Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

1989. március 11.

O

A(HÍIT VITA

A vállalkozások pozíciójának erősödéséről

Slágertémaként kapta fel a magyar gazdaság a hetvenes évek közepétől az innovációt. Magyarországon ezt a latin eredetű kifejezést az újítással, a szürke állomány termékével azonosítják. Az innováció alkotóelemeként a tudományt, a kutatásfejlesztést és az ehhez szükséges tőke- befektetést tartják, az utolsó láncszem a végtermék. Ha már újítunk, egyúttal változtatunk is, mondják a szakemberek. A sikeres változtatás alapképlete egy elégedetlenségből indul ki, ehhez társul az elképzelés a jövőről és az első lépés kategóriája. Mindezeknek nagyobbnak kell lenni annál az ellenállásnál, amely a változtatással szemben megnyilvánul. Vajon megéri-e a jelenlegi helyzetben a tőke- befektetés, az újításokra apelláló vállalkozás, a piaci verseny fokozása, a fizetőképes kereslet igényeinek kielégítése?

Lengyel Lajos, Kiss Lajos, Kovács Sándor, Pásztor András, Máthé Csaba.

Erre kerestük a választ nyílt vitánkban. Invitálásunkat Kiss Lajos, a FALKIT gmk vezetője, Kovács Sándor kürtöskalács-készítő pe- nészleki kisiparos, Lengyel Lajos, a Taurus nyíregyházi gyárának műszaki gyárvezető-helyettese és Pásztor András, a timári Béke Termelő- szövetkezet elnöke fogadta el. Szerkesztőségünket Máthé Csaba képviselte.

M. Cs.: A gazdasági fellendülés hajtóereje az innováció. Aki vállalkozik, befekteti tőkéjét, az helytállhat a piaci versenyben, ötlök szerint mi hátráltatja az innovációt?

K. L.: A pénzügyi kormányzat ellenállása a vállalkozásokkal szemben. Ez tisztán matematika. Ha egymillió forinttal vállalkozásba kezdek és képződik 200 ezer forint nyereségem, ennek a 44 százaléka, 88 ezer forint az elvonás. Ha ennek az egymilliónak a felét egy illető adta, aki az OTP 12—13 százalékos kamatánál többet, 20

Cipőt

mezitlábra ?

Az innováció szakállas története (aki még nem ismeri): a csehszlovák cipőgyár, miután a piac telítődött, kiküldte kereskedelmi szakembereit Afrikába, hátha ott fel lehet futtatni a termelést. Két hét múlva jött a távirat, sajnos nem tudunk mit tenni, itl mindenki mezítláb jár . . . Csak nem hagyta nyugodni a gyár vezetőit az afrikai piac, két hónap múlva egy » másik kereskedelmi team utazott ki Afrikába. Egy hét múlva érkezik a duplaáíjas expressz távirat: Termelést megduplázni. Stop. Mert még mindenki mezítláb jár Stop.

százalékot szeretne, akkor ő év végén 100 ezret kap. Az elvonás és a 100 ezer forint összesen 188 ezer, marad nekem 12 ezer forint nyereség. Képletesen a tánc az innováció, a kislány a vállalkozás, a kislányt küldöm a táncba, de á szoknyáján ül a pénzügyi kormányzat, amely visszafogja.

Mi fogja vissza a termelést?

P. A.: Nyugaton az innovációt leírhatják költség tértiért, még adókedvezményt, sőt támogatást is kapnak rá. Nálunk már nem az az akadály, hogy a különböző hatóságok megszabják az innovációra, újításra, fejlesztésre fordítható összeg nagyságát,- hanem az, hogy dz az ösz- szeg a maradvány pénzből

keletkezik, amikor már mindent szétosztottunk. Gyakorlatilag a- mezőgazdaságban a gurulópénz, a parázspénz fogalma csak papíron létezik, nincs ilyen, hiszen ez eszközökbe van befektetve. A fejlesztésre fordítható összeget az államnak preferálni kellene, nem szankciókkal, például az ÄFA-val, illetékkel sújtani.

K. S.: A pénzügyi kormányzat adópolitikája egy dolgot nem vett figyelembe, az embert, a maga védekező reflexióival. A progresszív adózással visszafogják a termelést. Megállók 250 ezer nyereségnél, kevesebbet markolok, de azt biztosan. Több áru kellene, ez lenne a kibontakozás, ez teremtené meg a versenyhelyzetet. Ehelyett kevesebb árut találunk a piacon, amelynek egyre magasabb lesz az ára. A szabályzók sincsenek összhangban a termelés felfutásával. Most jelentették be, hogy három év múlva meg is változtatják. Ha érzik ennek szükségességét, miért várnak ennyit?

L. L.: Egy olyan nagyvállalat, mint a Taurus is csak akkor tudna saját maga in- noválni, ha a százalékos elvonás után nem aprópénz maradna. Így kénytelen világbanki hitelt felvenni. Csak akkor lesz rövid időn belül változás, ha a nyugati tőkét mind nagyobb mértékben vonjuk be a termelésbe. Azt már régen eljátszottuk, hogy veszünk fel hitelt és saját magunk termékszerkezetváltásba, új munkaszervezésbe fogunk. A nyugati tőkével egy olyan vezetői mentalitást, munkaszervezést, termelési kultúrát kapnánk, ami elengedhetetlen a fejlődéshez.

K. L.: Azok prosperálnak jól, akik megtalálják a pénzügyi szabályzók között azokat a kiskapukat, amelyek most :s léteznek. Olyan területekre vonulnak be, ahol adókedvezmény, . adóelengedés várja őket. Ilyen a közös vállalat, az exportbővítés, az elmaradott térségekben a beruházás. Ezt a megyének is jobban kellene kihasználni.

A visszatartott forgótőke

M. Cs.: Az elégedetlenség olyan stratégiát szül, amely a változtatásra helyezi a hangsúlyt. Ehhez megfelelő belső piac, fizetőképes kereslet, korszerű termék, és ami a legfontosabb, tőke szükséges. Ez utóbbi egymagában el- döntheti-e az innováció kérdését?

L. L.: Az az igazság, hogy a szegénység szegénységet, a gazdaság gazdagságot szül. És az előbbi felé billen a mérleg. Ha jut is egy új gépre, új csarnokra, a pénz csak ennyire elég, energiatakarékosságra, infrastruktúrára, környezetvédelemre már kevés. A belföldi piac működését a fizetőképtelenség is akadályozza. Ma az áru mozgása sokkal gyorsabb, mint a pénzé és ez óriási baj.

K. S.: Hihetetlen, hogy

mennyire próbálják á vállalatok a tőke forgási sebességét lecsökkenteni. Mindenképpen az átutalást erőltetik, de nyolc napon belül soha nem fizetnek, inkább az 5

százalék kezelési költséggel együtt utalnak. Burkoltan áruhitelt vesznek el tőlem. Ez olcsóbb, mintha a banktól 15—20 százalékos kamatra hitelt kérnének, de így a forgótőkémet tartják vissza, hátráltatják a fejlesztési elképzeléseket. Saját pénzemért kell megalázóan verekednem, hogy azt a termelésbe visszapumpáljam, vagy új gépet vásároljak. Aki ezt nem tudja, csak azt veszi észre, hogy fejleszthet, inno- válhat, mégis tönkremegy.

P. A.: A mezőgazdaságban a biológiai folyamatok miatt ahhoz, hogy például a tejtermelést felfuttassuk, minimum 4 év szükséges. A piaci igények ennél sokkal gyorsabban változnak, nehezebb alkalmazkodni. Nekünk a piaci információk adják a lehetőséget a tőkebefektetésre. A világpiaci árakból kalkulálhatok a jövőre. Most éppen amiatt dohogok, hogy a búza és a kukorica világpiaci ára lecsökkent az elmúlt években, a belső árakat nem emelték, így a pozíciójuk leromlott. Közben megváltozott a piaci helyzet,, ami azt jelenti, hogy eladáskor 25 forintból össze tudnánk hozni 1 dollárt. Azonban ugyanakkor visszaesett a belső termelés, a belföldi árak maradtak, a világpiaci árnövekedést az agrárvezetés nem észlelte. Ilyenfajta prognosztizálás nélkül ezekről a változásokról mindig le fogunk maradni.

K. L.: Szerintem a külföldi töke a bizalom hiánya miatt nem fog olyan gyorsan beáramlani, ahogy szeretnénk, így felértékelődik a belső tőke. Ez magával hozza a vállalkozások pozíciójának erősödését. A legdinamikusabb politikai, gazdasági réteggé fog kialakulni a vállalkozás. ehhez a tőke mozgását engedni fogják és nem fognak attól félni, hogy a szocializmus eszméje csorbát szenved.

M. Cs.: A belföldi piac jelenleg meghatározza a vállalkozásokat, a piaci versenyt, az innováció éltető elemeit. Mennyire kényszerű ez az alkalmazkodás?

Nem követni, megelőzni kell!

K. L.: Nem követőnek

kell lenni az alkalmazkodásnak, hanem megelőzőnek. Mi is tisztában voltunk azzal,

hogy kevesebb épületet építenek. Utólagos falszigetelésbe kezdtünk, ehhez megvásároltunk egy szabadalmat. Amikor erre csökkent a kereslet, bővítettük tevékenységünket egy bontás nélküli tetőszigetelési technikával. Ha követjük a piacot, lemaradunk, mindenképpen meg kell előzni.

K. S.: Sok vállalatvezető érzi a változás igényét, bele is fog újításba, de nem tudja honnan indul és hova akar kilyukadni. Pedig ha összeszednék a rendelkezésükre álló anyagi erőforrást és egy szűk sávban próbálnák meg a gazdasági áttörést, akkor ezt a sávot később szélesebbre bővíthetnék. Ehhez kell egy úgynevezett pénzügyi ököl.

P. A.: A belső piac kuszasága mellett van az emberekben egyfajta gazdasági kényelmesség. Sokkal egyszerűbb egy bevált, beverkli- zett gyakorlatot folytatni. Ilyenkor függ minden az első számú vezetőtől, ha innovatív, ő is fejleszt, kutat és ilyen a kollektíva is, ehhez megteremtette az anvagi érdekeltséget, akkor a közös gondolkodás hajszolja az ok- leteket, amiket érdemes megvalósítani.

L. L.: Itt látni kell a belföldi „puha" és a külföldi „kemény" piac közötti ellentmondást. Számunkra az utóbbi a mérce. Ehhez pedig megfelelő érdekeltség szükséges, amit nem tudtunk eddig megfogni. Érdeke legyen a vállalatnak az, hogy igényesebb piacon jelenjen meg és ne az, hogy az adott terméknek felverje az árát, így jusson többletnyereséghez.

M. Cs.: Az innovációs folyamat kapcsán szóltunk a tőkéről, a fejlesztésekről, a kutatókról, a vezetőről és a piacról. Melyiknek adnák a főszerepet?

K. S.: A termelési háttér megteremtése a legfontosabb, s ehhez ütőképes csapat kialakítása. így lehet diktálni a piacon.

L. L.: A piac a kiinduló pont.

K. S.: Hiába van piac, ha ezt nem tudom tartalommá! kitölteni.

P. A.: Hátulról kell elkezdeni, a piac a lényeg. A többi tevékenységet annak szolgálatába állítom, ezután kezdődhet a tőkebefektetés, a kutatás, a prototípus, a gyártás. Viszont lehet, hogy mindezt végigcsinálom, de a piac

mégsem fogadja el a terméket, nem zárul össze az innovációs lánc. Kezdhetem elölről.

Ha beszűkül a piac

K. L.: Mi történik, ha a piac beszűkül, lehet-e innovációról beszélni ? Lehet. Ilyenkor kell az innováció már bevált két módja (saját magam újítok, vagy szerkezetet váltok) a harmadikra gondolnunk, amiről hajlamosak vagyunk elfeledkezni. A vállalkozási kultúránkon is lehet változtatni. A munka- kultúránk sokszor a béka fenekénél van. Változzon a munkához. való hozzáállásunk, csökkentsük a mérhetetlen pazarlást, ez is egyfajta innováció.

L. L.: A Taurusnál a világpiaci partnerekhez a kereskedőkön kívül műszaki szakemberek is utaznak. Bekerülnek más gyárakba, feltöltődnek ötletekkel, javaslatokkal. Volt egy időszak, amikor erre nem volt példa, a szellemi alkotás le volt degradálva. Talán most merjük

mondani, hogy a szellemi munka legalább olyan fontos, mint a fizikai munka. Akik innovatívabbak nálunk

előnyt élveznek erkölcsiekben, anyagiakban, valamint a külföldi utaknál.

K. S.: A belső piac most olcsó termékeket igényel, erre van fizetőképes kereslet, egyúttal ezzel minimalizálhatom az üzleti kockázatot. Van egy réteg, amely a létminimumon él és van egy olyan vásárlói réteg is, amelyik túlköltékezik. Mivel a lakás, a kocsi, a víkendtelek elérhetetlen számukra, túlfogyasztanak. Tegyük hozzá, én süteményekkel foglalkozom, de nemhogy erre, még kenyérre sem telik sokuknak. Most egy linzercsaláddal szeretnék kirukkolni. Két hét alatt piacra dobhatnám, de míg a Kermi, a Köjál engedélyét megkapom, fél év is eltelik, lehet, hogy addigra nem is lesz aktuális.

M. Cs.: Saját területükön hogyan dotálják az újítókat?

K. L.: 500—1000 forinttal, súlyának megfelelően többel is.. Azt is elismerjük, ami sokszor nem valósul meg.

P. A.: Soha nem határoljuk be az újítási keretösszeget. Hasznosítási szerződés alapján a számított nyereség után fizetünk.

L. L. Üjítási feladattervet készítünk, körvonalazzuk azokat a témákat, amelyekben előrelépést várunk. Utókalkuláció végén a nyereség meghatározott százalékát fizetjük ki. Van ötletnapunk is, amikor egy-egy ötletért 500—1500 forintot fizetünk, összeg- és beosztási korlát is létezik, ilyen esetekben az elbíráló személye akár a vezérigazgató is lehet.

K. S.: Én nem bonyolítom az adómat azzal, hogy újítási költséget számítok. Ehhez a találmányi hivatal igazolása szükséges, örülök, ha egy- egy egyedi terv alapján készült gép indításához a hatóság fél év után megadja az engedélyt.

Új érdekeltségi formák kellenek

M. Cs.: Elsősorban a túlzott elvonásban látják az innováció korlátáit. Hogy változtatnának ezen?

K. S.: Ne a nyereségesek rovására dotálják a veszteséges vállalkozásokat. A dotációt nem. kell megszüntetni, csak azok kapjanak, akiknek népgazdasági érdekből szükségük van rá. A többieknek hagyják meg fejlesztésre a pénzüket. Az sem ártana, ha visszafognák a monopolhelyzetben lévő bankok uralmát. Annyi garanciát kérnek az embertől, hogy aki annak meg tud felelni, annak nincs is szüksége ilyen áron pénzre.

K. L.: Radikális változtatás szükséges. A nyugati tőkés is csak akkor fog idejönni, ha számításai alapján növelheti a profitját, ezt a megyei vezetésnek is támogatni kell. Szemléletbeli változás sem ártana. Eddig az volt a sikk, ha valakinek nem volt semmije. Akinek volt valamije, rámondták, hogy harácsoló. Aki akart valamit, vállalkozott, az majdhogynem osztályellenség volt.

P. A.: A mezőgazdaságban az új szervezeti formák, az új érdekeltség kialakítása a döntő. Kisüzemi vagy egyéni és csoportos vállalkozásoknak kell teret engedni. Itt a megyénkben van olyan szakembergárda, ami alapján nem látom borúsnak a jövőt, ha ezek a vállalkozási formák megvalósulnak. Ehhez viszont meg kell tanulnunk hatékonyan dolgozni; ésszerűen takarékoskodni.

L. L. Nem a mában kell gondolkozni, mindig előre kell tekinteni. A mi beruházásunkhoz a gépeket nem a mára, hanem a holnaputánra terveztük, prognosztizálásunk alapján ez a gép azoknak az alapanyagoknak a feldolgozását is tudja, amikre a világpiaci igények alapján három-négy év múlva fogunk átállni. Korábban ránk testáltak egy mezőgazdasági gumiabroncs-gyártást. Azóta felnőtt egy műszaki garnitúra, amely olyan termékkel lepte meg a világot, mint a keskenyabroncs. De ezért áldozni kell.

M. Cs.: Köszönöm a beszélgetést.

Krumplimesó japán módra

A japán példák azért: is megszívlelendők, mert az innovációban — egy kis túlzással — leköröztek minket. Még a háztartási gépek idején a szigetországban elkezdték a mosógépek gyártását. Kialakult a bolti hálózat, szépen fogytak a gépek, ami viszont aggasztotta a vezetőket: egyre több reklamáció érkezett vidékről. Hamar elromlik a gép, drága a javítása. Nem a kereskedőt küldték ki a reklamáció helyszínére, hanem a fejlesztőmérnököt, aki csodálkozva látta, hogy a parasztok a gépben a krumplit mosták, mit' tudták azok, hogy egy mosógépben a ruhát kell mosni. Mit tett erre a mérnök? A-rejtett igény alapján kifejlesztette a krumplimosó gépet és két hét múlva a gyár piacra dobta.

fl meggymagos

Önök is emlékeznek a mindenki által csak „meggymagosnak” becézett emberre, aki jó pár éve felkavarta a kedélyeket. Pedig csak annyit csinált, hogy a szemétre kidobott meggymagot összeszedte, elültette, beoltotta a csemetéket, a kisfákat pedig eladta. Mindebből jókora vagyonra tett szert, de végül is azt hasznosította, ami másnak abszolút nem kellett. Tisztességtelen haszonnal vádolták, bekerült a Kék fénybe is és büntetést kapott. Elítélték, mert nem a vállalkozó szellemét értékelték, hanem csak azt látták, hogy az átlagosnál nagyobb haszonra lett szert. Manapság pedig keressük, kutatjuk a „meggy - magosokat”.

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET