Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-20 / 67. szám

1989. március 20. Kelet-Magyarorsxág 7 Szöul, Barcelona és egyéb műhelytitkok tudója Élményekben gazdagabb lettem Hyíregyházi beszélgetés Schmitt Pállal, a HOB főtitkárával Az Országos Olimpiai Vándorgyűlés alkalmából a hét végén Nyíregyházán járt Schmitt Pál, a NOB tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára. Rövid szabolcsi programjában „A magyar olimpiai mozgalom időszerű kérdései” címmel tartott előadást. Ez alkalommal beszélgettünk a neves sportvezetővel. Témáink: az olimpia, a sport. — Elöljáróban kérem, mutat­kozzon be lapunk olvasóinak. — Negyvenhét éves vagyok, a korábbi években az MTK-VM- ben párbajtőrvívóként verse­nyeztem. Kétszer — 1968-ban és 1972-ben — csapatban olimpiai bajnok lettem, világbajnokságon 1970 és 1971-ben tagja voltam a győztes magyar együttesnek, öt bajnoki cím birtokosa vagyok, visszavonulásom után nemzetkö­zi bíróként tevékenykedtem. 1980—83 között a Népstadion és Intézményei vezérigazgatója voltam, majd az OTSH elnökhe­lyettese. Most a Magyar Olim­piai Bizottság egyik vezetőjeként tevékenykedem. — Mikor járt utoljára Nyíregy­házán? — Többször megfordultam eb­ben a városban, egyrészt a hi­vatali munka szólított Nyíregy­házára. másrészt leányaimat hoztam különböző teniszverse­nyekre. — ön igen elfoglalt ember, NOB-tagsága révén sokat utazik. Hogyan tudott időt szakítani er­re az előadásra? — Számomra nagyon fontos esemény az olimpiai vándorgyű­lés, eddig valamennyi helyszínen megjelentem, sorrendben e ki­lencedik nyíregyházit sem hagy­hattam ki. Délelőtt még Buda­pesten voltam, a Gyenge Vali képiéből összeállított kiállítást nyitottam meg. majd személy­autóba ültem, hajtottam, nehogy lekéssem a kezdést itt Nyíregy­házán. — ön fontos szerepet töltött be a szöuli olimpián. Hogyan em­lékszik vissza a nyári játékok eseményeire? — Nemzetközi feladataim vol­tak. közben igyekeztem ott len­ni a magyar eseményeken. Együtt örültünk a magyarok si­kereinek azon a csodálatos olim­piám ahol a világ 174 országa közül 161 elindította sportolóit. — Sokáig kétséges volt. lesz-e oliirfpiáT-Szöulban. Aztán bebizo- nyosőifótt, hogy a távol-keleti or­szág a világ csodálatára rendez­te rtieg a nyári játékokat. y -n)őBÖbb dolog is hozzájárult a jsikeresrf?endezéshez. Ilyen volt az |íenyrbjjüő nemzetközi helyzet, a gNOB körültekintő diplomáciája. £meg Saoftaranch elnök úr sze- '-tmél,yp?/iínissziója a rendezés si- -kerééi^rí — Kérjük, áruljon el műhely- titketi3^>ki kapja a jubileumi, 1996tOs< ; majd a 2000-ben sorra kerülő olimpia rendezését? — A görögök nagy erőt for­dítanak arra. hogy ők legyenek az 1996-os olimpia házigazdái, rajtuk kívül még öt város pá­lyázik erre. Ami az ezredforduló olimpiáját illeti. Kína a legna­gyobb esélyes a rendezésre. — Szöulban a 9400 sportoló mellett 16 ezer újságíró és tévé­riporter volt jelen. Mit tesznek a gigantománia megfékezésére? — Számos új sportág harcol azért, hogy felkerüljön az olim­pia műsorára. Itt csak olyan sportágak jöhetnek számításba, amelyet legalább 50 országban űznek. A, „csökkentés érdekében olyan döntés született, hogy né­hány ésapats'portág selejtezőjét már áz olimpia előtt megrende­zik. — És a magyar sikersportágak? — Nem árulok el titkot, de az úszáson kívüi, szinte vfüameny- nyi magyar sikersportág — ka­jak-kenu. vívás, öttusa — levé­telét több esetben kezdeményezte a NOB elnöksége, de ez ideig sikerült megtartani ezeket a sportágakat. — Történt-e Schmitt Pállal va­lami sztori Szöulban? — Igen. történt, bár nem köz­vetlenül a versenyekkel kapcso­latos. Mint NOB-tag. gépkocsit kaptam, sofőrrel, majd amikor először találkoztam az idős ..pi­lótával”. kézfogásomat nem mer­te viszoi}Q,zfn. Elmondta: ő ak­kor tesz. eleget az olimpia sike­réért. haypóhtosan elszállít oda. ahová .eá mondom. Később tud­tam még, hogy sofőröm egyete­mi tanár».kki társadalmi munká­ban végezte tevékenységét. — Lesz-e változás a Magyar Olimpiai Bizottság összetételé­ben?'.'.’«*. • "'.’.V. — Hamarosan újjáalakul a MOB. Több demokráciát viszünk a testületbe, lényegesen megvál­tozik az összetétel. A 107 tag között 54-en a különböző szak- szövetségek képviselői lesznek. A volt olimpiai bajnokok közül többeket állandó MOB-tagnak választunk. Van-e pénze a magyar olim­piai mozgalomnak? — Nincsenek anyagi gondjaink, nyugodt körülmények között vé­gezhetjük legfontosabb feladata­inkat : az olimpiai eszme ébren­tartását. a játékokra való felké­szülést. a részvétel anyagi felté­teleinek a megteremtését. — Melyek a legfontosabb anya­gi források? — A borítékos sorsjegy, ame­lyet 1984 előtt még olimpiai sorsjegynek neveztek. Sajnos, nemcsak mi részesülünk belőle, rajtunk kívül a KISZ részére 20 százalékot utalnak át ma is. — Engedjen meg egy „provo­katív” kérdést. Az akkori poli­tikai döntések miatt nem vet­tünk részt a Los Angeles-i olim­pián. Nagy volt az elkeseredés akkor, könyv is készült róla, amelyet aztán bezúztak. Elkép­zelhető-e, hogy végül is a nyil­vánosság elé kerülnek az akkori „titkok”? — Nincsenek titkok! Csupán az szerepelt a könyvben, hogy mi­lyen olimpia lett volna a Los Angeles-i. A csodálatos világvá­ros, a szuper körülmények . . . Ennyi volt benne, meg rengeteg kép. Elképzelhető, hogy újra­nyomják a . könyvet, bár az el­telt idő miatt talán aktualitását vesztette. — Hogyan érezte magát váro­sunkban? — A megye életét bemutató előadás után élményekben gazda­gabb lettem. Különösen az lepett meg. hogy az újkori olimpiák bevezetése óta 23 olimpikon ke­rült ki erről a vidékről, közülük hárman, később olimpiai bajno­kok lettek. Kovács György Egy nagy kérdés egy alakuló nagy csapatról Kecskemét után Nyíregyháza? A tavalyi MNK-ezüstérem után újabb sikerek felé menetel az NYVSSC NB I-es férfi röplabda­együttese. Az a gárda, amelyik az utóbbi időben alaposan felborította a hazai mezőnyben kiala­kult papírformákat, és játékával üde színfoltja lett a sportágnak. Amelynek vezetői elismerően vélekednek a keleti fellegvár kialakulásáról és örülnek a nyíregyházi sikereknek, hiszen ez egy­ben az egész sportág sikerét is jelenti. A Képes Sport című hetilap két utóbbi szá­mában (március 7. és március 15.) ,is írásba ke­rült a nyíregyházi röplabda, ám mindkétszer a szabolcsiak számára kedvezőtlen színezettel. Az elsőben Molnár László, a Magyar Röplabda Szö­vetség játékvezető-bizottságának elnökével. Szá­lai Lászlóval beszélget, s közben tolmácsolja a Csepel és a Tungsram véleményét, miszerint feJ vannak háborodva a nyíregyházi mérkőzéseken ténykedő játékvezetők miatt. Szerintük a sport­szerűtlen szurkolósereg teljesen befolyásolja a já­tékvezetőket, így a pályán nem a valós eredmény született. A múlt heth számban pedig a* Tungsram el­nökhelyettese, Bodrogi Attila által a szövetségnek címzett levelét tették közzé, amelyet mi is hadd idézzünk: „Az utóbbi időben tapasztaljuk, hogy a Nyír­egyházán megrendezésre kerülő NB I-es férfi­mérkőzéseken a játékvezetők — tisztelet a kivé­telnek — sok esetben erősen a közönség hatása alá kerülnek. A Tungsram SC férfi röplabdacsa­patát az 1988—89. évi bajnokságban mindkét eset­ben (őszi fordulóban, 1—4. tornán) hátrányosan érintették ezek a körülmények. A közönség több esetben inzultálta és provokálta a játékosokat. Személy szerint sértegetik a kispadon ülőket. A játékvezetők mindezt némán szemlélve nem avat­koznak közbe. Kérjük szíves segítségét, hogy a play off NYVSSC—TSC mérkőzésére szigorúbb, következe­tesebb játékvezetőket — és ellenőrt — szívesked­jenek kijelölni.” Szóval azért nem mindenkinek tetszik, hogy itt az ország keleti csücskében egy jó kis csapat jött össze és eredményesen is szerepel. Am ért­hetetlen az, ahogyan néhányan irigykednek mind­erre. A csapatot támadni nem lehet, akkor nosza támadjunk hátulról: rosszak a bírók és vérszom­jas a közönség. Vegyük előbb a játékvezetőket. Az bizonyára előfordulhatott, hogy némelyik sí­pos ember idejövetelekor meglepődött: itt röplab­dameccs. hiszen itt több száz néző van? Ugyan­is néhány vidéki helyszíntől eltekintve az NB I-es mérkőzéseket békés családi hangulatban játsz­szák. Ehhez képest valódi katlan a nyíregyházi játékcsarnok, ám kétlem, hogy egy jól felkészült játékvezetőt ez különösebben megzavarna. Egyéb­ként a bírók is emberek, azaz tévedhetnek. Erre volt, és lesz is példa, ám érdekes módon az NYVSSC hazai találkozóin ezek a tévedések több­ször sújtották a nyíregyháziakat mint a vendé­geket. A szurkolók pedig nem hiszem, hogy jobbak vagy rosszabbak lennének mint máshol. Az ter­mészetes, hogy csak a győzelmet szeretnék elfo­gadni, ezért hajtják kedvenceiket. Hogy néha akadnak túlkapások? Amikor a játékvezető a kedvencek kárára téved, ugyan a világ melyik pontján kap tapsot a hazai drukkerektől? Ami­kor a vendégjátékos nem bírva az idegharcot ki­szól, kimutogat a nézőkhöz, persze hogy fújjo- lást, olykor a nyomdafestéket nem tűrő választ kap. Sajnos, ilyen is volt, ám nem ez a jellemző a nyíregyházi szurkolókra. Néha talán jobban kellene csitítani őket, de egyébként le a kalappal előttük, mert lelkesek és pontot ér buzdításuk. Hogy inzultálták volna, mégpedig több esetben is a játékosokat, ez akár rágalmazás is lehetne, hi­szen ha ez valóban megtörtént volna, akkor mi­ért csak most tesznek róla említést? Azért ez a lámpagyári elnökhelyettes nem rossz ember, hiszen szegény fiai kikaptak, elpa­naszolták: az a csúnya nyíregyházi csapat meg­verte őket, azok a rossz bíró bácsik mindent el­lenük fújtak, a vérszomjas nézők pedig elnáspá- golták őket. Elnökhelyettesük pedig szépen meg­hallgatta mindezt, majd megírta levelét. Hogy va­laki ilyen naiv legyen, és ezt még közhírré is tegye?! A játékosokat még talán meg lehetne ér­teni, hiszen eddig nem ez volt a szokás. Kecske­métet leszámítva csak a fővárosiak, egymás kö­zött döntötték el a bajnoki és kupaérmeket, nem­zetközi szerepléseket. Különösebb erőfeszítés nél­kül még a címeres mezt is felvehették, jól meg voltak. Erre az utóbbi időben mi történik? Nem elég villamosra szállni, hanem majd háromszáz kilométert kell utazni, hogy meccset játsszanak. Ráadásul abban a csarnokban szurkolók is van­nak. akik buzdítanak, és a csapat sem adja meg magát egykönnyen, sőt! Vagy erről lenne szó? Fáj az újabb vidéki si­ker, Kecskemét után egy másik városban is ki­alakult egy jó csapat? A logika szerint ennek örülni kellene, hiszen ez sportági érdek. Az or­szágos szövetség vezetői így is tesznek, és elisme­rik az itteni eredményeket. És remélhetőleg lép­nek is az ilyen alattomos szurkálások ellen. Mán László Karcsi, a kiváló Egy karatézó rókavadász, aki érettségire készül és matek tornatanár szeretne lenni Hatszoros országos ifjúsági bajnok, civilben a Zrínyi Ilona Gimnázium negyedik osztályos tanulója Lukács Károly. O is részese volt annak az ünnepség­nek, amelyet a legjobb magyar ifik találkozójának is nevezhet­nénk. Egyike azoknak a fiatal sportolóknak, akik az elmúlt év­ben nyújtott teljesítményükért átvehették a Kiváló Ifjúsági Sportoló kitüntetést. Ha egy kicsit boncolgatjuk a hat országos bajnoki címet, bi­zony találunk furcsaságokat. Ezekből öt ugyanis a rádióirány­mérő sportban elért sikert je­lenti, egy viszont máshonnan került a gyűjteménybe. Egy másik sportág is vonzotta ezt a fiút, a karate, ezen belül is kyokushinkai stílus és tehetsé­gét mi sem bizonyítja jobban, mint az itt szerzett aranyérem. Volt még egy sportág, amelyet kisgyermekként szeretett meg, ez pedig az úszás. Tizenkét éves koráig versenyszerűen úszott, országos szinten is jó eredmé­nyeket ért el. Egyik barátja rá­dióépítő szakkörre járt és próba­képp részt vett rádióiránymérő versenyen. Ez a barát hívta le egy edzés­re és aztán ottragadt. 1986-ban ifjúsági válogatott lett és tavaly a svájci világbajnokságon kép­viselte a magyar színeket. — Többet vártam magamtól, egy ilyen versenyen csak jól le­het futni, de úgy érzem, nekem nem sikerült — válaszolja, ami­kor élményeiről faggatom. — Csapatunk azonban jól szerepelt, hiszen világbajnoki ezüst- és Eu- rópa-bajnoki aranyérmet szer­zett. A közelmúltban felröppenő hír, hogy lemondta a rádióiránymérő válogatottban való szereplés le­hetőségét, igaznak bizonyult. — Ez nem azt jelenti, hogy tel­jesen abbahagytam a rókavadá­szatot. Továbbra is edzek, indu­lok versenyeken, de nem tudom vállalni az edzőtáborokat. Dön­tésemben közrejátszott az is, hogy inkább a karatét választom és két sportágat a tanulással nem lehet összeegyeztetni. Ne­gyedikes vagyok, készülök az érettségire és szeretnék jövőre a főiskolán elsős matematika- testnevelés szakos hallgató lenni. Bódi István irányításával végzi a karateedzéseket, Venczel Mik­lós és az MHSZ vezetői pedig támogatják abban, hogy a most már kiegészítő sportként végzett rádióiránymérésben is sikeres legyen. Szilágyi Zsuzsa — Ezt a fiút szívesen látnám a csapatomban — mondta a Buj- tosi Szabadidő Csarnokban Bengt Johansson, a svéd férfi kézilabda­válogatott edzője az NYVSSC— Ausztria mérkőzés után. Akire mindez vonatkozott, a nyíregy­házi NB I/B-s csapat 184 cm magas, szőke irányítója, Berényi Imre, legutóbb a Mátészalkán megrendezett Szatmár Bútor Ku­pán bizonyította tehetségét. O nyerte el a legtechnikásabb já­tékos címet. — Szerinted milyen a jó irá­nyító a kézilabdában? — kér­deztem egy délelőtti edzés után a kissé fáradt 22 éves fiatalem­bert. — A legfontosaabb, hogy lás­son a pályán. Az ő feladata az, hogy felmérje az adott helyzetet és el kell tudnia dönteni, hogy melyek a legjobb megoldások az ellenfél játékával szemben. Egy irányító adjon sikerélményt a társaknak. Én nem érzem még, hogy biztos a kezemben a kar­mesteri pálca, de a játék szerve­zésében sokat segít edzőm, Rácz Sándor. Bár mostanában már önállóbb vagyok, mint korábban. — Nem mindig ezen a poszton játszottál? — Amikor a Zrínyi Hona Gim­náziumban elkezdtem kézilab­dázni, balszélső voltam, majd játszottam mindkét átlövőben» annak ellenére, hogy nem va­gyok túlságosan magas. Ellen­ben jók a rugóim, viszonylag jól is cselezek. A középiskolás csapatunk szép eredményeket ért el, egyik évben megnyertük az országos serdülőbajnokságot, majd az NB-s ifjúsági csapatok között lettünk harmadikok. Itt Egy Európa-bajnok — Apagyról avagy mi az a kick-box fullcontact ? Van egy kiesi falu az ország legkeletibb részén, Szabolcs- Szatmárban. Méreténél és az ott lakó emberek természeténél fog­va csendesen, szinte észrevétle­nül megbúiva a homokdombok között. Úgy hívják: Apagy. Hogy miről híres ez a néhány utcából álló település? Talán, arról: gyü­mölcsöt. dohányt termelnek az itteni szorgalmas emberek. Vagy hogy hatalmas halastó terül el a község szélén? Amikor dúskáltunk a magyar sport olimpiai érmeiben, amikor azt is nehéz volt eldönteni, me­lyik arany fénylik szebben, ugyan ki figyet oda komolyab­ban az apagyi Gönczi János Európa-bajnoki címére. Ki az a Gönczi János? Mi jut a nevé­ről eszünkbe? Nos, elöljáróban annyit elárulunk, hogy az alig 20 esztendős fiatalember a kick­box sportág fullcontact stílusban versenyez. Amikor nemrég a ju­goszláviai EB-ről az említett arannyal hazaérkezett, valóság­gal vállra vette a község, a rög­tönzött élménybeszámolót még a falu öregjei is végighallgatták. A vendégek alig fértek el a torna­teremben, itt hallhattak arról először, melyek a sportág mes­terfogásai: a bal csapott, a for- górugás. a lábseprés .. . Hogy Apagyon a Gönczi-ház- ban azóta másképpen telnek a napok? Hát hogy a csudába ne lenne más, hiszen Európa-baj- noka van a községnek. Ilyen az élet. Két esztendővel ezelőtt ta­lán csak néhány ismerős tudta a nevét. Most meg már egy egész ország. Gönczi Jancsi nem kis áldozatok árán jutott a csúcsra. Gyermekkorában ő is focizott, úszott a többiekkel, mert hogy a faluban másra úgysem adódott lehetőség. Egyszer amikor bent járt a 16 kilométerre lévő Nyír­egyházán, egy utcai plakáton akadt meg a szeme, önvédelmi tanfolyamot hirdettek. Ahogy az ilyen korban illik, rendszeresen kiállt a kövesút mellé, stopko­csival utazott a megyeszékhely­re. edzésekre. Társai is akadtak: Amik János és Sándor György, ez utóbbi később Világ Kupa­győztes lett! Stílust változtattak, a látvá­nyosabb kick-box mellett kötöt­tek ki. Károly István lett az ed­zőjük. Hamarosan siker koro­názta Gönczi Jancsi erőfeszíté­seit, az 1884-es ifjúsági OB-n ezüstérmes. Tizenhét éves korá­ban nagy fordulat következik életében: azon a válogatón szer­zett első helyet, amely a vb-csa- pat összeállítását hivatott eldön­teni. A BS-ben rendezett világ- bajnokság — az volt élete első nemzetközi szereplése — ötödik helyet hozott számára a 63 kiló­sok között, hosszabbításban, csak a végső győztestől kapott ki. Azóta Európa számos városá­ban megismerték a nevét. Pá­rizsból, Stockholmból, Velencé­ből, Moszkvából egyaránt érem­mel érkezett. Élete legnagyobb sikere? Természetesen a Jugo­szláviai Európa-bajnokság. ahol a 14 fős mezőnyben nem talált legyőzőre, aranyérmes lett. — Nagyon kemény verseny volt — emlékezik —. sok világ­nagyság elindult rajta. Elkapott a hév, előbb egy nyugatnémet fiút vertem meg, majd görög versenyző került a terítékre. A döntőben egy finn ellen 3:0-ra sikerült nyernem, így sikerült a győzelem. Kezdetben nagyon tárgyilago­san fejtegette, hogy vidéki lé­vén nem veheti fel egyenlő eséllyel a versenyt a sokkal erő­sebb külföldi ellenfeleikéi. Sze­rencsére tévedett! A napi edzések sok időt igé­nyelnek. Rendszeresen ott van a válogatott keret foglalkozásain, rengeteget ingázik Apagy és a főváros között. Amikor a hajna­li vonathoz indul, még a kakas kukorékol, a kutyák is megugat­ják. A sok utazásba már belefá­radt. Egy fővárosi versenyző sem tudja, hogy ez milyen óriási hátrány. Mondják: férfiasán ver­senyez. Ez alatt értik: erőtelje­sen, határozottan. Sportszerűen él. valóságos aszkéta, este hét­kor már az ágyban van. — Minden erőre szükség van — mondja. — Meg novemberben világbajnokság lesz Amerikában. — Szörnyű sportágat művel — hallani falujában Apagyon. Jan­csi mérkőzéseit ugyanis több­ször közvetítették a tévében. Ütés. rúgás, gyorsaság . . — Kikből lehet jó fullcontact versenyző? Nehezen vállalkozik válaszra. — Sok kitartás, erőnlét, átla­gon felüli ökölvívótudás, jó adag csibészség, gyorsaság, ruganyos­ság kell — vezet sportági titkai­ba. — Meg merni kell tűrni az ütést, a rúgásokat, a sok po­font . . . Van-e titka? Legfeljebb any- nyi, hogy nagyon szereti azt amit csinál. Ez meg is látszik rajta. — Mit nem tud még? — Természetes, hogy nekem is vannak gyengéim, hadd marad­jon ez szakmai titok. — Ha egy vágya teljesülhetne, mit kívánna? — Hadd kérjek kettőt. — Mi volna az? — Először, hogy kerüljenek el a sérülések, aztán hogy jó for­mában utazhassak az amerikai világbajnokságra. Egy sportág, ahol a felek ked­vükre püfölhetik. rúghatják egy­mást. Az apagyi Gönczi János — aki eddigi legsikeresebb évét zárta — a legjobbak közé tarto­zik. A Nyíregyházi Klck-Box Karate SE versenyzője, olyan egyéniség, aki ha belép a szőri- tóba, mindjárt megnyugszik, már nem dobog a torkában a szíve, mint kezdő korában. Sza­vaiból kicsendül a bizakodás. Biztos, hogy akarata az idén sem hagyja cserben! Kovács György a döntőben én lettem a legtech­nikásabb játékos, de megsérül­tem, és így nem lehettem ifivá­logatott. — Aki figyeli a játékodat, megállapíthatja, hogy sokszor olyan helyzetbe is belemégy, ahol könnyen megsérülhetsz. — Igen. Ügy is lehet monda­ni, hogy egy kicsit önveszélye­sen játszom. Olyankor azonban soha nem jut eszembe, hogy jaj most mi lesz. Nálam ez is a ké­zilabdához tartozik. Meg kell ta­nulni jól esni, csúszni, gurulni, s erre is valók az edzömérkőzé- sek. Jobban szeretek magasabb osztályban játszó csapatok ellen pályára lépni, ők inkább a já­tékra figyelnek, kisebb a sérülés- veszély. — Most úgy tűnik, sokkal több játéklehetőséget kapsz, mint ko­rábban. — En a katonaság után is min­dent megtettem azért, hogy csa­patba kerüljek. De akkor is el­ért egy sérüléshullám és a főis­kola is sok elfoglaltságot jelen­tett. Az őszi bajnoki fordulóban többet játszottam, főleg jobblö­vőben. Most talán megtalálta az edzőm a számomra legideálisabb posztot. — Mit vársz a bajnoki ráját­szástól? — Elsősorban jó meccseket, a csapatunktól pedig jó játékot. Dolgoztunk annyit a felkészülés alatt, hogy ennek reális alapja legyen. Sok nézőt, szurkolót vá­runk, hiszen az osztrákok elleni mérkőzés a példa rá, mennyit tud segíteni a lelkes közönség. A he­tedik helyünket szeretnénk meg­tartani. és a következő bajnoki évben jó lenne előrébb lépni. Már játszottam NB I-ben négy mérkőzést a HÖDlKÖT-ben, de szeretnék még többször pályára lépni az első osztályban, itt Nyíregyházán. Szilágyi Zsuzsa Szurkolói ankét Labdarúgás Az NYVSSC Baráti Kör Egye­sülete és a klub labdarúgó-szak­osztálya március 20-án, ma 17 órakor a Technika Háza tanács­termében (Nyíregyháza, Lenin tér 10/A., IV. em.) szurkolói an- kéttal egybekötött küldöttköz­gyűlést tart. A napirend azonos az 1989. március 3-ra meghirde­tettekkel. az NYVSSC-nél Az ankéton részt vesznek a klub,« a: labdarúgó-szakosztály vezetői, a vezető edző, a csapatkapitány. A résztvevőknek lehetősége lesz arra, hogy véleményét, javasla­tát szemtől szembe — az illeté­keseknek — elmondja. Az új összetételű labdarúgó- szakosztályvezetés szeretné, ha a labdarúgócsapat az álló (langyos vízből) kilépne, ezért kéri a szur­kolókat, a baráti kör-tagokat, vállalati küldötteket, hogy a szurkolóankét vitájában minél nagyobb számban vegyenek részt. it Bengt Johansson is színesen láma...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents