést, nem látott bele a szerkezetbe, nem ismeri a műhelyt, azt a rejtélyes és félelmes műhelyt, ahol az élet készül. Az erők, amelyek szülés közben megmozdulnak, az élet és a halál erői: az anya és a gyermek állandóan élet és halál között tapogatódznak ez órákban, vak sötétben, süket ösztönnel. Olyan erők mozdulnak meg e pillanatokban, olyan erők feszítik az anyatestet, mint földrengéskor. A néző nem csodálkozna, ha vér és placenta helyett láva és hamu ömlene ki füstölögve az anyaméhből. Igen, láttam a szerkezetet. Az ember csendes lesz, egészen csendes. Később, mikor a gyerek sírni kezd, a néző kisompolyog a szobából, s úgy érzi, Michelangelo kontár volt és Newton, minden számításával, műkedvelő. Haza A hivatalos hazában, a történelmi hazában, a címeres és törvénytáras, a rendőrös és katonás, a lobogós és jelszavas hazában mindig, újra, egyre makaesabbul, egyre fájdalmasabb figyelemmel, kitartással, gyöngédséggel és elnézéssel kell megkeresni az igazi hazát, amely talán a nyelv, talán a gyermekkor, talán egy utca, melyet platánok szegélyeznek, talán egy kapualj, ahol áll*— valamikor, s egv d-” *V,n gattam - j -damot hall- ., mely az emeleti lakas nyitott ablakán át szállongott a világba, talán ez a szó: „esthajnal!...” Mindig keresem ezt a hazát, annál makacsabb szeretettel és figyelemmel, ahogy a másik, a hivatalos és történelmi, a címeres és_lobo gós, elfedi előlem. II Kelet a fflagyararszág HÉTVÉGI MELLÉKLETE
