Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-21 / 68. szám
1989. március 21. 3 Kelet-Magyarország Szekeresi öntvények Alumínium-öntvények gyártására létesített új munkahelyteremtő üzemet a nagyszekeresi Egyesült Erő Termelőszövetkezet. A folyamatos gyártás megkezdődött, két kemencében olvasztják az „ezüst rudakat”, amelyből merülőszivattyúk házait készítik, az Ipari Műszergyár megrendelésére. Képeinken: munkában az olvasztó (balra); naponta 120 öntvény készül (lent). (Elek Emil) Munkakönyvgyűjtők „Mesés” eltűnések Gondoltak-e már arra, mennyire törékenyek a munkakönyvek? Pedig így van, hiába védi őket vastag borító, könnyen szakadoznak, hajlamosak arra, hogy eltünedezzenek. Azt se hagyjuk ki, hogy a gyerekek kedvenc játékszerei és bármennyire hihetetlen, a háziállatok is szívesen csemegéznek belőle. Mindezeket az indokokat azok hozták fel, akik a tanácsok ügyfélszolgálati irodáján munkakönyvükről másolatot kértek. Nem is keveseknek kellett különböző indokokat kitalálni, hiszen 1988-ban a megyében a 10 532 kiadott munkakönyvből 919 volt ilyen. Magyarázatot lehet találni bármilyet, ami vagy hihető vagy mesébe illő. Mindenesetre a fránya munkakönyvét 200 forint illetékbélyeg ellenében azonnal kicserélik. Hogy miért sok ez a 919 és az a 201, amelynél mind a 21 munkahelyi bejegyzés betelt és emiatt újabb, folytatólagos munkakönyvét kellett kérni? Mert többségük vándormadár, némelyikük munkakerülő, csavargó. Korábban a munkakönyv másodlati kérelmet fel kellett küldeni az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalhoz, ahol azonnal kikeresték az eddigi munkahelyek címét és regisztrálták, az illető hányadik munkakönyvéért fizeti be a 200 forintot. Amióta egyszerűsödött az ügyintézés, semmit nem néznek, nem jegyzetelik ki a korábbi munkahelyeket, megadják a munkakönyvét. Első munkakönyvnél egy papírt kell aláírni, ami szerint az illető büntetőjogi felelőssége tudatában kijelenti: soha nem volt munkakönyvé. Uram bocsá’ egy aláírás, de senki nem kutatja az előző munkakönyv hollétét, elvesztésének körülményét. Az sem lehet meglepetés, ha valakinek 5 munkakönyvé van, négy betelt, azokat eldugva őrzi, az ötödiket használja. Az elvesztési históriák okaként általában egyetlen momentum szerepel. Mégpedig az, hogy a mifnkaügyi osztályok válogatósak, a cégek már a hirdetésben közük, hogy vándormadarak, betelt munkakönyvvel jelentkezők kíméljék őket. Ilyenkor kínálkozik a 200 forintos variáció, ami aránylag olcsó, gyors és sokszor megtévesztő. Ha már 21 munkahelyet végiglátogatott az illető, ami néha lehet 1—2 év is, a legegyszerűbb megoldásként választja az új munkakönyv kiváltását. Hiába a furfang, ilyenkor csalatkoznak a sokszoros munkahelygyűjtők. Ugyanis a tanácsnál, mégha apró számokkal is, de bejegyzik, hogy mennyi illetéket rótt le az ügyfél. Ebből a rutinos munkaügyis azonnal sejti, nem ő az eLső, aki kézben fogja a munkakönyvét. Sajnálkozó arccal utasítja el kérelmét. Mindeme praktikából azok húzzák a rövidebbet, akik egy költözés, vagy a véletlen folytán tényleg elvesztik munkakönyvüket és már az újjal próbálnak munkahelyet változtatni. Nekik többe kerül, mint 200 forint. (máthé) Jöhet a külföldi tőke Nem adják el a gyárat A gazdasági sajtóban részletesen taglalták, miszerint az Ipari Minisztérium összeállított egy listát, amely fél- száznyi magyar vállalat adatait tartalmazza. A cél: külföldi tőke bevonása a termelésbe, s ha szükséges, akkor a vállalatot is eladják ezért. A listán szerepel a Magyar Acélárugyár is, amelynek ti- szaszalkai gyáregysége a vállalati termelés felét adja. Mi lesz a sorsuk? — kérdeztük Sors Ferenc vezérigazgatót. — Nem adjuk el a gyárat, a vállalatot. A minisztériumi érdeklődésre mi azt jeleztük vissza, hogy hajlandók vagyunk a termelés bővítésére külföldi tőkét bevonni. A finn példa Radikális szemléletváltás Mostanában egyre többet hallani hazánkban Finnországról. Az utóbbi időben a politika is mintha a zászlajára tűzte volna, mint figyelemre méltó példát, ahol a keleti és nyugati piac előnyeinek értelmes összekapcsolását sikerült megteremteni. A hét végén Nyíregyházán az Irodalmi presszó vendége volt Firon András, külpolitikai újságíró, a Négykezes című új, finn—magyar lap szerkesztője. Tőle, mint a finn politikai és gazdasági élet jó ismerőjétől érdeklődtünk, hogy miért is lehet számunkra példa Finnország. — Elsősorban azért, mert az életszínvonal és a gazdasági élet eredményeiben rokonaink ott vannak a világ első tíz-tizenkét országa között, noha még harminc évvel ezelőtt ez egyáltalán nem így volt. Érdemes tehát megtudni tőlük, hogyan sikerült ezt elérni: Finnország egyesíteni tudta magában a Kelettel és a Nyugattal, a két ellentétes társadalmi rendszerrel való kapcsolat összes -előnyét, és kész volt olyan nemzeti egységet megteremteni ehhez a külpolitikához, amely a külgazdasághoz szilárd keretet ad. Finnországban reálpolitikát folytatnak. Az ő történelmükben is volt egy politikailag viharosabb időszak, ám a finn nemzet a kritikus pillanatban félre tudta tenni a különböző pártok vetélkedéseit, és az egész nemzet egységesen felsorakozott az elérendő cél mögött. Finnország okosan felmérte hozzánk hasonló geopolitikai helyzetét. Ez két tanulsággal jár. Az egyik: tudomásul kell venni, hogy a Szovjetunió a világ egyik nagyhatalma, amelyre az Egyesült Államokban is állandóan odafigyelnek, s ebből a szomszédságból származó előnyöket a finnekhez hasonlóan ki kell használnunk. A másik: a finnek északi szomszédaikkal együtt megértették azt, hogy létkérdés a kis országok sorsiközö&sége. Koivisto elnök például három első külföldi útját Svédországba, a Szovjetunióba és Magyarországra tette. Ez utóbbi látogatása nemcsak a finn—magyar rokonsággal, hanem a kis országok szerepének fontosságával függ össze. Ám a finn példa önmagában nem elég, mert mint ahogy NB III-as labdarúgócsapattal sem lehet nemzetközi mezőnyben szerepelni, ugyanúgy mi sem boldogulhatunk addig, amíg nem pótoljuk az oktatásban, az általános műveltségben, a tudományban és az élet más területein való lemaradásunkat. Ehhez pedig a finnekéhez hasonló radikális szemléletváltásra volna szükség. Bodnár István — Milyen formában? — Elsősorban vegyes vállalati megoldásra gondoltunk, de lehetséges részvény- társaság alapítása, valamelyik gyártmány termelésének felfuttatására. Ebben az esetben akár Tiszaszalkán is működhetne a külföldi tőkével beszerzett gép. — Van-e valamilyen érdeklődés? — Az NSZK-beli bankokhoz eljutott lista alapján még nem kerestek meg bennünket, azonban más csatornákon tárgyalunk például a csigafúrógyártás bővítéséről. A vállalatnak nincs lehetősége, hogy az évi tízmillió darabos kapacitást számottevően emelje, miközben százmilliós gyártásra és exportra kaptunk ajánlatot. Ennek az érdekében már érdemes a külföldi tőkét, nyugatról származó gépeket beszerezni. A tiszaszalkai gyár igazgatója, egyben a vállalati tanács elnöke Szedlár Sándor. Mit szól a lehetőségekhez? — Jó lenne, ha a legmodernebb gépek beszerzésére ily módon is volna lehetőségünk. Sajnos, eddig nehezen jöttek el tőkések az országnak ebbe a végébe. Feltételezem, hogy a vállalati tanács is támogatná a külföldi tőkével történő termelésbővítést. Egyébként azzal, hogy mi kisebbségi részarányt javasoltunk a külföldi tőkének. mindenki megnyugodhat, hogy nem a vállalatot akarjuk kiárusítani. L. B. Botladozó iskolák Az új szellem tréningje M inden törvény any- nyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Megvalósítani pedig azt lehet, amihez — a szándék, az elszánás mellett — a feltértelek is megvannak, vagy megteremthetők. Az 1986. szeptemberétől érvényben lévő oktatási törvény esetében még egyik is, másik is hi- bádzik. Hét iskolában gyűjtött tapasztalatai alapján legalábbis erre a követkeatetésre jutott a nyíregyházi népi ellenőrzési bizottság. Hasonló megállapításokat olvashatunk a végrehajtó bizottság beszámolójában is, amely a közelmúltban szerepelt a városi tanács ülésének napirendjén. Ami az „emberi tényező”-! illeti: a törvénynek még csak a harmadik tanévében járunk, és ennyi idő alatt a legjobb, legrugalmasabb szabálygyűjtemény sem válthatja meg az iskolákat. Végeredményben tehát nincs semmi csodálkoznivaló azon, hogy a pedagógusok jelentős hányada ellenérzésekkel viseltetik; vagy legalábbis közömbös a törvénnyel szemben. Ma még sokan nem tudnak mit kezdeni azzal az önállósággal, amit; az oktatási törvény nemcsak lehetővé tesz — kifejezetten szorgalmaz is. Idő és tréning kell ám hozzá, hogy^az, új szellem átjárja az iskolákat. . I.AoíSoó A körülmények, az inkább sokasodó, semmint fogyatkozó napi gondok is hátráltatják ezt a folyamatot. A pénz javarészét felemésztik a fenntartás, a puszta létezés költségei. Az óvodák, iskolák egyre gyakrabban kénytelenek a szülők segítségét kérni a karbantartáshoz, kisebb javításokhoz. Korábban jobban (tellett a szakmai fejlesztésre is: csoportbontásokra, szakkörök, fakultáció szervezésére, második idegen nyelv bevezetésére, sőt, pedagógiai asszisztensek, szabadidőszervezők, iskolapszichológusok alkalmazására. Az elmúlt évtől kezdve azonban jelentősen szűkültek az ilyesfajta lehetőségek; több nyíregyházi iskolában a felére csökkent az egy tanulóra jutó, szakmai célokat szolgáló ösz- szeg.-A közismerten siralmas pedagógusfizetések is végképp alkalmatlanok az alkotómunka ösztönzésére, megbecsülésére. Az idei helyzetkép a következő: az óvodákban átlagosan 23 gyerek van egy csoportban, ami csak hárommal több az optimálisnál — sajnos, az átlagosnál rosszabb körülmények között működnek az örökösföldi óvodák, ahol nem ritka a 30-as vagy ennél is népesebb csoport, és ugyanez a helyzet a Ságvári kertvárosban. Változást a következő években sem remélhetnek az ottaniak. Míg az óvodákban már nem kell további létszám- csökkenésre számítani, addig az általános iskolákban tovább tart ez a folyamat, és majd csak a 90- es évek derekán áll meg. Jelenleg osztályonként átlagosan 26 gyerekkel számolhatunk, az iskolánkénti eltérések itt is nagy különbségeket mutatnak (Iff-tói 30-ig). Az előttünk álló hat évben oly mérvű lesz az általános iskolások létszámának csökkenése, hogy az körülbelül 40 (!) osztályra való gyereket jelent, ami 60 pedagógust érint. A város ennek ellenére nem számol foglalkoztatási gondokkal — feltéve, hogy a pénzügyi lehetőségek is meg lesznek a tervezett csoport- bontásokra, a tehetség- gondozásra. A nyíregyházi középiskolákat az idén érte el a demográfiai „csúcs” (azért az idézőjel, mert ezt a gyermeklétszámot valójában normálisnak kell tekintenünk); 1990-től újra lefelé hajlik majd a görbe. A városban végző nyolcadikosokat eddig még fogadni tudták, 9-es iskola bővítésével (mint ismeretes, ott gimnáziumi osztályok indulnak), valamint a Mezőgazdasági Szakközépiskola felépülésével fogadni tudják a jövőben is. G. M. B olond dolog ez a március. Még a verebek is kiabálnak, a gerlék meg zörgetik a holnap felébredő ágakat. És mert a galambok szokása ez, már csó- kolóznak is. Ebből kikövetkeztethető, hogy a márciushoz valamiképpen hozzátartozik a csók. Valami hasonlót láttam vasárnap. Nem volt gerlebúgás, de volt egy kis motor- zúgás. A verebek úgy kiabáltak, mint egy balesetnél az összecsődült kíváncsiak. A verebek annyival voltak emberebbek az embereknél, hogy nem akarták látni a vért, viszont az autó és motorkerékpárról lepergő zománc az keményebb volt, mint egy súlyos testi sértés. zése híján megtehette, és neki is március a március, bőrdzsekijében, gázt adott annak az MZ-nek. A csattanást az abgyel. Kétlábúakat. Állítólag okosakat. Harmincnál több éves újságíróskodá- som alatt sohasem kellett baleseti tudósítást írnom. Itt se kell, mert nem történt több, mint egy tekintélyes Lada-ve- zető meglátván egy üres parkolóhelyet, habozás nélkül kifordult az út közepére. A motoros se tett mást, mint balról előzni akarta az autót, jeltud-e állni. Nem érdekelte. Csak mondogatta, hogy te hülye, te „kakás” ... Tavaszhoz illő, hogy a srác is felállt. A vadgalambok az ágakon csókolództak, és a srác valami olyasmit mondott: „Te vén, trutymü ...”, most megint a „kaka” szó következne, de sz-szel mondták, és így teljesen érthető volt a párbeszéd. Erről jutott eszembe, március idusa után akár sz-szel, akár K-val érdemes leírni, próbáljuk meg szeretni egymást, emberek. Utánakérdeztem a vizsgálati jegyzőkönyvnek, miszerint egyformán hibásak voltak mind a ketten... Bartha Gábor Tessék elképzelni, hogy olyan ostobaság jutott az eszembe, miszerint emberek tessenek vigyázni, mert a természet minket fiiakból néztem, a motoros még feküdt az útpadkán, amikor a kocsiból kipattant a „tokás” úrvezető és elkezdte mondani a maga szövegét. Emígy. „Te hülye kakás kölyök!” (A kakást csúnyábban és SZ-szel” kezdődően mondta, de ez a társadalmi együttélésünk rendszerében majdhogynem természetes.) Különben meg se nézte, hogy a srác fel
