Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-10 / 35. szám
1989. február 10. Kelet-Magyarorsaág 3 Egy taggyűlés utórezgései Megmérettetni újbél Balctalórántházi stílusváltás — Tudja, mi az egyik nagy bajunk? — kérdezett vissza beszélgetőpartnerem, így folytatta: — Párbeszédet szeretnénk a pártonkívüliekkel, az alakuló pártok, egyesületek, szervezetek embereivel, de mi magunk, a párton belül még alig, vagy el sem kezdtük egymás között a vitát. Amíg pedig nem jövünk tisztába egymással, nem nagyon tudunk érdemben vitatkozni, társalogni, érvelni. Ezért, ha megkésve is, házon belül kell elkezdeni a nézetek, tapasztalatok ütköztetését. Különben helybenjárás lesz az egész pártmegújulásból... Egy párttaggyűlés utórezgéseinek nyomon követése, felidézése közben hangzottak el az előbbiek a baktalóránt- házi Vertikal Ipari Szövetkezetben, ahol az MSZMP-nek harminckét tagja van. Néhánnyal kevesebben vannak, mint korábban, három-négy párttag az elmúlt hetekben kilépett, illetve nem vette át tagsági könyvét. Kíváncsi voltam az okra, tiszteletben tartva az egyéni elhatározás jogát, megkérdeztem az egyik kilépőt, Szanyics László lakatost, aki tizenöt évig volt az MSZMP tagja. Miért most? „Sok mindent nem értettem...“ — Nincs különösebb oka — mondta "a negyvenéves férfi, akit munka közben zavartunk kérdéseinkkel. Nem hallgattuk el, hogy a kilépése talán a véletlen összjátéka folytán egybeesik az utóbbi nagy áremelések bejelentésé vei. Nem pillanatnyi felindultság vezette a kilépését? — Nem. Erre én nem gondoltam. Az bántott, hogy sok mihdent egyszerűen nem értettem, nem tudtam követni. Ezért nem is nagyon tudtam hozzászólni a taggyűléseken és bevallom, ezt már restelltem. S amikor az új tagkönyvet át kellett volna venni, nem mentem el a taggyűlésre, nem vettem át a könyvet. Ennyi ... Volt belőle valamilyen hátránya a munkahelyén? — Semmi. Dolgozom, mint eddig. A két kezemmel politizálok ... Eltávolodunk egymástól Nem kérdőre akartam vonni, nem magyarázatot kértem a párt volt tagjától. Igazában nem is vártam drámai választ. meghökkentő érveket. Természetesnek kell tartani, hogy elkezdődött egy egészséges erjedés. Igaza van Szanyics Lászlónak, ha úgy gondolja, formális párttagságára nincs szükség. De a bevezetőben leírt egymás közötti párbeszéd — netán párbeszéd hiánya is— jócskán közrejátszhat abban, hogy a párttagok eltávolodnak egymástól, a sokszor sablonokban. vagy rébuszokban megjelenő politikai céloktól. Van-e párbeszéd és milyen az? — faggattam a szövetkezeti pártalapszervezet néhány elérhető tagját. Főként az elmúlt napokban tartott taggyűlés utórezgései érdekeltek, vajon mi maradt abból a fejekben, mennyire hozta lázba a résztvevőket, mennyire építkezhetnek jbelőle, ott lappang-e még a közöny, a sok régi sablon, beidegződés... — Még nem mondhatjuk, hogy teljesen más volt a legutóbbi taggyűlésünk, mint az előzőek — jegyezte meg Gerják Józsefné, aki 1972 óta tagja az MSZMP-nek. Hozzátette: valami mégis elkezdődött nálunk is, mintha kezdene megjönni a párttagok vitázókedve ... — Az egyik fő téma, napirend nálunk is az volt, ami most minden alapszervezetben; a lakóterületi politikai munka és a párt választási rendje, melynek előzetes vitaanyagát a párttagság kézhez kapta — folytatta Tóth Tibor, a szövetkezet elnöke. — Mi úgy látjuk, az a mintegy tíz jelentősebb üzem, vállalat, intézmény, amely a nagyközségben tevékenykedik, s ahol mindenütt van pártalapszervezet is, hatást tud gyakorolni a lakóterületünk közhangulatára, közéletére. Egy négyezer lakosú községben. mint Baktalórántháza, a lakóterületi politikai rendezvényeken is jobban ott vannak a párttagok, mint egy városban. Tisztázó eszmecserék Érdekelt, miről vitáztak végül is a taggyűlésen. — Bármilyen szokatlan is, de olyan kérdésekről is, amelyek nem voltak hivatalosan napirenden. — Ezt Magos István gépészmérnök, műszaki vezető mondta. Mi másról is. mint a nagy vihart keltett, az 1956-os események újszerű értékeléséről is vitába szálltak egymással — talán önmagukkal is — az alapszervezet tagjai. De volt még más is. — Az alapszervezeti önállóságra hivatkozva, javasoljuk a párt felsőbb szerveinek, hogy a párttagdíjak húsz százaléka maradjon nálunk. Nem akarom részletezni a kiadásokat, de még az is megfordult a fejünkben, az esetleg nehéz anyagi helyzetbe került párttagunkat segéllyel is támogathatnánk. Egy kicsit elkanyarodtunk az egymás közötti párbeszéd témakörétől, de inkább csak látszólag. Földesi Gyuláné gépivarró, Sasvári Istvánná nyugdíjas. Bárdi Zoltán autófényező, vagy a beszélgetés végén betoppanó egykori KISZ-es, Pap Gábor által felidézett taggyűlési — és azt követő — epizódok igazában a párttagságra való alkalmasságról, az újbóli — és mindennapos — megméretésről szóltak. Az egymás közötti párbeszéd, a tisztázó eszmecserék hitet építhetnek, amely nélkül nem lehet jóízű és eredményes a pártonkívüliekkel, a más nézetet vallókkal sorra kerülő politikai és emberi párbeszéd sem. Páll Géza Vegyes gyümölcsbefőttet készítenek a tyukodi konzervüzemben. A körte-, szilva és almakomponensekből álló befőttből műszakonként 25 ezer 800 milliliteres üveggel készítenek. (E. E. felv.) Egyik helyen hiány, másutt felesleg Drága puha párna Feleléssé! és nyugatén Egyre több a munkanélküli az országban, és megyénkben január 31-ig 365- en jelentkeztek segélyért, legtöbbjük kérelmét jogosnak találták. Sőt, 35-en talán már kézhez is kapták a szánokra kiutalt összeget. Munkaerőgondokkal küszködnek a Nagykálló és Vidéke ÁFÉSZ paplanüzemében is, de itt nem a felesleg, hanem a hiány okoz problémákat. A folyamatos termeléshez ugyanis legalább tíz munkás hiányzik. Két műszak helyett, csak egyet indítanak, de így sem tudnak minden gépet kihasználni, nincs, aki működtesse. Főleg nők dolgoznak az üzemben, töltik, varrják a paplanokat, dunnákat, párnákat. Fizetésüket a teljesítményük arányában kapják, de keresetük függ attól, mennyit bír el a gyártott termék. Ez a paplangyár 1968 óta működik és már kiépített vevőhálózata van, el tudnák tehát adni a termékeiket, a' megrendelések jönnek is. Kereslet elsősorban a tollas paplan, párna iránt van, ebből a nyugati országokba is szállítanak. Ezek belföldi ára azonban nagyon magas, 4—5000 forint körüli. Ennél jóval olcsóbbak a vattával töltött termékek. A múlt évben visszaesett az üzem árbevétele, a paplanok termelői árát csaknem 13 százalékkal kellett csökkenteni. Ezzel szemben az alápanyagok ára folyamatosan emelkedik, hiánycikk a toll, és ha van, akkor is drága. Most keresik a kiutat. Annak érdekében, hogy vásárlóikat meg tudják tartani, bizonyos változtatásokra van szükség. Mivel Nagykálló térségében nincs kihasználatlan munkaerő, ezért felvetődött az üzem egy részének kitelepítése. Ez azonban nagy felelősség, számolni kell azzal is. hogy megkezdődhet más területekről a vissza-. áramlás, hiszen jelenleg kétezerrel többen járnak el innen dolgozni, mint ide. Nagykálló várossá válása, a másutt jelentkező munkaerő-felesleg hozzájárulhat ahhoz, hogy emberek ismét itt keressenek munkát. Lehet, hogy akkor már nem fognak találni! Sz. Zs. BŐVÍTIK a MÁV záhonyi üzemigazgatósága fényeslit- kei állomásfőnökségének rendező pályaudvarát. A nyolc- vágányos bővítés keretében korszerű biztosítóberendezéseket szerelnek fel a vasút szakemberei a több 10 milliós beruházás részeként. Izgalmas, fordulatos, eseményekben gazdag, politikailag izzó napokat élünk meg. Határozott kijelentések, árnyaltabb megfogalmazások, nyilatkozatok és ellennyilatkozatok látnak napvilágot. Türelmetlenek és aggódók, hidakat építők és sündisznóállásba vonulók, csodálkozva szemlélődő értetlenek és kiutat keresők alkotják a részvevők csapatát. Offenzívvá válni akaró párt rázza fel bizonytalanjait, miközben offenzív politizálok ostromolják a hatalom bástyáit. Van az egész közhangulatban valami felfokozott, talán több indulat, mint ami kellene. Egy bizonyos: vétek lenne mesterséges féket illeszteni a társadalmi mozgások rendjébe. Jó, ha kibeszéljük magunkat, helyes, ha felszínre jutnak a mindeddig rejtett gondolatok, gondok. De eközben látni kell azt is, hogy a napi teendők ezernyi gondja is megoldásra vár. Tudom, a szabad politizálás és a kibontakozás feltételezi egymást. De egyik sem helyettesítheti a másikat. A gazdaság teendői helyébe nem léphet a politikai retorika. Viszont az is tény: a gazdasági munka radikális reformja sem zárhatja ki a politikai tisztázódásokat. A helyzet éppen ettől komoly. Megtalálni az egyensúlyt, megőrizni a nyugalmat, fenntartani a toleranciát — ez a jó irányú kibontakozás nyitja. Mondhatja erre valaki: ez csupa kompromisszum. Az. De mást nem is lehet elképzelni. Ez nem afféle isis, nem megalkuvó taktikázás. A józanság int erre, meg a felelősség. Mindez nem csendesíti a viták viharát, indulatát, hevességét. A véleményeknek ösz- sze kell ütközniök, nem a le-, hanem a meggyőzés igényével. Ha a mostani politikai mozgás eltorzul azzá, hogy ki kit győz le — baj van. Csak a nemzeti érdek szem előtt tartása vezethet eredményre. Lehetnek e né- zetcserének fájdalmas pontjai. Lesznek bizonyára torzszülöttei is. Csak egy nem uralkodhat: a kiszámíthatatlanság, az oktalan vád, a parttalan szenvedély. Mindenkinek látnia kell azt, hogy a ma aktuálpoli- tikai lépéseinek csak akkor van létjogosultságuk, ha azok egy jobb, biztonságosabb jövőt szolgálnak. Szeretjük használni azt a kifejezést, hogy nemzeti sorskérdés. Most valóban van sorskérdés. Az erre adandó válasz azonban nem lehet más, mint egy közmegegyezésre törekvő olyan szándék, mely nem partikuláris érdekeket szolgál, hanem első helyen az ország, a nép nyugalmát, érdekét veszi figyelembe. ^ B. L. Várakozás A törékeny, csendes, lassú mozgású nyugdíjas kis öreg ezen a délelőttön is elfoglalta szokott helyét a második emeleti lakás fő ablakánál, amelyen a forgalmas utcakereszteződésre, s a mögötte levő tág térre nyílik kilátás. Órákon át nézi a kinti mozgalmas életet, kiolvas-böngészget naponta két újságot vagy feleségével olykor megvétet egy-egy szolidabb árú könyvet, s egy ideig azzal köti le magát. Mert a napok. Az egymást megállíthatatlanul követő napok igen hosszúak ebben a kényszerű tétlenségben. Az utóbbi időben pedig mind többször érzi úgy magát, hogy fel sem kíván kelni. Mert mikor is százalékolták le rokkantnyugdíjasnak? Tizenötödik éve már bizony, öt évyel a rendes határidő előtt. így áll mára egy híjával a hetven év előtt. De mennyire hepe-hupás életösvény van mögötte? Kilencszer volt hosszabb-rövidebb ideig kórházban. Legtovább rokkanttá válásakor: májustól októberig. Dolgos időszakában pedig tizenhat éven át ingázott vonattal hetenként a család és munkahely között. Csupa szerencse, még az ablakhoz tud ülni. Azután, hogy bal oldali végtagjait moccantani sem tudata. Átvészelt egy enyhébb lefolyású infarktust, tíz éve cukorbetegséggel is nyilvántartásba vették. Am így Is kellene rendszeres szabad, friss levegő, mozgás. De épp a járással, lélegzéssel van komoly baj. A feleség is nyugdíjas már. Szerencsére ő még meglehetősen bírja magát. Tesz-vesz a lakásban, bevásárolgat, elkészíti az étkeket, a legutóbbi kórházi zárójelentés alapján kiíratja a körzeti orvossal a szükséges gyógyszereket, azokat beszerzi és nem felejt el szólni meggyötört emberének, mikor melyik gyógyszert vegye be. Reggelire a beteges, nyugdíjas öreg megitta a szokásos károm deci tiszta tejet, pár deka kenyérrel. De valahogy most nem adódott a szokott kedv az olvasáshoz. A kényszerűen hosszú napok sorában minden egyebet háttérbe szorít a szűkebb- szélesebb családi viszony. A két házas fiú, a menyek, a nagyon szeretett fiú-, lány- unoka, a távoli szülőfaluban lakó testvér, sógorok, sógornők, régi jó ismerősök. Mind gyakrabban várja feleségével a betegeskedő, a külön lakó gyermekeiket, újabban teljes családjukkal, szintúgy a testvéreket, rokonokat. Vagy legalább minél több levelet tőlük. Mert olyan hosszú tizenöt év, és leginkább a la'kásban tartózkodni, mind csendesebb kettesben csak a feleséggel. Any- nyiszor annyi mindent elmondtak egymásnak, már a szó is elfogy kettejük között. Legfrissebben a nagy áremelkedéseket emlegetik, hogy hiába próbálják javítani, mind kevesebbet ér a nyugdíj is. Már az is esemény, ha valamelyik szomszédos lakó jóakaratúan becsönget az idős párhoz, netán a postás vagy valamelyik díjbeszedő. Szombat volt. Ilyenkor, ha úgy akad a dolga, el szokott látogatni a szülőkhöz a városban lakó idősebb fiú, az úszótehetság unokalánnyal. Most nem történt semmi. Nem szólalt meg a csengő. S az idő telik. Node, hátha később ... Közben a feleség készíti az ebédet. Káposztás bablevest, amibe kicsike füstölt csülök is került. Bab is igen kevés, mivel abban is sok a szénhidrát, s az a bizonyos cukorszint... M int aki belefáradt a tétlen várakozásba, lassan felállt az idős nyugdíjas a megszokott székből. Fáradtnak látszó apró léptekkel a számára mindenkor vetetten álló sezlonhoz ment. „Ebéd előtt lepihenek egy kicsit” — gondolhatta. Még fél óra múlva is csak a fehér plafont bámulta szótlanul. Asztalos Bálint Körte, szilva, alma
