Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-17 / 89. szám

1989. április 17. Relet*Ml|yuorhi{ 3 Itt a 11-277! Máthá Csaba újságíró válaszoJ Oláhné Ungvári Mária (Nyíregyháza, Krúdy köz 3.) a kisebbség képviseletében sérelmezi a lépcsőház ügyin­tézőjének és házmesterének tevékenységét. Előbbi havi 10-ről 50-re, utóbbi havi 80- ról 120 forintra emelte csalá­donként a befizetési díjat. Ezenkívül megnövelték nem­csak a garázsok, hanem a lakások vízdíját, mondván, hogy a többletköltséget befi­zetik lakásfelújításra. Lakó­gyűlésen ugyan a 45 család­ból 27-en ezt megszavazták, de közte volt az ügyintéző, a házmester és néhány lakó felesége is. Ennek ellenére fizessenek vagy nem? Mivel OTP-lakásról van szó. a megyei igazgatóság la­kásosztályán érdeklődtünk, van-e joga ehhez az ügyin­tézőnek. illetve a házmester­nek. Ha a lakók megszavaz­zák, akkor igen, hiszen az ő zsebük bánja, ebbe nincs be­leszólása az OTP-nek. Ezt házon belül kell elintézni. Mátészalkáról arról érdek­lődtek, hogy a városban mi­kor lesz sétálóutca. A városi tanács tájékozta­tójában az szerepelt, hogy a Bajcsy-Zsilinszky Endre út egy része, a négysávos úttól az ABC-ig lenne sétálóutca. Addig, amíg az újonnan el­készült Földes Pál út taná­csi kezelésben van és a KPM nem veszi át, addig korai er­ről beszélni. Erdei Ferenc napkori, ol­vasónk levelében írja, hogy februárban nagy örömükre bezárt a 19-es italbolt. Ak­kor a lakosság ígéretet ka­pott, hogy a helyében az áfész nyit boltot. Azóta vi­szont újra kinyitott az ital­bolt és a lakosoknak a falu végére kell járni a kisbolt­ba. Mikor lesz már olyan boltjuk, kérdezi, ahol a szeg­től kezdve a kiskapáig min­dent lehet kapni? Gurály László tanácselnök válaszában elmondta, hogy az italboltot szerződésre ki­adták és a tulajdonos, át­meneti pénzügyi problémája miatt szüneteltette a nyitva­tartási. A vegyes iparcikk bolt a régi helyén épül, amelybe tavaly betörtek és belülről felgyújtották. A nyíregyházi áfész a héten méri fel a várható költsége­ket és próbál kivitelezőt ke­resni. Remélik, hogy az idén a bolt megnyílik. Labbancz Sándor (Nyír­egyháza, Palánta út 1.) ha­sonló gonddal kereste fel szerkesztőségünket. Arra kí­váncsi, hogy a nyíregyházi áfész mikor bővíti a Debre­ceni utcán lévő boltját és lesz-e arra lehetőség, hogy szombaton is nyitva legyen a bolt. A bővítéshez az áfész meg­vásárolta a bolt melletti há­zat, kaptuk a választ Varga Jánosné kereskedelmi osz­tályvezetőtől. Kivitelezőt ke­resnek a bolt bővítéséhez, amely várhatóan idén lesz kész. viszont arra már nem tudott ígéretet tenni, hogy szombaton is nyitva lesz a bolt, mert a jelenlegi 2 fő most is túlterhelt. Pásztor István, a nyíregy­házi faipari vállalat portása a szabadságával elégedetlen. Nem a neki járó 19 nappal, hanem annak adminisztráci­ójával. Szerinte ha 1 napra megy szabadságra, akkor két napot írnak ki, így évek óta megkurtítják szabadságát. A vállalatnál megtudtuk, hogy a 19 napra megkapja az arra járó fizetést, viszont a napok elszámolásával való­ban gondjuk van. Arra ké­rik dolgozójukat, keresse fel a vállalat jogászát jogorvos­lásért. Örökösföldről és a Sóstóról faültetéssel, parkosítással kapcsolatos kérdéseket Bar- csay Miklósné városi főker­tészhez továbbítottuk. Megtudtuk, hogy fásítás ott legközelebb szeptemberben lesz, a Hazafias Népfront körzeti megbízottjaihoz kell leadni az igényeket. ezek alapján kapják meg a lakók a facsemetéket, amelyeket társadalmi munkában ültet­nek el. A városban kihelye­zett padokkal kapcsolatban a városi tanács örömmel veszi, ha a lakók maguk is készíte­nek padokat, hiszen erre szű­kösek az anyagiak. Tavaly százat helyeztek ki, nagyobb részét Örökösföldre. Várha­tóan idén sem lesz többre pénz. A Sóstón komoly re­konstrukció lenne szükséges, a fák elöregedtek, a cserjék elkoptak, a szegélyek kijaví­tása is időszerű lenne. Ed­dig csak arra volt pénz, hogy a legelhanyagoltabb részeket felszámolják. A Szódaház ut­cával kapcsolatban hozzátet­te. hogy utat azok a vállala­tok is építhetnek, akik üdü­lőiket odatelepítették. A kör­nyező rész földútjainak köz­művesítésére pedig egyelőre nincs pénz. Ahhoz, hogy a Sóstó teljesen megszépüljön, komoly beruházásra van szükség. Szirszáaiépek alkatrész« liszavasvárital Mezőgazdasági gépek és forgácsoló szerszámgé­pek alkatrészeinek gyár­tása tartozik a tiszavas- vári Mezőgép vállalat tevékenységei közé. Ké­pünkön esztergagép fo­gaskerekeinek marógé­pen készülő művelete. S. A. agrárolló, zöldségmaffia Kérdések Hodászról Véget ér lassan az új agrárpolitikai tézisekkel kapcsolatos fórumsorozat. Szabolcs-Szatmárban sok százan mondták el véleményüket, vártak feleletet kér­déseikre. Hodászon Iklódi László tsz-elnök, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja először az írásban meg­fogalmazott 22 kérdésre adott választ, majd a fórumon elhangzottakra reagált. Az előzetesen, írásban megfogalmazott kérdések hűen tükrözik a tsz-tagok vé­leményét, azt, hogy mi fog­lalkoztatja napjainkban a falu lakosságát, a mezőgaz­dasági dolgozókat. Jogos kri­tika például, hogy ha Iványi Pál, a KB titkára eiaődói be­szédében hangsúlyozta, az agrárágazatban a tudást, - a szakértelmet kell megbecsül­ni, akkor miért annyi egy kezdő szakember fizetése amennyi és miért nem lehet a mezőgazdasági dolgozók bérét nagyobb mértékben emelni ? Megköti a kezüket Munkakezdésük egybeesik a családalapítás időszakával. Az otthonteremtés, a lakás és lakberendezés és általá­ban az életkezdés a jelenle­ginél nagyobb jövedelmet igényel. De ez, valamint a mezőgazdasági dolgozó bére általában annak a szabályo­zónak a következménye, amely megkötötte és megkö­ti a mezőgazdasági üzemek vezetőinek kezét. A bérszint- gazdálkodás nem ad lehető­4 z a mániám mostaná­ban, hogy figyelem Stohaneket. Örült szenvedélye a hor­gászás. Ezt leginkább úgy csinálja, hogy kiül a viz partjára, bedobja horgait és a semmibe réved. Ha meg­kérdezem tőle, mire gon­dol, pontyra, csukára, ke­szegre vagy mi a csudára, akkor ő azt mondja: — A gilisztára. Nem fér a fejembe, szomszéd, hogy a giliszta milyen jó csal­étek. És mennyire olcsó. Tizennyolc forintért vettem egy csomaggal, legalább öt­ven jószág. Aranyosak. — Viccel? — Miért viccelnék. A gi­lisztánál nincs jobb háziál­lat. Hallott maga már gi­lisztát ugatni, nyávogni, csicseregni? ötven gilisztát tartok az erkélyemen és senkit sem zavar. Ezzel szemben felettem egy kutya ugat. tűzfal szomszédomnál egy macska nyávog, az alat­Őrület tam lakó viszont törpepa­pagájokat, pintyeket és ka­nári madarakat tart. Pokol miattuk minden otthon töl­tött órám. Nem értem az embereket. Minek a kutya, főleg ha bernáthegyi és annyit zabái, mint egy ló. A giliszta nem kér enni. — Viszont o gilisztához nem lehet beszélni, nem lehet beeézni, simogatni. A giliszta nem dorombol. — Most maga viccel? Mi­nek egy kutyához beszélni. Ha például lenne egy ku­tyám és elmondanám neki, hogy nem értek egyet a forint újbóli leértékelésé­vel, a vámtörvénnyel, vagy közölném a tisztelt ebbel, hogy nem értem, mire jó a kormány kapkodása, vajon a kutyám megértené a gondjaim? Nem, szomszéd úr! Azt, ami most itt van, azt nem csak én, de a ku­tya sem érti. Ha zaklatnám ezekkel a dolgokkal, csak ugatna a jószág. Ugatni én is tudok. De minek? Mire idáig jut Stohanek, látom, remeg az úszó, ráng a zsinór, szólok, kapás van. Nem volt kapás, csak za- bálás. Egy ponty, vagy va­lami leette a horogról a szomszéd kukacát. Nem baj — mondja ö — van másik. Estig elfogy az ötven gi­liszta, hal meg egy szál se. Kész őrület — mondom — semmi haszna a horgászás­nak. Dehogy nincs — vála­szolja. Holnap eldicsek­szem vele, hogy fogtam egy ötkilós pontyot. Maga lesz a tanúm ... De hisz én nem láttam — tiltakozom. — Nem látni kell, hanem hin­ni — bölcselkedik a szom­széd. A jövőt, a kiutat sem látjuk, mégis a falra fest­jük. S. E. séget egy rugalmasabb bér- gazdálkodásnak. Nem a kép­zettség és nem a teljesít­mény, hanem a központilag előírt normatíva számít. Az új agrárpolitikában ezen vál­toztatni kell. Irritálja a mezőgazdasági dolgozókat, hogy az árkép­zésnél nem veszik figyelem­be az ipari termékek áremel­kedését. Az agrárolló szaka­datlan nyílása nehéz helyzet­be hozza az üzemeket, a me­zőgazdasági termelőket. Nem értik a hodásziak, hogy a gyümölcs és zöldségfélék fel­vásárlói és fogyatói árak kö­zött miért óriásak a különb­ségek. Miért van az, hogy Szabolcsban 5 forint egy ki­logramm alma felvásárlási ára és ugyanazt az almát Budapesten 20 forintért (vagy 28 forintért) árulják? Mi a kifizetődőbb? A zöldségmaffia működik. De ennek az árfelhajtó sze­repe csak kismértékű ahhoz a nagyobb gondhoz viszo­nyítva, hogy a téli alma ára a nagyobb tételnél, az ex­portnál sem elfogadható. Em­lékezetes a tavalyi exportár- vita. Idén Iklódi László véle­ménye szerint pozitív válto­zások lesznek. Nagyobb be­csülete lesz a minőségileg jobb almának és erről az Al­maegyesülés legutóbbi köz­gyűlésén is szó volt. Kifizető­dőbb lesz exportra termelni. Mindettől függetlenül az al­mától elvonatkoztatva is szükség van a mezőgazdasági termékek értéken történő felvásárlására, forgalmazá­sára. Amennyiben az ipari árakhoz viszonyítva a mező- gazdasági termékek ára to­vábbra is leértékelődik, a ha­zai ellátásban is kritikus helyzet alakulhat ki. Sok szó esik napjainkban — nem csak a különböző vi­tafórumokon, de az írott saj­tóban is — a földreformról, az új földosztásról, a farmer- gazdálkodásról, a tulajdon­formák változásáról, a ve­gyesgazdaságok kialakításá­ról. Hallani arról is — mondják a hodásziak —, hogy a szövetkezeti tag nap­jainkban már nem igazi gaz­dája a szövetkezetnek. Igaz-e az vagy sem? Megrendült a tulajdonosi ▼iszony A mezőgazdasági reform nemcsiak része az új agrár- politikának, de alapja is. Ez nem azt jelenti, hogy új földosztásra, a meglévő ter­melői alapok felosztására van szükség. Az viszont nap­jaink termelői, termelésszer- .vező gyakorlata, hogy a szö­vetkezeti gazdálkodás for­máiban is változik. Már nem­csak az önelszámoló gazda­sági egységek léteznek, de alakulnak kisszövetkezetek, és egyre nagyobb teret kap a kollektív vagy egyéni vál­lalkozás a szövetkezeti kere­teken belül. Ez a gépbérleten keresztül a földbérletig ter­jed változatos formákban. Való igaz, hogy a szövetke­zeti tagok tulajdonosi viszo­nya megrendült. A tulajdo­nosi érzet, szemlélet erősíté­sére van szükség és ehhez járható út a szövetkezeti va­gyon egy részének felosztá­sa, úgynevezett nevesítésé­vel. Erre Vaján is, Hodászon is és másutt is van már pél­da. A nevesítés azt jelenti, hogy o vagyon egy bizonyos hányada a tagok név szerin­ti tulajdona lesz, ami jöve­delemforrás és örökölhető. A tag így az életben is tapasz­talhatja, gyakorolhatja tu­lajdonosi jogát. Seres Ernő S7FRKFS7TÍ1I Hiányérzet Alapjába véve örülhe­tünk a hírnek, mely sze­rint a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tit­kársága április 10-i ülésén nemzeti zászló és elisme­rő oklevelek adományo­zásáról döntött, s ez érinti megyénket is: elismeirő oklevelet és 700 ezer fo­rintot kapott kiemelkedő településfejlesztési társa­dalmi munkájáért — töb­bek között — Nyíregyhá­za, az oklevél mellé fél­milliót Mátészalka, 400 ezret Nyírtelek és 300 ezer forintot Omboly. Jelzi mindez, hogy megyénk­ben a lakosság összefo­gással igyekszik pótolni a költségvetés hiányzó fo­rintjait. Mégsem teljes az örö­möm, hiszen több telepü­lés az országban nemzeti zászlót és ezzel több mil­lió forintokat tudhat most magáénak, ugyancsak pél­dás társadalmi munkájá­ért. Aligha az irigység szól belőlem, hiszen a legeslegjobbak helytállá­sát egy pillanatig sem vo­nom kétségbe. Csupán eszembe jut, hogy a mi megyénkben már évek óta egy „szigorított” szá­molási rend van érvény­ben, amely csakis az új értéket teremtő társadal­mi munkát összegzi. Többször érte kritikus szó ezt a módszert, s a mél­tatlankodók azt hangoz­tatták: másutt sem dol­goznak többet, csak ott mindent összeadnak, még az utcaseprést is ... Ezt sincs okom feltételezni, ám a tények dilemma elé állítanak: ha évek óta Szabolcs-Szatmárban kell a legtöbbet dolgozni azért, hogy villany, út, víz, gáz legyen, hogy elfogadható külsőt kapjanak a telepü­lések, akkor miért nem mutatkozik ennék ered­ménye az országos elis­merések között is? Tudni­illik a zászló másoknak leng, a nagyobb összegű elismerések rendre az or­szág más tájain lelnek gazdára ... (a. s.) Torzulás nélkül... Tisztelt Szerkesztőség! A Kelet-Magyarország 1989. április 15-i számában közöl­te a Magyar Rádió nyíregy­házi stúdiója és a lap szá­mára adott nyilatkozatomat a rádió munkatársával ké­szült beszélgetés írásban szerkesztett vázlata alapján. A szerkesztőség joga, hogy újságírói megfontolások alapján a szükségesnek ítélt rövidítéseket elvégezhesse. Kötelessége azonban ezt úgy tenni, hogy a szerző gondot latai félreértésre okot adó torzulást ne szenvedjenek. Különösen fontosnak tartom ezt politikai álláspontot ki­fejező véleménynyilvánítás esetében. Ezért kérem, hogy az aláb­bi, tévesen megjelent mon­dataimat az eredeti fogalma­zás szerint szíveskedjenek — helyreigazítás céljából — közölni. „— Az MSZMP legutóbbi egy évének története azt mu­tatja, hogy a körülmények hatására szakított a korábbi úgynevezett voluntarista po­litikai vonalvezetéssel és a helyzetnek megfelelő lépése­ket igyekszik tenni. Egyre inkább az az ellenzéke, amely belülről fogalmaz meg gyak­ran voluntarista követelés­rendszert.” Az eredeti szövegezés sze­rint helyesen: „Az MSZMP legutóbbi egy évének a tör­ténete azt mutatja, hogy a körülmények hatására és valljuk be, a párton kívüli politikai erőknek ösztönzésé­re is, vagy ezeknek engedve — szakított a korábbi ún. vo­luntarista politikai vonalve­zetéssel és a realitásoknak megfelelő lépéseket igyekszik tenni. És egyre inkább ellen­zéke az, amely gyakran vo­luntarista — csak éppen más színezetű — követelésrend­szert fogalmai meg. Kosáry Domokos történész és Tamás Gáspár Miklós ne­vét az eredeti szövegössze­függésből megítélhetően elis­merőleg említettem, neves nyugat-európai politikusok­hoz hasonlóan a valóságér ­zék szükségességét hangsú­lyozó intelmeket fogalmaztak meg az utóbbi időben. (Nem­zet és vezetés, Magyar Nem­zet 1989. március 15., Színt vallani, Hitel 1989. márc. 1.) Tisztelettel: Kiss Gábor megyei titkár

Next

/
Thumbnails
Contents