Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

1989. március 9. Kelet-Magyarország 5 Negyvenféle töltelékárut készítenek a Szabolcs megyei Húsipari Vállalat mátészalkai Özemében. Jakab Jőzsefné, Szán­tó Imréné és Bodnár Jánosné lángolt kolbászt tölt. (Elek Emil felvétele) Ki tanult meg vitatkozni? „Botránykő" a Reformklub Két éve működik Kisvár­dán a Reformklub. amely­nek egyik összejövetele — pontosabban a klub vendége, Morvái Ferenc — alaposan felborzolta a kedélyeket. „Ügy” lett belőle, lapunk is foglalkozott vele, több véle­ménynek is teret adtunk. Az ominózus eset óta eltelt idő­ben kisebbfajta csatákban kellett védekeznie a házigaz­dákat képviselő Mártha Ti­bornak, a városi KISZ-bi- zottság titkárának. — Megkaptam, hogy anar­Korai ébredés r Ú gy tűnik, végképp vége a télnek. A füzek egér- fülnagy levelei, a fü­vek haragos zöldje jelzi a természet korai ébredését. Ez már a tavasz. Sietve serken mindenféle növény és az ember is igyekszik, hiszen tudja, van dolga több is, mint elég. Itt van mindjárt az őszi vetés. Sajnos ennek az álla­pota nem a legjobb. Akár­hány szakembert kérdezünk, mind azt mondja, hogy őszi kalászosaink gyenge közepe­sek. Amikor a búza, a rozs, az őszi árpa magja százezer hektáron a földbe került, nem volt csapadék. Az őszi aszály — még ha jó is volt a magok csíraképessége — hézagos kelést, a kelés után gyenge növekedést eredmé­nyezett. Voltak gazdaságok, ahol az „élet” kondicionálását pótlólagosan nitrogén kiszó­rásával erősítették. De mert a baj nem jár egyedül, őszi kalászosainknak a tél sem kedvezett. Leszámítva a ta­valyi novemberi havat, alig volt a földeken takaró. Most, hogy ránktavaszo- dott, minden gazda tudja, őszi kalászosainknál kritikus az állapot. Jóra csak akkor fordulhat a dolog, ha a fej­trágyázást, a zsenge növé­nyek tavaszi kezelését a szükséglet szerint és nem a pénztárca szerint végzik. A pénztárcára okkal utaltunk, hiszen az elmúlt év végén Olyan mértékben emelték a műtrágyák árát, hogy a ga­bonafélék (főként a búza) árának növelése szinte sem- mitsem kompenzál és ez so­kakat termelési költség- csökkentésre késztet. Jó a takarékosság, szükséges is, de talán most nem lenne időszerű. Nem lenne jó, ha az ed­dig végzett munka és költ­ség, a talajművelés, a vető­mag ára, a vetés és az alap­műtrágyázás egy silányabb termés, alacsonyabb termés­átlag miatt nem térülne meg. Még időben vagyunk, most még segíthetünk a kalászos gabonának és segíthetünk önmagunkon is. Más kérdés, hogy erre a témára, mármint az ipari árakra és a mező- gazdasági termékek árára még nagyon sok problémát megoldva vissza kell majd térni. Tavasz van. A természet felébredt és nem tudva a gazdák gondjairól, kínálja magát a föld a művelésre. Minden mást félretéve esze­rint cselekedjünk. A mago­kat el kell vetni, a fákat meg kell metszeni, a réte­ket, legelőket rendbe kell tenni. N e feledjük, tavasz csak egy van, minden évben egy. A tavasz harsog, jó. aratást, termésben gazdag őszt kínál. Egy évszak a le­hetőségeken kívül mást nem adhat. Ember kell ahhoz, hogy ami szemnek szép, az a boldoguláshoz jó is legyen. Seres Ernő HÁNY INGÁZÓ JÖN HAZA ? . Nem luxus, ha dolgozni akarnak Van-e megyei program, követhető elkép­zelés a megye foglalkoztatási gondjainak megoldására? Hány ingázó jön haza? Hol helyezkedhetnek el a pályakezdő, tovább nem tanuló fiatalok? Kiknek van lehetősé­gük a külföldi — nyugati munkavállalásra? Ilyen és hasonló kérdések záporoztak a HNF megyei bizottságán tartott ülésen, ahol Juhász Gábor, a megyei tanács mun­kaügyi osztályvezetője volt a vitavezető. Lapunk munkatársa is ott volt az esemé­nyen — és az elhangzottakon kívül — több kérdést tett fel a szünetben a munkaügyi osztály vezetőjének. — Közismert, hogy Sza- bolcs-Szatmár megyében a magas népszaporulat — és a megkésett iparosítás miatt — mindig is munkaerői ele .leg volt — utalt a korábbi évek előzményeire az osztályveze­tő. Beszédes számokat emlí­tett arról, hogy az utóbbi év­tizedekben 50 ezer munka­helyet létesítettek a megyé­ben, de még így is 40—45 ezerre tehető az ingázók szá­ma, akik megyén kívül, fő­ként a fővárosban és más nagyobb városokban találtak munkát maguknak. A megye állandó népessége 610 ezer, lakónépessége pedig 562 ezer, a különbség adja a távolabb dolgozók számát. Vibráló feszültség A. tájékoztatásból a továb­biakban kiderül, hogy / az utóbbi években mind sürge­tőbbé váló szerkezetváltás, a szigorúbb létszámgazdálko­dás és egyéb körülmények — külföldi megrendelések megcsappanása, megszűnése miatt — érzékelhető számban térnek haza az eddigi ingá­zók és kopogtatnak a szabol­csi munkahelyek kapuján. Dolgozni szeretnének. A munkaügyi osztály ada­tai szerint tavaly 1500—1600 szabolcsi jött haza, az idén várhatóan 2500—3000-re emelkedik a számuk. Az ed­digieknél jóval többen ke­resnek munkát a megyében élők, miközben a szabolcsi vállalatok, üzemek, tsz-ek ak­tív dolgozóinak száma tovább apad. Az elmúlt évben a me­gyében 5 ezerrel csökkent a munkahelyek száma; a leg­nagyobb arányban az ipar­ban. Ha ehhez még hozzá­vesszük — márpedig így kell tennünk — az évente az is­kolákból kikerülő fiatalok 7500—7600 fős csapatát, akik szintén szeretnének munkát találni maguknak, máris a levegőben vibrál az átlagnál erősebben munkáló társadal­mi feszültség. Sajnos visszaléptek Aligha nevezhető luxus­nak, ha valaki dolgozni, ke­resni, megélni akar. S itt szeretne kenyeret keresni, ahol a szülő- vagy lakóhelye van. Már csak azért is, mert másutt, távolabb se nagyon kínálgatják az állásokat. Vagy csak egyes szakmákban. Mit tehet e gondok enyhítésére saját erőből a megye? Egye­bek között azt: a tanácsok is megragadnak minden le­hetőséget, hogy munkahelye­ket létesítsenek a megye leg­inkább munkaerő-felesleggel megáldott részein. Így vásá­rolt tekintélyes pénzért egy létesítendő üzemek számára épületet a megyei tanács Fe­hérgyarmaton. A fővárosi gyárral, sajnos mégse jött létre az együttműködés. Ez a népfront-megbeszélésen is szóba került, mégpedig kriti­kus hangon, mondván, a me­gyei tanács a hibás, hogy nem lett semmi a gyártelepítés­ből. A munkaügyi osztályve­zető érvei, úgy tűnt, meg­nyugtatták a kétkedőket; a megyei tanács minden anya­gi áldozatot vállalt, de a fő­városi gyár — infrastruktu­rális elmaradottságra és egyebekre hivatkozva — mégis elállt az üzlettől. — Sajnos, a mai időkben nem mehetünk teljesen biz­tosra — folytatta Juhász Gá­bor és azt hozta fel példá­nak, hogy egyes szhbolcsi üzemek kénytelenek dolgo­zói létszámukat csökkenteni a külföldi megrendelések le­mondása miatt. De újszerű — a kormány által nyújtott — eszközökkel is igyekeznek enyhíteni a foglalkoztatási gondokat a megyében. Két éve lépett életbe a foglalkoztatási alap, melyet 64 üzem, vállalat, kis­vállalkozó pályázott meg megyénkben — s 262 millió forint felhasználásával ta­valy 2700 új munkahelyet lé­tesítettek. Ugyancsak a fel­zárkózás szerény, de nem le­becsülendő eszköze a hátrá­nyos térségeknek megszava­zott fejlesztési pénz, amely­ből Szabolcs-Szatmár eddig 860 milliót kapott. Ezzel 3500 új munkahely létesítésére nyílik lehetőség. Külföldre is mennek — Van programja a me­gyének a foglalkoztatási gon­dok oldására — hangoztatta Juhász Gábor. Ebben a piac­képes, jövedelmező iparágak fejlesztése éppúgy szerepel, mint a dolgozók átképzése, a szakképzés és az iparfejlesz­tés jobb összehangolása. 1983-ban vezették be az átképzési támogatást, amely pénzt juttat a vállalatnak, üzemeknek a' dolgozók átkép­zésére, hogy az új szakma megszerzéséig se csökkenjen a keresetük. Azóta több mil­lió forintot költöttek erre a különböző munkahelyek, s mintegy 250—300 volt fizikai dolgozó szerzett új szakmát és helyezkedett el. Mindezek mellett a feszült­ségek alig csökkentek: csak az év első másfél hónapjá­ban 587-en jelentkeztek munkanélküli-segélyért. Fo­lyamatosan bírálják el a jo­gosságot és kezdik folyósíta­ni az összegeket. Könnyítették a külföldi egyéni munkavállalásokat is. Most már azok is vállalhat­nak munkát külföldön, akik­nek itthon nincs munkavi­szonyuk. Az egyéni munka- vállalás feltétele, hogy az il­lető szerezze be a külföldi munkaadó papírját arról, hogy őt alkalmazni fogja. A megyéből egy év alatt 20— 21 szabolcsi jelentkezett fő­ként NSZK, NDK-beli és osztrák munkahelyekre. A külföldi munkavállalás hiva­talos lebonyolítását a megyei tanács munkaügyi osztálya végzi. — Sokat várunk attól a területfejlesztési koncepció­tól, amelynek munkálataiban mi is részt vettünk. Három megye, Borsod, Nógrád és Szabolcs fejlesztési program­ját tartalmazza, s amely tu­domásunk szerint belátható időn belül a kormány elé ke­rül. De addig is sok a tenni­való, amelyhez a gazdálkodó szerveken kívül a népfront és a különböző mozgalmak is segítséget adhatnak — fejez­te be tájékoztatását Juhász Gábor. P. G. ÉRTÉKREND 4 utón utaztam Pestig. Nem egészen ké­nyelmesen, mert hosszú az a hat óra, mert szűk a Trabant. Négyen voltunk férfiak, de valójá­ban csak hárman „valának együtt”. A magam szerepe nem volt több, mint 360 percen át nézni az órámat, és hallgatni a beszélgetése­ket. Jól tudom, hogy az olva­sók háta borsódzik a sta­tisztikáktól, hogy nem egé­szen hisznek a felmérések eredményeinek, de azért a magam készítette statiszti­kát tisztelettel közreadom. Miről is beszélgetneaz emberek, ha összezárják őket, és unják egymást. A politika elvitt kereken 30 percet, mert nem voltunk biztosak egymásban. Ezután következtek a nők. Rájuk jutott hatvan perc. Kicsi híjával, mert tökéletes no nincs, tehát híja mindig akad. Ezután következtek, miért ne következtek vol­na, korunk társasági össze­jöveteleinek megbízható és állandó témája, a kocsi. Na kérem ez kitartott egy órán keresztül, de mindent meg­un egyszer az ember. Unal­mában ki-ki mondta a ma­ga gyerekét, annyi tehetség talán ebben az országban sincs, mint ahányról én a Trabantban hallottam. Fél órán át szidtuk a fizetése­ket, az áremelést, meg ál­talában amit manapság szidnak az emberek. De ez az út hosszú, tehát beszél­getni kellett, mert a Tra­bantban aludni nehéz. Majdnem egy órán át arról beszélgettünk, hogy ki ho­gyan főzi — férfiak va­gyunk, ez megbocsátható — bográcsban a gulyást és a halászlevet. Ebből is el­fogyott a fűszer. Nos ek­kor, és csak ekkor kerültek szóba a nagy szerelmek, azaz a feleségek. Kgrem- szépen az egész téma húsz kilométert se ért, de ekkor ketten felfedezték, hogy ők kutyatartók. A többi idő, tessék végigszámolni — a kutyákra maradt. Végre volt egy témánk családon, gyerekeken, politikán és minden egyeben túl, ami kitartott Pestig. Két kutya, meg a harmadik ember ku­tyaemlékei. Kutya egy helyzet ez, ha összemérem a feleségek tíz percével, a család, a gyerekekről való beszéd idejével, vagy ha tetszik a társadalommal. myf ülönben baj nélkül ll felértünk Pestig. Odafent vettem egy kiskutyát, mert gyerekeim ugyan vannak, feleségem is van, gondjaim is vannak, de azért a legközelebbi úton nekem is beszélgetni kell valamiről. Beszélgetni úgy, ahogyan sohasem tanítottak meg minket. Bartha Gábor chista vagyok, rebellis... Az egyik üzemi KISZ-titkár az­zal hívott fel: igaz-e, hogy FIDESZ-tag vagyok? Más kétségbe vönta, maradha­tok-e KISZ-titkár... Ez utóbbi egyébként a március 18-i küldöttértekezlet el­döntheti. De szerencsére nem csak ilyenek voltak. Jólesett, hogy olyan telefonokat is kaptam, veled vagyunk, nyu­gi .'.. A KISZ városi bizott­ságának ülésén egyöntetűen mellém álltak a fiatalok, a bizalom erőt adott. Ezzel együtt is belátom, a párt- vébén is elismertem, hogy Morvái Ferenc sommás meg­fogalmazásait, egyes jelzőit, amelyekkel pártvezetőket mi­nősített, valóban nem lett volna szabad szó nélkül hagyni, annál kevésbé, hogy az érintettek nem voltak je­len a vitán. — Mégis ez történt, mint is­meretes. egyetlen párttag ki­vételével senki sem szállt vitá­ba Morvái Ferenccel. Itt az al­kalom. hogy elmondja: miért? — A valóban kemény, nyers bírálatot én nem akar­tam „leállítani”. Azon vi­szont gondolkodtam, hogy szólok a kifogásolható jelzők miatt, de végül, tekintettel a közönségre — ezt sem tet­tem. Ugyanis, őszintén meg kell mondani, a fiataloknak tetszett Morvái kendőzetlen szókimondása. Tudniillik sokan még most sem merik nyilvánosan elmondani a sa­ját véleményüket, és imponál nekik, amikor valaki így ki mer állni. Szerintem elsősor­ban a jelenlévő párttagoknak kellett volna vitatkozni. An­nál is inkább, mert ezt ne­kik is meg kell tanulni, és egy-egy ilyen rendezvényen „felkészülhetnének” olyan vitákra is, ahol majd na­gyobb lesz a tét... — Kapott olyan szemrehá­nyást is. hogy miért ilyen „el­lenzéki” előadókat hívnak meg a Reformklubba ... — Ezt a vádat nem foga­dom el, hiszen nemcsak a Nyilvánosság Klub, vagy a Magyar Demokrata Fórum képviselői jártak nálunk, ha­nem például ifj. Marosán György, aztán Nagy Imre, aki azóta a KISZ első titkára lett, vagy Gyuricsku Kálmán, jelenleg a megyei pártbizott­ság első titkára. Most a Nép­fronttal közösen szervezünk a fiataloknak egy munkás- és egy értelmiségi aktívát. Az előbbire Andics Jenőt, az utóbbira pedig Nyers Rezsőt szeretnénk megnyerni — ha sikerül. — Mennyien szoktak lenni egy-egy ' összejövetelükön, és tapasztalatai szerint elsősorban milyen kérdések foglalkoztatják a fiatalokat? — Van egy állandó mag, ami úgy húsz embert jelent, és a témától függően bővül a kör, akár száz résztvevőre is. Ami a kérdés másik részét illeti: a mi fiataljainkat nem 1956 érdekli — még nem is éltek akkor, nekik az csak történelem... őket minde­nekelőtt a jelen, a közeljövő foglalkoztatja, hogy lesz-e munkájuk, meg tudnak-e él­ni, mikor jutnak lakáshoz, milyenek a szórakozási lehe­tőségek ... Tévedés, hogy a mai fiatalok közönyösek. Igenis mozgósíthatók, ha ér­telmes célt látnak maguk előtt. És ha tudják, mi. mi­ért, hogyan történik. Ez utóbbi különben nemcsak a fiatalokra érvényes: a „bal­hét” akkor lehet közösen el­vinni, ha mindenki részese az információknak, a különböző szintű döntéseknek. Vissza­térve a fiatalokhoz. Nekünk, mármint a KISZ-nek azok­nak az érdekeit kell képvi­selni, akik máról holnapra kénytelenek élni. Akikn*n>- nincsenek napi mert jól eresztet otthonról — azol is érdekli a politil Gc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents