Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-22 / 69. szám

1989. március 22. Kelet-Magyaroniág 3 A MOM példája Sok vagy kevés 80 ezer forint? Attól függ. Egy vállalatnak, amelyiknek egy évre ennyi a kulturá­lis alapja, bizony, nagyon kevés. A MOM mátészal­kai gyárában több mint 1500 emberre kell ezt el­osztani. Mint azt Molnár Tibor- né személyzeti és oktatási osztályvezető, illetve Kot- roczóné Kicska Edit mun- kaverseny-felelős és köz- művelődési előadó tájé­koztatójából megtudjuk, jelenlegi gazdasági körül­ményeink közepette is igyekeznek a rendelkezés­re álló összeget minél cél­szerűbben felhasználni. Olyan programokat szerveznek, amelyek éb­ren tartják az emberek­ben a kulturális igényeket, akkor is, amikor a sza­bad idejüket másra kény­szerülnek felhasználni. Az üzemi közművelődési fe­lelősei a közismert demok­ratikus módszerhez folya­modtak : közvéleményku­tatást tartottak, és az így összegyűjtött „kívánság- lista” alapján szerveznek különféle rendezvényeket. Igen népszerűek a szín­házi előadások. Amíg nem épült meg a szálkái színház, elég sokan jártak el rendszeresen Debrecen­be, Nyíregyházára — és nem is a vállalati busz- szal, hanem saját autó­val. Amióta pedig Máté­szalkának is van színhá­za, mindig sokkal több jegyet szeretnének, mint amennyit a művelődési központ a gyáriaknak el tud osztani — hiszen más munkahelyek és egyéni jelentkezők is vannak. Sokan kértek TIT-elő- adásokat, amelyeket a gyári klubban tartanak meg — főként az egész­séges életmóddal kapcso­latos tájékoztatókon je­lentek meg a dolgozók szép számmal. Jó időben gyakran kerekednek fel a munkahelyi közösségek — kirándulásra. A tanfolya­mok közül a számítógépes és az angol nyelvi tarto­zik a keresettebbek közé — jelenleg is van egy an­golt tanuló csoport a gyárban. Sajnos, nem mondható el ennyi jó a szervezett állami oktatásról: úgy hatnak az új szabályozók, hogy inkább visszaszorít­ják, mintsem lelkesítenék a továbbtanulni szándé­kozókat, de itt azért igyekeznek megtalálni a módját, hogy aki nagyon vágyik, az eljuthasson az iskolába, munka mellett is. Annyiszor „eltemették” már a különböző sajtó­szervek a szocialista bri­gádmozgalmat, hogy szin­te hihetetlen: a MOM-ban a kulturális élet a legjel­lemzőbben a brigádválla­lásokban jelenik meg. Gyakran szerveznek pél­dául vetélkedőket. Ezekre fel kell készülni, új köny­veket kell elolvasni, ami valljuk be, nem is olyan egyszerű, különösen ha azt is figyelembe vesszük: itt három műszakos a ter­melés, és a dolgozóknak kb. a fele nő. Ezért említi Edit, az üzemi népművelő: bámulja és tiszteli azokat áz embereket, akik egy- egy fárasztó műszak le­dolgozása után még plusz­munkát vállalnak, például egy iskolát patronálnak, Vagy egy vetélkedőre a megadott' irodalom össze­gyűjtésével, elsajátításá­val felkészülnek. BE. A Westlanddal kooperálnak Részvénytársaság Bogdányban Már érzékelhető a változás, az új szelek Sierecsenmosdatás? Egyre több helyen kiütkö­zik az anyagyár és a vidé­ki gyáregység kapcsolatában az önállósulási szándék, tö­rekvés, mely tettekkel is pá­rosul. Bár éveken át együtt dolgoztak, sokfelé mégis mostohagyermekként kezel­ték azokat a gyáregységeket, melyek napjainkban a vál­toztatás mellett hallatják sza­vukat. A Szabolcs Cipőgyár nyírbogdányi gyáregysége is az önállóság pártjára szegő­dött, hátat fordítva a ko­rábbi gyakorlatnak... Férficipő bérmunkában A főútról letérve hamar belebotlik az idegen a bog- dányi gyáregységbe. Szürke, hétköznapi épület fogad, homlokzatán még a régi cég­tábla díszeleg. Az üzemcsar­nokba érve már érzékelhető a változás, valóban új szelek fújdogálnak errefelé. Szőllösi Sándorné műszaki vezető töb­bet is elárul ennek hátteré­ről. — Január elsejétől meg­szűnt a gyáregységi felállás, átalakult a bogdányi üzem Cipőfelsőrész- és Cipőkellék­gyártó Részvénytársasággá. A budapesti illetőségű Bőr- ker Vállalat és a Szabolcs Ci­pőgyár társult, megteremtve az alakuló részvénytársaság pénzügyi kereteit. A pesti vállalat 13 millió forintért részvényt jegyzett és 2 mil­lió forint készpénzzel szállt be az üzletbe, míg az anya- gyár 26 millióval járult hoz­zá a vállalkozás sikeréhez — emeli ki a vezető. Igazgatótanács az élen A változás nem érinti az üzem profilját és munkakap­csolatait. Továbbra is a ré­gi, jól bevált partnerrel, a nyugatnémet Westland-céggel kooperálnak. Részükre cipő- felsőrészt és komplett férfi- cipőket gyártanak bérmunká­ban, amiből évente 26—27 millió forint árbevétel szár­mazik. A németek időre le­szállítják a felsőbőrt és a kel­lékanyagokat, ebből készül a szemre is tetszetős bogdányi férficipő. Kapacitásuk már egész évre lekötött. Szatmári fiatalok — Ez idáig központi bére­zés volt — hangsúlyozza Szőllősiné — és nem alakul­tak mindig úgy a dolgok, ahogy szerettük volna. Az önállóság szabad kezet biz­tosít, amiből előnyt kovácsol­hatunk. Ennek feltételei — részben — már induláskor biztosítva voltak, csak egy fő­könyvelőt és egy személyzeti ügyintézőt vettünk fel. Az Rt ügyeit igazgatótanács irányít­ja, a nyugatnémetekkel ko­rábban aláírt szerződéseink módosítása folyamatosan tör­ténik. A műszaki vezető szavai­val élve az itt dolgozók most már érzik a munka és a fe­lelősség súlyát, tudják azt, hogy maguknak dolgoznak, aminek a hangzatos kijelen­tések mellett a bérezésben is meg kell nyilvánulnia. Vajon a szalagok mellett naponta „megmérkőző” lányok, asszo­nyok is így látják a válto­zásokat? — erre kerestük a választ. Aries Györgyné 71-ben kezdte a munkát, volt tűző­nő, művezető, oktató, jelen­leg pedig, mint normatech­nikus, a gyártás előkészítésé­ért és a normák megállapí­tásáért felel. — Naponta 10—12 modell és 7—800 pár férficipő kerül le a szalagokról, ami nem kis munkával jár együtt. Akik a 8 általános után ke­rülnek hozzánk, 2300—2600 forint körül keresnek és idő kell, amíg belerázódnak a munkába. Az önállósulást mindenki a saját bőrén érzi majd leginkább, hiszen fize­tésnapokon a boríték vastag­sága ezentúl jobban arány­ban áll a végzett munka mennyiségével és minőségé­vel. Érzék és könnyű kéz Tíz éve' dolgozik a cipő­gyárban Balogh Kálmánná, aki családi elfoglaltságai mi­att a kismamaműszakba ké­rette magát. Elsőként ked­venc munkájáról faggatom. —Szeretek kortelezni — mondja —, ami nem más, mint a cipők orrészének dí­szítése. Belső érzék és könv- nyű kéz kell hozzá, mégis szemetgyönyörködtető lát­vány. ahogy egy cipőt ki­sminkelünk. Még nem sok idő telt el azóta, hogy „át­keresztelték” a gyárunk ne­vét, így a változások még nem szembeötlőek. Abban bízom, hogy a többletmunkát arányosan megfizetik majd, mert amikor megérkezik a kamion, az elszállítandó mennyiségnek kész kell len­nie, különben elesünk a to­vábbi munkától. Szerencsére erre még nem volt példa Bogdányban és remélem, nem is lesz . .. Csonka Zsolt Fehérgyarmaton gyűltek össze a szatmári kiszesek küldöttei, hogy közvetlenül megválasszák a városi KISZ- titkárt és még 7 bizottsági tagot. E fórum volt hivatott arra is, hogy 10 megyei kül­dött személyéről is döntsön. Március 15-én a tiszakóró- di fiatalok 25 képviselője is csatlakozott a fehérgyarmati KISZ-bizottsághoz, ezzel 1965-re nőtt azoknak a szá­ma, akik a megújuló MSZMP stratégiájával azonosulva a párt ifjúsági szervezeteként kívánnak működni. Ezt a szervezetet támogatja 120 if- júgárdista is. Mivel 500 KISZ-tag után 1—1 kong­resszusi küldött vehet részt az országos fórumon, így hárman utaznak Szatmáriról. A városi KISZ-bizottság titkára — Galvács Miklós — értékelte az 1986-tól bekövet­kezett változásokat, majd a küldöttek újra őt választot­ták városi titkárrá. Éhségsztrájk Síri csend fogadta Fride- rikusz Sándor egyik illuszt­ris vendégét március 20-án a nyíregyházi művelődési központban. Farkas Vladi­mir volt a színpadon, az egykori Államvédelmi Ha­tóság alezredese, a koncep­ciós perek egyik irányítójá­nak, Farkas Mihálynak a fia. Az ÁVH a törvénysérté­sek melegágya volt. s en­nek a szervezetnek az egyik legfontosabb embere most előáll, s azt mondja: — Nem igaz! — Vállalom a felelőssé­get 10—15 ember ügyében, amit népellenes bűncselek­ménynek minősítek én is. Minden irányított volt. Nem vettem részt kegyetlensé­gekben, s utasítást sem ad­tam ilyenre. Soha nem jár­tam az Andrássy út 60. szám alatti pincében. Feszült csend a nézőté­ren. Múltunk tanúit hallgat­juk, s mindig annak lát­szik igaza, aki éppen azt bi­zonygatja. Farkas Vladimir mondatait követően is azt lehetett gondolni: mondott valamit, s utána ki-ki úgy foglal állást, ahogy akar. Én csak annyiban tudok állást foglalni, hogy döbbe­netes volt... (bojté) Pénzt is hozott az áradás Nem nyomják a sódert, hanem kitermelik Megindult az áradás a Ti­szán, egyik napról a másikra biztonságos helyre kellett vinni a sóderbányában dol­gozó gépeket. Ilyenkor szü­netel a kitermelés Milotán és a szomszéd községekben, Ti- szakóródon és Tiszabecsen is. A falvak igyekeznek kihasz­nálni a természet adta lehe­tőségeket, azt, hogy a hegyek­ből érkező folyó itt rakja le szállított hordalékait, Becsen a nagyobb, Kóródon a kisebb szemcséjűeket. A milotai Új Élet Termelő- szövetkezetben a 70-es évek végén indult meg a teljes kitermelés, de már korábban is foglalkoztak, ha kis mér­tékben is, a sóder értékesí­tésével. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szakem­berei .minden évben kijelölik a termelés helyét., vigyázva arra, hogy ne következzen be jelentős változás a folyó medrében. Felbecsülik a viisszapóblódás mértékét, és csak ezek után kezdődhet meg a munka. Egy tartós ta­vaszi árhullám az előző év­ben kikotort teljes mennyi­séget vissza tudja rakni. Az évek során kialakult egy olyan vevőkör, amely innen szállítja a különböző ■méretű kavicsot az építkezé­sekhez. Ilyen például az Al­földi Cserép- és Téglaipari Vállalat is, melynek a TÜ- ZÉP-telepekre árut szállító gépkocsijai visszafelé sódert visznek. Teljesítenek lakossági és vállalati megrendeléseket is. A termelőszövetkezetnek ta­valy 2,5 millió forintos nye­reséget jelentett a kitermelés és a szállítás és ezzel ellen­súlyozni tudták az állatte­nyésztésben jelentkező vesz­teségeket. Télen, alacsony vízállás esetén folytatható leginkább a sóder bányászata és a jég sem jelenthet ebben aka­dályt. Ha az áradás miatt le- - áll a kitermelés, 35—40 em­bernek kell munkát adni. Az átcsoportosítást megkönnyíti, hogy ezek a dolgozók koráb­ban a mezőgazdasági terme­lésben vették részt. Így érte­nek a metszéshez és alkal­mazni tudják őket a szilva- és a dióültetvények telepíté­sében is. (szilágyi) Elő népszokások kutatói Tanárjelöltek Pan volán A z elmúlt hét elején röp­pentette fel a hírt a központi sajtó: az egyik borsodi építőipari kisszövetkezet ve­zetője éhség­sztrájkba kezdett. A magát éhezésre kárhoztató em­ber minden áron olcsó lakást akar építeni. Csak leve­gőn és vízen él, ezzel akarja ki­kényszeríteni az illetékesektől, hogy megkapja az építkezéshez szük­séges telket. Az éhségsztráj­koló (reformpoli­tikánk előtt bizo­nyára „evésbe- szüntetőnek” ne­vezték volna) vál­tig állítja, hogy príma új lakásokat tud építeni, négy­zetméterenként 15 —16 ezer forintos áron. Megkérdez­tem megyénk egyik építőipari szak­emberét: kivite­lezhető-e az ilyen olcsó lakás és ná­lunk mennyiért épül egy négyzet- méter. Válasza: kivitelezhető, 'de csak vályogból, parkettázás és csempézés nél­kül, egyébként ná­lunk 20—23 ezer forintért épül a la­kások négyzet- métere. A szabol­csi szakember hangsúlyozta, hogy vállalata or­szágos összehason­lításban viszony­lag olcsón építi a lakásokat. Nos, ennek a megyénkben épí­tőipari vállalat­nak a minap jár­tam az egyik munkahelyén. Itt álltak az emberek és úgy tűnt, mint­ha sztrájkolná­nak, pedig csak a hiánycikknek szá­mító parkettára és csempére vártak. Az építkezés egyik zugában kenyér­héjat, szalámivé­get és üres sörös­üvegeket véltem felfedezni. Ebből arra következ­tettem, hogy a mieink a levegőn kívül nem csak vi­zet vesznek ma­gukhoz ... (nábrádi) Az Országos Közművelő­dési Központ Módszertani Intézete kezdeményezésére a nyíregyházi tanárképző főis­kola diákjai társadalomis­mereti és művelődési gya­korlaton jártak a szatmári községekben. Balogh Gusztáv, Kása Anna, Révész Kornél és Uj- szászi Gabriella az ország különböző részeiről érkeztek a főiskolára, és szakukat te­kintve is más-más területen dolgoznak majd. Palkóné Knoll Ilona irányításával vé­gezték felméréseket Panyo- lán. Érdeklődtek a lakáskö­rülményekről, személyi jel­lemzőkről ; de döntően azt keresték, milyen helyi szó­rakozási hagyományokat is­mernek, ápolnak? A régi szép idők még ma is élnek a Számos-mentiek tudatá­ban, ma azonban már itt is kevés idő jut a szórakozásra. A nagyszülők, rokonok a nép­dalok, a kézimunkázás, népi színjátszás terén jelentős sze­repet játszanak. A lakodal­mas rigmusok, a disznótorok szövegei; de a húsvéti szoká­sok is figyelmet érdemelnek. A tervek szerint további szatmári településeken vé­geznek majd hasonló felmé­rést. Az érdeklődő, tapasztala­tokat gyűjtő diákok a pad­lások, kamrák mélyére is be­kukkantottak, jelzi ezt a sok­sok régiség, mely a későbbi­ek során is hirdeti majd, ér­demes volt 1989 tavaszán pár napot ismeretszerzéssel töl­teni­Varrodai csendélet — amíg a kiszabott bőrből tetszetős lábbeli lesz... *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents