Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
1989. március 4. Kelet-Magyarország 3 Szerényebben A ligha lehet eltúlozni, milyen nehezedő körülmények között dolgozik a magyar mező- gazdaság, köztük Szabolcs- Szatmár megye 117 termelőszövetkezete. Okkal hangzik el a parlamentben, országos és megyei fórumokon a kiáltó szó: a szabályozórendszer évről évre nagyobb terheket rak a közös gazdaságok vállára, gyakorta már a diszkrimináció határát súrolja az a hátrányos helyzet, amelybe az ár- és az adórendszer sodorja a mezők népét. Gyakori az elkeseredett hang, csökken a munkakedv, hiszen némelyik gazdaság már az egyszerű újratermelés elemi feltételeivel sem rendelkezik. Az érdekvédelem erősítésére történnek érőfeszítések, ám az ország anyagi kondíciója sok elképzelés útját állja. Mindez igaz az országnak a legkeletibb részére is, hiszen a Szabolcs-Szat- márhan lévő termelőszövetkezetek túlnyomó többsége — 104 — ráadásul kedvezőtlen adottságú. Talán ezért is tűnik meglepőnek az első pillantásra az a mérleg, amely az elmúlt esztendő legfontosabb pénzügyi adatait tárja elénk megyénk mezőgazdasági szövetkezeteiről. Mostanra ugyanis kiderült: a nehezítő körülmények, a kedvezőtlen adottság közepette elszenvedett hátrányok, terhek ellenére a megye közös gazdaságai ■ zömmel eredményes esztendőn vannak túl. Kétségtelen, hogy az eredmények alakulásában közrejátszott a kedvező időjárás is, ám mindez kevésnek bizonyult volna, ha a téeszekben rossz a munkaszervezés, baj van a fegyelemmel, ha hiányzik a vállalkozói szándék, a bátor kockáztatás. Tavaly a 117 közös gazdaság már 17 és fél milliárdos termelést produkált, ami csaknem két és fél milliárdhogy egy-egy tanacs, vagy pártbizottság épülete hogyan lehetne közös otthon tömegszervezeteknek, mozgalmaknak. Nem pontosan érthető, miért akar Kisvárdán a KISZ épületet venni akkor, amikor a pártbizottságon van hely, nem érthető, miért kell helyiségvásárlásba kényszeríteni a Vöröskeresztet, amikor jó társbérletekre is lehetőség nyílna, mint történt ez Vásárosnaményban. A lényeg: szerényebben, meggondoltabban gazdálkodni. Gyorsan kell váltani a gondolkodásban, igazodni a valósághoz, már csak azért is, mert a felesleges beruházások joggal irritálják a közvéleményt. Az ország vezetésének eltökélt szándéka a túltenyésztett bürokráciát tovább csökkenteni. Mindez azt is jelenti: a jövőben több irodahelyiség, épület tehermentesül. De ez nemcsak elhatározás, harc kérdése is, politikai kérdés. Mert míg egyik oldalon azon gondolkodnak, hogy a szükségtelenül nagyra szabott létesítményeket hogyan lehetne eladni, racionálisan hasznosítani, az oktatás, az idegenforgalom, a szolgáltatás, a termelés szolgálatába állítani, a másik oldalon még mindig ott a ragaszkodás az idejét múlthoz. Keserves búcsú mindez egy gondolkodási formától. Fájó lépés azoknak, akik az életet csak saját székházban, közösségi házban tudják elképzelni. De hát új és hideg szelek fújnak, pénztelen, szegény szelek, amikor fázósan összébb kell húzódni. dal haladjá túl a megelőző esztendeit. Tisztes eredmény ez még akkor is, ha tudjuk, a számok formálásában az árváltozások is közrejátszanak. Miközben az alaptevékenység értéke nőtt jobban — ha nem is ad okot örömünnepre —, mégis kedvező változást jelez a másfajta tevékenység, amely már közelítette a 6 és fél milliárdos értéket. Nem szabad messzemenő következtetést levonni a száraz adatokból, de 300 millióval emelkedett a munkadíj is egy év alatt (A tavalyi kifizetés már meghaladta a 3 milliárd 130 milliót.), s a nyereség is túllépte az 1,1 milliárdot, miközben — sajnos — az ismert áremelések miatt a költségek végösszege is megemelkedett az előző évhez képest 2,3 milliárddal. Lehetett volna persze még tisztesebb is mindez, — ám mint köztudott — az árkiegészítés és a dotáció csökkenése itt is új tehertételként jelentkezett. (Tavaly az ejőző esztendőhöz képest, 27i millióval kevesebb ilyen támogatás jutott el szövetkezeteinkhez.) Persze eközben a nyereséget terhelő adók egy fillérrel sem csökkentek. Aztán: bár csaknem 100 millióval csökkent megyei szinten a téeszek vesztesége tavaly (ez már „csak" 59 millió), ám ez tíz-üzem esetében igen kritikus helyzetet jelent. Egyre inkább úgy tűnik: lassan-lassan beérik a hozzáértőbb vezetés és a létért küzdő tagság együttes erőfeszítése. Nehéz időkben egyre több kiemelkedő színvonalon dolgozó téesz- elnök bizonyítja rátermettségét, s mind több kollektíva erejét sokszorozza méltánytalanul nehéz helyzete, küzdelme a megmaradásért. Éppen ez a törekvés sürgeti mindinkább, hogy értékén becsülje az ország. A. S. Dombrádon, a Kanyar feli vivő át Irányárában épül egy özem. Vállalkozásban. Ma már a korábban hitetlenkedik is elhiszik: ez fordulatot hozhat a község életében. Már alig várják, hogy a kapa fölé kikerüljön a tábla, rajta: HABSELYEM GT, DOMBRÚD — Nemcsak a községben, de a környéken is gyökeres változásokat fog hozni az új üzem. Az igényes és szuperszervezett munka, a korszerű technológia a gondolkodás jelentős változását ígéri. Nekem nem a gazdasági oldal mérlegelése a feladatom. Azt viszont tudom, hogy mélyreható politikai és szociológiai hatása lesz a Dombrádi Habselyem GT-nek — mondja a nagyközség párttitkára, Hada Sándor. A hatalmas 1600 négyzet- méteres * üzemcsarnokban körbemutat Miskolczi Zoltán, a helyi költségvetési üzem vezetője: — íme, itt méretik meg a község, itt kerülünk mindannyian mérlegre! Ez az üzem vállalkozás a javából. Október végén nyertük meg a versenytárgyalást, ma minden áll, május elsején átadjuk az üzemet, júniusban indulhat a termelés. Bérek anyavállalati szinten A főikönyvelő, Nagy Ferenc mondja: — Az indulásnál 800 négyzetméterről volt szó. Kiderült, a duplájára is van igény. A költség eredetileg 23,6 millióval indult, de az egész kijön 30 millióból. Ebből 10 millióba kerülnek a gépek. Tízmillióval a Habselyem Kötöttárugyár szállt be, hatmilliót a megyei alapból kaptunk, hárommillióval a községi tanács járult hozzá, mi 3,4 millióval vállaltunk részt. Lényegében a gazdasági társaságnak ketten vagyunk tagjai a Habselyemmel. A tervezett évi árbevétel 150 millió, ebből 112 milliónyi marad itt. Kétszázan találnak itt munkát, ami azt jelenti, hogy háromszáz főt kell kiképezni, hogy tökéletes legyen a biztonság. — A dombrádiakról röviden : kapcsolatunk nemcsak jó, de egyenesen példamutató — mondja Bohu- niczki László, a Habselyem A képen nem Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós, hanem az első dombrádi menedzser, Miskolczi Zoltán látható, aki végtelen büszke az üzemére. Kötöttárugyár vezérigazgatója. Előre nézünk akkor, amikor a piacról van szó. Ügy véljük, a mi jövőnk abban van, hogy miként sikerül a Közös Piaccal a kapcsolatot alakítani, ez végtelen lehetőségeket ígér. Ezen az optikán át nézve a dombrádi új üzem távlatai is igen jók. Vállalatunknál az ehhez hasonló bérmunka jelentősége meghatározó. Éppen ezért mi olyan bérekkel dolgozunk majd ott is, mint az anyavállalatnál, csak a teljesítmény számít! Én azt is el tudom képzelni, hogy pár év múlva a dombrádi üzem központ lesz, mely körül 30 kilométeres körzetben a kis varrodák sora helyezkedik el. ' Négy szériák — Azt mondják Dombrádon, hogy a női, gyermek, bakfis konfekoiót, sportruházatot szovjet exportra gyártják. Ez valamilyen minősítés — vetem közbe. — A mi cégünk nem ismeri a termelésben a bel- vagy külföldi, a keleti vagy nyugati jelzőket. Hogy Dombrádon valóban szovjet piaci igényeknek megfelelő termékeket gyártunk, tény. De ez azért is van, mert ezek nagy szériák. Ott, ahol betanulnak, ez a jó, a kezdő munkások számára a túl gyakori átállás a kezdeti szakaszban nagyon megterhelő. A leendő varrónőket az üzem gyakorlótermében Csontosáé Bende Éva tanítja. Nagyüzemi tapasztalattal rendelkezik, a VOR-nál dolgozott. — Nézze, itt egy igen komoly, úgynevezett blokkrendszerű szervezés lesz. Egy blokkban csak azok maradnak meg, akik a megfelelő tempót és minőséget tartani tudják. A betanulok zöme fiatal, néhány férfi is akad köztük, és elmondhatom: ügyesek, a többség időre fel tud készülni. Közben nézem, amint az egyik betanuló, Kindák Istvánná gyakorol. Látszik, már ült gép mellett, bár ilyen korszerűt még nem látott. — Dombrádi vagyok, kell a pénz, s úgy mondják, hogy legalább a havi négyezer nettó meglesz, persze, ha jó a teljesítmény. Nekünk asszonyaknak a két műszak gondot fog jelenteni, de megoldjuk. — Szerettük volna az első perctől kezdve 'világossá tenni — így a vezérigazgató —, hogy a Habselyem itt nem gyarmatosítani akar. Űj, nem uraságoktól levetett gépeket adunk. Megfelelő bért. Jó piaci lehetőségekkel rendelkező kurrens termék összeszerelését fogják végezni. Mi az eredményből a bevitt tőke arányában történő legkorrektebb részesedést ajánlottuk. És hadd tegyem hozzá: a fejlesztés gondolata nem áll tőlünk mesze — fejtegeti Bohuniczki László —, hiszen ahol adott a munkaerő, a kiváló partnerség, ott kínálkozik számukra tér. Ez nem játék! Kicsit szkeptikusan kérdezem minden jó hír ellenére Miskolczi Zoltánt: — És alakulnak egyáltalán a feltételek ahhoz, amit terveznek? Van munkaerő? Kész lesz a beruházás időre? — A helyzet a következő: az esedékes pénzeket el kell kezdeni visszafizetni. Ez nem játék, ha nem termel az üzem, akkor termelődik a veszteség. A betanítandó munkaerő meg van. A blokkvezetőket Budapesten képezik ki. És ha nem is látja, higgye el, minden időre készen lesz. Elsüllyednénk szégyenünkben, ha nem így lenne. De nem az lenne az igazi kudarc, hogy elsüllyedünk. Megbuknánk, hitelünk veszne, amit nem engedhet meg magának senki manapság, aki ad magára! — Az asszonyok és lányok annyit fognak tudni, hogy a munka legkésőbb júniusban indulhat — így Cso- mósné Bende Éva —, igaz, az első idő nem lesz könnyű. Képzelheti, aki most minden térítés nélkül vállalja, hogy betanul, mielőbb keresni akar. Ez nagy hajtóerő. Biztosain lesz, aki elmegy. De ez a mi gondunk, és meg is fogjuk oldani. A Habselyem vezérigazgatója: — Mi az első időszakban á nulla szaldóval is kiegyezünk, de az se tör le, ha nem fesz pozitív az ered- mény.’:)íEz elképzelhető, bár a dombrádiak buzgalmát látva éS ; tapasztalva1 azt mondhütiófrt,1-' nfiem • - "fögiink csalódni: És ' ‘ azt se feledje, manapság‘ nem 'mindegy■ azf hogy mi hbsszú távon perspektívát tudunk kínálni! A párttitkár: — Saját erőnket is be tudjuk dobni a kitörési hadműveletbe. Megszállott emberek állnak az ügy mellé, és mind többen vannak, akik már túljutottak a kezdeti tépelődésen. Persze ván' akinek nem tetszik, akinek konkurrenciát jelent a jól fizető gyár, aki félti a munkaerőt. De hát ez ma nem érzelmi kérdés. Ez a gyár, itt, a kanyári út kanyaréban arra is példa, hogy egy vállalkozókkal megáldott nagyközség versenyképes tud lenni egy nagyvállalattal. Bürget Lajos A FAL Premlx takarmánykiegészítő anyagokat gyártanak a Blogál Gyógyszergyár görögszállási telepén. Képünkön: Lőkös Anikó vegyész technikus az alapanyagok minőségét ellenőrzi. (S. A.) nénk mi egy 'firkálófalnál, de nem azért, mert nincs mondanivalónk, hanem azért, mert a mondanivalónk nem időtálló. Ritka kivétel az, hogy egy jelszó negyven év után is aktuális legyen, mint például: „Azé a föld, aki megműveli." Ezt a bölcsességet korábban 1946-tól 49-ig láttam a falakon. és legutóbb három napja olvastam a Népszabiban. Aktuális. De mit kezdjünk az alternatívok tizenkét pontjával. Ki lehetne azt írni egy falra? És ha kiírnák is, annyi lenne az ellenvélemény, a kifogás, az ilyen meg olyan követelés, amit mások még ki szeretnének írni, hogy ahhoz a kínai fal sem lenne elég. Pedig a kínai fal az nem semmi. Ott aztán van felület ...! Seres Ernő Értékén becsülni L apunkat forgatva magunk is meglepődtünk, hogy az utóbbi időben több olyan hír látott napvilágot, amely új épületek megszületéséről tudat. Nem üzemekről, termelő létesítményekről, lakásokról van szó. A többség valamely szervezet, mozgalom, intézmény székháza, illetve olyan létesítmény, amely már meglévőkkel párhuzamosan közösségi helyiségeket kínál. Szerdán olvashattuk, hogy egyik legfiatalabb városunkban, Tiszavasváriban egyszerre ruház be a KISZ, a népfront, a városi tanács. Fehérgyarmaton a polgári védelem épített magának irodát, raktárt. „Röpködnek” a milliók, és hajdanvolt eredménypropagandára emlékeztető lelkesedéssel adják mindezt tudtul az informálok. Az embernek olyan érzése van, hogy az intézmény- rendszer korszerűsítése ugyan megfogalmazódik, de ami a gondolkodást, az „épületszimbólumot” illeti, minden változatlan. Alig érthető, hogy egy olyan időszakban, amikor az ország komoly anyagi nehézségekkel küzd, miként futja egyetlen településen arra, hogy három cég 45 milliót költsön építkezésre, holott mind megférnének egyetlen fedél alatt. Mert ne tételezzük fel, hogy ki-ki saját, külön megkeresett pénzét költi. Itt az ország igencsak soványka pénztárcájából merítenek. A szerénység, az ésszerűség — úgy tűnik sok helyütt még nem nyert teret. Kevés helyen mérték fel, S zinte torkomon akadt a falat, amikor a rádió közölte a „falat”. Mondta volt a hölgy, hogy Varsóban a firkáló kedvű embereknek építenek egy falat, éljék ki azon a mániájukat és ne rondítsák össze a középületeket, lépcsőházakat, járműveket. Kö- vetnivaló ötlet — ezt is mondta a bemondó. Én meg azt mondom, áldás lenne egy ilyen firkálófal a házmestereknek. Speciál a mi házmesterünknek nagyon, mert öt éve vakarja azt a bejárati ajtóra kent szlogent, hogy „Szeretlek Jucci!” Két c-vel. De. hogy a tárgynál maradjak, ha lenne nekünk egy falunk, ugyan mit is írnánk rá? Az egykori Juci- mániás már régen a Manóival jár és nem hiszem, hogy felnőttebb fejjel elkövetné mégegy- szer ugyanazt a hibát és közhírré tenné, hogy „Manci a csajom”. Rohanó világban élünk, és úgy szá- guldunk el a Jucik és Mancik mellett, hogy észre sem vesszük és máris egy Gizibe vagyunk szerelmesek. Ha ilyen a tempó, akkor meg minek firkálni. Tagtoborzóra is jó lenne az a fal. Például ráírhatná a falra a cserkész- szövetség, hogy „Légy résen”, legyél kiscserkész, lépj a sorainkba! Igen ám, de melyik cserkészszövetség írná ezt, hiszen mint a sejt, osztódással szaporodnak. Immár három cserkész- szövetség van, rés meg annyi, mint a varjú. Melyik résen legyen rajta a leendő kiscserkész? Szó mi szó, nagy dilemmába len-
