Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-23 / 70. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. március 23. Folytatja munkáját a márciusi Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) nek — hangsúlyozta. Természetes, hogy a jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozókkal szemben emiatt semmilyen joghátrány nem alkalmazható. Kivétel ez alól az az eset, amikor a jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozók egyéb kötelezettségeiket, így különösen a személy- és vagyonvédelem biztosításának kötelezettségét megszegik. A jogellenes sztrájkban részt vevőkre ugyancsak az általános szabályok vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy az ilyen sztrájk kezdeményezése, illetve annak gyakorlása, a munkaviszonyból eredő kötelezettségek megsértésének minősül. Ebből következik, hogy a dolgozóval szemben fegyelmi eljárás kezdeményezhető, illetve a munkaviszonya felmondással is megszüntethető. összegezve az elmondottakat, hangsúlyozta: a tervezettől sem többet, sem kevesebbet nem lehet várni, mint amennyit általában a jog befolyásolni képes meghatározott életviszonyok rendezésével. Veszélyesnek tartotta a szabályozás túlbecsülését, illetve annak alulbe- csülését is. — Az előkészítő vitákban állandóan jelen volt a kétség: nem tárjuk-e túlságosan szélesre a kapukat egy liberális sztrájktörvény megalkotásával? A sztrájkjog olyan ár, amit a demokratizálásért meg kell fizetni. Hogy ez az ár milyen súlyos lesz, nem ezen a törvényen múlik. Embereken múlik, akik kiváltják és akik gyakorolják a sztrájkot. Ugyanezen emberek tartós Nagy Sándor (országos lista), a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára elöljáróban arról szólt, hogy a sztrájktörvénytervezet néhány további kiegészítéssel, változtatással tárgyalható, megfelel a legfontosabb kritériumoknak, azaz annak, hogy a sztrájktörvény ne legyen korlátozó, és ne tartalmazzon körülményes szabályokat. Emlékeztetett arra, hogy a sztrájkjog gyakorlati megteremtésének, illetve szabályozásának gondolata másfél-két esztendeje vetődött fel a szakszervezeti vezetők körében. Akkor e gondolat megvalósításának esélyei nem voltak túlságosan jók, sem a szakszervezetek körében, még kevésbé a politikai, kormányzati vezetésben, s ezért gyakorlati megvalósítása késedelmet szenvedett és formája az eredetihez képest jelentősen megváltozott. A szakszervezetek abból indultak ki, hogy a sztrájk szabályozása a szakszervezeti törvényben kapjon helyet. Ez a kiindulóhelyzet megváltozott, mivel a kormány sürgetőbbnek érezte a sztrájkjog szabályozását, mint a szakszervezetek. így eredetileg a Munka Törvénykönyve módosításával összekötve, annak részeként kívánta elvégeztetni a szabályozást. Ezt az elképzelést a szakszervezetek nem fogadták el. így született az a kompromisszumos megállapodás, hogy önálló sztrájktörvény készüljön. A továbbiakban kiemelte: a sztrájkjog gyakorlásával kapcsolatos érdekegyeztetési rendszer kiépítése hosz- szabb időt vesz igénybe, tekintettel arra, hogy összefügg a tulajdonformák változásával, a piacgazdaságra jellemző intézmények kialakításával, a politikai intézmény- rendszer átalakításával. A szakszervezetek is sajátos módon érdekeltek abban. társadalmi békében is élhetnek — mondotta, s végezetül kérte, hogy a módosításokkal a törvényjavaslatot fogadják el a képviselők. Szigethy Dezső (Győr-Sop- ron m.) a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében elmondta: a testület egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy szükség van a sztrájk törvényi szintű szabályozására. Annáik ellenére határoztak így, hogy az elmúlt idő- szákban számos jogalkalmazótól hallhatta a nagyközönség: „Minden szabad, ami nem tilos”. A bizottság ezzel együtt élt a gyanúperrel — amit egyébként nemzetközi példák is igazolnak —, hogy aminek gyakorlására nincsenek törvényi garanciák, az jogon kívüli mérlegeléssel, esetleg politikai indoklással tilossá tehető, netán büntetést vonhat maga után. A törvényalkotók célja azonban nem lehet más, mint hogy a jogaik, érdekeik védelmében fellépő munkavállalók jogbiztonságban érezhessék magukat. Ezzel ösz- szefüggésben a törvény társadalmi feladatát Szigethy Dezső abban jelölte meg, hogy biztosítson olyan jogi lehetőséget, amellyel, mint végső eszközzel élhetnek "4 a munkavállalók. Ugyanakkor tartalmazza mindazon korlátokat, amelyek beiktatásával a társadalom normális működése biztosítható. Szigethy Dezső hangsúlyozta, hogy a tervezetet a jogi bizottság mellett öt másik parlamenti állandó bizottság is megvitatta. Az előterjesztéssel szemben támasztott ellenvetéseiket három fő probléma köré lehet csoportosítani. Az egyik ilyen, visz- szatérő kifogás volt, hogy a NAGY SÁNDOR hogy a jelenlegi jogbizonytalanság megszűnjék, és konfliktus esetén ne szubjektív szándékok minősítsék a sztrájkot, ne pillanatnyi indulatok alapján minősüljenek jogszerű vagy jogellenes cselekménynek. Ez a szak- szervezetek, a dolgozók, a sztrájkban részt vevők védelmét szolgálja. A továbbiakban Nagy Sántervezet erősen korlátozó jellegű. Főként azt nehezményezték, hogy a sztrájkot a munkahelyek falai közé kívánja szorítani, illetve kizárja a munkabeszüntetés kezdeményezőinek köréből a kisebbségi szakszervezeteket. Nem értettek egyet azzal sem, hogy a jogszerűséget csak az érdekelt munkavállalókra és a munkáltatókra korlátozza, a kiesett munkaidőre pedig tiltja a bér kifizetését. A viták során szóvá tették azt is, hogy a törvényjavaslat bürokratikus megkötéseket tartalmaz. Ezek közé sorolták, hogy a tervezett intézményesíti a titkos szavazást, és túlzott szerepet biztosít a kollektív szerződésnek. Emellett sokan úgy vélték, hogy a sztrájktörvény tervezete nem tud kötődni a kialakult érték-, illetve intézményrendszerhez. Ezzel kapcsolatban olyan problémák vetődnek fel, mint például: minek alapján állapítja meg a bíróság a jogszerűséget, illetve milyen kritériumok alapján döntenek a munkaügyi bíróságok a felelősségről, az okozott kárról. Ezeknek a nyitva hagyott kérdéseknek az eldöntésére a jogi bizottság egyeztető albizottságot hozott létre. A testület munkájának gyümölcse az a jelentés, amelyet a törvényhozók írásban megkaptak. Ezzel kapcsolatban Szigethy Dezső utalt arra, hogy az egyeztető testület javaslatait a kormány nevében Halmos Csaba államtitkár elfogadta, s azokat már beépítették a törvénytervezetbe. A bizottsági előadó felszólalását követően megkezdődött az általános vita. dor a tervezettel kapcsolatban tett szövegmódosító javaslatot, hangsúlyozva: el kell fogadni, hogy azokon a területeken, amelyeket kizár vagy korlátoz a törvény a sztrájkjog gyakorlásából, a társadalmi érdek miatt speciális szabályozásnak kell érvényesülnie. Kitért arra is, hogy a sztrájktörvény elfogadása esetén — a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően — a magyar szakszervezetek is belső sztrájkszabályozást fognak kidolgozni. Végezetül hangsúlyozta, hogy a sztrájkot a SZOT is végső eszköznek, olyan csőre töltött fegyvernek tekinti, amelyet lehetőség szerint nem szabad elsütni. Nem fogadja el azok álláspontját, akik úgy gondolják, hogy a Szarvas Andrásáé, a békéscsabai UNICON Ruhagyár meo-csoportvezetője szerint a nagyüzemi munkásság körében nem tapasztalható a sztrájkjog iránt akkora lelkesedés, mint amilyen érdeklődés mutatkozik a tömegkommunikáció és a felső vezetés körében. Ennek nem az az oka, hogy a munkások elleneznék a reformokat — jelentette ki. A nagyüzemi közgondolkodás alapvetően idegenkedik a sztrájktól — vélekedett. Farkas Lajos, az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat Nyers Rezső államminiszter elmondta, hogy a kormány módosította álláspontját, s elfogadja a Nagysándor és Tallóssy Frigyes által beterjesztett módosító javaslatokat. Véleménye szerint a vita hozzájárult ahhoz, hogv kedvezően változzon a jogszabálytervezet. A kormány a munkavállalói és a munkáltatói szempontok érvényesítését a törvény-előkér szítás során egyaránt indokoltnak tartotta. Ugyanakkor a társadalomban mindenképpen kiegyensúlyozottságra kell törekedni — hangsúlyozta —, elejét véve a gazdasági erő bármely oldalon történő túlzott koncentrációjának. Ennek szellemében a kormány álláspontja lényegesen változott a sztrájkjogot érintő korlátozásokat illetően, így a kormány véleménye most már találkozik az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának, a szakszervezeteknek, valamint számos alternatív szervezetnek a véleményével. A sztrájktörvénynek — a kormány megítélése szerint — meg kell felelnie az általános emberi jogok követelményeinek, a most formálódó alkotmányban megfogalmazódó szabadságjogoknak, valamint az ENSZ által elfogadott nemzetközi Egyezség- okmánynak. El kell ismerni — mondotta Nyers Rezső —, hogy az eredeti törvénytervezet még vitára adott okot, az új változat azonban már megfelel az említett követelményeknek. A munkavállalók érdekérvényesítésének végső eszköze a törvény által nem korlátozható nagyobb mértékben, mint amit a társadalom érdekei indokolnak. Ennek az elvnek felel meg az, ha a sztrájk alapvető dolgozói joggá válik, s ugyancsak indokolt, hogy a szakszervezetek lehetőséget kapjanak a szolidaritást kifejező munkabeszüntetésekre. Természetesen nem hanyagolhatok el a munkáltatói érdekek sem. Amennyiben ugyanis a sztrájk akadályozná a gazdasági élet folyamatosságát, a technikai fejlődést, az a dolgozók érdekeit is sértené. Bár a gazdaság különböző ágazataiban nagyon eltérő helyzettel kell számolni, ennek ellenére mégis szükség van a sztrájk egységes törvényi szabályozására. Válságsztrájk vagy annak lehetősége rontja gazdasági esélyeinket, visszatartja a külföldi tőkét. A nyugati kemény szak- szervezeti magatartáshoz van szokva — mondta. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a sztrájktörvény ebben a formájában valóban korszerű, s kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját is. karbantartó asztalosa hangsúlyozta, hogy elsősorban nem sztrájkolni akarnak, hanem jól szervezett munkahelyeken dolgozni, és így szeretnék megkeresni az erejük, tudásuk újratermeléséhez szükséges munkabért. Javasolta, hogy Németh Miklós miniszterelnök januári. illetve a kormányszóvivő februári ígérete szerint valóban készüljön el az új kormányprogram, s még a nyáron vitathassa azt meg a parlament. ágazatokban reális a veszély, hogy a fel-fellobbanó sztrájkok jelentős mértékben nehezíthetik a stabilizációs törekvéseket. Ennek veszélyét azonban nem különleges törvényi korlátozással kell csökkenteni, hanem az egyeztetés, az együttműködés, a tárHalmos Csaba vitazárójában először arra a kérdésre válaszolt, hogy szükség van-e hazánkban ilyen törvényre. Az államtitkár szerint a sztrájkjog törvény nélkül csak fiktív deklaráció, a sztrájk csakis ezzel a törvénnyel válik igazán joggá. Ugyanakkor jogosnak kell tekinteni azokat az aggodalmakat is, amelyek úgy ítélik meg, hogy a törvény hatására gyakoribbá válnak majd a munkabeszüntetések. Az államtitkár külön is kitért az érdekegyeztetés és a sztrájktörvény kapcsolatára, amit az alternatív szervezetek és a független szak- szervezetek is gyakran felvetettek. Valóban nyugodtabb lelkiismerettel terjeszthettük volna elő a törvényt — mondotta —, ha korszerű szociál- partneri kapcsolaton alapuló érdekérvényesítési és érdek- egyeztetési mechanizmus működne hazánkban. Ilyen azonban nem alakult ki, így az aggályok jogosak. Az előkészítő viták során egyértelművé vált, hogy nem sztrájk- törvény helyett, hanem amellett, azzal együtt van szükség az érdekegyeztetésre. A kormány törekvései is azt tükrözik, hogy a színfalak mögötti aktacsatározások, bürokratikus eljárások helyett nyílt alkuval szülessen döntés egy-egy kérdésben, megosztva a döntés és a döntés következményeinek a felelősségét. Erre jó példa az Országos Érdekegyeztető Tanács működése, amely csíráiban már megteremti a feltételeit annak, hogy például a bérekkel kapcsolatban a bürokratikus szabályozás által közvetített érdekek a nyilvánosság előtt, nyílt alku útján ütközzenek a kormány, a munkaadó és a munkavállaló között. Kifejezte a kormány azon szándékát, hogy a törvénnyel szavatolják a jogbiztonságot és tegyék kiszámíthatóvá az érintettek számára a sztrájkból adódó kötelezettségeket és következményeket. Halmos Csaba szólt arról is, hogy mielőbb helyre kell Dr. Tallóssy Frigyes, a Budapesti 71. sz. Jogtanácsosi Munkaközösség jogtanácsosa több szövegmódosító javaslatot tett. Indítványozta egyebek között: amennyiben a sztrájkkövetelésben érintett munkáltató nem határozható meg, akkor a Minisztertanács legyen köteles kijelölni az egyeztetési eljárásban részt vevő képviselőket. Ezzel megoldható az a kérdés: mi történik akkor, ha nem munkaviszony keretében, illetőleg nem a gyárkapun belül történik a munkabeszüntetés. Felhívta a figyelmet arra a paragrafusra is, amely azzal foglalkozik, hogy mikor kell jogellenesnek minősíteni a sztrájkot. Szerinte ez a pont bajok forrása lehet, mert erre hivatkozva a bíróság bármikor jogellenesnek minősítheti a munkabeszüntetést. Utalt arra is. hogy számtalan veszélyes üzem működik hazánkban, ahol nem engedhető meg, hogy sztrájkoljanak. Ilyenek például a vegyi üzemek és az atomerőmű. sadalmi partnerség elmélyítésével. Bár még nem alakuljak ki a társadalmi egyeztetés, a munkaszerződések megkötésének megfelelő módszerei, szabályai, ennek ellenére mégis elodázhatatlan a sztrájk törvényi szabályozása. állítani a kollektív szerződések becsületét. Alapvető jelentőségűnek mondta, hogy amiben a munkavállaló és a munkáltató a szerződésben megállapodott, azzal kapcsolatban sztrájkot kezdeményezni csak a szerződés felbontásával lehessen. Ennek feltételei a Munka Törvény- könyvének módosításával egyszerűsödtek. Az államtitkár utalt arra, hogy a vita során számos kritikai észrevétel hangzott el az előkészítő munkára vonatkozóan. Többen a kapkodást, a sietséget tették szóvá, és felvetették, miért oly sürgős a sztrájktörvény megalkotása. Halmos Csaba elmondta, hogy a szakmai munka már csaknem másfél éve megkezdődött a kormány, a kamara és a SZOT körében, s az elképzelések fél éve nyilvánossá válfaj. Ezt követően ötletgazdag szakmai vita alakult ki, bár a polémiában részt vevők véleménye gyakran változott. Ahányszor összeült az egyeztető testület, mindig új és új javaslatok hangzottak el. A SZOT is eljuttatta a bizalmiakhoz azt a tervezetet, amelyben nagyjából konszenzusra jutott a kormánnyal, azt megvitatták a munkahelyeken, és számos új javaslat született. Ami a sietséget illeti, a kormány célja az, hogy mielőbb felszámolja a jogbizonytalanságot. A kormány már tavaly novemberben az Országgyűlés elé hozta volna a törvényjavaslatot, majd a vita alapján decemberben kívánta ismét beterjeszteni. De figyelembe véve a szakmai viták tapasztalatait, a kormány — rugalmasságot tanúsítva — átdolgozta a törvénytervezetet. Fontosnak ítélték, hogy a lényegi, elvi kérdésekben konszenzus jöjjön létre. Az államtitkár Nagy Sándor és Tallóssy Frigyes írásos javaslatáról szólva azt mondta, hogy az a sztrájk- törvényt koncepcionálisan nem érinti. Azzal kapcsolat(Folytatás a 3. oldalon) Képviselők az ülésteremben. A sztrájk csőre töltött fegyver A kiegyensúlyozottságra kell törekedni A munkások dolgozni akarnak Halmos Csaba válasza NYERS REZSŐ
