Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-15 / 88. szám

1989. április 15. Kelet-Magyarország 3 Falu és gazdálkodás Á boldogulás alapja EGY IDŐBEN KEDVENC SZÓLÁSA volt a politikusok­nak úgy mondani: ..Szegény a termelőszövetkezet, de gaz­dag a falu.’’ Most másként fogalmaznak a hivatásosok és a laikusok egyaránt. Vissza­térő refrénje az agrárgazda­sággal kapcsolatos beszédnek, vitáknak az a megfogalma­zás, miszerint a falu fejlődé­se elmaradt a gazdaság, az üzem fejlődése mögött. Mi hát az igazság? Szabolcs-Szatmár települé­seit járva szembeszökő lát­vány, hogy sok az új ház, a gazdag porta, még ott is ta­pasztalható ez, ahol köztu­dottan halódik a nagyüzem, mérleghiánnyal, alaphiány- nyal küszködik a tsz. A falu tehát fejlődik, a gazdálkodó egység nem. E látszólagos el­lentmondásnak van magya­rázata. A helybéliek arra hi­vatkoznak, hogy a jövedelem nagy része, amelyből a házak épülnek, amelyből kocsit és tartós fogyasztási cikkeket vásárolnak, nem a közösből származik. A háztáji, a kis- árutermelés, az ilyen-olyan vállalkozás teremt alapot az egyéni boldoguláshoz. És ezért keményen meg kell dol­gozni. Különben nem az új házak, a gazdag porták azok, amely a falu állapotára, a vi­szonylagos, vagy tényleges el­maradásra utalnak. A FALU ÉS A GAZDÁL­KODÁS VISZONYA ott szen­ved csorbát, hogy miközben a mezőgazdasági üzem kor­szerű eszközökkel és techno­lógiával dolgozik, más szóval magas a műszaki kultúra, ad­dig a településen nagyfokú az egészségügyi-kulturális elma­radás. Van ahol még nincs jó ivóvíz, a közművesítés az út, a telefonhálózat vagy hiány­zik, vagy elavult. Hivatkoz­nak arra is, hogy a falu és a város közötti különbség nem­hogy mérséklődne, de növek­szik. Érvelnek azzal is, hogy a fent említett műszaki kul­túra mára már erősen meg­kopott, a mezőgazdaság is válságágazat lett. Ha ez to­vább tart, a gazdálkodás színvonala lehanyatlik. és ez­zel egy időben még nehezebb helyzetbe, kritikusabb körül­mények közé kerül a telepü­lés. MI AZ IGAZSÄG? Egyér­telműen tömören erre nem könnyű válaszolni. Tény, ha nem lenne gond, nem volna szükség az új agrárpolitikára, a mezőgazdaság reformjára. Ehhez kapcsolódva jogos igény, hogy a reform a falu és a gazdaság felemelkedésé­vel egymásra jó értelemben vett kölcsönhatással valósul­jon meg. A falu lakossága el­várja, hogy megbecsülése, gazdasági tevékenységének elismerése személyére, üze­mére és lakóhelyére egyaránt kielégítően hasson. A mező­gazdálkodós húzó ágazata a népgazdaságnak és ebben a státusában nem könnyítést, megerősítést kíván. AZ ÚJ AGRÁRPOLITIKA, a mezőgazdasági reform, nagy súlyt helyez a piacgazdálko­dás kialakulására. Sok gond­ra, bajra remélnek ettől gyógyírt politikusok és köz­gazdászok. Meglehet, hogy ez bekövetkezik, de a piacgaz­daság sem nélkülözhet olyan beavatkozást, amely kedvező irányba tereli az egyébként negatív tényezőket. Más szó­val függetlenül attól, hogy a piacgazdálkodás miként hat majd általában, az elmara­dottakat, a nehéz körülmé­nyek között, mostoha feltéte­lek mellett gazdálkodókat ezután is segíteni kell. Ügy kell segíteni, hogy a falu és a gazdaság megmaradása, fej­lődése szinkronban legyen. Legyen kedvük az emberek­nek a mezőgazdaságban dol­gozni és falun élni. Seres Ernő „Nálunk a reforuiszárny már tavaly megalakult” Az ország számos megyéjében, városában alakultak meg, vagy szerveződnek az MSZMP reformkörei. Ez RpevÓIflAlÁs tfC ICC RÁhiir késztette arra lapunkat és a nyíregyházi rádiót, hogy ÖCoAdJJOlO» 1XIOÄ vaUUÍ| megkérje Kiss Gábort, a Szabolcs-Szatmár megyei manual lilirórrol pátbizottság ideológiai titkárát: válaszoljon kérdése- IVIwfcIV11 IllCg y Cl lIlHoi IClI ikre. _______________________________________________ Perlit gyártása, feldolgozása és szálas szigetelőanyagok előállítása tartozik a Könnyű­beton és Szigetelőanyagipari Vállalat görögszállási perlit- gyárának profiljába. Képünk: Puskás János perlit szállítá­sához készíti elő a gépkocsi rakodóterét, (suri) — Alakul-e reformszárny ™ Szabolcs-Szatmár megyé­ben az MSZMP-n belül? — Én úgy gondolom, a „rel'ormszárny” Szabolcs- Szatmár megyében 1988. december 3-án megalakult. Alapvető céljait a/, újonnan megválasztott megyei párt­bizottság rövid állásfoglalá­sában fogalmazta meg. — Mik azok a konkrét tények, amelyek ezt alá­támasztják? — Magunkévá tettük azt a következtetést, hogy az egy­tényezős politikai rendszer nem képes olyanfajta el­lensúlyokat állítani saját működésével szemben, me­lyek zavartalan társadalom- fejlődést eredményeznének. Ezért elhatározott célunk — és ez a reformgondolat alap­ja —. hogy a saját politikai tevékenységünket társadal­mi ellenőrzés alá vonjuk. Ügy gondoljuk, hogy a lét­rejött önszerveződő csoportok, alternatív szervezetek és pártok társadalmi létezése nem szükséges (vagy szük­ségtelen) rossz. Gyakorlati következtetéseket is levon­tunk. A politikai partner- szervezetekkel a kapcsolat- felvétel már megtörtént. Folyamatossá vált párbe­szédben az alapkérdésekkel kapcsolatos álláspontunkat kifejtettük, néhány teendő­ben cselekvő egyetértésre jutottunk. A dolog másik fele: ahhoz, hogy a társada­lomban konstruktív ellenzék képződhessen, szükséges, hogy az MSZMP világosan jelölje meg politikájának azon határpontjait, ame­lyekhez képest vissza nem léphet, amelyeket a társada­lom megreformáláshoz és a folyamatoknak a többpárt­rendszer tényleges viszonyai közé történő nyugodt átve­zetéséhez szükségesnek tart. ■ — A megye párttagsága ismeri és elfogadja-e ezt? — Ezekben az alapvető célokban mind a megyei pártvezetés, mind a pártbi­zottság egységes. A vélemé­nyek különbözősége termé­szetesen létezik. Ezért is tar­tom fontosnak, hogy a konkrét kérdésekben nyil­vánosságra hozzuk az eltérő álláspontokat, a „hivatásos" politikusok egyénileg elté­rő véleményét. H — De hogyan működhet ™ egy megye egész párttagsá­ga reformszárnyként, ami­kor a pártközvélemény nem egységes? — A pártközvélemény több kérdésben megosztott, ezért az egységnek esetenként, konkrét kérdések előzetes megvitatása alapján kell formálódnia. Ugyanakkor az MSZMP szempontjából lét­kérdés, hogy megőrizze szer­vezeti egységét, hogy bizo­nyos politikai kérdések ese­tében egységesen tudjon fel­lépni, hogy tömegtámogatást szerezzen. Ha komolyan vesszük az MSZMP reform­szándékát, nem hozhatjuk olyan helyzetbe az orszá­got, hogy kormányzatát, politikai stabilitását — akár csak átmeneti időszakra is — kérdésessé tesszük. Az MSZMP szervezeti megosz­tása megnehezítené az összes megyei tagszervezet, de az egész „nómenklatúra” iga zodását. Aki tehát ilyen éles és nehéz helyzetben — ténylegesen még az egypárt- nendszer viszonyai között kockáztat, az magát a re­formfolyamatot veszélyezteti nemcsak hazai, de nemzetkö­zi összefüggésben is. ■ — Beszélnek ma reform­szárnyról és fundamenta­listákról, egy korábbi fel­osztás szerint régi, illetve új rendpártról, opportunis­tákról és reformerek­ről . . . Sokan nem értik: miről van szó igazán? — Magától értetődő, hogy mindenki magát minősíti az ország politikai érdekeit képviselő, éppen ezért le­gitimitást igénylő politikai tényezőnek. Ez azonban nem önminősítés kérdése, hanem a tetteké. Most az ország stabilitásának a megőrzése a a tét és létkérdés. Ezen mú­lik a váltás sikere. Ha a kü­lönböző csoportosulások nem a párton belül érvénye­sítik akaratukat, ha a „szár­nyak” a megosztásra játszva akarnák érvényesíteni elkép­zeléseiket, az nagyon veszé­lyes tendencia. Ideje lenne most már foglalkozni a po­litikai partnerek eszméivel, álláspontjaival és az azok­ban megjelenő bizonyos ve­szélyekkel is! ■| — Nem óhaj mindez? — Az MSZMP legutóbbi egy évének története azt mutatja, hogy a körülmé­nyek hatására szakított a korábbi úgynevezett volun­tarista politikai vonalveze­téssel és a helyzetnek meg­felelő lépéseket igyekszik tenni. Egyre inkább az az el­lenzéke, amely belülről fo­galmaz meg gyakran volun­tarista követelésrendszert. Ehhez még valamit: ha az MSZMP-nek fel lehet róni, hogy hazánk utóbbi 40 évé­nek fejlődésében — ideolo­gikus megfontolások alapján — gyakran kirekesztett a nemzettestből valamilyen társadalmi csoportot, akkor most annak lehetünk tanúi: egyesek részéről kísérlet tör­ténik arra, hogy pusztán a párttagság és az így felró­ható felelősség alapján egy egészen széles réteget szorít­sanak a sáncon kívülre. Ez ugyanolyan politikai hiba lenne, mint amelyet koráb­ban más jelszavak alatt más politikai megfontolásból mi követtünk el. ■| — Mit mutat az alternativ ™ szervezetek tevékenységé­nek vizsgálata? — Ügy vélem, hogy egy konstruktív ellenzék szük­ségképpen önkorlátozó, ön­mérsékletet tanúsító ellen­zék. Nem azt mondtam, hogy az éppen kormányzó párt iránt lojális, hanem azt, hogy az ország érdekei szempontjából konstruktív ellenzék. Ezért nem tudok helyeselni olyan követelése­ket, amelyek az elvont jel­képek és jelszavak világá­ban fogalmaznak meg politi­kai célokat. Ügy látom, hogy az utóbbi idők új politikai szerveződései olyan szószóló­kat és követeléseket is fel­színre hoztak, amelyek már túl vannak a fennálló rend­szer reformálhatóságának határain. Szeretnék világo­san fogalmazni: azok a po­litikai álláspontok, amelyek például az absztrakt függet­lenségi elv értelmében meg­kérdőjelezik Magyarország szövetségi kapcsolatait és kötelezettségeit — és ezen keresztül az európai status quot — igen veszélyesek és a magyar reformfolyamaton kívül az európai biztonság- politikát is veszélyeztetik. Osztom azoknak az aggodal­mát legyen — az Willy Brandt, Brezinski, vagy Gis- card d'Estaing — akik fi­gyelmeztető és óvó intéseket, üzeneteket küldenek a ma­gyar politikai folyamatok alakítóinak, hangsúlyozva a valóságérzék szükségességét. Utalhatnék itt Kosári Do­mokos történészre, vagy Tamás Gáspár Miklósra is, akiről köztudott, hogy az el­lenzék radikálisabb szárnyá­hoz tartozik. —A függetlenség tetsze­tős jelszó, de a kölcsönös függésrendszerek viszonyai között legalábbis megkérdez­hető, hogy mi a konkrét tar­talma. Felvetném továbbá, hogy a globális problémák nemzetközi értelemben is összekötnek, egymásra utalttá tesznek és korlátoz­nak is bennünket. Akik a függetlenséget a gyakorlattól elvont módon fogalmazzák meg, azoknak fel kell tenni a kérdést: milyen típusú függések azok, amelyeket természetesnek gondolnak, tudomásul vesznek és me­lyek azok, amelyeket nem? Ügy gondolom, hogy az adott politikai kereteken belül is megfogalmazhatjuk Magyar- ország politikai függetlensé­ge erősítésének célját és az erre irányuló politizálás egyes lépéseit. _ — ön az előbb kijelentet­H te, hogy egyes ellenzéki szervezetek követeléseik­ben túlmennek a megen- gedhetőség határán. De vé­gül is ki és milyen alapon állapítja meg e határokat? — Először is: nem tartom szerencsésnek azt a jelzőt, miszerint az MSZMP „prog­rampárt" és nem „ideológiai párt”. Nem tudok elképzel­ni olyan kormányzói szerep­re igényt tartó politikai erőt, amely a partnerek nézeteit ne kívánná azok ideológiai tartalma és természete sze­rint a kritika tárgyává ten­ni. Kölcsönösen ezt kell ten­nünk módot adva arra, hogy e kérdésékről közvélemény formálódhasson. Másodszor: nem beszélnék ellenzéki szer­vezetekről, mert ez túlságo­san sommás és igaztalan megítélés lenne. A parnerek „minősítése” körültekintést és világos gondolkodásmó­dot követel. Mindezt me­gyénkre vonatkoztatva pél­dául azt mondhatom: politi­kai partnereink mindeddig józanságot, kulturáltságot és önmérsékletet tanúsítottak a tárgyalásaink során. Tu­dom, hogy az ő szélsősége­seik, „engesztelhetetlen jeik” is megfogalmaznak messzebb­re vivő követeléseket. Tud­ni kell azonban különbséget tenni. — A politikai játéktér új szabályai lehetővé teszik, hogy a versenyhelyzet kö­vetkeztében az MSZMP eset­leg politikai vereséget szen­ved. A mai viszonyai kö­zött azonban az MSZMP sze­repének elvitatását éppen a jövőbeni reformfolyamatok sikere miatt nem tartom sze­rencsésnek, de indokoltnak sem. Úgy gondolom, hogy ébresztőt kell hirdetni az MSZMP-tagok számára és világosan meg kell jeleníteni, hogy a játék immáron nem bábra megy. Mindenki, aki­nek az ország és a saját sor­sa fontos — egyik a másik­tól elválaszthatatlan — ves­se alá magát a pártfegyelem­nek abban az értelemben, hogy az egység megőrzésén dolgozik, azon jogának ér­vényesítése mellett, hogy a politikai folyamatokra be­folyása lehessen. — Az MSZMP meghirde- ™ tett egyfajta kiutat. Tehát hogyan tovább? — Én úgy gondolom, hogy a szocializmust, mint politi­kát generáló eszmét nem le­het „leírni”. A történelmet nem lehet meg nem történtté tenni. A megtörtént múltat lehet és kell értékelni, kriti­kailag minősíteni, lehet és kell felelősségi viszonyokat megállapítani, a múltból okulni. De az egész történel­mi múltat „talonba” tenni? Szeretném hangsúlyozni: az államszocializmus lejáratta a szocializmus fogalmát és célrendszerét. Ebből azon­ban három dolog mégis meg­őrizhető: a társadalmi igaz­ságosság és szolidaritás el­vének, az egyén közösségi támogatásának a fenntartá­sa, a részvétel garantálása az állami szabályozás és alkot­mányozás törvényeivel és a gazdasági természetű fejlődés biztosítása. — A nemzet jelenlegi hely­zetében az egyes politikai erőik önmeghatározása szük­ségessé teszi az elméletekkel és politikai célokkal való számotvetést, és azoknak a társadalom előtti nyugodt megvitatását. A társadalom­nak állást kell tudni foglalni, de ehhez az szükséges, hogy minden politikai erő világo­san jelenítse meg önmagát a közvélemény számára. Mi megkíséreljük ezt tenni. Vál­laljuk a megmérettetést és bízunk abban, hogy lesznek, akik velünk jönnek. Árverés vagy átverés? N em minden arany, ami fénylik — mondja a köz­mondás. És milyen igaz! A lapokban megjelenő hirdetéseket böngészve feltűnő, hogy a gazdát cserélő áruk zöme kitűnő, ragyogó, újszerű, alig használt, megkímélt, első­rangú állapotban van, legalábbis a hirdetések sablonos szövegezése, no meg a csillagászati eladási árak miatt. Nem meglepő tehát, ha mindenki „haza beszél”. Egy kis smink, egy kis szépítés és máris olyan a termék — legyen az személygépkocsi, video, vagy lakberendezési tárgy —, mintha új lenne. Ép­pen ezért nem árt vásár­lás előtt alaposabban szemügyre venni a kisze­melt portékát. Hátha még­sem! (cs. zs.) Népzene Népszerű népzenei együttes lesz a nyíregyházi tanárképző főiskola népművelés szakos hallgatóinak vendége április 17-én este hattól: a debrece­ni Karikás zenekar. Az együttes a mos* megjelent nagylemezéről is játszik a koncerten, majd a műsor után széki táncházba várják a fiatalokat. hí 4 szomszédasszony zavarával küzdve, nagyokat nyelve szólította meg a lépcső- házban: — Kedveském, már ne haragudjon, de hát jó az embernek, ha tudja, hogy van, akire számíthat, szó­val, azt szeretném mon­dani; mi mindent tudunk, és együttérzünk magá­val ... És higgye el, ma már nem is olyan nehéz elválni.. . Egy szót sem értett az egészből, visszakérdezett tehát: — Miről beszél egyálta­lán? — Ne szégyellje kedves­kém, maga nem tehet ró­la. Hallottuk az este, hogy beszél magával a férje, zengett az egész ház; „Mit csinálsz, te őrült? Nem látsz a szemedtől?” azután meg: „Te vadállat, azért a pénzért csak ennyire vagy képes? Elmész mostmár a ...” ezt ki se merem mon­dani. Es ez ment vagy két órán keresztül. Megértem én, ahol tányér van, ott a kanál is csörren, de ezt azért már mégsem tűr­ném .. . Az asszony ekkor már nem bírta türtőztetni ma­gát, kirobbant a kacagása. — Ja, tegnap este? Hát persze, a férjem a Málta— Magyarország meccset nézte, és szeret egy kicsit hangosan szurkolni. Én különben nem is voltam otthon . . . (barakso)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents