Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-08 / 57. szám
1989. március 8. Kelet-Magyarország T olvasóink leveleiből Postabontás Bodor Ferencné levele megdobbantotta a szívemet. Hogy miért? Álljon itt tanúbizonyságul néhány sor. „Kissé irigykedve olvastam lapjukban azokat a kisebb-nagyobb közleményeket, amelyek hírül adták, hogy végre — bár alaposan megkésve, több mint negyven év mulasztás után — sok helyen emlékművet állítanak a második világháború áldozatainak. Személyesen is jártam szülőfalumban, a nagyhalászi tanácsnál. Érdeklődésemre azt a tájékoztatást kaptam, hogy náluk ezt még nem javasolta senki. Én vagyok az első, aki elindult, pedig már 1949-ben elköltöztem a községből. Még emlékszem néhány ember nevére, akik 1940—42-ben vonultak be, és indultak a frontra, ahonnan soha nem tértek vissza. Kérem azokat az anyákat, feleségeket, gyermekeket, akik szerettei szintén elestek, — mint az én férjem — jelentkezzenek! Fogjunk össze!” Én még nem éltem abban az időben, elbeszélésekből, filmekből és történelmi tanulmányaimból ismerem csak a háború borzalmait. Nehezen fogtam fel, mi az? Elmentek életerős, fiatal férfiak, meghaltak. Nem értettem, hogy lehet az emberi gondolkodástól és ösztöntől oly távol eső cselekedetre rábírni őket. Ma már tudom. Nem volt más megoldás. Legalábbis az egyszerű falusi ember számára. A döntéshozók nem kérdezték meg, akarsz-e harcolni? A parancs, az parancs! A front kegyetlen logikájával is tisztában vagyok. Az örök kérdés: vagy én, vagy ő?! Értelmetlenség, céltalanság jut eszembe, ha a nagy „futásokra” gondolok: az első háborúban Isonzó, a másodikban a Don-kanyar. Csak elképzelem: a nélkülözés és hideg miatt erejével kikészülő katona anyjához, szerelméhez, családjához fohászkodott, hogy erőt merítsen a túléléshez. Ez nagyon soknak nem sikerült. A tömegsír eltakarja testüket, a névtelen kereszteken sisakok. Kik nyugodnak ott, sikerült-e azonosítani őket, és otthon elsiratni? Hosszú idő telt el azóta. Az otthonmaradottak közül sokan még élnek és emlékeznek. Egy-egy szülőhely legalább jelképesen, emlékművön adjon végső otthont és megtiszteltetést az elesetteknek. Nem az egeket ostromló diadalívekre gondolok, de legalább szerény, fűzfák árnyékában meghúzódó emléktáblák bizonyítsák az utókor tiszteletét. Ne kísérje hangos „csinnadratta” az avatásukat, ne akarjuk bepótolni a „mulasztást”, de aki arra jár, hajtsa le fejét és emlékezzen ... A reményt, a gyászt, a szenvedést talán már elfeledve, érezzük magunkénak a gondolatot, és legyünk szószólói az ügynek. Dankó Mihály A VEZETŐVEL BESZÉLGETNI TILOS! A kiírás: A vezetővel beszélgetni tilos! — ott díszeleg minden buszon. így most nem tudom, a vezetőnek ártok, vagy a barát (nő) sértődik meg, mert különösen az esti órákban divat a helyi járatú buszokon, hogy egy teljes vonalat is végigutazik valaki, kinyitva a vezetőfülke ajtaját — s természetesen akadályozva a le- és felszállást — csak azért, hogy kellemesen csevegjen a pilótával. Most, amikor annyi stresszhatásról beszélünk, nem tudom, mi a jobb. Szólni a Volánnak, hogy tartsák be az előírást, vagy éppen szemet hunyni, mert így jobb lesz az ifjú sofőrök közérzete? Boroska Péter, Nyíregyháza, Fazekas J. tér ŐSZI FALEVELEK Utam nap mint nap Nyíregyháza utcáin vezet. Elszomorodva látom, milyen piszkos a mi kedves városunk. Például a Víz utcától a város belseje felé, mondhatni senki sem törődik azzal, hogy eltakarítsa a téli szemetet, a lehulló faleveleket, amit még a hideg északi szél fújt a járdára. Elgondolkodtató az is, hogy a tervező vállalat irodája előtt sem télen, sem tavasszal, de más időszakban sem hajlandók takarítani a járdát. Talán nincs erre személyzet? Biztos nem egy dolgozójuk járt külföldön és valószínű, párhuzamot tud vonni az ottani tisztaság és rend között. Az ide látogató idegeneknek feltűnik az ilyesmi. Az a benyomásuk, hogy piszkos a városunk. Pedig egyszerű mindennapos takarítással megoldható, hogy ne süssék ránk ezt a bélyeget. K. Anikó, Nyíregyháza MEGLEPŐ Edzett állampolgárok lévén, sajnos jól ismerjük „a hivatalnak packázásait”, azt, hogy ügyeink intézése közben gyakran semmibe vesznek, keresztülnéznek rajtunk. Már-már az a feltűnő, ha nem így történik .. Engem most az lepett meg, ahogyan a nyíregyházi nagypostán fogadott a kézbesítési ügyekkel foglalkozó alkalmazott. Persze, az elvárható, hogy egy postai ügyintéző , korrekt és udvarias legyen, csakhogy én a hivatali nyitvatartási idő után néhány perccel kopogtam be érdeklődni. Nem utasított el, hanem figyelmesen és türelmesen meghallgatott. Megígérte, hogy intézkedik — egy- személyben bizalmat szerzett az egész Magyar Postának. Mennyivel szebb lehetne az életünk, ha így tudnánk törődni a másik emberrel! Még csak pénzbe sem kerül... B. F.-né, Nyíregyháza VÍZ, VÍZ, VÍZ ... Az utóbbi időben többször jelent meg cikk az örökösföldi házak közötti sártengerről, amire az illetékesek reagálása még várat magára. Hasonló a helyzet évek óta a város közepén, a Széchenyi utca 9. -~számú ház előtt, amit szintén nem akar észrevenni senki. Jelenleg az épületet felújítják, és így még nehezebb a közlekedés, különösen a csapadék miatt, ami tócsákban áll a bejáratnál és a járdán. Véleményem szerint csak egy aknaszemet kellene a lefolyó- csatorna fölé elhelyezni és megoldódna a helyzet. Szeretném hinni, hogy rövidesen felfigyel erre a problémára valaki. Sz. S., Nyíregyháza, Árpád utca DIÁKKOCSI A lapjukban megjelent „Rágógumi” olvasói levélhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Vasúti dolgozó vagyok, kötelességem lenne védelmembe venni a fiatal kalauzt, ám nem tehetem, mert őszintén egyetértek a levélíró véleményével. Elmarasztalom én is a munka közben rágógumizó kollégámat. Bízom benne, hogy a figyelmeztetés eléri hatását. De szeretném megkérni kedves utasunkat, tegyen velem egy utazást iskolai tanítási napon, pl. a Debrecenből 14,57 órakor induló Nyír- adony—nyírbátori viszonylatban, vagy a Nyíregyházáról hasonló időben induló Nagykálló—kállósemjéni vonalrészen járó vonat párnás kocsijában. A tanulók, leendő szakmunkásifjúság magatartásáról (kikből netán még kalauzok is lehetnek) meglenne a véleménye. Kockáztatás nélkül előre merem mondani, hogy magatartásuk utastársaikkal szemben, vagy a személykocsiban elkövetett garázdálkodásuk láttán ugyancsak elgondolkodhat az ember. Böjti István, Mátészalka GRATULÁCIÓ Nagyon meghatódtunk és jólesett, amikor házasság- kötésünk alkalmából a nyíregyházi római katolikus templom előtt egy akkor még ismeretlen hölgy gratulált. S nagyobb összeget a kezembe nyomva kívánt sok boldogságot. Köszönjük jóságát és együttérzését, jó egészséget és boldog családi életet kívánunk mi is neki. Nagy Lajos, Futó Kornélia Erdélyből áttelepült fiatalok BÖJT Községünkben nagyon rossz a húsellátás. Ide nemcsak az olcsó húsokból, felvágottakból, de még a drága karajból, combból sem gyakran jut. Még hétvégén is előfordul, hogy szinte semmi sincs a boltokban, sőt nemegyszer a hentes ki sem nyit. Nem vagyunk a világvégén, nem is pár száz lelkes kis faluról van szó, úgy gondoljuk, joggal várhatjuk el, hogy most, a nagy drágaság mellett legalább elfogadható legyen az ellátás falun is. T. Gy„ Gávavencsellő A CSARNOKI TEJ Évek óta .gyakorlat, hogy este, vagy reggel kis tételben (egy-két liter) tejet lehet vásárolni a vasmegyeri tejcsarnokban. Március I-jé- től megdöbbenve tapasztaltuk, hogy megszüntették az árusítást. Ilyen kis településen pedig nagy az igény, mert a bolti „zacskós” tejből sokszor nem jut, de gyakori az is, hogy összemegy. Sok kisgyermekes anya most az utcán figyeli a csarnokba menő termelőket, és „kunye- rál” egy kis tejet picinyeinek. Nem értik, miért volt szükség a már bevált megoldást megszüntetni. Nagy né, Vasmegyer Vonatkó Andrásné, Tisza- eszlár: A nagymama a gyermekgondozási díjat csak méltányosságból kérheti a TBI igazgatójától. Ha ön a gyed folyósításának beszüntetését kéri a munkáltatójától és táppénzre megy, akkor kaphatja a nagymama méltányosságból a gyedet — ha a munkáltatója engedélyezi a fizetés nélküli szabadságot az unokája gondozása címén. R. L.-né, Máriapócs: A gyermekgondozási segéllyel járó jövedelempótlék ösz- szegét emelték 1989. január 1-jétől 360 forinttal. Ez az emelés a gyermekgondozási díjra nem vonatkozik. A jelenleg érvényben lévő rendelkezések szerint a gyed összege nem haladhatja meg a terhességi-gyermekágyi segély összegét. K. Z.-né, Jbrány: Ha munkaképesség-csökkenése továbbra is 50%-os és munkáltatója egészségi állapotának megfelelő munSzerkesztői üzenetek kakörben nem tudja foglalkoztatni, úgy a helyi rehabilitációs bizottsághoz fordulhat, ügyében ők jogosultak eljárni. Sz. Ignácné, Tunyogma- tolcs: A Minisztertanács a háromezer forintot meg nem haladó öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági, özvegyi és szülői nyugdíjból élő ellátottak részére engedélyezte a karácsonyi ünnepek előtt az ezer forint összegű egyszeri segély kiutalását. Mivel ön járadékos, ezért nem illette meg. Sulyok Sándorné, Csen- ger: Levelét megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk és ügyük kedvezően rendeződött. Jókívánságait megköszönjük. Sz. Z., Fehérgyarmat: Javasoljuk, keresse meg a területileg illetékes vámhivatalt, ott felvilágosítással szolgálnak a külföldre kivihető árukról. S. B., Beregsurány, T. B„ Nyírszőlős: Teljes név és cím nélkül panaszukban nem tudunk érdemlegesen eljárni. Az illetékes válaszol ELISMERÉS ÉDESANYÁKNAK Lapunk február 22-i Fórum rovatában egy édesanya panaszával foglalkoztunk. Most a hatodik fia katona és még a honvédség sem mondott köszönetét — jegyezte meg. Felfigyelt erre a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság illetékese, s a következő tájékoztatást juttatta el szerkesztőségünkhöz. Az édesanya elvárása jogos. Minden tiszteletet megérdemel, aki kilenc gyermeket nevelt fel. Megkülönböztetett tisztelet azoknak, akik mindezt úgy tették, hogy gyermekeik hasznos, megbecsült tagjai lettek a társadalmunknak. Ennek elismerése általában nem a honvédség dolga, azonban a hadsereg is figyelemmel kíséri, sőt nyilván tartja azokat az édesanyákat, akiknek öt vagy ettől több gyermeke volt katona. Az ilyen édesanyák száma megyénkben, de országosan is igen magas. Valameny- nyiük kitüntetésére nincs lehetőség. Ugyanis, a hadsereg részéről megnyilvánuló köszönet módjaként, a család erkölcsi-politikai magatartását, a helyi államigazgatási és társadalmi szervek véleményét is figyelembe véve, a családi nevelés és a fiúk katonai szolgálatra val» felkészítése terén végzett tevékenysége elismeréseként a honvédelmi miniszter javaslatunk alapján évente néhány édesanyát kitüntet. A miniszter által adományozott kitüntetéssel termé- szeretesen pénzjutalom is jár, és mint máshol is, a társadalom anyagi feltételeinek korláta miatt nincs lehetőség minden — arra egyébként érdemes — édesanyát elismertetni, annak ellenére, hogy azt kiérdemelték. A megyei parancsnokság nemcsak köszönettel veszi, de várja is, hogy a helyi államigazgatási szerv az arra érdemes édesanyát elismerésre javasolja. Ungvári Sándor ezredes parancsnok Iz örökbehagyó tartozása Elbirtoklás K. József nyíregyházi olvasónk meg akart vásárolni egy házat, a tulajdonossal meg is egyeztek a vételárban. Az egyezség csak szóban jött létre, és ekkor az eladó közölte azt is, hogy az ingatlanon 30 ezer forint OTP-teher van. Ezt a vevő vállalta, hogy kifizeti, ami meg is történt. Később az adásvétel mégsem jött létre, mert olvasónknak nem sikerült összeszedni a kialkudott vételárat. Ezt a tényt közölték az eladóval, és kérték vissza a pénz. Az eladó tett is ilyen ígéretet, de sajnos időközben elhunyt. A hagyatéki tárgyaláson olvasónk az örökösökkel szemben fellépett mint hagyatéki hitelező és kérte a befizetett összeg visszatérítését. Az örökösök ígérete ellenére erre a mai napig nem került sor. Olvasónk szeretné tudni, jogos-e a követelése, és az ígéret alapján hogyan lehet behajtani az összeget? A törvény értelmében az örökös felel az örökhagyó tartozásáért, de csak az örökség erejéig. Esetünkben nincs arról szó, hogy nagyobb lenne a tartozás, mint az örökség, hiszen a vételár sokkal több volt, mint az olvasónk követelése. Azt is tudni kell még, hogy az örökös a tartozásért az örökség tárgyaival felel, de a saját vagyonával nem. Ha önként nem fizetnek, pert kell ellenük indítani, amit be kell jegyeztetni a földhivatalnál az ingatlanra. Ha a bíróság megítélte az összeget, lehet kérni a végrehajtást. Ez esetben elárverezik az ingatlant, és a befolyt vételárból a végrehajtó kifizeti a 30 ezer forintot, a kamatokat és a költségeket, és csak az ez után megmaradt összegen osztoznak az örökösök. P. E. mátészalkai olvasónk a testvéreivel együtt örökölt egy ingatlant. A testvérek a rájuk eső részt nem művelték, az hosszú időn keresztül parlagon állt. Levélírónk még 1978-ban kapott a tanácstól egy felszólítást, hogy amennyiben nem gondoskodik az ingatlan megműveléséről, azt állami tulajdonba veszik. Azóta ő használja a területet, fizeti az adót, de most testvérei mégis el akarják adni a rájuk eső részt. Olvasónk ezt sérelmesnek tartja, mert ő úgy tudja, hogy aki tíz évig használ egy ingatlant, megszerzi annak tulajdonjogát. A tulajdonjog-változás nem automatikusan jön létre. Aki elbirtokolta az ingatlant, annak kérni kell a bíróságtól, hogy állapítsa meg a tulajdonjog megszerzését, vagyis pert kell indítani a nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosok ellen. Ez, esetünkben azért is sürgős, mert ha a tulajdonosok eladják az ingatlant, az új vevővel szemben nem áll fenn az elbirtoklás, mert a törvény szerint aki ellenszolgáltatás fejében szerzi meg a tulajdonjogot, vele szemben elbirtoklásról nem lehet szó. K. Zoltánná kisvárdai olvasónk levelében azt panaszolja, hogy van egy örökösödési vitája és jogainak érvényesítése végett pert indított a városi bíróság előtt. Az alperes az első tárgyaláson nem jelent meg. Ekkor a bíróság közölte vele, kötelezni fogják, hogy a következő tárgyaláson feltétlenül ott legyen. Az alperes ennek ellenére a tárgyalásra nem ment el, de ügyvédet fogadott, •gki elismerte, hogy megbízója nem szenved olyan betegségben, amely akadályozná a tárgyaláson való részvételét. Olvasónk szerint ügyében már 7—8 tárgyalás is volt, de az alperes távolléte miatt a per a mai napig nincs befejezve. Az alperes meg nem jelenése, — ha az idézése szabályszerű —, nem akadálya a tárgyalás megtartásának, az ítélet meghozatalának. Különösen nem akadálya akkor, hogy ha a távolmaradó peres félnek van jogi képviselője. Ilyen körülmények között a per elhúzódásának egészen biztos, hogy valami más oka van. Még olyan esetben is, ha az alperes ismeretlen helyen tartózkodna, vagy más okból nem tudna a tárgyaláson megjelenni és nem képviselteti magát, akkor a bíróság „eseti gondnokot” vagy pártfogó ügyvédet rendelne ki, — de a távolmaradás nem lehet akadálya a per folytatásának. Dr. Juhász Barnabás
