Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám

4 Keiet-Magyarorsxág 1989. március 30. Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága BERECZ JÁNOS: LUKÁCS JÁNOS: Az új tájékoztatási törvény a jogállamiság fontos pillére — Nehéz ma eligazodni azok­nak, akik megkísérlik figye­lemmel követni a magyar politikai nyilvánosságban zajló folyamatokat. A tárgyi­lagos Szemlélő egyidejűleg tapasztalhatja a demokrati­zálódás kétségbe vonhatatlan előrehaladását és olyan, oly­kor anarchikus jelenségeket is, amelyek már nem hason­lítanak ugyan a régi gondo­latvezérléses állapotokra, de még távol vannak attól, amit a társadalom demokratikus rendjének lehet nevezni — mondotta a bevezetőben a Központi Bizottság titkára. — A régi rendből az új felé tartó társadalomnak elke­rülhetetlenül végig kell jár­nia azt az útszakaszt is, amelyben a korábbi sziszté­mák már, s a kialakítandók még nem működnek — foly­tatta előadói beszédét. Következetes nyilvánosság Az átmenet lényege, hogy a nyilvánosság következetes kiépülése csak a politikai döntési rendszer mélyreha­tó átalakulásával valósulhat meg. A politikai döntési rendszer átalakítása azonban hosszabb folyamat, több évet fog át. Ma még az elért eredmények ellenére sincs áttörés a politikai döntési mechanizmusban, hiszen ez jelentős részben az alkot­mány újraalkotását követő intézményi átrendeződéshez kapcsolódik. Ebben a helyzetben a nyil­vánosság működésében kike- rülhetetLen ellentmondások je­lentkeznek. Megteremtődött a lehetőség a különböző érdék- törekvésök nyilvános meg­fogalmazásához, de továbbra sincs megfelelő alap az egyes nézetek, vélemények szere­pének, befolyásának meg­ítélésével kapcsolatban. Kü­lönösen bizonytalan és el­lentmondásos annak megis­merése, hogy a széles közvé­leményben milyen súllyal, hatással jelennek meg e né­zetek. Jellemző például, hogy tu­lajdonképpen eldönthetetlen az a vita, hogy a különböző mozgalmak tényleges szere­püknek, súlyuknak megfele­lően jelennek-e meg a tö­megkommunikációban. Tény, hogy a létrejött új szerveze­tek létszáma viszonylag ki­csi, a politikai érdekek, néze­tek, vélemények súlya azon­ban nem a szervezeti lét­számhoz kötődik. Elsősorban ahhoz, milyen társadalmi tá­mogatásra találnak, és ho­gyan vesznek részt a politi­kai döntési folyamatban, vagy hogyan kapcsolódnak ahhoz. Egyelőre a különböző tár­sadalmi-politikai mozgal­mak viszonylag kialakulatla­nok, s nincs egyértelmű he­lyük a po.Iitikai folyamatok­ban sem. Ilyenkor lehet ér­veket találni amellett, hogy az űj szervezetek aránytala­nul nagy nyilvánossághoz jutnak, de amellett is, hogy nyilvánosságuk nem kielégí­tő. Ez az állapot nem is vál­tozhat meg mindaddig, amíg a politikai intézmények és játékszabályok meg nem szi­lárdulnak, és ezzel nem jön-^ nek létre szilárd kapaszko­dók a nyilvánosság szervező­déséhez. Ebben a helyzetben fordulhat elő, hogy kis lét­számú szerveződések .eseten­ként ugyanolyan nyilvános­ságot kaphatnak, mint több ezres tagságot számláló moz­galmak, vagy mint éppen a kormányzó pártként működő MSZMP. Ez a magyarázata annak is, hogy a tisztességes szándékú érdektörekvések mellett a nyilvánosságban táguló teret kaphatnak san­da szándékok, rágalmak, le­egyszerűsítő egyoldalúságok és köpönyegforgatók, az eti­kai, ízlésbeli normákat meg­sértők is. A sajtó kritikai feltáró funkcióinak egyolda­lúságai eredményezik, hogy ma nem ritkán a nyilvános­ság előtt hurcolnak meg em­bereket, olykor félmondatok­ból fabrikálnak ügyeket, s még nem működik az a tör­vényi mechanizmus, amely megvédené őket személyiségi jogaikban. — A nyilvánosság vala­mennyi szintjén, így a tájé­koztatásban, a sajtóban is a mi viszonyaink között akkor lehet tartós és érdemi az el­mozdulás, a folyamatok ak­kor kezelhetőek, ha tör­vény által biztosított a véle­ménynyilvánítás és a sajtó- szabadság, ha világosak és egyértelműek e jogok gya­korlásának módjai, koriátai és a jogsértésekkel járó kö­vetkezmények is.# Minden jogállamban a törvény határozza meg a társadalmi működés alap­szabályait, e törvények azon­ban mindenkor tükrözik a kormányzó pártok politikai akaratát is. A Központi Bi­zottság elé azért terjesztet­tük a tájékoztatási törvény politikai irányelveit, hogy ezt a politikai akaratot kife­jezve adjon előzetes útmuta­tást a törvény megszövege­zéséhez. — Az új tájékoztatási tör­vény a kiépülő jogállamiság fontos pillére. Megalkotása sürgető feladat; a Politikai Bizottság úgy ítéli, hogy a törvény ez év má­sodik felében a parla­ment elé terjeszthető — mon­dotta a továbbiakban a Köz­ponti Bizottság titkára. — Ebben a törvényben minden pártnak, szervezetnek, intéz­ménynek biztosítani kell azt a jogot, hogy eldöntse: mi­kor és miről ad tájékoztatást, illetve milyen esetekben kö­telezhetők a válaszadásra. Nem csökken a politikai befolyás Nyilvánvaló, hogy pár­ták — miközben e széles kö­rű demokratizálódási törek­véseket egyértelműen támo­gatja — politikai részvéte­lét, befolyását ebben az át­meneti periódusnak nem csökkenteni, hanem ellenkező­leg: erősíteni kívánja. Nem vagyunk szégyenlősek, s ke­reken megmondjuk: politi­kai harcot folytatunk an­nak érdekében, hogy a leg­fontosabb nemzeti orgánumok vezető posztjain pártunk tényleges politikai súlyának, valódi befolyásának, tömeg- támogatásának megfelelő mértékben képviseltessen! Ez a következő éveknek talán a legtöbb konfliktussal meg­oldható, mégis kikerülhetet­len feladata. Az újságírók és az MSZMP közötti kapcsolat feszültsé­gei ugyanis egyáltalán nem újkeletűek, ezeket csupán láthatóbbá, kitapinthatób- bá tette a megváltozott hely­zet. Az újságírókkal csak akkor tudjuk megnyugtató­an rendezni a viszonyunkat, ha hitelt érdemlően felül­vizsgáljuk velük kapcsola­tos régebbi magatartásun­kat, és szakítunk a parancs- osztogatással, azzal a szem­lélettel, amely az újságírót •csupán célfeladatok megbíz­ható, gyors és pontos végre­hajtójának tekinti. Nem igaz ugyanis, hogy mindaz, ami ma a magyar sajtóban tör­ténik, előzmény nélküli. Közben végbement az új­ságírók között is a nemze­dékváltás, megjelentek azok a fiatalok a szakmában, akik nagy érzékenységet tanúsí­tottak ama koreszmék iránt, amelyek nem utolsó sorban az MSZMP által is megtűr- ve-támogatva, sokszor saját alkotóműhelyeiben a szellemi elitből fejlődtek ki. Az újság­írók új nemzedéke nem nyu­godott bele abba, hogy kívül- rekesztődjék az értelmiségen. Kereste, s meg is találta a kapcsolatot azokkal a gondo­latokkal, szellemi áramlatok­kal, csoportosulásokkal, ame­lyek újfajta nyilvánosságot és az értelmiségi lét lehető­ségéit csillantották fel szá­mára. A sérelmek és a szak­mai-politikai ambíciók elke­rülhetetlenül odavezettek, hogy az újságírók egy része a nyilvánosság gátszakadását egyfajta törlesztésre is fel­használja. Ez részben elkerülhető lett volna, ha a pártvezetés más­ként reagál a szovjet glasz- nosztyra. A parancsosztás még ekkor is folytatódott, s a teljesen hibás helyzetérté­kelés során az a hiedelem élt, hogy mi már régen megcsi­náltuk azt, ami a Szovjet­unióban elkezdődött. A párt sajtójáról Az MSZMP orgánumai ko­rábban a párt kizárólagos hatalmi helyzetéből fakadó presztízzsel rendelkeztek. Ez megszűnt. Az új helyzet át­meneti zavarodottságokat idé­zett elő néhány szerkesztő­ségben, de máris mutatkoz­nak annak jelei: a legtehet­ségesebb, belső tartással ren­delkező újságírók fokozato­san egyre inkább magukra találnak. A kihívást nem elemi csapásnak tekintik, hanem olyan állapotnak, amelyben a szellemi érvé­nyesülés lehetőségei kitágul­nak. Egyetértenek azzal, hogy olyan viszonyok kiala­kításában kell közreműköd­niük, amelyekben nem a ve­zetésnek van pártja, hanem a pártnak van vezetése és sajtója. Ennek megfelelően kezdik érezni, hogy új, meg­változott körülmények között kell dolgozniuk, tevékenysé- . güket meg kell szabadítani­uk a bürokratikus elemektől ha talpon akarnak maradni. Könnyű elvileg megfogal­mazni, hogy a megyei párt­lapok ' az-MSZMP megyei lapjai, ezért követett politi­kai irányvonalukban egy­szerre kell megjelennie a központi és helyi politikai stratégia és taktika elemei­nek. A gyakorlatban mindezt úgy kell érvényesíteni, hogy a szerkesztőségek önálló mű­hely jellege is megmaradjon, illetve létrejöjjön. Berecz János előadói be­széde után vita, majd szava­zás következett: a testület egyhangúlag úgy döntött, hogy megbízza a szerkesztő- bizottságot a dokumentu­moknak a vitában elhang­zottakkal történő kiegészí­tésével, s az előterjesztést, _ valamint a vitaösszefoglalót ’ elfogadta. Ezután Lukács János, a Központi Bizottság titkára terjesztette elő a politikai rendszer reformja párton be­lüli vitájának tapasztalatai­ról készített jelentést. Demokratikus akcióegységet — A pártvita arról tanús­kodik, hogy a tagság döntő többsége felismerte és elfo­gadja, hogy társadalmunk a többpártrendszer irányába halad és az MSZMP-nek ilyen politikai berendezkedés közepette kell megtalálnia a szocialista- szellemben fogant politika érvényesítésének le­hetőségét. — Figyelmet érdemlően so­kan vallják, hogy az MSZMP az elmúlt tíz évben nagy le­hetőséget szalasztott el. An­nak a lehetőségét, hogy a de­mokráciát a civil társadalom megszerveződésének bátorítá­sával, a társadalmi szerveze­tek önállóságának és függet­lenségének garantálásával, az egypártrendszer keretei kö­zött építse ki. Joggal mutat­nak rá arra, hogy a politikai pártok a jövőben sem lehet­nek kizárólagos letéteménye­sei az érdekek és a nézetek, az állampolgári törekvések kifejezésének. — A vitában nagy hang­súlyt kapott a politikai és a gazdasági reformok egymás­hoz való viszonya. Figyelmet érdemlő jelenség, hogy a vi­tákban kezd háttérbe szorul­ni a szorosabb értelemben vett, és önértékként kezelt reform, ugyanakkor előtérbe nyomul egy egyszerű és köz­érthető fogalom: a munka. A reformok mércéjének egyre inkább azt tekintik: mennyi­re segítik elő az egyes ember nyugodt, színvonalas munká­ját és tisztességes megélheté­sét? Egyre több ember ébred rá arra, hogy a fejlett áru­gazdaság, a piacgazdaság se­hol sem a könnyen szerzett pénz, az ügyeskedés és a szél­hámosság birodalma, hanem az ésszel és kifogástalanul végzett szorgalmas munkát állítja középpontba. Ezután Lukács János né­hány olyan gondolatot vetett fel, amely a párt szervezeti és működési rendjével, fel­építésével, a politikai rend­szerben elfoglalt változó helyzetével kapcsolatos. Milyen tanulságokkal szol­gál pártunk eddigi szervezeti működése? Általános érte­lemben elsősorban azzal, hogy az MSZMP szervezeti rendje — a szervezet felépí­tése és annak belső tartalma — ma már nem alkalmas a tagság demokratikus akarat- képzésére épülő akcióegység megteremtésére. Olyan szer­vezeti rendszerre van szük­ség, amely önmagában hord­ja saját megújulásának ga­ranciáit, rendelkezik az ön­korrekció szervezeti mecha­nizmusaival, szakít az eddigi hierarchikus működési mód­dal. A szervezeti hatékonyság biztosítása elsősorban azt igényli, hogy mind a párt egészében, mind a nagy ön­állósággal tevékenykedő egy­ségeiben folyamatosan meg­legyenek az önszabályozó ciklusok. Fel kell tenni azt a kérdést is, hogy a többpártrendszer­ben mik azok a fő funkciók, amelyeket az MSZMP-nek a szocialista irányú fejlődés előmozdítása érdekében el kell látnia; melyek azok a feladatok, amelyekre szerve­zeti erejét összpontosítania kell? Először is figyelembe véve a törvényhozás és a he­lyi népképviseleti szervek alapvető jelentőségét az új viszonyok között, biztosítani azt, hogy a párt sikeresen áll­jon helyt az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választása során. Másodszor.: politikai támogatást nyújtani ahhoz, hogy az országot és a helyi közösségeket a demok­rácia és az állampolgárok szolgálata jegyében, eredmé­nyesen és sikeresen kormá­nyozzák. Harmadszor: hozzá­járulni az üzleti, a gazdasági élet fellendüléséhez, előmoz­dítani az ország, a helyi kö­zösségek, az állampolgárok gyarapodását. Negyedszer: je­len lenni a fő szellemi folya­matokban, gyarapítani a szo­cialista mozgalom szellemi bázisát és hatását. Ezek ter­mészetesen egymással szoro­san összefüggő, egymást köl­csönösen átható feladatok. Mégis az egyenlők között is első helyre kívánkozik a program, az erők tömörítése, az emberek megnyerése, és énnek alapján a sikeres helyt­állás a választások során. Eb­ből le kell vonni mindazokat a szervezeti következtetése­ket, amelyek nélkülözhetetle­nek az MSZMP erejének megőrzéséhez és befolyásának gyarapításához. Grász Károly felszélalása Az írásos előterjesztés és a Lukács János előadói beszéde feletti vitában felszólalók alapvetően egyetértettek a politikai reformok átfogó, kö­vetkezetes megvalósításának programjával. A vitában felszólalt Grósz Károly, és nagy nyomatékkai adott hangot annak a vélemé­nyének, hogy a Központi Bi­zottság az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb politikai döntését hozza meg most, amikor a többpártrendszer lehetőségét teremti meg. Rá­mutatott: a politika történe­tében ritkán fordul elő, hogy egy párt monopolhelyzetét tudatosan feladja, miközben még rendelkezik az annak fenntartásához szükséges esz­közökkel. A továbbiakban felvetette a kérdést, hogy ez előrelépés-e vagy visszalépés. Nézete szerint ez egy, a tár­sadalmi folyamatok által meghatározott, a realitások ál­tal kikényszerített lépés, ame­lyet nem szabad elmulaszta­ni. A párt főtitkára annak a meggyőződésének adott han­got, hogy az MSZMP a jövő­ben is a legerősebb párt lesz a magyar közéletben. És óvni kell majd magunkat attól, hogy visszaessünk a már két­szer is elkövetett hibába: erős helyeztünket arra hasz­náljuk fel, hogy környeze­tünkben felszámoljunk min­den olyan erőt, amely nem akar fenntartás nélkül iga­zodni hozzánk, és vesz magá­nak bátorságot ahhoz, hogy esetleg más véleményen le­gyen a napi kérdésekről, vagy a szocializmus építésé­nek lényegi problémájáról is, mint mi ... Ezután a KISZ XII. kong­resszusának előkészítéséről, az ifjúsági szervezet tovább­fejlesztésének irányairól tá'- jékozódott a testület. Szerdán este befejezte ta­nácskozását a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága. Munka­napjának végén a testület — zárt ülésen — személyi kér­désekben döntött. Á közel­múltban az Országgyűlés el- nötkévé megválasztott Szű­rös Mátyást felmentette köz­ponti bizottsági titkári tiszté­ből. Nyugdíjba vonulása mi­att ugyancsak felmentette a megszűnt Pártélet című el­méleti folyóirat főszerkesz­tőjét, Lakos Sándort. Az MSZMP folyóiratot indít Üj Fórum címmel; a lap főszer­kesztője Szerdahelyi István lett. TESZtfV-küldiittkiizBVűIés (Folytatás az 1. oldalról) tsz-elnök elmondta, a tava­lyi 16 millió után sok az idei 28 milliós előirányzat a TESZÖV költségvetésében. E körül később vita alakult, ki, mert a javasló az összeg befagyasztását indítványozta. Végül szavazásra került sor és 5 millió forinttal csök­kentve fogadták el az idei költségvetést. Lehoczky Mihály hozzászó­lásában elmondta, hogy a TOT vétójogát a miniszter ellen még a nyugati orszá­gokban is irigylik, szocialista világban pedig alig ismerik. Mégis kevés ez, és az a célja az országos édekképviselet- nek, hogy a Minisztertanács­csal szemben is vétójoga le­gyen a TOT-nak. Mindenkit felölelő érdekképviseletre van szükség — hangsúlyozta. A további felszólalók kö­zül többen kifogásolták, hogy tavaly ősszel nem tartották meg a soros küldöttközgyű­lést. Szóvá tették továbbá, hogy a TESZÖV elnöke le­mondásának híre december óta pletykaszinten van jelen a közvéleményben. Héri László a TESZÖV elnöke va­lóban levelet intézett a TE- .SZÖV elnökségéhez 1988. december 14-én — válaszolt a kérdésre Hosszú László tit­kár. Fel is olvasta, ennek lé­nyege az, hogy Héri László, a rakamazi Győzelem Ter­melőszövetkezetben megso­kasodott gondjai, valamint megromlott egészségi állapo­ta miatt a TESZÖV elnöksé­géből felmentését kéri. Az elnökség kérését elfogadta, a küldöttközgyűlés tegnap tu­domásul vette, azzal együtt, hogy az elnökség javaslatára Pál Elemér eddigi elnökhe­lyettest bízzák meg a követ­kező küldöttközgyűlésig az elnöki teendők vitelével. Ugyancsak a bejelentések között hangzott el, hogy a nyírtassi Dózsa Termelőszö­vetkezet közgyűlése február 29-én a TESZÖV-ből való kilépés mellett döntött. Fel­vételét kérte viszont az AG- ROFRUCT részvénytársaság, amely csengeri székhellyel tucatnyi termelőt tömörít. Egy felszólaló véleményezte a résztvevők alacsony szá­mát, mivel a 243 küldöttből a tanácskozás kezdetén csak 165 volt jelen. Az egyik kül­dött indítványozta is, hogy számolják meg a résztvevő­ket. abból a célból. hogy megállapíthassák határozat­képes-e a küldöttközgyűlés. A számlálás után a kéthar- .mados jelenlétet megállapí­tották, így a tanácskozás ha­tározatai érvényessé váltak. (ésik) Géprablás Prágábaa (Folytatás az 1. oldalról) légi közlekedés céljára hasz­nálják. A gép odagördült az amerikai támaszpont elé, ahová az amerikaiak egy teherautót állítottak kereszt­be. Ekkor kinyílt a repülőgép ajtaja és az amerikai kato­nai rendőrségi gépkocsik­kal körülállt gépből kiszállt a két terrorista. A nyugatné­met rendőrség jelenlétében az amerikai biztonsági erők őrizetbe vették, majd rög­tön átadták őket a nyugat­német rendőrségnek. A két géprablót ezután a repülőtéri ügyekben illetékes rendőr­ség hallgatta ki. Csehszlová­kia kéri a Malév-gép elrab­lóinak a kiadatását, közölte az MTI prágai tudósítójával Pavol .Domin, a csehszlovák közlekedési minisztérium polgári repülési igazgatója.

Next

/
Thumbnails
Contents