Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-02 / 52. szám
1989. március 2. Kelet-Magyarország 3 Egyedülálló megoldás Hatásosabb várospolitikát Javaslat városi-üzemi pártbizottságra I A várossá szervezendő Záhonyban és a MÁV Záhonyi Üzemigazgatóságán külön-külön városi jogú pártbizottság működik. Az ott élők már többször felvetették, hogy a közös kapcsolatok megkívánnák a két testület összevonását. Az erről szóló javaslatot támo- gatólag fogadta el március elsejei ülésén az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága. Az okokról és lehetőségekről kérdeztük Hajdú Sándort, a megyei pártbizottság párt- politikai osztályának vezetőjét. — Üjszerű a kezdeményezés, mert az MSZMP-n belül jelenleg városi-üzemi pártbizottság nem működik. Mi késztette önöket a javaslat előterjesztésére? — Azt mondtuk — s ez így igaz —, hogy Záhony speciális helyzetű település, az élet szinte minden pontján kapcsolódik a vasúthoz. Ennek alapján lehetett kérni a Központi Bizottság előzetes hozzájárulását az elképzelésekhez. Léteznek termelőszövetkezeti-községi alapszervezetek, pártbizottságok, ilyen működik megyénkben például Szabolcs- bákán, Pátrohán. A szomszédos Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig községiüzemi pártbizottság alakítására is van már példa. Ennek alapján látunk lehetőséget, hogy a várossá nyilvánítás idején — kísérleti jelleggel — ezt a megoldást alkalmazzák a helyiek. S rögtön hozzá tehetem, -hogy Záhony esetében az egyesülés mellett szól a kapcsolódási pontok sokasága, hiszen például a lakások, közművek nagy része MÁV-tulaj- donú, de a vasút üzemelteti a művelődési házat, a sportkombinátot is. — A Záhonyban lakó családok szinte mindegyike kapcsolódik valamilyen formában a vasúthoz. Azonban az üzem túlnő a városi határokon. Nem okozhat ez gondot? — Amikor a párton belül a lakóterület felé fordul erőteljesebben a figyelem, a tervezett megoldás éppen ezt erősítené. Ugyanis a MÁV- nál dolgozó kommunisták a lakóterületen élnek, szükség van rájuk a helyi politizálásban, s ha ennék bővülnek szervezeti keretei, akkor ez a kísértet akár példaértékű lehet az országban. — A megyei végrehajtó bizottság kiemelte a helyi kezdeményezést, s azt, hogy az összevonás csakis az érintett alapszervezetek és a két párt- bizottság egyetértése mellett lehet. Mindez azt jelenti, hogy önök nem szólnak bele a folyamatokba? — Inkább úgy fogalmaznék, hogy a magunk eszközeivel támogatjuk a kezdeményezést, egyengetjük a kibontakozás útját. Miután itt csak elvi lehetőségről van szó, helyben szükséges kidolgozni a konkrét formákat. Olyan szervezeti formát kell kitalálni, amelyben egyenlő súllyal kell, hogy szerepeljen a mai nagyközségi pártbizottság és a MÁV- üzemi pártbizottság véleménye. Szervezeti garanciákat kell beépíteni, hogy a vasút ne legyen nagyságánál fogva túlsúlyban, hanem tovább erősödjön a várospolitika. — Eltérő nagyságrendeket említett. Mit jelent ez a számok nyelvén? — A nagyközségi pártbizottság irányítása alá jelenleg 14 alapszervezet tartozik, több mint háromszáz taggal. Az üzemi pártbizottságon belül viszont összesen 31 alapszervezet működik, ezernél több taggal. Véleményünk szerint az összevonással — vagy inkább összeolvadással — egy taglétszámban erős, a vonzás- körzetre is hatással bíró pártbizottság jön létre. — Óhatatlanul arra is kíváncsiak az emberek, az összevonásnak milyen személyi konzekvenciái vannak, miként lehet ezeket megoldani? — Általánosságban annyit mondhatok, hogy olyan szerveződési formákat kell találni, ami találkozik az érintettek egyetértésével, nem hoz hátrányos helyzetbe senkit. Konkrétan pedig azt kell látni, hogy mindenféle befolyásolástól mentesen a helyiek akarata kell, hogy döntsön. A megfelelő, tisztességes megoldást is helyben kell megtalálni azok elhelyezésére, akik az új felépítésben más munkakörbe kerülnek. — Nyilván azt is szeretnék tudni a két testülethez tartozó párttagok, milyen időintervallum alatt valósul meg mindez? — Ismét hangsúlyoznám a szigorú önkéntességet. Ügy gondoljuk, hogy március— áprilisban lehet felmérni a lehetőségeket. Ha az elképzelések találkoznak a tagság véleményével, akkor május—júniusban kerülhet sor a konkrét lebonyolításra. Addig viszont mind a megyei pártbizottságon, de még inkább az érintett pártbizottságokon várják az érdemi észrevételeket, a megoldási javaslatokat, hogy a várossá szervezés első fél évében egy ütőképes, a helyi politizálásban erős városi-üzemi párt- bizottság jöjjön létre, amely mind a település, mind a vasút életében meghatározó tényező lehet. Lányi Botond Történelem r standban sokat foglalkozunk a történelemmel. A történészek egyre újabb és újabb fehér foltokat igyekeznek felderíteni. És közben az emberi kapcsolatokkal senki sem törődik, pedig ott is lenne éppen elég tennivaló. Hogy ez mennyire így van, arra példa lehet Zanoza úr találkozása egy bizonyos Wrzatekkel. Beszélgetésük a következő témákat érintette: — Betörés a lakásba. — A televízió ellopása. — A kutya megmérgezé- se. — A lábtörlő bepiszkító- sa. — Manyi néni megverése. — Az ablaküveg kitörése. — Manyi néni megerőszakolása a liftben. — Manyi néni megerőszakolása a lépcsőházban. — Az alsó végtagok eltűrése a poroló melletti találkozó közben. — Az álkapocs szétzúzása. — A gépkocsi ellopása. — A középfül és a kulcscsont megsérülése. Egyébként a találkozó a szokott szívélyes és baráti légkörben zajlott le. Lengyelből fordította: Lipcseyné Bánfalvi Júlia ÜNNEP ELŐTT N e tagadjuk: igen sokan aggódva várják március 15-ét. Felkavarta a kedélyeket az az országosan tapasztalható vetélkedés, ami a megünneplés körül alakult ki. Ha nem is ilyen mértékben, de megyénkben is volt ezzel kapcsolatban vita, ami — remélhetően — közmegegyezést szülő végkifejlethez vezet. Igaz, jó két hetünk van még, mégis szólnom kell, elmondandó véleményemet. Kényszerít erre az, hogy magam is szeretnék ünnepelni, mégpedig szépen és igazul. Tudom, sok-sok esztendő keserűsége és ellentmondása sűrűsödött ösz- sze a társadalomban. Nem vitatom, március 15 körül sokminden nem volt tiszta. Törvényhozási döntés igazolta: helyére kellett tenni nemzeti ünnepünket. Az viszont nekem kérdéses, hogy egy ilyen — nyugodtan mondható — szent alkalmat szabad-e nézetkülönbségek ütközőpontjává tenni. Elfogadom: az ünnep retorikája lehet más és más. A közelítés lehet eltérő. De méltatlan az eseményt arra használni, hogy a 48-as események kapcsán aktuális indulatok kapjanak teret. Teljes mértékben vallom, hogy a társadalmi pluralizmus jó, szükséges, nélkülözhetetlen. Értelmes ember nem tagadja, hogy a tagolt érdekek nyilvánosságot, hangot kívánnak. De van valami, ahol nincsen helye a szétforgácsoltságnak, a megosztottságnak. És ez a haza üdve, a nemzet érdeke. Történelmünk nagyszerű pillanata, 1848. március 15. kovácsolhat egységbe, hívhat a nemzeti lobogó alá mindenkit, aki számára ez drága, aki a nemzetért felelősséget érez. Kívánom, hogy az idei ünnep legyen lelkes, szenvedélyes, színes, magyar. Érzelmet keltő, azonosság- tudatot erősítő, hősök előtt tisztelgő, fiatalos. Hassa át annyi felelősségtudat, mint amennyi áthatotta azokat, akiket idézni fogunk, akikre emlékezünk, akiket példának tartunk. 141 évvel ezelőtt azért volt nagy ez a nap, mert a sokféleséget forrasztotta eggyé a nemzet iránti szeretet. B. L. Új szolgáltató: VITAFLEX A közelmúltban nyitották meg a budapesti Vitaflex Kereskedelmi és Szolgáltató Kisszövetkezet, nyíregyházi kirendeltségét. Az export-import joggal rendelkező kisszövetkezet fő tevékenysége — amelyet Nyíregyházán is bevezetett — számítógépek, másológépek, irodai gépek és azok tartozékainak értékesítése, de tervezik a gépek szervizelésének bevezetését is. Képünk a Vitaflex nyíregyházi Vöröshadsereg utcai üzletében készült. (elek) íróazztalnál született rendelet i Megbénult a lakáspiac Nem a családokat, hanem a lakást támogatták? Megint győzött a fiskális szemlélet a józan ész fölött: a Pénzügyminisztérium ismét hozott egy olyan rendeletet, ami joggal háborítja fel a lakásra váró és vágyó embereket. Évek óta egyre nagyobb baj, hogy nem épül állami lakás, mert nincs rá pénz, ezért a tanácsok úgy próbáltak lakáshoz jutni, hogy telkeket értékesítettek elsősorba azoknak, akik tanácsi, vagy OTP-lakásu- kat visszaadták, így volt mit újra elosztani. A január 1. óta érvényes, minden bizonnyal íróasztalnál kiagyalt rendelet ezt is megszüntette, azóta ugyanis nem kaphat szociálpolitikai támogatást és kedvezményes hitelt, aki lakását a tanácsnak vagy az OTP-nek visz- szaadja. Hogy milyen hatást váltott ki a tanácsok lakásügyi hatóságaiból, erről Kovács Mihályr a nyíregyházi tanács osztályvezetője a következőket mondta: A gazdálkodás ellen — Ez a rendelet teljesen megszünteti, főleg a városokban -kialakított • lakásgazdálkodási gyakorlatot. Ez abból állt, hogy a helyi tanácsok telkeket alakítottak ki, vevőjéül azokat jelölték ki, akik kötelezettséget vállaltak, hogy lakásukat újraértékesítésre visszaadják a tanácsnak, illetve az OTP-nek. A tanács a visszavásárolt lakásokat döntő többségében első lakásra váró fiatal házasnak, vagy 2 és többgyermekes csialádoknak adta. Nyíregyházán ez az elmúlt három év alatt körülbelül 600 lakást jelentett. — Ezt a lehetőséget most a kormány egyetlen tollvonással eltörölte, bár az országos felháborodás hatására átmeneti intézkedéssel (ez csak belső utasításként jelent meg) hozzájárult ahhoz, hogy akiktől az OTP 1988. december 31-ig vásárolta vissza a lakást, a már kijelölt vevők 1989. április 1-ig még megkaphatják a szociálpolitikád kedvezményt és a kedvezményes hitelt. Ä televízió február 27-én közvetített vitaműsorában a Pénzügyminisztérium képviselője ezt a lehetőséget már hosz- szabb időre is kiterjesztette, de — mint mondotta — a visz- szavásárlás időpontján nem kívánnak változtatni. Tehát 1989-től ha valaki telket kap a tanácstól, nem tudjuk kötelezni a lakás visszaadására, neki kell szabadon értékesíteni azt. Szabadon, de kinek? Mit jelent a szabadon értékesítés? Azt csak az tudja, aki ezzel ma megpróbálkozik. Amióta ugyanis ez a rendelet megjelent, mozdulatlan a lakáspiac. A vevő nem vállalhatja át a hitelt, nem -kap szociálpolitikai támogatást akárhány gyereke van, vagy akárhányat vállal, az eladó pedig szintén nem kap hitelt akikor sem, ha venni, akkor sem, ha építeni akar, mert meglévő lakásán van már egy hitele. — Ezzel Nyíregyházán, de az egész országban megszűnt a lakásgazdálkodás lehetősége is — mondta Kovács Mihály — jóllehet korábban a központi irányelvek ösztönözték a tanácsokat erre a lépésre. Most nehéz, szinte kilátástalan helyzetbe kerültek az első lakásra várók, a lakáscserét kérők és az építeni szándékozók egyaránt. Gondjainkat elmondtuk a város képviselőinek, s remélhető, hogy e kifejezetten rossz döntés megváltoztatásáért, vagy visszavonásáért interpellálnak, vagy támogatják az interpellációt benyújtó képviselőtársaikat. Ez nem elsősorban a tanácsok, hanem a lakásra váró fiatalok alapvető érdeke. Se venni, se építeni... Állami lakás tehát nincs, e rendelkezés óta pedig sem venni, sem építeni nem lehet, legfeljebb annak, akinek egy zsák pénze van. De- hát az eddig sem ment lakásért a tanácshoz. Mellesleg e döntésből az is kiderült, hogy a támogatást nem a családok, hanem a lakás ikapta. Mert az olyan emberi... Balogh József Száztízen a létminimum alatt Túlélés a cél Tiszalökön „A társadalmi feszültségek és a népgazdasági helyzet minket sem kerül el. A Hódiköt tiszalöki gyáregysége is hasonlóan nehéz helyzetben van, mint a többi textilipari vállalat. Súlyos gondokkal küszködünk. Kezdjük azzal, hogy szánté minden dolgozónk nő. A rájuk nehezedő családi terheket nem tudják otthon hagyni. Ráadásul nagyon sokan egyedül nevelik gyermekeiket. A fizetések 2700 és tízezer forint között szóródnak, az átlag 4131 forint. Az anyagi gondok enyhítésére a szombatokra is szervezünk műszakot. Ennek persze az is célja, hogy a termelési lemaradásunkat így hozzuk be. A kollektív szerződést módosítottuk, így a plusz műszakban valóban érdemes dolgozni, mert nem viszi el az adó. Gyáregységünk dolgozóinak egynegyede — száztíz ember — fizetése nem éri el a 3700. forintos létminimumot. A bérfejlesztési javaslatunk elkészült, ebben 10 és 20 százalék közötti béremelést tervezünk. Nem könnyű, mert el kel‘1 döntenünk: bért emeljünk vagy pedig alapanyagot, alkatrészeket vásároljunk. Persze hozzá kell tennem, hogy akinek alacsony a bére és teljesíti a normát, az végülis többet keres, mint a létminimum, de az ehhez szükséges rutin megszerzése legalább egy év. Ezt a fiatalok közül kevesen bírják ilyen alacsony fizetés mellett kivárni, így nagy a „mozgás”. A gyáregységünkben négyszáz fizikai munkás dolgozik, huszonhárom adminisztratív dolgozó mellett. A gépparkunk az országos átlagnak megfelelő, közel tíz éves. Nem a legkorszerűbbek, de talán még ugyaneny- nyi időt kibírnak. Nincs gond velük, jó minőségben dolgoznak. Egyedüli problémánk, hogy nem tudjuk őket létszámhiány miatt három műszakban kihasználni. Estére a környező falvakból már végképp nem tudnak bejárni a lányok, asszonyok. Az 1989-es rendelésállomány már most nagyon jó. Reményt ad a folyamatos munkára, ami az utóbbi időben nem mindig volt meg. Reméljük lassan rendeződnek a gazdasági szabályzók is, és akkor mindjárt sakkal tisztábban láthatjuk azt, mi vár ránk 1989-ben. Egyetlen célunk a túlélés. Nemcsak a gyáregység, hanem a Tiszalök és vonzáskörzetében élők miatt is. Valamennyien itt születtünk és itt is akarunk élni. A dolgozóink egyelőre megértik problémáinkat és egy nagyon jó kollektíva alakult ki minden nehézségünk ellenére is. Ez az ami hitet ad mindany- nyiunk számára a jövőre nézve.” (Elmondta: Marázi Gábor, a Hódiköt tiszalöki gyáregységének igazgatója.) Száraz Attila
