Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-16 / 64. szám

Á függetlenség, a demokrácia és a haladás jegyében ünnepelt az ország és megyénk népe Virágok borítják Kossuth Lajos szobrának talapzatát. Bensőséges megemlékezések az 1848-as forradalom és szabadságharc 141. évfordulójáé Március idusa az 1848—49-es forra­dalom és szabadságharc emlékét, a márciusi fiatalok merészségét idézi fel minden magyar emberben. Az idén március 15. immár piros betűs nemzeti és állami ünnep, munkaszüneti nap, s ez az ünnep a nemzeti összetartozás, az egymásrautaltság és az összefogás jel' képe. Lehetőség arra, hogy mindenki — lelkiismerete szerint, gondolkodás- módjának megfelelően és a törvényes keretek között — a maga módján ün­nepeljen. A függetlenségért, a de­mokráciáért, a haladásért sokfélekép­pen lehet szólni és tenni — ennek a gondolatnak a jegyében készült az or­szág — közte megyénk lakossága — az idei, március 15-ei megemlékezésekre. Közös ünnep a nyíregyházi Kossuth téren. (Folytatás a 2. oldalon) Érettségről, megfontoltság­ról tettek bizonyságot me­gyénk lakói, amikor az ün­nephez méltó komolysággal és felelősségérzettel emlé- ikeztek meg a szabadságharc és forradalom 141. évfordu­lójáról. Más volt ez az ün­neplés, mint eddig, mentes minden protokolltól, zajos csinnadrattától. Már 8 óra után gyülekeztek a megye- székhely lakói a Petőfi té­ren, ahol 9 órára mintegy 1500—2000 nyíregyházi pol­gár hallgatta meg Hegedűs Lászlónak, a városi diákta­nács tagjának köszöntőjét, aki a nagy évfordulót idéz­ve a ma fiataljainak tenni­valódról, elhatározott akara­táról is szólt. A Nemzeti dalt Richter Gábor amatőr vensmondó adta elő, majd az ifjúsági fúvószenekar já­téka közben a résztvevők el­helyezték a szobor talapza­tán az emlékezés virágait. Az emlékséta résztvevői ezután a Petőfi téren, Széc­henyi utcán, Bessenyei té­ren és a Bethlen Gábor utcán a Kossuth térre vonultaik. A nyíregyházi polgárok nemzeti zászlókat vittek. Feliratok, jelszavak, transzparensek nem voltak a központi, Kos­suth téri ünnepségen sem. A Kossuth téri ünnepség fél órával korábban kezdő­dött a tervezettnél, mert az emlékséta résztvevői keve­sebb idő alatt tették meg az utat a Petőfi tértől. Az ün­nepség előtt egy idősebb vá­roslakó lépett a közönség elé és elszavalta saját versét az aradi vértanúikról. Ez­után került sor — tíz órakor — az ünnepség egyik benn- sőséges mozzanatára. Főisko­lás fiatalok egy csoportja hozta a térre a nemzeti zász­lót. Néhány perces csönd utón — amíg a tömeg a nemzeti zászlónak kijáró tiszteletét kifejezte — az if­júsági fúvószenekar kísére­tében a résztvevőik elénekel­ték a Himnuszt. Rövid törté­nelmi műsor idézte az év­fordulót, majd dr. Csermely Tibor, a Hazafias Népfront megyed titkárhelyettese mon­dott emlékező beszédet. Az évfordulóról szólva hangoz­tatta: — Emlékezni kötelessé­günk, csak az a kérdés, hogy ünnepünk tiszta, nemes ha­gyományában megtaláljuk-e a mához szóló üzenetet. Ad-e nekünk erőt napi dolgaink jó végzéséhez, tiszta forra­dalmi hagyományaink evi- lágbeli ápolásához, sugall-e termékenyítő gondolatokat, buzdít-e nemes, lelkesítő cse­hallatják most hangjukat, abban a reményben, hogy ré­szeseivé válhatnak egy olyan nemzetépítésnek, ahol meg­szűnnek a privilégiumok, ahol eltűnik a kontrasze­lekció, ahol az alkotmányos­ság és a törvényesség a leg­főbb hatalom, ahol a teljesít­mény, a munka lesz a legfőbb érték, ahol nem kell rettegni többé a karhatalmi erőktől, ha egy szál virágot óhajt va­laki ezeréves államiságunk mártírokban és meghasonlott históriai akarásokba elpusz­tult messiásainak sírjára, szobrára, emléktáblájára el­helyezni. Mondanivalója végén arra hívott fel, hogy akarjunk cselekedni egy olyan Ma­gyarországért, amelyet már­cius ígért 1848-ban, szabad­sággal, testvériséggel, egyen­lőséggel. Itt van előttünk ez a kis ország, higgyünk ben­ne Barátaim! Az összegyűltek elénekel­ték a Szózatot, elvonultak a zászlóvivők, majd a fúvós- zenekar zenéjére a város pol­gárai elhelyezték az emléke­zés virágait a Kossuth szo­bor talpazatán. Még percekig együttmaradtak az ünnep­lők, sokan családostól, gyer­mekestől. Ezzel a délelőtti nyíregy­házi ünnepség véget ért. A járókelők között néhányan röplapokat osztottak, a 12 pont mai változatát, melyet a fővárosban a független március 15-i megemlékezések és békés tüntetések szervezői adtak ki. Délután a Móricz Zsigmond Színházban irodal­mi-művészeti műsorral, este 7-kor pedig a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban a Történelmi Emlékbizottság műsorával fejeződött be a március 15-i ünnepségsorozat. Mátészalkán nemzeti szín­be öltözött a város március 15-e tiszteletére. A gyenge szellő a trikolort lengette, s több százan — pártállás és felekezetre való tekintet nélkül — kokárdával díszí­tett ünnepi ruhában sétáltak, illetve a tíz órakor kezdődő ünnepségre tartottak. A városi művelődési központ színháztermének aulájában a Himnusz hangjai után — együtt énekelte mindenki — Baranyi Ferenc „Az a me­rész” című versét Baloghné Béres Györgyi szavalta el. Az 1848 márciusi eseményei­ről Sarkadi János középis­kolád tanár emlékezett meg, hangsúlyozva az együttün- neplés és az összefogás je­lentőségét. A fiatalok zenés-verses összeállítása 1848. március 15-étől egészen a tizenhárom aradi vártanú kivégzéséig idézte a több száz jelenlévő emlékezetébe a dicsőséges napokat. A szavak mellett egy 48-as zászló, honvéd- kard és huszárcsákó tette szinte megfoghatóvá és fel- emelöbbé az immár piros betűs nemzeti ünneppé emelt március 15-ét. Az aradi hő­sökre a kellékekből kialakí­tott kereszttel és az arra elhelyezett gyertyákkal em­lékeztek. Ezt követte az emléktáb­la avatása, amely azt adja hírül, hogy Mátészalka város népe a művelődési központ előtti teret Március 15-e térre keresztelte. Az emléktáblát Bíró Miklós országgyűlési képviselő leplezte le, s az emlékezés virágait a lakos­ság képviselői helyezték el. A márciusi eseményekre emlékezve a 6-os számú ál­talános iskola úttörői a Már­cius 15. nevet vették fel, s az iskola falán emléktáblát lepleztek le. Az eseményt történelmi játékkal tették színesebbé. A 141 évvel ez­előtti hat dicsőséges csata emlékére a városban hat he­lyen őrtüzet gyújtottak. Ezt követően az iskola aulájában a város valamennyi úttörő- csapata részvételével vetél­kedőt rendeztek. Nemzeti ünnepünk ren­dezvénysorozata már 14-én este megkezdődött Kisvár­dán, amikor Somogyi Rezső 1848-as honvédfőhadnagy sírjánál gyertyás megemlé­kezést tartott a város ifjúsága. Borongós, ködös időben nem­zeti zászlóval díszített épü­letek köszöntötték március 15-ét Kisvárdán. Kürtök je­lezték a Felszabadulás lakó­telepen, a Petőfi-szobornál a nemzeti zászlót hozó lovasok érkezését. Mártha Tibor vá­rosi KISZ-titkár köszöntője után Úri Dezső, a HNF vá­rosi elnöke mondott ünnepi beszédet a közel kétezer fő­nyi ünneplő tömeg előtt, ahol a város minden rétege, apra­ja és nagyja képviseltette magát. Beszédében megem­lékezett a 141 évvel ezelőtti eseményekről, Petőfi és me­gyénk kapcsolatáról, a 141 évvel ezelőtti események hozzánk szóló, mai aktuali­tásáról, majd így fejezte be „A 141 évvel ezelőtt azért volt nagy ez a nap, mert sok­féleséget forrasztott eggyé a nemzet iránti szeretet. Ezzel mutat utat 1848 a ma embe­rének.” A Petőfi-szobornál a vá­ros párt, állami, társadalmi és tömegszervezetek képvise­lői, valamint az általános és középfokú oktatási intézmé­nyek tanulói és a megemlé- kezők sokasága helyezte el a hála virágait a szobor talpa­zatánál. Az ifjúsági munká­ban élenjárókat is kitüntet­ték ezen a napon. Ifjúsági érdemérmet Móré Imre, a 111-es sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet igazgatója ka­pott. KISZ Érdemérmet Kiss Lajosné a 111-es Ipari Szak­munkásképző Intézet tanára, Miklós József a Vulkán ön­tödei Vállalat és Tóth Klára a HUNNIACOOP dolgozója kapta meg. Aranykoszorús KISZ-jelvényt tízen, a KISZ KB dicsérő oklevelét szin­tén 10-en vették át. A műve­lődési központban a legki­sebbeknek video mesedél- előttöt rendeztek. Délután 2 órától kezdődött meg a 12. Ünnepi Klubhetek rendez­vénysorozata. Pop március ’89 címmel a művelődési központ Panda színháza adott ünnepi műsort. A műsort kö­vetően a város és körzetének amatőr és hivatásos művé­szeti csoportjai körzeti be­mutatója volt. Ezzel egy idő­ben hat csapat részvételével Petőfi a szabadságharcban címmel irodalmi vetélkedőt rendeztek. A változatos, egész napos, színes program este diszkóval zárult. lekedetekre, tiszta ember­ségre? Helyt tudunk-e állni ma, amikor nagy szükség van a helytállásra, józanul érvelni, amikor nagyon kel­lenének a meggyőző érvek, kevésbé látványosan csele­kedni, amikor nagyon kell a mindennapok hősiessége. — Szeretném őszintén hinni, hogy igen. Mert me­mento is ez a nap, hogy csak a progresszív erők támoga­tásával, összefogásával, ha­tározott, bátor fellépéssel lehetünk képesek az európai folyamatokhoz felzárkózni. Így lehet szolgálni a nemzet felemelkedésének ügyét. Mai ünnepünk azért nem­csak egyszerű főhajtás, ha­nem napjaink számára is erőforrás, tiszta, szellemi és erkölcsi útmutató. Beszédét követően a nyír­egyházi 4. sz. általános iskola kórusa Szabó Dénes Liszt­díjas karnagy vezényletével — 1848-as dalokat adott elő nagy sikerrel. Ezután került sor a megyei Történelmi Emlékbizottság képviselőinek beszédére. Hamvas László, a Magyar Demokrata Fórum vezetőségének tagja kiemel­te: Kossuth-mentébe öltözött fia­talok a nemzeti lobogóval. — Sokak számára talán ma is idegborzoló szerveze­tek, egyesületek, mozgalmak ÄRA: 4,30 FORINT XLVI. évfolyam, 64. szám 1989. március 16., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents