Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám

1989. március 1. Kelet-Magyarország 3 Sorompók nélkül Költözik a pedagógus pártbizottság gafT'. • TOLLFOSZTOK. A Veszprém megyei Német­bányán még él az a régi szokás, hogy a hosszú téli estéket égy-egy háznál ösz- szegyűlve valamilyen hasz­nos elfoglaltsággal töltik el, most éppen a tol If osz­tás van soron. (MTI fotó) A mit még néhány hó­napja sem hittünk, legfeljebb titokban reménykedtünk benne, immár valóság: mától Zá- hogy mellett, újabb négy helyen léphetjük át a ma­gyar—szovjet határt. Bíz­vást állíthatjuk, e lehető­ség megteremtése olyan tett, amelyet akár a törté­nelmi jelzővel is illethet­jük, hiszen egy olyan so­rompót sikerült jelképesen a földre dönteni, melynek létezéséről ugyan minden­ki tudott, de létjogosultsá­gát hosszú ideig seniki sem merte megkérdőjelezni. So­káig nem is voltunk hajlan­dók tudomást venni arról, hogy a történelem során a rokoni, baráti szálaik úgy behálózták Ungot és Bere- get, Szatmári és Ugocsát, hogy azokat a Szovjetunió Kárpátontúli területe, il­letve Szabolcs-Szatmár me­gye létrejötte sem tudta el­metszeni. E sorok írójának nagy­anyja ruszin, még a régi világban keveredett le a szatmári síkra. Magyar em­ber vette feleségül, gyer­meked már magyarként nőttek fel. ők épp úgy, mint a hegyekben maradt kárpátuikrán rokonok, képtelenek voltak megér­teni a mesterségesen elvá­lasztó sorompókat. A Deskó és a Kocsis csa­lád mint egy nagy fa, élte az életét. Az idős, száraz ágak lehulltak a földre, s minden évben friss rügyek hozták az új életet. Ám csak ritkán, külön proce­dúra után osztozhattak egy­más bánatában, örömében. Mert mire megjött a teme­tés, a keresztelő híre, s megérkezett az engedély, már értelmetlenné vált az utazás. Ha sikerült egyálta­lán időben megszerezni a szükséges okmányokat. Zsenge újságíró voltam még, mikor Tiszabecsre té­vedtem. Idős ember állt a gáton, a Tisza túloldaláról jövő harangszót leste. A reg­gel kapott táviratból tudta, „most temetik a testvérbá­tyámat ..Az út Tisza- becstől Tiszaújlakig jó tíz­perces séta. A Szabolcs-Szatmár- ban és az ungvári, munkácsi, beregszá­szi, niagyszőlősi járásban élők, mostantól a korábbi­nál összehasonlüatlanul könnyebben látogathatják meg egymást, bizonyítékul annak, hogy eMgyjük: itt is, de odaát is nagyot fordult a világ kereke. A hatalom mindinkább minket, egy­szerű embereket szolgál. Higgyünk benne, hogy visszavonhatatlanul! Balogh Géza A megyei közművelődési bizottság például megállapí­totta: a községekben és a riágylközségeikben az ilyen célra készült épületek több­sége ma már nem használha­tó, felújításuk, bővítésük, át­alakításuk indokolt lenne, de nem gazdaságos. Csak­nem 70 olyan település van ma a megyében, ahol szinte semmi esély nincs arra, hogy a kultúra céljaira méltó haj­lékot alakítsanak ki. Sok az elvonás Érthető, hogy nem rózsás a népművelők hangulata, amit még tetéz az a gazdál­kodási gond, hogy a községi művelődési intézmények jó része — jelenleg ezt 30 szá­zaléknak mondják — az álla­mi támogatásból a folyama­tos működésre nem képes. Az új szabályozók pedig a nehe­zen összekapart saját bevéte­leket is csökkentik a nagy­arányú elvonással. Ilyen körülmények között történik meg a tanácsi irá­nyítás átszervezése — az úgynevezett kétlépcsős rend­szerűre, amitől most nagy a riadalom a népművelőber- ikekfoen. Főleg a kisközségek­ből érkeznek a megyeszék­helyre olyan jelzések, hogy a népművelők félnek ettől az átállástól, mert úgy vélik, ha a „.kétlépcsős” rendszerű irá­nyítás kiiktatja a hálózatból a. városokat, a kisfal-vakban végképp magára marad a népművelő, nem lesz, aki szakmai tanácsokkal segítse. És ha nincs rendes művelő­dési ház, ha nincs elég pénz a működésre, és ráadásul a népművelő elveszíti a fejét, iákkor tényleg szólhat a vész­harang. Akkor odalesz min­den remény, és a kicsi fal­vakban a közművelődés fo­kozatosan elhal. Az országgyűlés szerepe és feladatköre az elmúlt év­ben fokozatosan növekedett, s úgy tűnik, a ciklus végé­té az eddiginél is nagyobb feladat hárul a képviselők­re. A politikai és az állam­élet demokratizálódása és korszerűsítése megköveteli a parliament törvényalkotó szerepének erősödését. Az elkövetkező időszakban, a tervek szerint mintegy 35— 40 törvény, illetve törvény- módosítás kerül az ország- gyűlés elé. Minthogy a képviselők né­hány kivételtől eltekintve nem jogászok, ahhoz, hogy felelősséggel működjenek közre a legmagasabb szintű jogalkotói munkában, szak­mai segítségre van szüksé­gük. Ezt felismerve, a jogász- ság felajánlotta segítségét a törvényhozóknak. A Magyar Jogászszövetség Szabolcs-Szatmár Megyei Szervezete a napokban kü­lönbizottságot alakított, hogy segítse a képviselők munká­ját. A különbizottság vezető­je Kovács András megyei főügyészihelyettes, az állam- joggal kapcsolatos munkát Nagy László bíró, a polgári és családjoggal kapcsolatos tevékenységet Hubay Pál ügyvéd, a szövetkezeti jog te­rületét felölelő jogalkotást Nyitrai Zoltán jogtanácsos, az államigazgatással össze­függő munkát Fekete Zoltán, a megyei tanács osztályveze­tője segíti. Ölt kellene-de a pénz sem árt Rakamazoü megépült, Nyíregyházán most épül, de ha minden jól megy, ' az idén Székelyben is elkezdő­dik egy Shell-kút építése. A három töltőállomás közül ez lesz a legjobb helyen, hi­szen a 4-es út már ma is igen forgalmas, de ha maga­sabbra nyílik a sorompó a szovjet határon, akkor még nagyobb forgalomra lehet számítani. A beruházásnak nemcsak egy gazdája lesz. Az Interág a Shell-kút építésének lesz a gazdája, a ramocsaházi termelőszövetkezet pedig egy autós bevásárlóközpontot kíván építeni és működtet­ni. A benzinkutaknál szokásos sneck bár már készen van, hiszen ezt a szerepet a mostani Avikum bár veszi át. Tulajdonosának azonban egy sor ötlete van arra, hogy mit kellene és mit szeretné­nek társulásban megvalósíta­ni. Ügy tűnik, hogy egy 25—30 szobás motel nyitására két kanadai állampolgár vállal­kozik, s minden bizonnyal egy dollárosbolt kialakításá­ra, megnyitására is ők hoz­nák a pénzt. Lehetne azon­ban még a mai Avikum bár jól kiépített pincéjében egy új éttermet kialakítani, ahol utazási irodák által szerve­zett csoportok étkezhetné­nek, gazdaságosnak’ ígérkez­ne egy gyors autómosó kiala­kítása és minden olyan lé­tesítmény megérné, ami a kamionparkolók környékén szokásos. Például tusolóhe­lyek épülhetnének és gazda­ságosnak látszana minden olyan termék forgalmazása, amit a Szovjetunióba indu­ló turisták magukkal visz­nek, vagy amit a hazafelé tartó turisták vásárolni szoktak. Ötlet kellene tehát, de a társuláshoz a pénz sem árt Amerikai megrendelésre szállítja a budapesti finommecha­nikai szövetkezet új Visinform típusú, világszínvonalú mátrixtábláit, amelyeket utastájékoztatásra használnak. Hogyan segítsenek? Megállítható-e vajon ez a folyamat, és kik tehetnek azért, hogy ez a végső bénu­lás a kistelepüléseken ne 'következzék be? Például a nyíregyházi (és egyben me­gyei) Váci Mihály Művelő­dési Központ vezetősége mi­lyen módon vállalja fel a segítségnyújtásból reá jutó részt? Kézy Bélámé igazgató­helyettes egyértelműen arról biztosított, hogy igyekeznék gyors, és lehetőleg minél ha­tékonyabb támogatást nyúj­taná a megye minden zugá­ban a most megalakult úgy­nevezett „hálózati-módszer­tani csoport’’ közreműködé­sével. Ez a nagy intézmény is érzékeli a „végeken” élő népművelőik félelmét, ami az ismeretflennék szól, mert nem tudják, mi várható, ha magukra hagyják őket — és nem biztos, hogy a helyi ta­nácselnök szakmai partnere a népművelőnek. Ezért az új csoport tagjtaimalk feladata lesz, hogy egy-egy városkör­zetet figyelemmel kísérjenek, a hozzájuk tartozó kisfalvak népművelőinek rendszeres szakmai konzultációkat szer­vezzenek. Szeretnének nagy figyel­met fordítani azokra a he­lyekre, ahol hagyományápo­ló népi együttesek viszik to­vább a népművészet értéke­it, hagy ne filléres gondok miatt széledjenek szét a népi kutúrában fontosnak számító csoportok tagjai. Több tele­pülésen arra ösztönzik a ta­nácsi vezetést, hogy új, gaz­daságosabb és korszerűbb koncepcióban gondolkozzon, és hívjon életre általános művelődési központot, amely egyesíti az iskolát, a könyv­tárat és a művelődési házat — esetleg a sportot is. Számítógépes adatbank Nagyon komolyan veszik az információk szabad ára­moltatását, amihez a modem technikát is felhasználják: számítógépes adatbankot épí­tenek ki, melynek segítségé­vel a legkisebb településre is eljuttathatják ország-világ híreit — vagy pl. azt, hol kapható egy új könyv. Az anyiagii gondok enyhítésére pedig az eddigieknél is job­ban fogják a népművelőket és a tanácsi vezetőket ösz­tönözni: éljenek a különböző pályázatok lehetőségével. A megyei kulturális alapból például ugyanannyit kaphat­nak, mint amennyit a helyi tanács le tud tenni kulturá­lis célra. És a dupla összeggel talán már lehet kezdeni va­lamit. Csak a vészharang ne szóljon! Bar akad Erzsébet Irodákból—újra tantermek Csaknem nyolc éve két tanteremből a nyíregyházi Kossuth Gimnáziumban irodákat, tanácskozó helyiséget alakítottak ki. Itt kapott helyet a nyíregyházi pedagógus pártbizottság és a pedagógus szakszervezet nyíregyházi körzeti bizottsága. A társbérlet jól tudjuk szükségből jött létre, de kez­dettől fogva nem nevezhe­tő szerencsésnek. Minden négyzetméterre szükség van ugyanis az időközben „túl­népesedett” középiskolában, ahol jelenleg 660 diák tanul, ősztől pedig — a demográ­fiai hullám jóvoltából — 22 osztály elhelyezéséről kell gondoskodni. Hét első osztály indul az új tanévben. Körülbelül 750 diák és csak­nem félezer esti tagozatos felnőtt tanul a nagymúltú intézményben. Elodázhatat­lan volt, hogy napirendre kerüljön a két „elvett” tan­terem sorsának mielőbbi el­rendezése. Jogos a szülők, az iskola igénye, hogy az ere­deti hivatása szerint újra az oktatás rendelkezésére álljon a-két helyiség. — Nagy. szükségünk van a két tanteremre — mond­ta Szedlák Richárd igazga­tó. Naponta több mint ezer nappali és esti tagozatos di­ák fordul meg az iskolában. Vizsgák, beszámolók ide­jén különösen kritikussá válik a zsúfoltság, még az igazgatói irodában, a tanári szobában is vizsgáztatunk. Nincs helyünk a szertárak, eszköztárak elhelyezésére, hiszen a korábbi 14 osztály helyett jelenleg 21 osztály elhelyezéséről kell gondos­kodni. Örömmel vettük a hírt, amely szerint a városi pártbizottság és a városi szakszervezeti bizottság is megérti a nehéz helyzetet és mindent megtesznek, hogy átadják a két tantermet az iskolának. Megkérdeztük az ügyben Szemerszki Miklóst, a nyír­egyházi városi pártbizott­ság első titkárát, aki arról adott > tájékoztatást: megér­tették az iskola szorító helyi­séggondjait. A városi tanács segítő közreműködésével hamarosan ideiglenes helyi­ségbe költözik a pedagó­gus pártbizottság, így ál­taluk az elfoglalt tanterem új­ra „visszaalakítható” tan­teremnek, illetve ahogyan tervezik — szertárnak. De szándékozik-e kimen­ni a 6 ezer pedagógust tö­mörítő körzeti szakszerve­zeti bizottság? — kérdeztük Ujj Sándorné titkártól. — Tudomásul vettük mi is, hogy át kell adni a tan­termet — válaszolta a szak- szervezeti titkár. Most ép­pen nem vagyunk könnyű helyzetben, egy sor munkát kell elvégeznünk a májusban sorra kerülő kongresszust megelőzően. Az iskola ve­zetőitől azt kértük, hogy a tanév végéig maradhassunk, aztán pedig reméljük, mi is megkapjuk azt a segítsé­get a városi tanácstól, amit a pártbizottságnak adtak. A tanév végi kiköltözést Szed­lák Richárd igazgató meg­értőén fogadta. Ez az az eset, amikor végül is mindenki jól vizsgázott egy tantárgyból, amelyet akár közérdekű illemtannak is nevezhetünk. P. G. Jogászok segítenek a képviselőknek Üj vasútállomást épft Máté «adtán a Saaboles-Ssatmár megyei Állami BpttNpari Vállalat Ab áj épletbea a MÁV több szolgálati helye, várúti)r—, utasellátó és posta kap helyet (elek) Székely: motel, dollárosbolt, gyorsszerviz SEGÍTSÉG A KISTELEPÜLÉSEKNEK IÉssmHhw Szóljon-e a vészharang? Több fórum, testület foglalkozott a közelmúltban a me­gye közművelődési helyzetének értékelésével, különös fi­gyelemmel a hátrányos helyzetű kistelepülések kulturális ellátására, a művelődési lehetőségek tárgyi feltételeire. A különböző céllal elvégzett vizsgálódásokból egyértel­műen kiderül: vészhelyzet alakult ki a kicsi falvakban, akár a vészharangot is meg lehet kongatni.

Next

/
Thumbnails
Contents