Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
4 ' „ Vas vári a legi A magyar történelem nagyszerű pillanatában, 1848. március 15-én reformerek és forradalmárok, fontolva haladók és mérsékelt lojálisok adtak egymásnak randevút. Megköttetett a béke, a haza üdve, a nemzet érdeke, a nép boldogulása elfödte a mélyebb rétegekben hul- ámzó indulatokat. A monolitikus császárság ólomsúlyú nyomása alól szabadulni akaró Kárpát-medence népei olyan jogokért indultak harcba, melyek egy liberalizált Európához közelítettek volna. Az, hogy nemzeti ünnepként idézhetjük március 15-én e múltat, a mában született erő eredménye. 1848 ugyanis örök figyelmeztetés: a nemzeti önismeret, azonosságtudat, önbecsülés megléte az a nélkülözhetetlen mozgatóerő, mely kivirágoz- tathat demokráciát, szabadságot, függetlenséget, emberi jogot. A 141 évvel ezelőtti események szellemisége ível át történelmünkön, tanítva és figyelmeztetve, lelkesítve és gondolkodtatva. Nőttön növekvő tiszta fényét óvni jelenünk iránti felelősség, jövőnk iránti bölcsesség. 48-as pisztoly, pisztolytáska, kard és hüvelye, valamint mentegombok Ady Endre: Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd hallják végre olyan magyar szava, Ki sohse félt, de most már nem is félhet, De kihez bús Hunnia szikjairól Sírjáig eljut, lázítva, bárhova, Gőgös, grófi szó s piszkos szolgaének. Vesznem azért kell tán, mert magyar vagyok S terhére e föld száz Pontiusának S haldoklóan mégis elküldöm magam Boldogabb testvéreimnek síromon: Az új, jobb márciusi ifjúságnak. Busább az ifjú magyarnál nem lehet, Mert él basák és buták közepette, Mert hiába lett acélból itt a szív, Szép ember szívként szikrázni ha akar: A honi rozsda megfogta, megette. De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim, Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni, Az Élet szent okokból élni akar S ha Magyarországra dob ki valakit, Annak százszorta inkább kell akarni. Életet és hitet üzen egy halott Náktek fiatal, elhagyott testvérek, Az olvasztó Tüzet küldi a hamu S láng-óhaját, hogy ne csüggedjetek el: Március van s határtalan az Élet. Szivárványt fi Halott, huszonhárom évesen. Vasvári Pál 1826. július 14-én, a Bastille lerombolásának évfordulóján született. Apja falusi pap, szegénység és könyvszeretet — ez családi öröksége. Gyermekkora: falusi elemi iskola, kamaszkora: nagykárolyi piarista gimnázium. 1843. szeptember 1-jén érkezik Pestre, felsőbb iskolába. Történelmet, természettudományt tanul, lelkes híve a bölcsességéről és szertelenségéről nevezetes Horvát István professzornak. Házitaníitóskodik: egyetlen kenyérszerző lehetőség ez tanulni s tudni vágyó szegény diákok számára. Húszéves, amikor első írása nyomtatásban megjelenik. Bölcsész- hallgató korában tanár Teleki Blanka leánynevelő intézetében, elmélyülten tanulmányozza a történelmet, Zrínyi Miklósról, a költőről ír terjedelmes tanulmányt 1847-ben, s e művével elnyeri a Kisfaludy Társaság pályadíját. Gyülekeznek körülötte a forradalmi változásokat remélő fiatalok. Arcképét rajongó leánytanítványai készíttetik el Barabás Miklóssal. 1848. március 15-én a forradalom főszereplője. Länderer nyomdájában a sajtószabadság ünnepe a Nemzeti dal és a Tizenkét pont. Petőfi elfelejtette magához venni költeménye kéziratát, reggel.nem gondolt arra: lehetséges lesz kinyomtatni forradalmas löbogású szózatát. Tintát, papírt kért, emlékezetből írja le a verssorokat. Vasvári kezében ollóval várja egy-egy versszak elkészültét, felszabdalja a papírt, hadd dolgozzanak a szedők, s míg nyomják az első példányokat, lelkesíti a nyomda előtt egybegyűlt várakozókat. Délután első szónok a Múzeumnál, aztán a Várba megy, Táncsics kiszabadítására. Másnap tagja lesz a Közcsendi Bi- zottmánynák. Mároius 19-én már az országgyűlés színhelyén, Pozsonyban van, mint Pest város küldöttségének ifjú s népszerű tagja. A sétatéren találkozik Széchenyi Istvánnal: Bon jour citoyen Széchenyi — üdvözli a grófot. Széchenyi válaszol: Bon jour sansculotte Vasvári! Aznap este a legnagyobb magyar feljegyzi naplójában: „Vasvári... quel charmant gar- con ...” Zichy gróf, a kamarilla ügynöke szintén felfigyel az elbűvölő kölyökre: „Vasvári a legveszélyesebb izgató.” Később titkár Kossuth pénzügyminisztériumában, majd futár, országjáró katonatoborzó, az őszi népfelkelés idején fegyvert fog, éjszakánként hadtudományi műveket tanulmányoz, néhány előadást tart az egyetemen, fél év után képzett stratéga, honvéd hadnagy, szervezi a sereget; 1849 tavaszán őrnagy, a Rákóczi-szabadcsapat parancsnoka. Július első napjaiban Mariséi mellett, Erdélyben a román túlerő felmorzsolja egységét, Vasvárit harc közben golyó találja el, testét fejszecsapás csonkítja. Történész akart lenni, elmúlt korok tudós krónikása. Ihlető forrása Kölcsey Ferenc kemény tisztaságú életműve: többre becsülni hazánk s nemzetünk boldogságát nyugalmunknál, kellemes életünknél — ez Vasvári Pál tartalmas életprogramja. A hazug prédikátorokat, a szóbűvészeket, a hatalomba belerohadt ál-népbarátokat — akik azt hirdetik: „Ha ők fáradoznak, azt mindig a nagy világ érdekében cselekszik; utoljára még azt is fogják állítani, miszerint ha ők esznek és sétálnak, még azt is mind az emberiség magasztos érdekéért teszik” — gyűlöli és megveti. Elbűvölő kölyök: hisz az igazság diadalában, önimádó uralkodók, erőszakos törtetők, cinikus miniszterek, hatalom- éhes politikusok, hazug prédikátorok gyötrik-gyilkolják Európa népeit, mindennapi kenyerüktől és mindennapi jogaiktól millióikat ’ fosztanak meg földrészünkön, s egy huszonkét éves ifjú magyar történettudós daccal, hittel, csillogó szemmel a koronás fő lehet gyilkolni, a népet ni Elbűvölő kölyök: állar nak egymásra, Európában rodalmak országokat, nép< akinek több a fegyvere — szivárványt fest Európa eg mellett akarnak emelkedni Elbűvölő kölyök: Euró hatalmasok, akinek tele' a lajbizsebből fél országot k a jogfosztott, a mindenébő lenáll, tiltakozik, lázad — ,. a hatalom azonnal s körnj a tudós ifjú történész, aki aki megtanulta, miért név* valók némaságát, 1848 má ros pillanatában szavakbó szőr könyörög, aztán káron Elbűvölő kölyök: hinni győzhet a megalázottak, a ból kisemmizettek igazság: nak... Testvéreim, nincs nemigaz szavatok, S százszor többet merhettek, minthogy mertek. Békésebb, szebb, jobb, vidámabb, boldogabb Életre váltott jussa nem volt soha, Mint mai, bús, magyar, ifjú embernek. „Emlékük legyen áldott.. ” Ügy nézzetek szét, hogy ma még semmi sincs, Csak majmolás, ál-úrság és gaz bírság S mégis, lám, ti vagytok a fiatalok S mégis, sír-mélyről látom sikeretek: Holnap talán könnyebb lesz a mártírság. Az 1848—49-es huszárszázados emlékét idézi a 83 éves dédunoka 4» Orbán Balázs Székelyföld című leírása III. köt. 188. oldalon Székely Lajos huszárszázados nevét is megtaláljuk a tisztikar névsorában, aki nekem dédnagyapám volt. Négy gyereke közül egyik fia, Székely András az én nagyapám, érettségizett gazdálkodó volt, akinek a lánya, Székely Róza édesanyám. Tizenhármán voltunk testvérek, tizenegy felnőtt, én a tizedik vagyok. A huszárszázadost 1859-ben a csi- karcfalvi vártemplom kerítésében temették el, ahol az alábbi szöveg olvasható a vár falán lévő márványtáb- láról: „Itt nyugszik 1859-ben elhalt Pókakeresztúri Székely Lajos Csik- dánfalvi lakos, 1848—49-i szabadságharcban honvédszázados királyi táblabíró. Emlékük legyen áldott, nyugalmuk csendes!” (A csikarcfalvi templom képét lásd a II. köt. 90. oldalán!) Székely Lajos családfáját sikerült 1838-tól napjainkig levezetni (anyakönyvi kivonatok alapján), mely ösz- szesen 94 vérségi leszármazott nevét és születési évét tükrözi. Dávid Antal „Háromszék nem alkuszik” című könyvében megírta, hogy a világosi fegyverletétel idején Háromszék és Csikmegye egyesített serege nem tette le a fegyvert, hanem a két megye határán, az Olt folyó völgyében feltartóztatta az ellenséget. Itt harcolt dédnagyapám is, amíg az oláhok a küzdő csapat hátába nem vezették az ellenséget. Akkor már a két tűz között nem volt más eshetőség, mint a Hargita rengetegjeibe menekülni. A fenti eset csattanója az, hogy 100 évvel későbben, 1944-ben pontosan azon a csatatéren küzdött a dédunoka, Puskás Sámuel is. Itt épült fel a II. világháború idején az erődszázad, melynél e sorok írója, mint zászlós teljesített katonai szolgálatot. Ismeretes, hogy 1944. augusztus 23- án a románok letették a fegyvert. Ettől a naptól kezdve fejvesztve menekült a magyar, német hadsereg és a polg. lakosság. A tusnádi erődszázad- tői északra 100 kilométerre fekvő Miklóst már elfoglalták a szovjet katonák, amikor azt a parancsot kaptuk, hogy hajnalban a hegyeken át ki kell törni. Én, mint csíki székely jól ismertem a vidéket és ezt a parancsot céltalannak találtam, annál is inkább, mert az embereim mind a környező falvakból verbuválódtak. Szakaszommal ismertettem a hadihelyzetet, kár lenne a fölösleges véráldozat, senki életéért nem vállalok felelősséget. A saját aknagyűrűnkből csak itt és itt lehet kimenni. Mentse mindenki az életét, az erdőből ki ne bújjanak, mert vagy a mieink, vagy az ellenség lövi le. kezet szorítottam, isten veletek. Oszolj! Így mentettem meg legkevesebb 30 emberem életét. Így küzdöttem dédnagyapám nyomdokain. Másnap reggel szétbombázták az erődszázadot, a páncélosok áttörtek és aki el nem menekült, az fogságba esett. Négy évet Szibériában töltöttek, mint Mátéffy zászlós barátom is, akivel évek múltán Erdélyben találkoztam. Az erdélyi hőseink sírhantját az ottlakó ük- és szépunokák gondozzák, halottak napján égő gyertyák jelzik, hogy szívükben él áldott emlékük. Jómagam ezer veszedelem között 1944. november első hetében csodálatos módon nyelvtudásomnak és az úristennek köszönhettem életemet, hazaérkeztem Tyúkodra, családomhoz. Álmatlan éjszakáimon gondolatban sokszor visszaszállok Csikországi hazám földjére, ahol a halál oly közel járt hozzám, amikor egyszerre 4 fegyveres szovjet katona rohant rám, hogy le- lőjjenek, mert azt hitték, hogy lemaradt német vagyok. Igazolni tudtam, hogy vengerszki (magyar) ucsitel (tanító) vagyok. 1945. március 15-én behívót kaptam az újjászervezett dem. magyar hadsereg fehérgyarmati kiegészítő parancsnokságára, ahol azt a megbízatást kaptam, hogy Csenger— Mérk-Vállaj közötti határszakaszon szervezzem meg a határőrséget. Fegyver, ruha, pénz nincs. A határőrséget megszerveztem, fél éven át vezettem. Kitüntetést és előléptetést kaptam. Mint alhadnagy tértem vissza a katedrára. 1966 óta Nyíregyházán élek, mint kisnyugdíjas tanító 83 évemmel. Puskás Sámuel gyémántdiplomás tanító KM HÉTVÉGI MELLÉKLET A tűz márciusa
