Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-22 / 94. szám
1989. április 22. 5 Választ adni életünk kérdéseire Beszélgetés dr. Hajnal Bélával, a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatójával A ön egy olyan hivatalt vezet, amely a számok ~ nyelvén mindent tud a megyéről. Igaz ez az állítás? — Meglehet, hogy túlzás azt állítani, miszerint mindent tudunk, de azt bátran állíthatom, hogy aligha van olyan szervezet, intézmény a megyében, aki tőlünk többet tudna. S itt nemcsak a hagyományos statisztikai adatokra gondolok, mint a népesség adatainak nyilvántartása, a lakások száma, felszereltsége stb. — amit a népszámlálások alapján, több mint száz éve vizsgálunk — hanem újabban például egyes termelési, pénzügyi információknak is van keletje. Ezért volt sikeres a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságával közösen készített elemzésünk, amely az itteni változásokat mutatta meg. • Nyilván itt már más módszereket alkalmaznak, mint a hagyományos adatgyűjtés, a szá- mok egymás alá írása. —Kiépítés előtt van a STADAT-rendszer, amely a Központi Statisztikai Hivatal számítóközpontjára épül. Ennél nemcsak a nálunk meglévő adatbázist szeretnénk beépíteni, hanem a bankszervek, a biztosítók és az adóhivatal adatait is. Az egyes megyékben, a vezető szerveknél kihelyezett terminálokkal hozzájuthatnak ezekhez az adatokhoz, így a legfontosabb információkat könnyen „lekérdezhetik”. A S máris berzenkedik az állampolgári kisör- w dög, mert a sok-sok adat révén akár illeték- telenek is megtudhatnak mindent az egyes emberről. — A rendszer kiépítése ezt kizárja. Alapvetően olyan, nyilvános adatok betáplálása kerül a számítóközpont memóriájába, melyekhez a különböző statisztikai kiadványokban bárki hozzáférhet. Vagyis inkább a gyorsaság révén nő meg az adatbázis jelentősége. A A számok tükrében választ lehet adni az élei w kérdéseire. Mennyire veszik figyelembe, hogy önök különböző elemzéseket készítenek, melyekkel egyes folyamatokat előre lehet jelezni? — Évtizedeken át kialakult szokás, hogy a nálunk készült megyei elemzéseket megküldtük az egyes vezető szerveknek, a levéltárnak, az országgyűlési képviselőknek, az országos intézményeknek. Az anyagiak viszont eléggé behatárolnak bennünket, ezek a munkák korábban is csak 40—50 példányban készültek, ma viszont 25—30 példányi tudúnk kiadni. A kérdés másik felére viszont öt év vezetői múlt után van egy olyan érzésem, hogy nem mindig vették kellően figyelembe az általunk jelzett folyamatokat. Pedig tudni kell, hogy igazgatóságunkon egy osztály kifejezetten azért működik, hogy az itt felhalmozott adatokat elemezze, közzétegye. Persze abban, hogy mennyire közérthető ez a fajta munka, nekünk is van tennivalónk. Például egy újságban úgy kell írni, hogy az olvasók tömegei megértsék a számok nyújtotta összefüggéseket. Tapasztalatom különben is az, hogy az emberek egy része kifejezetten irtózik a számoktól, más része viszont érdeklődik a jelenségek, folyamatok számszerűsítése iránt, tudni szeretné, hol a helyünk az országban. De említhetem, hogy sok főiskolás itt gyűjt adatokat a szakdolgozata elkészítéséhez. Ez ingyenes szolgálat, készséggel állunk rendelkezésre, ha valaki meglévő adatokat kér, azonban, ha egy külön kiadványt szeretne, akkor térítési díjat kérünk. A E* azt jelenti, hogy bárki fordulhat önök- w höz? Mostani, kétkedő világunkban éppen azért nem hisznek egyes szervezetek a statisztikának, mert úgy érzik, célzatosan állítják össze az adatokat. — Nincs semmi akadálya, hogy akár az alternatív szervezetek, akár mások jöjjenek hozzánk adatokért, sőt belátható időn belül rendszeres jelentéseink egy példányát eljuttatjuk számukra. Aki itt volt, még nem menl el üres kézzel. A Csakhogy a bizalmatlanság amiatt is fenn- ^ áll, hogy egyesek kétségbe vonják az önök által használt adatbázis helyességét. Ogy mondják, más számok találhatók a tanácsi összegzésekben. Gyakorlat volt korábban, hogy a megyei, éves pártértékelések dinamikus fejlődést mutató szép számai sem egyeztek az önök adataival. Kinek volt igaza? — Nem védekezés, ha úgy kezdem, hogy a számítási módszereink vitathatók, aki nagyon akar hibát találni, az adott esetben talál is. Azonban a lényeget visszaadjuk, az árindexeknél például bármilyen fajta számítást vesz valaki alapul, néhány tized százaléknál nagyobb eltérést nem talál. S talán az is minősíti a Központi Statisztikai Hivatal és egységei munkáját, hogy a világ számos országából jönnek a mi, módszereinket átvenni, hogy sok magyar statisztikus dolgozik az ENSZ szakosított intézményeiben. A A KSH az egész, a megyei igazgatóság a ré- w sze. Milyen arányban dolgoznak az országo.- adatgyűjtéshez, s mennyire megyei tgények- , V- nek? —^ Az ország egységes megfigyeléséből éred, hogy az igazgatóság egész tevékenységének négyötöde a központi igények kiszolgálására fordítódik. Az elemzéseknél viszont fordított a helyzet, itt felkérésre, a megyei szervek munkatervéhez kapcsolódóan, vagy kutatóink személyes érdeklődése alapján készülnek a tanulmányok, elsősorban helyi igényekre. A számítógépek világában nyilván másfajta a w statisztikai munka, mint korábban volt. önöknek milyen eszközeik vannak az adat- feldolgozáshoz? — Az országban valamennyi megyei igazgatóságon TPA-típusú, vagy hasonló számítógépek találhatók, melyek mindezideig a legmodernebbek közé tartoznak, bár javarészt a nyolcvanas évek elején telepítették őket. A most esedékes népszámlálás adatait még ezekkel a gépekkel dolgozzuk fel, utána szükséges újak beszerzése. Jellemző egyébként kapacitásunkra, hogy még más feladatokat is vállalunk, külső megrendelőknek. Ami nyilván hozzájárul ahhoz, hogy mint ^ költségvetési szerv „olcsóbban” jöjjenek ki. Ennek ellenére hallani létszámcsökkentésről, kevesebb anyagiakról. Még arról is szóltak híradások, hogy a népszámlálás költségeire sincs meg a fedezet. — Köztudott, hogy a költségvetési szerveknél már a múlt évben komoly pénzelvonás volt, az idén is egymillióval kell csökkenteni csak a mi igazgatóságunkon a kiadásokat. Ennek egyik módja, hogy a bevételeinket növeljük. Például átadtunk néhány irodát az adóhivatalnak, az adatfeldolgozást bővítettük külső megrendelők részére. Másik a költségek csökkentése, mint a kiszállások ritkítása, de ennek van egy határa, mert az adatszolgáltatókat rendszeresen ellenőrizni kell, szükséges a hitelességet biztosítani. S végül marad a létszám ésszerű csökkentése Az év elején 96-an voltunk, az év végére 84- re csökkent munkatársaink száma. Aminek örülök: mindezt sikerült felmondás nélkül, az érintettek megnyugvására megoldani. Ami pedig az említett népszámlálást illeti, most körülbelül annyi pénz van rá, mint az 1980-asra volt. Ezért az eredeti programot nem lehet megcsinálni, folyik a mérlegelés, hogy az alapvető információkat hogyan gyűjtsük össze a társadalom szerkezetéről, a lakásviszonyokról. A Eddie: általában az ön által vezetett igazgató- w Ságról beszéltünk. Szólni kell azonban arról a dr. Hajnal Béláról is, aki 1985-ben, 37 éves korában kandidátusi disszertációt védett meg. Ebben a munkájában mérőszámoK alapján kimutatta, hogyan lehet lehatárolni az elmaradott térségeket, miként lehet ösz- szehasonlítani az egyes települések fejlettségi fokát. Mennyire lehetett hasznosítani ezt a munkát, s ha most megismételné a számítást, milyen változásokat mutatna ki? — Munkám elismerésének érzem, hogy a megyei tanács elfogadta az általam végzett tipizálást, s ennek alapján állapították meg a tanácsi támogatás úgynevezett fejkvótáit, amelyben a kistelepülések fejlesztésére helyezték a hangsúlyt. Sajnos folyamatában nézve úgy látom, az elvándorlás, az elöregedés egyes helyeken visszafordíthatatlanná vált. Ez további differenciálódást eredményez a települések között. Ami viszont kedvező, hogy tovább folytatódott a közműve- sítési program a megyében, hogy már alig van település vezetékes víz nélkül. S fontos, hogy az általános iskolai tantermek építésére, a községi egészségházak kialakítására is gondot fordítottak. Ezzel együtt úgy vélem, sok múlik a helyi tanácsi vezetők céltudatosságán is, bár hamarabb kellett volna kijelölni a gazdaságilag elmaradott térségeket, s megindítani felzárkóztatásuk programját. A Nemcsak az elméletben, hanem a gyakorlat- ^ ban is találkozik ezzel a problémával. Ugyanis ebben a ciklusban a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja, a tanácsi testületben Nyírbélteket, Penészleket és Ombolyt képviseli. Mit tud tenni a körzetéért? — Sokkal kevesebbet, mint szeretnék. A kijáró szerep már a múlté, bár ezeknek a dél-nyírségi falvaknak a problémáit közvetíteni tudom. Külön öröm számomra, hogy Nyírbéltek milyen fejlődésnek indult, hogy Ombolyon évek óta országosan a legtöbb társadalmi munkát végzik a falu érdekében. Közben átalakulóban van a tanácsi irányítás, ^ a helyi tanácsok egyre teljesebben közvetlenül a megyéhez kapcsolódnak. Ilyen formában — mikor ezt az apparátust is átszervezik, — mennyire szükséges, hogy legyenek megyei tanácsok? — Bármennyire egységes az irányítás, véleményem szerint egy szakapparátus javarészt ágazati szemléletet kíván megvalósítani. Ezért szükséges a tanácsi testület, amely felülemelkedik ezeken az érdekeken és a terület egészében gondolkodik. Azon viszont már lehet vitatkozni, hogy elég lenne hetven megyei tanácstag — a 99-ből nincs is több általában a tanácsüléseken —, valamint azon, milyen módon választják meg ezeket a tanácstagokat. Bár érintett vagyok, de nem értek egyet a korábbi módszerrel, a „felülről” való kiválasztással, sokkal szerencsésebbnek tartom, ha a helyiek javaslata alapján ott élőt, vagy hozzájuk kapcsolódót választanak meg tanácstagnak. Társadalmi elfoglaltságai a napokban tovább w gyarapodtak. A megyei pártbizottság mellett működő tanácsadó testület vezetőjévé választották. Milyen feladatot jelent ez önnek? — Megtisztelőnek tartom a megbízatást, mert korábban semmilyen pártfunkcióm nem volt. A szélesebb, társadalmi, tudományos alapokra került politikai irányítás igénye hozta létre ezt a testületet. Olyan az összetétele, hogy bízom benne, megfontolásra érdemes tanácsokat tudunk adni, be tudunk vonni a munkába olyan szakembereket, akik felkészültek a maguk területén, de a szülők rendszeres látogatásával véleményt tudok alkotni a falusi környezetről, azzal, hogy a tanárképző főiskolán tanítok, képet kapok az ifjúságról, feleségem pedagógus, onnan egy másik világot ismerek meg — vagyis élményanyagot is szerzek az élet más területeiről. A Akkor a személyes tapasztalatok és a szá- w mok könyörtelen objektivitása alapján kérdezhetem: melyek ön szerint azok a legnagyobb társadalmi feszültségek a megyében, amelyek megoldására több energiát kellene fordítani? — Teljesen egyértelműnek tartom, hogy a foglalkoztatás a legnagyobb mai és jövőbeni gondunk. Náluk az erősödő munkanélküliség hatványozottabban fejti ki rossz hatását. Ezért örülök, hogy átképzőközpontok kiépítésén fáradoznak. Az is aggaszt, hogy a megyében nő a szegénység, 150—200 ezer ember rendkívül szerény körülmények között él, mindennapi gondokkal küzd. A szociálpolitikában gyökeres fordulatra van szükség a változtatás érdekében. S a kitörés érdekében többet kell fordítanunk a minden szintű szakemberek képzésére és megtartására. S ha ezekről beszél, akkor hajlandó vállalni w a személyes ütközést is vitapartnereivel? — Amennyire lehet, vitáimban tisztelem a másik ember véleményét, s azt is tudom, sok mindent csak érvekkel, vitákkal nem lehet megoldani. Fontosnak tartom az empátiát, £ beleérző képességet és a toleranciát, s azt tartom, hogy az ember maradjon szerény, ne törekedjen dicsőségre. Azonban mindez nem jelentheti, hogy egy ügy érdekében ne álljak ki. A Beszélgetésünkből az körvonalazódott, hogy w eléggé elfoglalt ember, aki részt vesz a napi politizálásban. Ebben a közegben milyen háttere van. mennyire tud tudományos munkával foglalkozni? — Legnagyobb sajnálatomra mind kevesebb időm van tudományos munkával foglalkozni, bár az egyéniségemhez ez állna legközelebb. Örülök, hogy ennek ellenére munkatársaimmal két fontos témán dolgozhatunk. Az egyik hazánk észak-keleti részének és a Nyugat-Dunántúlnak az összehasonlítása (ami sokszor lehangoló adatokat mutat), a másik a megye és a kárpátaljai terület összehasonlítása, hogy lássuk, milyen téren lehetne a kapcsolatokat hosszú távon bővíteni. Ehhez a munkához segítőkészséget találok mind a munkahelyemen, mind otthon a családban, nejemmel, két fiammal együtt olyan környezet vesz körül, ahol hogy úgy mondjam, el tudnak viselni. Köszönöm a válaszait. Lányi Botond a magyar embert nem kell félteni a pénzügyi kormányzatnak a vámmal kapcsolatos legutóbbi intézkedésétől. A negyvenöt százalékra emelt tarifa, az ötezer forintra csökkentett vámmentes keret, valamint a családban való ösz- szevonás lehetőségének megszüntetése arra irányult, hogy megszűnjék a leg- újabbkori kalandozás. A múlt héten a császárvárosban jártam, és jelét láttam annak, hogy nem volt hatás nélküli az intézkedés. A Mariahilfer Strasse jóformán kiürült, csakúgy mint a boltok legtöbbje. A határmenti falvak istállóból átalakított alkalmi árusítóhelyein is alighanem vége az „aratásnak”. Az átlépés oda és vissza csak percekig tart — de az emberek agya már dolgozik. Kiké? Azoké, akik eddig is nagyon hamar megtalálták a módját annak: miként lehetne megtalálni a kiskaput. Igazán nem akarok reklámot csinálni azoknak, akiktől a példát veszem, csodálatomat azonban nem titkolhatom el. Alig egy héttel a rendelet életbe léptetése után már négy részre bontva árulják a videót élelmes „külföldre szakadt” honfitársaink. Szakszerűen becsomagolják a négytagú családnak, hogy baja ne essék a határ innenső oldalán levő magyar városban dolgozó kisszövetkezetig. így egy — egy-egy tétel ára ötezer forint alatt marad, tehát a zöld folyosón tiszta lelkiismerettel léphetnek be a kuncsaftok. Irány a magyar cég — folytathatja magában a kedves olvasó, és hozzáteheti a könnyűszerrel kitalálható végkifejletet: ott pedig összeszerelik neki. Én legalábbis így fejeztem be magam, de a történet elme sélő je megállapította: nem elég korszerű a gondolkodásom. Meglehet, hiszen én az itthoni tapasztalataimra és az abból eredő következtetésekre hagyatkozok. A vége tehát a következő: a család leadja a négy alkatrészt, és azonnal kap egy kész magnót. Itt sem áll néhány percnél tovább. Logikus, amit hozott, azt a következő üzletfélnek szerelik össze. Nincs kedvem még ahhoz se, hogy a szemöldököm összevonjam a harag jeléül. Pedig okom lenne rá, mert tovább folyik ezáltal — bár minden bizonnyal kisebb mértékben — a hitelen vett gazdagodás, az ország eladósodása. Dühöt inkább csak azok iránt érzek, akik a pénzügyi kormányzatban úgy gondolják: lehet olyan összefüggő rendeletrendszert alkotni, amelyik a bevásárló turizmustól elfordítja az embereket, és helyette termelő beruházásokba fektetik a pénzüket. Gratulálni azonban mégsem fogok azoknak, akikről a példát hoztam, pedig az elismerés megilleti őket éles eszük, és vállalkozó kedvük miatt. Szomorú vagyok ugyanis. Nézem az MTI — mai, azaz csütörtöki — közleményét: benne van egy újabb 150 millió dolláros hitelfelvétel. Mindennapos dolog. Fel se tűnik a 16—18 milliárd dollár mellett. Kétféle magyar ember van? Ez a kérdés fogalmazódik meg bennem. Az egyikről kifejtettem, hogy mennyire leleményes és gyors, éles eszű. És a másik? Az, aki kezében a kormánnyal jobbra balra kapkod. Gondolom kitalálják, hogy nem az autóéra gondolok. Nem hiszem, hogy kétféle lenne. Még azt is el bírom képzelni, hogy a rendeletalkotó ugyanúgy jutott hűtőládához állampolgárként, mint a többiek. Az sem biztos, hogy a leleményesség és a merevség a magyar ember tulajdonsága lenne. Inkább afféle hajlok, hogy mindkettő jelen van valamennyi nációban. Csakhát a helyzet..., a helyzet... Amelyben leledzünk. Az aztán nagyon egyéni. Ettől a ponttól kezdve egy elemző jegyzet írója fel kellene, hogy vázoljon valami megoldás- félét. Ha én ezt megtenném, ráadásul sikerrel alkalmazható lenne ... Azt hiszik, pajzsra emelnének? A... Akik az említett csízióban járatosak, nem találnának még egy ilyen jó üzletet. A rendeletalkotóknak, akik pedig egyelőre ebből élnek mi lenne a többi ötletével? II Ketola Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE
