Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám
1989. március 25. 5 „Soha nem kértem, vagy fogadtam el jogtalant...” Szemtől szemben Varga Gyula volt megyei első titkárral, aki úgy érzi, hogy meghurcolta a sajtó A Azon a bizonyos december 3-i éjszakán Önt nem vá- “ lasztották újra a megyei pártbizottság első titkári posztjára. Sértett ember emiatt? — Nem vagyok. Mikor a megyei pártértekezlet előtti hónapokban magam is sokat töprengtem, szükség van-e megyei pártértekezletre, akkor is tudtam: 50 százalékos az esélyem arra, hogy újjáválasztanak. Ha mégis támogattam az értekezlet megtartását, annak nem magabiztosságom volt az oka, hanem az, hogy segítsem a mozgalom megújítását. Ebben a kosárban pedig benne volt a „bukásom" is. Ezért nem vagyok sértődött ember sem. A Mégis azt hallottam, hogy azon a bizonyos éjszakán ^ rettenetesen elkeseredett... — Igaz. De nem akkor, amikor megtudtam, hogy más lett az első titkár. Csak órákkal később, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a megyei pártbizottság 67 tagja közé se kerültem be. Ezt még ma sem tudom magamnak megmagyarázni. Gyermekkoromtól részt vettem a mozgalomban, szív- vel-lélekkel csináltam, amit rám bíztak ... ... ne legyen tüske a köröm alatt. Ez legalább olyan kellemetlen, mint a rágalmak, vagy a ferde pillantások... 0 Ferde pillantások... hogyan reagál az úgynevezett Varga-ügyre a szűkebb, vagy a tágabb környezete? — Hadd induljak neki egy kicsit távolabbról. Egy új — nyugdíjas — életre az átállás nem megy zökkenő nélkül. Én minden reggel fél hétkor indultam el itthonról. Sok év után egyik napról a másikra kiderül, hogy nem kell bemenni ... Azt is meg kell szokni, hogy kevesebben kíváncsiak mostanában a véleményemre. Ezekkel együtt sokkal könnyebb volt az átállás, mint ahogy decemberben képzeltem. Jó ismerőseimtől öt év alatt nem kaptam ennyi jó szót, érdeklődést, mint negyedéve. Átjelentkeztem a körzeti párt- szervezetbe, szeretettel fogadtak, s megválasztottak alapszervi párttitkárnak. Előfordult persze velem is, hogy valaki átment előlem az utca túloldalára, de nem azok közül, akiket a barátaim közé soroltam. Tulajdonképpen mégiscsak megbántott, de legalábbis csalódott... — Igen, bár a személyi döntést a pártértekezlet egyfajta utólag kiszámítható reakciójának tartom. Van egy általános (vagyis nem a megyében keresendő) ok: a májusi pártértekezlet óta nálunk is jelentős volt a várakozás a személyi változások iránt. Plusz annak a felismerése, hogy a megye a jelenlegi körülmények közt nem képes utolérni az országot. Ezt korábban is megfogalmaztuk, de akkor magunk sem hittük el. Most ez is a megyei vezetés ellen fordult, nem képviseltük úgymond eléggé Szabolcs-Szatmár érdekeit. A harmadik ok már az én hibám: korábbi interjúkban már elmondtam, a kádermunkában a túlzott megértés és az elmozdulás hiánya. Késtek a megérett cserék. És az a bizonyos kisvárdai bútorügy, — ha nem is volt döntő — szintén közrejátszott... A Nem tudom érzékeli-e, hogy a legkülönbözőbb pletykák keringtek (és itt-ott még ma is keringenek) a volt szabolcsi első titkár csodálatos villájáról, meg az abban lévő hatalmas amerikai mahagóni könyvszekrényről. Ezt csak erősítette egy Népszabadság-cikk, majd a Mai Nap című bulvárlap írása. Amíg önhöz jöttem, legalább száz különb házat láttam csupán errefelé, de több ezer értékesebb lakás van csupán Nyíregyházán, őszintén szólva, meglepett a könyvszekrénye is, ami valódi, csak éppen nem amerikai, hanem magyar és nem mahagóni, hanem vékonyka furnérlemezzel bevont pozdorja. Most már magam sem tudom, azt higy- gyem-e, amit látok, vagy azt, amit itt-ott olvasok? Azon tűnődöm, hogyan lehet ilyen gyanúsítgató, az emberi tisztességet kétségbe vonó légkörrel együtt élni? — Nagyon nehezen. Milliószor feltettem egy év alatt magamnak a kérdést: milyen hibát követtem el? Ezt a könyvszekrényt, amit itt lát a szobában, nem lett volna szabad megrendelnem a kisvárdai vállalatnál? És ha már megrendeltem, szakértővel kellett volna megnézetnem, valóban annyit ér-e, amennyit nekem mondtak és számláztak? Ezt nem tettem, hiba volt. Hibáztam, hogy amikor ebből rendőrségi ügy lett, (mert más ügyek miatt feljelentették az igazgatót és a rendőrségi vizsgálódás közben megtalálták az én munkalapomat is), majd a kirendelt szakértők hosszú vajúdás után 80 ezer forintos árat állapítottak meg a nekem korábban számlázott 30 ezer helyett, én az 50 ezer forintos különbséget azonnal befizettem. Csak eztán kértem, hogy rendeljenek ki újabb árszakértőt, de a Hajdú megyei rendőrség közölte: ezt csak gyanúsítottnak van joga kérni, én pedig nem vagyok az. Tavaly szeptemberben városi titkári értekezleten kértem: tájékoztassák a párttagságot ominózus szekrényügyemről, de mint később kiderült, az információ nem jutott el mindenhová és főleg nem a pártonkí- vüliekhez. így született számos pletyka. Legnagyobb megdöbbenésemre még az is, hogy nekem valamilyen telekügyem van... £ Hozzáteszem még azt a híresztelést is, miszerint a megyei vezetők — így Varga Gyula — lakását ingyen rendezték be mátészalkai stílbútorokkal... — Ezt most hallom először. Visszakanyarodva: mivel úgy láttam, a pletykáknak nincs alapjuk, nem is védekeztem ellenük. Emiatt megnehezedett a dolgom. De minden embernek nem magyarázhatom meg, hogy én tisztességes ember vagyok! Akik jól ismernek, azt hiszem ebben nem kételkednek. Elmentem a kisvárdai BEAG gyár taggyűlésére, azok véleményét kértem, akik azt a szekrényt megrendelésemre készítették. Megmutatták az általuk kifejlesztett hasonló szekrényt, amit a MERT 40 ezerre árazott — az enyém elkészülte után két évvel. Egy kisiparost kértem ezután, ő 50 ezerre adott árajánlatot. Tudom, ezek mit sem változtatnak azon, hogy az én volt funkcióm roppant érzékeny terület, amely a figyelem fókuszában van. Hát még ha kiderül, hogy korrupciós ügybe keveredtem, hogy a megyei főügyész nevét is megjeleníti egy cikk, s pláne, ha a különbség gyors befizetésével el is ismertem a vétkemet! Szembe kerültem magammal is, amikor az én pártom központi lapjában jelenik meg rólam egy ilyen című írás: A Tulajdonképpen jó kerékvárásban mennek a dolgok. Miért kérte mégis Gyuricsku Kálmán első titkárhoz írott múlt heti levelében, hogy rendeljenek el ügyében pártvizsgálatot? — Mert nem vagyok naiv ember. Akik ismernek, azt is tudják, hogy tisztességtelen sem. De sokan mások ezt nem tudhatják. Az ügyeimről írott Népszabadság-cikk is arra utal, hogy a pártra száll át bizonyos ódium, a Kelet- Magyarországban is volt rám — ha név nélkül is----bizonyos célzás. A Mai Nap már egyenesen a megyei pártvezető lebukásának okaként hozza fel a „bútorügyet”, amelyben kétségbe vonják emberi-politikai tisztességemet. Nem aká- rok lesütött szemmel járni az emberek között, mert soha nem kértem, vagy fogadtam el tisztességtelent, jogtalant, sőt másokat is óvtam ettől. Csakhogy ezt mások nem tudhatják, az említett írások erősítik is a gyanút. Magam is olvastam városi pártbizottsághoz befutott jelzést, a Nők Lapjában is egy utalást — szintén név nélkül — a „megyei titkár vásárlásáról”. Ez volt az új nagy lecke, amely ráébresztett, milyen fontos a nyilvánosság, a széles közvélemény pontos tájékozottsága a vezetője-vezetői dolgairól. Bár (és csak magamtól kérdezem) van annak teteje, ha az ember akárcsak egy megyei sajtókonferenciát hív egybe, ahol közli, hogy nem lopott kabátot...? De én azokat is megérAz a bizonyos könyvszekrény ... tem, akik csak annyit hallanak, olvasnak, hogy itt egy volt megyei vezető, aki egy hatalmas amerikai mahagóni könyv- szekrényt vett meg bagóért... Elvárhatom-e, hogy tolerálja valaki is az én érzéseimet? Megértem, ha ilyenkor szidja a hatalmával visszaélőt, a pártot és a rendszert emlegeti. Emiatt is kértem, hogy vizsgálják meg az ügyemet és hozzák nyilvánosságra a megállapításokat — akármilyenek is lesznek azok. A Szóltunk egy telekügyről. Milyen telekügyre gondolhattak? — Én csak egy embertől, Kanda Páltól hallottam, s azt is egy pártbizottsági ülésen, hogy valamilyen telekügyem is van. Utánanéztem, miről lehet szó? Állítólag nagyon olcsón adta azokat a városi tanács, aminek az oda épült társasházi lakásommal haszonélvezője vagyok. Igaz, hogy körülbelül száz lakás épült azon a bizonyos telken, amelyen én 3 évvel ezelőtt 100 négyszögölért 274 ezer forintot fizettem. Azt hiszem, ez nem valóságos vád, csupán egyetlen egyszer hallottam ... £ A szekrényügyből viszont bírósági ügy lett... — Amikor jó éve megtudtam, hogy az én könyvszekrény-megrendelésem és -vásárlásom papírjai is a kisvárdai A hás a Mai Nap e. lapbaa... ... és a valóságban. igazgató ellen indult vizsgálat anyagai között vannak, a párt megyei végrehajtó bizottsága ülésén felajánlottam lemondásomat. Ezt a rendőrfőkapitány egyenesen nevetségesnek tartotta, mondván, hogy én szabályosan jártam el, amikor megrendeltem és mikor a bútorüzleten keresztül fizettem ki a számlát. Attól kezdve nem foglalkoztam a dologgal néhány hónapig. Amikor is — hosszú tűnődés után — kiszámították, hogy 50 ezerrel fizettem kevesebbet... Miután kifizettem a nem mindennapi különbséget, majd a szeptemberi pártbizottsági ülésen újból ismertettem az ügyemet, amit akkor a testület elfogadott, jött december 3. De azt már említettem ... Amire a Mai Nap című újság - még célzott: képviselő is vagyok és a mentelmi jogom felfüggesztése fel sem merült. Erre csak azt mondhatom, hogy fel sem merülhetett, hiszen terhelt sosem voltam, így az én képviselői mandátumom emlegetésére egyedül az újságírónak volt szüksége. ^ Az olvasó kedvéért: első fokon a kisvárdai igazgatót 15 ezer forintos pénzbüntetéssel marasztalták el, s ő azóta is dolgozik ... — őszintén szólva e témával — ha nem muszáj — nem foglalkozom, belefáradtam. • £ Azért csak megfordult a fejemben, hogy nem szabad nem védekezni, ha az ember nem érzi magát bűnösnek, különben könnyen alul marad ... — Igen, de nagyon nehéz. Azon is gondolkodtam, hogy vannak emberek, akik azt hiszik, hogy bármilyen rangú vezetőt előnyhöz kell juttatni. Sokszor egészen apró előnyökhöz, amelyekben azonban nem részesülhet mindenki. Ez roppant sajnálatos, ezt magam is elítéltem, ezektől munkatársaimat is óvtam. Most már tudom: vagy nem kelleti volna könyvszekrényt rendelni, vagy ha igen, kisiparosnál, aki a mainál olcsóbban is csinálta volna, s az senkinek nem lett volna ügy... Ha személy szerint bánt is, hogy van aki elhiszi rólam: jogtalan előnyt csikartam ki, vagy csupán fogadtam el ezzel a könyvszekrénnyel, megértem őt. Olyan embertől, aki napi megélhetési gondokkal küzd, nem várhatok szimpátiát, együttérzést. Csupán azt szeretném, hogy arra formálhassak jogot: tisztességes embernek tartsam magam, s barátaim tisztességesnek tarthassanak. Nem utolsósorban, hogy a „korrupt pártmunkás” jelzőt próbáljam letörölni, annak a pártra, munkatársaimra, utódaimra háruló következményét csökkenteni. Ilyen szándékok vezettek azzal a vizsgálatkérő levéllel. ^ Ilyenkor az ember százszor és ezerszer átrágja magában az esetet és bizonyosan tanulságok sorozatát fogalmazza meg... — Én is megtettem. A magunkfajta embernek nem elég tisztességesnek lenni, tisztességesnek is kell látszani. Az teszi nehézzé a dolgokat, hogy ma sokan nem látnak tisztességesnek. Feltételezik, hogy néhány ezer forintért eladtam a becsületemet. Sőt, lassan kiderül, hogy ennél többről is szó van... . ★ Az újságíró nem titkolja, hogy Varga Gyula iránt elfogult. Ezért is kereste meg a megyei bíróságot, s kérte az illetékes tanácsvezető bírót: bocsássa rendelkezésére azt a vastag kisvárdai dossziét, amelyben a „hatalmas amerikai mahagóni” könyvszekrény megrendelési, gyártási és vásárlási körülményei is szerepelnek. Végigböngészte, de azok után sem tudta megcáfolni a fenti beszélgetésen elhangzottakat. Kopka János
