Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-07 / 32. szám

4 Kelet-Magyarország 1989.február 7. Kommentár Paraguay a puccs után önpuccs, álzendülés, avagy mégis valódi katonai hata­lomátvétel ment végbe Pa- raguayban? A mozaikkocká­kat összerakva leginkább az első változat tűnik valószínű­nek, hiszen legalábbis szo­katlan, hogy egy megbukta­tott elnök éppen a puccsis­ták vezérének házában ke­ressen menedéket. Márpedig a paraguay-i fővárosból, Asunciónból érkező első je­lentések szerint Alfredo Stroessner a magát máris el­nökké kikiáltott Andres Rod­riguez dandártábornok ven­dégszeretetét élvezte, mielőtt elindult volna brazíliai szám­űzetésébe. Ha azonban ön- puccsról voljí szó, akkor bi­zony kínosah ügyeltek a részletekre J a hitelesség lát­szatát nagymértékben növel- If, hogy mjájd’ háromszáz ha­lálos áldozajt esett az elnöki testőrség es a szárazföldi elit alakulatok összecsapásai­ban. Ami biztos: Latin-Ameri­ka, de talán az egész világ tyrannosaurusa, legidősebb és legrégebben uralkodó diktátora távozott a hatalom csúcsáról. Meglehet, saját belátásából vonult vissza, hogy megkönnyítse híveinek a rendszer átmentését. Avagy gyengéd erőszakkal bírták rá a távozásra azok, akik felis­merték, hogy ha a dolgok to­vábbra is változatlanul ma­radnak, az összeomlás előbb- utóbb elkerülhetetlen. Stroessner bajor bevándor­lók fiaként, Paraguayban született. A katonai ranglét­rán szorgosan haladt felfelé, s 1954-ben ő volt a hadsereg főparancsnoka, amikor elér­kezettnek látta az időt a ha­talom megragadására. Ren­det és jólétet ígért, ám mindennek záloga a rendkí­vüli állapot több évtizedes konzerválása volt. A világon kevés helyen sikerült ilyen tökéletes személyi kultuszt megvalósítani: Stroessner ne­vét viselte eddig valamennyi közintézmény, kórház és is­kola, de még a főváros nem­zetközi repülőtere is. A rezsim két alappillére az erőszak és a korrupció. A tá­bornok-elnök módszeresen felmorzsolta politikai ellen­zékét, ellenőrzése alá vonta. a pártokat és a munkásmoz­galmakat. Megteltek a börtö­nök, majd’ kétmillióan vá­lasztották az emigrációt. (Pa­raguay lakosainak száma így mindössze három és fél mil­lió.) A megfélemlítés és a terror látkörében rendezett választásokon a kormányzó Colorado párt és az elnök a szavazatok több mint 90 százalékát elhódította. A húszezres hadsereg pedig ritka kiváltságokat élvezett: nemcsak a kommunista fel­forgatás elleni harcot, ha­nem a kábítószerkereskedel­met is ők irányították. A diktátor jobbkeze, leg­hűségesebb embere pedig épp a mostani puccsot vezető Andres Rodriguez volt, akit mellesleg családi szálak is kötnek Stroessnerhez. Az elkerülhetetlen robba­násnak akart Rodriguez elé­be menni a puccsal? Talán azt reméli, hogy a jól bevált rendszer némi kozmetikázás­sal átmenthető? A demokra­tizálásra tett hangzatos ígé­reteket a választások sietős kiírását fenntartásokkal fo­gadja a valódi ellenzék, amelynek még hosszabb idő­re lenne szüksége a megszer- veződéshez. Kevéssé valószí­nű, hogy Rodriguez lehetne Washington embere. Az Egye­sült Államok kábítószerelle­nes kereszteshadjáratával aligha vágna össze, hogy ép­pen a paraguayi drogmaffia fejét részesítse politikai tá­mogatásban. Sz. G. Folyamatosan érkeznek az Afganisztánból kivont szov­jet csapatok az üzbegisztáni Term ez városába, ahol feb­ruár 6-án ünnepélyes fogadásukra kerül sor. (MTI telefoto) A SZOT elnökségének ülése Országos munkásgyűlés a fővárosban A szakszervezeti tagság tá­mogatja a SZOT előzetesen közzétett, az Országos Ér­dekegyeztető Tanács e héten sorra kerülő ülésén képvise­lendő álláspontját — állapí­totta meg a SZOT elnöksége hétfői ülésén. Az áremelé­sek kapcsán az elnökség ja­nuár 27-i megbeszélésén ki­alakított és azt követően nyilvánosságra hozott kö­veteléseit, kompenzációs igé­nyeit a szakmai szakszerve­zetek az elmúlt héten szé­les körben megvitatták. Ész­revételeiket, javaslataikat összegezve és értékelve az elnökség úgy ítélte meg, hogy az állásfoglalás-tervezetben megfogalmazottakkal a tag - ság egyetért, azokat meg­erősítette. A SZOT megbí­zottjai — ezek szerint — a január végén elfogadott ál­láspontot képviselik majd az ÓÉT ülésén. E szakszervezeti állás­pontról is szó lesz azon a keddi budapesti munkásgyű­lésen, amelyen az ország minden tájáról valamennyi szakma küldöttei részt vesz­nek. (MTI) Menekültügyi delegáció hazánkban (Folytatás az 1. oldalról) Az MTI diplomáciai hír- magyarázója írja: a Romá­niából hazánkba érkező me­nekültekkel kapcsolatos prob­lémák, a sorsuk rendezéséért vállalt felelősség mind sür­getőbben vetette fel: Ma­gyarország adja fel azokat a korábbi ellenérzéseit, ame­lyeket az egyes emberi jogi, humanitárius ügyekben mű­ködő nemzetközi ellenőrzési mechanizmussal szemben táplált. Ennek kapcsán már korábban napirendre került több lehetőség vizsgálata: így az együttműködés az ENSZ menekültügyi főbizto­sának genfi hivatalával, il­letve csatlakozásunk az 1951. évi Nemzetközi Menekült- ügyi Konvencióhoz. A ténymegállapító küldött­ség mostani magyarországi látogatása fontos lépés az ér­demi együttműködés kibon­takoztatása szempontjából. Várhatóan elősegíti, hogy a Menekültügyi Főbiztosság bekapcsolódjék a Romániá­ból áttelepülőkkel kapcsola- j tos problémák rendezésébe. A delegáció tagjai — a tervek szerint — a helyszíni tapasztalatok és a magyar il_- letékesekkel folytatandó tár­gyalások alapján felmérik, hogy a főbiztosság milyen konkrét segítséget tud nyúj­tani az áttelepülőket befo­gadó állomások létesítéséhez, illetve a menekültek ma­gyarországi beilleszkedésé­nek előmozdításához vagy to­vábbutazásuk lehetőségei­nek megteremtéséhez. A lá­togatás után remélhetőleg rö­videsen aláírásra készíthetik elő az együttműködés alap­jául szolgáló kétoldalú meg­állapodást. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) Borisz Gromov altábor­nagy, az afganisztáni szovjet csapatkontingens parancsno­ka szerint minden a terv sze­rint halad. Ugyanakkor a rendkívüli időjárás komoly gondokat okoz: a kivonuló csapatoszlopokra például va­sárnap négy nagyobb lavina zúdult, s ezekben három sze­mély életét vesztette, egy pe­dig megsebesült. Ezzel egy időben a kabuli kormány ellen küzdő, pakisz­táni székhelyű ellenzéki szö­vetség közölte, hogy mégsem lesz megbeszélés közte és Sevardnadze szovjet külügy­miniszter között. Mint már jelentettük, a szovjet diplo­mácia irányítója a hét végén érkezett Iszlámábádba, s egyes megfigyelők úgy tud­ták, hogy épp a Kabul-elle- nes csoportokkal való tárgya­lás végett hosszabbította meg egy nappal ottani tartózko­dását. Ellenzéki források sze­rint a találkozó azért hiúsult meg, mert Sevardnadze el­utasította a Kabul-ellenes szövetség tárgyalási előfelté­telét, azaz, hogy a külügymi­niszter jelentse be: a Szov­jetunió megvonta támogatá­sát az Afganisztáni Népi De­mokratikus Párttól. Nyilatkozatok 1956-ról, a közmegegyezésről A Magyar írók Szövetségének elnöksége úgy látja: 1956 megítélésében az éles ellentétek, az antagonizmusok elmélyítették a közéletben feszültségeket gerjesztő, a né­pet a politikai vezetéssel szembefordító bizalmi válságot. Így kezdődik az a nyilatkozat, amelyet — a közelmúltban nyilvánosságot kapott állásfoglalással kapcsolatban — az írószövetség elnöksége fogalmazott meg. Az írószövetség dokumentuma — amelyet hétfőn juttattak el az MTI-hez — rögzíti: „Üdvözöljük azt a kezdeményezést, amely a legújabb történelmi elemzések alapján oldotta az évtize­dek során elmerevült antagonizmusokat. A népfelkelés fogalma valóban alkalmas arra, hogy a közvélemény, a tudomány és a politika ítéleteit, minősítéseit közelítse, s a kibontakozás az egész társadalmat átfogó reform nagy munkájában segítsen megalapozni a lehető legszélesebb nemzeti összefogást” — zárul a nyilatkozat. Szimbolikus jelentőségű lépést tett Pozsgay Imre az 1956-os események új poli­tikai értékelése felé — álla­pítja meg az a nyilatkozat, amelyet a Független Kis­gazdapárt hétfőn juttatott el a Magyar Távirati Irodá­hoz. Az 1956-os események népfelkelésként értékelése sokkal közelebb áll a ma­gyar közvéleményhez és a Független Kisgazdapárt té­nyekkel alátámasztott vé­leményéhez, mint a koráb­bi megfogalmazások — han­goztatja a szervezet, ugyan­akkor aggodalmának ad hangot az e reális megkö­zelítést ellenző erők meg­nyilvánulásaival kapcso­latban. A Független Kisgazda- párt 1956 októberét nemzeti felkelésnek és a sztáliniz­mussal szembeni forrada­lomnak tekinti. Ügy véli: az októberi napok minden véráldozata nemzeti tragé­diánk része. A Történelmi Albizottság Pozsgay Imre által ismertetett értékelését a társadalom számára el­fogadható kompromisszum­nak ítéli. A Független Kis­gazdapárt a társadalmi megbékélést kívánja és tá­mogat minden olyan poli­tikai lépést és megnyilat­kozást, amely ebbe az irányba mutat — szögezi le a nyilatkozat. A független politikai és társadalmi szervezetek, szövet­ségek és pártok a legnagyobb felelősségtudattal kívánják szolgálni az alkotmányos és demokratikus Magyarország megteremtésére irányuló törekvéseket, a súlyos gazdasági, társadalmi és erkölcsi válságból történő kiemelkedést — hangoztatja az a nyilatkozat, amelyet hétfőn juttattak el a Magyar Távirati Irodához. A hatalom és a társadalom kiegyezése csak a nemzeti közmegegyezés szellemében, azoknak az elveknek és esz­méknek az alapján jöhet létre, amelyek összevágnak a magyar nép történeti tudatával és erkölcsi érzékével. A nemzeti közmeggyezés csak a fondorlatosság minden for­májának elvetésével, az egyetemes magyarság érdekegye­sítésével és történelmi igazságtétellel képzelhető el, csak így épülhet szilárd talajra — hangsúlyozzák a nyilatkozat aláírói. A független szervezetek együttműködése a kibontako­zás érdekében, akár koalícióban a Magyar Szocialista Munkáspárttal, akár a konstruktív ellenzék alkotmányos pozíciójában, csak a törvénytelenségek önkényuralmát megtestesítő sztálini pártállammal szemben 1956-ban ki­robbant népfelkelés igazságos történeti megítélésével, re­videált felfogásával képzelhető el. Minden ezzel ellentétes megnyilatkozás és állásfoglalás a válság elmélyítéséhez, a kibontakozás esélyének rosszabbodásához, külföldi és ha­zai megítélésünk leértékelődéséhez vezet. Senki sem felejtheti el azt sem, hogy az egyéni tragé­diák fájdalma és a kegyelet érzése mindenkit megillet, akit veszteség ért. A fájdalom és emlékezés joga sem le­het privilégium! A nemzeti megbékélés és a szilárd po­litikai és erkölcsi alapokon nyugvó megegyezés alapfel­tétele európai jelenlétünknek és megítélésünknek — szö­gezi le egyebek között a nyilatkozat. A dokumentumot a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, az Er­délyi Szövetség, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Füg­getlen Jogász Fórum, a Független Kisgazdapárt, a Füg­getlen Kisgazdapárt Kovács Béla Politikai Társasága, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt, a Márton Áron Társaság, a Raoul Wallen­berg Egyesület, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Sza­bad Kezdeményezések Hálózata, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szak- szervezete és a Veres Péter Társaság vezető testületéi és tisztségviselői írták alá. Lengyelország ne legyen Európa beteg embere Megkezdték a kerékasztal-tárgyalásokat Varsóban a lengyel minisz­tertanács palotájának osz­lopcsarnokában hétfőn dél­után a lengyel társadalmi és politikai élet, köztük a Len­gyel Egyesült Munkáspárt, a parasztpárt, a demokrata párt, a „Szolidaritás”, a tör­vényes szakszervezeti moz­galom: az OPZZ, és a len­gyel római katolikus egyház képviselőinek részvételével megkezdődött a több mint 5 hónapja előkészületben lévő kerekasztal-konferencia. A tanácskozás 57 résztve­vője közül az első nap Alek­sander Gieysztor történész professzor, a Lengyel Tudo­mányos Akadémia volt elnö­ke és Wladyslaw Findensein professzor, a „Szolidaritás ’ küldöttségének tagja elnökölt. A kerekasztal-értekezletet még tavaly augusztusban ja­vasló házigazdaként, elsőnek Czeslaw Kiszczak belügymi­niszter, a LEMP KB PB tag­ja szólalt fel. Kiszczak mindenekelőtt az értekezlettel szemben meg­nyilvánuló társadalmi vára­kozásból eredő felelősségre hívta fel a figyelmet, majd arról beszélt, hogy a hata­lom, midőn tárgyalóasztalhoz ül, égyben levonja a követ­keztetéseket az elmúlt törté­nelmi időszakból és az a szándék vezérli, hogy meg­kezdje a demokratikus, hu­mánus, a lengyel hagyomá­nyoknak megfelelő szocializ­mus építését. A Lengyel Egyesült Munkás­párt — hangsúlyozta — ma­ga mögött tudja az elmúlt 40 évvel való leszámolást, szá­mos nagy jelentőségű re­formlépést tud maga mögött mind a gazdaságban, mind a társadalmi-politikai életben. Ennek fényében a párt jog­gal várhatja el, hogy hason­ló kritikus visszatekintést hajt végre a kerekasztal-ér- tekezlet többi résztvevője is. Az újjáalakuló „Szolidari­tás” — jelentette ki — nem lehet a régivel azonos, nem válhat az anarchia forrásá­vá. Mindannyiunknak osz­toznunk kell a reményben: Lengyelország megszűnik Európa beteg embere lenni.

Next

/
Thumbnails
Contents