Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám
1989. március 25. 7 „A legborzasztóbb lenne egy kaotikus állapot” Beszélgetés az MDF megyei vezetiségl tagjával Honnan indult, hová tart a Magyar Demokrata Fórum és hogyan kerültek kapcsolatba e mozgalommal a szabolcsi érdeklődők? — ezzel a kérdéssel indult beszélgetésünk Hamvas Lászlóval, az MDF nyíregyházi szervezetének vezetőségi tagjával, a moziüzemi vállalat igazgatójával, akit elsősorban értelmiségi körökben sokan ismernek megyénkben. (Negyvenhat éves, középiskolai tanári képesítéssel rendelkezik, évekig tanított Nagy kálióban, majd a művelődési ház igazgatójaként dolgozott, néhány éve pedig ő a megyei mozi- .üzemi vállalat igazgatója.) — Köztudott, hogy a Magyar Demokrata Fórum 1988 szeptemberében alakult meg Lakitelken. Ott lévő barátunk, Lezsák Sándor, aki az ideiglenes elnökség tagja, udvarán egy lakodalmi sátorban, aminek önmagában véve is sajátos hangulata van. Innen szállt szerte az országba a felhívás, hogy megalakult az MDF és lehet hozzá csatlakozni. Néhányan Nyíregyházáról, illetve a megyéből felkerestük levéllel Lakitelket és így hívott meg Lezsák Sándor ötünket, köztük engem is Lakitelekre, ahol megbeszéltük a szabolcsi szerveződés esetleges módjait és lehetőségeit. — Ezután láttunk a munkához, s végül Nyíregyházán november 9-én alakult meg a városi szervezet és november 12-én már megyegyűlést tartottunk, ahol a közben belépett; vagy érdeklődő egyénekét3 táraik vendégül. Tájékoztattuk őket az MDF céljáról, arról, hogyan képzeljük Szaboks-Szatrnárban a munkánkat, Ekkorra már három szervezet3 jött létre, a nyíregyházin kívül — Baktaló- rántházán és Vaján is megalakult a helyi szervezetünk. Jelenleg 11 szervezetünk van a megyében. — Mennyiben fejezi ki a mozgalom céljait, stílusát a nevében is található szó: fórum? Milyen céloknak kívánnak fórumot adni? — Több országos fórumot szerveztünk olyan — az egész nemzetet érintő kérdésekről, mint a népesedési helyzet, a magyar agrárgazdaság. De volt Dunaújvárosban munkásfórumunk is, jelenleg egy oktatási fórumot készítünk elő, később pedig a lelkiismereti szabadságról, a vallásgyakorlás kérdéseiről szeretnénk találkozót szervezni, szakértők bevonásával. Ezek olyan szellemi teljesítményeket hozhatnak felszínre, amelyekre lehetetlen oda nem figyelni, s a kialakítandó programoknál a nemzetépítésben, a társadalom gondjainak megoldásában felhasználni. — Hová sorolják magukat, az ellenzékhez, vagy valamilyen kívülállóként, netán különböző erők közötti egyensúlyozás mozgalmaként kívánnak dolgozni? — A mi célunk is az, itt Szabolcs-Szatmárban, Nyíregyházán, ami az MDF-é, nem vállaltuk sem az ellenzékiség, sem a kormánypártiság szerepét. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy koalíciós jelleggel szeretnénk működni a mindenkori ellenzék és a mindenkori kormánypárt — vagy mondjuk így — hatalom között. Ebből fakad, hogy a mi politikánk nem az MSZMP politikája ellen irányul, hanem a szerintünk rossz politika ellen. Es ha a rossz politika esetleg az MSZMP-hez kötődik, természetesen mint a rossz politikával szembeni politizálok, automatikusan szembekerülünk az MSZMP-vel is. Hamvas László, a Magyar Demokrata Fórum megyei vezetősége tagja. — Ugyancsak fő feladatnak tekintjük, hogy azt a társadalmi közönyt, tespedt- séget — ami körülvesz bennünket Szabolcs-Szatmárban is — egy kicsit felrázzuk, kizökkentsük ebből a passzív massza állapotból és olyaif tevékenység felé irányítsuk a közfigyelmet, amely egyaránt szolgálja a nemzetépítést és társadalmi kibontakozást. Másrészt kiegyezési törekvést akarunk megvalósítani a tömegek és a hatalom között. Ennek a kiegyezésnek a sürgetése, elősegítése az egyik legfontosabb célunk. — Talán a veszélyérzet sugallja önöknek ezt? — Mi is pontosan érezzük a körülöttünk lévő világ gondjait és válságtüneteit, s az a véleményünk, nem szabad engedni, hogy ezek egy általános politikai válsággá álljanak össze és konfliktusokhoz vezessenek, ezt meg kell állítani, mert a mi felfogásunk szerint is a legborzasztóbb lenne egy kaotikus állapot, egy katasztrófától terhes politikai válság, amelyben cselekvésképtelenné válik mind a hatalom, mind a tömegek. Ezt mindenképpen el kell kerülni. — Milyen meggondolásból döntöttek úgy, hogy nem válnak párttá? Miért és kinek jobb ez az állapot? — Az MDF — mint erről beszéltünk — független szellemi mozgalomként jött létre, amely,.)fő; feladatának a népbem>íflemzetben gondol- k<^di 8¥0é§ áz ebből kiinduló cselekvés? tekintette legfontosabb feladatának. Most az idő túlhaladott bennünket. Egyre-másra jönnek létre a különböző szervezetek, pártok, pártképződmények és a tagságunk egy részében fel- rémlett; mi lesz a mozgalommal, ha nem alakul párttá, s így kevésbé tudja majd érvényesíteni a politikai akaratát, mintha pártként működne. Én személy szerint mindig a mozgalom mellett voksoltam, több okból is. A pártban való tevékenység szerintem leszűkítené a mozgásterünket és részekre szabdalná a mozgalmat, amely nem egységes világnézeti alapokon szerveződött. Tagjai egy-két fontos politikai, s a nemzetet érintő kérdésben értettek egyet, de épp úgy megtalálhatók a tagok között a volt. vagy tényleges MSZMP-tagok, mint a kereszténydemokrata nézeteket vallók, vagy a polgári radikalizmus képviselői. — Tehát később sem akar párttá válni az MDF? — Az országos értekezlet, mint ez közismert, úgy foglalt állást: továbbra is mozgalomként tevékenykedünk. De az új elnökség megbízatást kapott arra is, hogy két hónapon belül dolgozza ki a párttá válás feltételeit, lehetőségeit, ennek világnézeti és égyéb követelményeit. S ha a megfelelő történelmi pillanat elérkezik, a párttá válás is (mint alternatíva) elérhető legyen. Felvetődött az is, hogy a mozgalomnak magának legyen egy pártja az MDF tagjainak egy részéből, de a mozgalom széles keretek között tevékenykedjen tovább a kidolgozott program szerint. — Van-e sajátos megyei programjuk? Milyennek tartja az együttműködést az MSZMP-vel és más szervezetekkel? — Készítettünk egy sajátságos szabolcsi programot is. Ebben első helyen szerepel, hogy fellépünk a belső gyarmatosítás ellen, amely a megyét erőteljesen sújtja és nem nagyon szükséges megmagyarázni, mit értünk alatta. Az agrárolló kérdésében is lépni szeretnénk. Figyelmet fordítunk a környezet- védelemre is, különös tekintettel a Szamos térségére. A kérdés második felére: munkánk során a kezdeti időszakban kétségtelenül találkoztunk gyanakvással. Amikor például Baktalóránt- házán megalakult a helyi szervezetünk, nemsokára megjelentek a rendőrök és körbenézték a tagjainkat. De úgy érzem, ez múlófélben van. egyre többen ismerik fel, hogy az MDF szervezetei a nemzet javára, a települések érdekében kívánnak tevékenykedni. Számos volt és aktív MSZMP-tagja van a helyi szervezeteinknek, egyik-másik helyen a vezetőség tagjainak többsége MSZMP-tag. Megemlítem azt is. hogy az MSZMP új megyei ideológiai titkárával együtt ültünk a rádió stúdiójában, s a hozzánk intézett kérdésekre nem cenzúrázva, hanem egyenes adásban fejthettük ki egyező, vagy ellentétes véleményünket. Hasonlóak a kapcsolataink az MSZMP Nyíregyházi Városi Bizottságával, amelynek egyik titkárával a kábeltévé műsorában ülhetett egyik barátunk a kamerák elé. Elkezdődött egy folyamatos párbeszéd. Ezt a magunk részéről is igen fontosnak tartjuk, mert annyi mozgalom, szervezet, párt vagy pártocska alakult az utóbbi időben, amelyek — úgy vélem — egy kicsit arc nélküliek. Az emberek nem tudják hová tenni őket. Mi szeretnénk pontosan megmutatni az arcunkat, hogy jobban ismerjenek bennünket. — Nem fél, hogy bajba keveri önmagát, hisz komoly, jól fizetett vezető beosztásban dolgozik...? — Van egy kis félelem is az emberben. És a kérdést valóban így is fel lehet tenni. mi szükségem van erre: végül is egy vállalat igazgatója vagyok, van családom, feleségem, három kiskorú gyermekem. Csak közhelyszerű választ tudnék adni. miért vállaltam ezt a politikai munkát. Konkrét fenyegetettséget, félelmet nem érzek, mert nem ért semmi olvan az MDF-ben való munkálkodásom óta. ami erre alapot adna. A barátom se lett kevesebb. sőt több. Köztük van aktív MSZMP-tag is. akivel jókat vitatkozunk. De ez nem változtat azon. hogy barátként válunk el egymástól. Páll Géza Gondolatok a hazafiság színéről és visszájáról M íg „van lelke Árpád nemzetének” torzítottam a múltkor Vörösmarty Mihály szép versének egy során. Merthogy ő azt mondta jó száz év előtt: „Még van lelke ...” A különbség elég jelentős ... Csak azért merészeltem venni magamnak az „átírás” bátorságát, hogy meg- vallhassam aggályaimat: ahhoz képest nagyon „megszűkültünk a magyarságban”. Akadhat talán olyan is közöttünk, aki nem tudja, mely náció is Árpád nemzete. Mielőtt az erre hajlamos rosszindulat siethetne félreérteni, szögezzük le: nem a nemzeti nagylétet, a ködevést, kokárdás, hangos magyarkodást, méla honfibút vagy a mindannyiunkat sírba parentáló sötét kétségbeesést hiányolom. Annál is inkább, mert manapság abból is, ebből is bőséges a kínálat. Nemzeti pántlikával kelleti magát nemcsak sokféle eszme, hanem sokféle üzlet is. Ember legyen a talpán, aki szétválogat búzát és ocsút. Unos-untalan az édes Erdélyt emlegetjük, de Százhalombattán isaszegi- nek füllenti magát az idemenekült székely kisfiú, mert különben románként tartanák idegennek, s kiközösítenék. Nincs hiány hát magyarokból. Ami hiányzik: a hazához való tudatos kötődés eleme a cselekvésben, amely azt magatartássá, világnézeti elvekre épülő cselekvési rendszerré emelné. Egyetlen, ám de újra és újra feltett kérdésre válaszolva: „mi mostan a magyar?”. Jó évtizede már, hogy minden rendűrangú tanítványaimat zavarba hozom a kérdésemmel: „milyen nemzetiséget választanának maguknak, ha újra születhetnének?” A válasz annyi év óta változatlan: „senki sem születhetik kétszer”, örülhetnénk, hallva a praktikus ésszerűség diadalmát, ha nem tenném fel mindig a következő kérdést is: „és milyen nemzetiséget nem választanának semmiképpen?” Minthogy sohasem mulasztom el megkérdezni ezt is, mindannyiszor ámulhatok és elkomorodom. Mindenki megnevez legalább egy nemszeretem nációt. Ha rákérdezek, avult ráfogásokkal indokolnak. A lényeg nem is ebben van: mindany- nyian csak visszájukról és nem színükről magyarok. Visszájukról bizony, mert a magyarságuk csupán a beleszületés hűvös józansággal tudomásul vett végzetszerű ténye és nem megválasztott, naponta hozott döntésekkel megerősített állapotuk. Visszájukról, mert felfoghatatlan, vak gyűlölségek, megvetések és lenézések melengetésével különítik el magukat magyarrá. Hagyján — tapasztalatlan fiatalok! — vigasztalhatnám magam. De mit gondoljak a felnőttről, aki hasonló indulatokat forral. Hát még ha e felnőtt írástudó! Szóvá tette más is, mégis, ismételve se hallgathatok róla én sem: a sorsproblémákat nemzetféltő aggódással évek óta Cato-ként felemlegető neves és tisztelt író egy vita hevében egyszer csak így ragadtatja el magát: „Célba köpködni a kikötözöttre — ez a ti módszeretek, s egyben jellemrajzotok is!” Amivel az evangéliumbeli Krisztus-történetre és vitapartnere etnikai és vallási hovatartozására céloz. És mindjárt bélyegez is. Hová juthatunk, ha idáig jutottunk? Hogy: a kiművelt emberfő is?! „Nem árt egy kis nacionalizmus — tanár úr!” — könnyed évődésnek szánt ellenvetéssel így „ugratott” egyszer egy tanítványom. Csakhogy e kérdésben aligha lehet helye ilyen — talán ártatlan, de rosszívű — tréfának is. Hazafi nem lehetek a visszájáról! Hogy csak a „talmi különbség” bódulata kössön a nemzetemhez és nem a megválasztott, tudatosan vállalt közösség érzete. „Mert az ember, ha értelmi és érzelmi körét gondosan nem szélesíti... mindig keskenyebb határok közzé szorul... s parányi birtokában, háza falai közt elszigetelve csak önmagát nézi ... s a legegyértelműbb kapcsolatokat sem láthatja.” Van azonban ellenkező előjelű téveszme is: „a nacionalizmus — túlzott hazafiság”. Sok tanár kollégám a megmondhatója, hogy milyen elterjedt ez az ostoba „meghatározás”. A hazafiságot nem lehet „eltúlozni”, hiszen az tetteiben az egész emberiség boldogulását szolgálja, a nemzetek közösségét ismeri fel saját távlatául. Hazafiság és nacionalizmus gyökereikben ellentétes fogalmak és törekvések. A társadalmi egyenlőség, az eszménye egyiknek, tagadására építkezik a másik. „Ezért kell minden művelt embernek a hazát legfőbb gondjává tennie, s ez mindenekfelett oly hazára értetik, hol az egyes polgárnak közdolgok folyásába tekinteni joga s kötelessége van.” A zavarodottságért vállalnunk kell a felelősséget. Politikai döntéshozóknak, akik sehogy sem találták hazafiság és nacionalizmus gyakorlati megkülönböztetésének elveit. Tudósoknak, nevelőknek is, akik most arra kényszerülnek, hogy újragondolják a magyar nemzet történelmét. A feladat csakúgy, mint a mulasztás, nagy. Éppen a mi főiskolánkról tudósított a Hitel, ha meglepetést nem is, de meghökkenést kiváltó információjában: a megkérdezetteknek ......csak 37 százaléka tudta, hogy a székelyek magyar anyanyelvűek; 44 százalékuk szerint a székelyek anyanyelve román”. Nem ártana tanulnunk neves megyénk- belitől, aki intelmében örökül hagyta, hogy a haza nem csupán a ház, amelyben az élet n első örömeit, vagy keservét éreztük, a föld, melynek gyümölcse feltáplált, szülők, hitvestárs, gyermek, barátok — rokonok és polgártársak; a »haza« a legszentebb kapcsolatokkal egybefoglalt emberek társasága.” Ezért a hazafiság sem csupán erkölcsi, mindig politikai viszony is. Minden cselekedetünk révén meghatározott politikai közösségformához, politikai eszméhez kötődünk. Így látta ezt a „népi sarjadék” Arany János is egykor: „Van — fájdalom!, kinek cégér hona”. Magyar vagy, — mondod. Lehet. De minden történelmi időben el kell döntened, hogy mit jelent ott, most számodra magyarnak lenni. Nem mindegy tehát, hogy ösztönösen cselekszünk-e, vagy tiszta ismerettel választott, s megtartandó elv birtokában. S az se, milyen elv birtokában, „hogy ábránd, hiúság, múló kegy, javak, vész és gyalázat el ne rántsanak”. És persze az is mellőzhetetlen értékelési szempont, hogy cselekszünk-e ténylegesen. Költőnknél maradva, aki keserűen panaszolta, hogy „volt elég, kit nagy honszerelme vonzott megragadni minden koncot”, s aki szájhősök lármája közepette a „naszádot” süllyedni látta, ajánlhatjuk figyelemre intését: „Nem elég csak emlegetni Tudni is kell jól szeretni Tudni bölcsen, a hazát.” Kiss Gábor Mi mostan a magyar? II Kelet a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE Tanakodik. Balogh Gésa akvarellje
