Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-06 / 31. szám

1989. február 6. Kelet-Magyarország 7 A súlyemelők vészharangot kongatnak, de ok nélkül — mondta az NYVSSC elnöke Nébald győzött Hosszú ideje nem volt annyi nézője budapesti kardverseny­nek, mint vasárnap délután a Nemzeti Sportcsarnokban a Ma­gyar Hitel Bank — Hungária Ku­pa döntőjének. A Világ Kupáért rendezett viadal fináléjára, no meg azokra az ünnepélyes pil­lanatokra, amelyek bevezették a programot, több mint 600-an vol­tak kíváncsiak. A Magyar Vívó Szövetség ne­vében köszöntötték és elbúcsúz­tatták az aktív versenyzéstől visszavonult Gedővári Imre olim­piai és világbajnok kardozót és Székely Zoltán világbajnok pár­bajtőrözőt. Bakonyi Péter, a szö­vetség elnöke és Kovács Tamás szövetségi kapitány adott át emlékként egy-egy gyönyörű porcelán vázát. Remekül vívtak a magyarok, Szabó magabiztos vívással az 1988/89. évi Világ Kupa-sorozat negyedik versenyén negyedik 3. helyezését érte el, s 48 ponttal vezet az összetettben. Nébald az elsőségért a, szovjet kardvívás új reménysége, Kirijenko ellen ugyan rosszul kezdett (1:3), de aztán csillogott a technikája, szép találatokkal előbb egyenlí­tett, majd a vezetést is átvette és győzött. Elégedett volt Kovács Tamás szövetségi kapitány, aki várako­záson felülinek ítélte a magya­rok 1„ 3. és 5. helyét. Végeredmény: 1. Nébald György (magyar)1, 2. Georgij Kirijenko (szovjet), 3. Szabó Bence (ma­gyar), 4. Pierre Guichot (fran­cia), 5. Szetey András (magyar), 6. Herve Granger-Veyron (fran­cia). Megtartotta évadzáró-évad­nyitó értekezletét az NYVS­SC súlyemelő-szakosztálya. A bázisvállalat képviseleté­ben. részt vett •Pékár Lajos, a Húsipari Vállalat igazgatóhe­lyettese, aki tíz éve tölti be a szakosztály elnöki tisztét. Ha a nyíregyházi súlyeme­lők tavalyi eredményeit vizs­gáljuk, biztató és elmarasz­taló jelenségek sorozatát lát­juk. 1988-ban minden kor­osztály országos bajnoksága­in indultak az NYVSSC ver­senyzői. Közülük Furán Ist­ván nagyszerű versenyzéssel országos bajnokságot nyert, Molnár Miklós az előkelő harmadik helyet szerezte meg. A vasutasbajnokságon taroltak a nyíregyháziak. Krakomperger, Molnár és Ondi a legerősebbnek bizo­nyult súlycsoportjában. Mé­száros és Tar második he­lyen végzett, míg Kovács harmadik lett. A fenti ered­ményeken kívül feltétlenül meg kell említeni külön is Molnár Miklós nevét, aki a vasutas Európa-bajnokságról ezüstéremmel tért haza. A szakosztályban jelenleg negyvenketten emelnek súlyt, közülük huszonnégy verseny­ző ért el minősítést. Molnár, Krakomperger, Furár és Mészáros első osztályú, az utánpótlás korúak közül Kiss János, Jasku László, Németh László, Bartha Gusz­táv és Tar Zsolt aranyjelvé­nyes versenyzők. Ezüst-, il­letve bronzjelvényes minősí­tést heten-heten értek el. A szakosztály összesen tavaly tizenhét bajnoki pontot szer­zett. A fenti sikerek ellenére is költségvetési gondjaik van­nak a súlyemelőknek. Bérre és felkészülési juttatásra 500 ezer, versenyeztetésre, fel­szerelésre 200 ezer forintot használtak fel. Bár a súly­emelés nem közönségmág­nes, és az NYVSSC kiemelt szakosztályként kezeli őket, mégis jelentős ellentmondást éreznek ennek kinyilvánítása és a szakosztály tényleges kezelése között. Tudják: szembe kell nézniük azzal a ténnyel is, hogy a bázisszer­vek eddigi támogatásának növelése nem várható. A költségvetési gondok an­nál is fájóbbak, mert sike­rült beindítaniuk a 110-es szakmunkásképzővel közösen Fehér asztal mellett ért véget az értekezlet. a súlyemelő-kollégiumot, — amely ha egyelőre nem is oldja meg teljes egészében az utánpótlás-nevelési gondjai­kat, de pár év múlva biztos bázisát jelenthetné a sport­ágnak. A szakosztályértekezleten jelen volt Pók István is. Az NYVSSC elnöke elmondta, hogy az egyesület továbbra is kiemelten kezeli a szakosz­tályt és igyekezni fognak a gondjaik megoldásában. Bár a szakosztály vezetői pesszi­mistán látják helyzetüket, nincs ok a vészharangok kongatására. Az NYVSSC to- vábra is megbecsüli őket, és a sikeres versenyzőknek a jövőben sem lesz okuk pa­naszra. (Sz. A.) Mostanában egyre kevesebb időt áldoznak az emberek a rendszeres testmozgásra és ez az elkényelmesedés a fiatalokra is jellemző. Pedig a sport hozzá­tartozik a teljes emberi élethez, nemcsak az a gyerek lesz szegé­nyebb egy élménnyel, aki nem vesz részt a mérkőzésen, hanem az a felnőtt is. aki nem megy el legalább megnézni gyermekét, tanítványát. Aki mindezt elmondta. Budai Géza. a Bánki Donát Ipari Szakközépiskola igazgatója, lel­kes támogatója a sportnak és művelője kedvenc sportágának, a labdarúgásnak. — A kollégáimmal minden hét­főn küzdelmes csatáikat vívunk a tornateremben. Igaz. hogy ez csak heti egy alkalom, de a je­lentkező izomlázat egy kis erdei futással próbálom megszüntetni. Ebben a kutyám is segít. Ko­rábban mindig ő ment elől, mos­tanában azonban ellustult. így sikerül megelőznöm — meséli mosolyogva. — Mikor kezdett el rendszere­sen sportolni? — Cegléden jártam középis­kolába és itt versenyszerűen fu­tottam, közép- és hosszú távon. Emlékszem olyan mezei futóver­senyre, ahol Rózsavölgyiékkel in­dultam egy mezőnyben. Az 1040- es évek végén a Ceglédi VSE gárdája egy ilyen országos ver­senyen 3. helyezést ért el és tagja voltam ennek a csapatnak. 1951-tői Szegeden, majd Szolno­kon jártam az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemre Több figyelmet a gyermekeknek Egy igazgató BUDAI GÉZA és itt az egyetemi csapatban rúg­tam a labdát. Másfél évig vitor­lázó repülő is voltam, de ez sok időmet elvette, így abba kellett hagynom. Mindent szívesen csi­náltam, ami mozgással járt. tor­náztam. asztaliteniszeztem. — Gyermekei követték édes­apjuk példáját? — Két fiam közül a kisebbik az ÉVISZ csapatában kosárlab­dázott és 1984-ben országos Jó tanuló — jó sportoló kitünte­tést kapott. Nagyon örültem an­nak, hogy ott lehettem a díj át­vételekor. ö most a Műszaki Egyetem NB Il-es csapatában kézilabdázik. — Értékelné röviden az iskola sportéletét? — Relatíve jónak mondható. Iskolánk közel 800 fős. a létszám évről évre változik, és tanuló­ink egyharmada rendszeresen sportol, edzésre jár. Tanáraink közül sokan csak elfogadják a sportot, van aki szereti is. A gyerekeket igyekszünk mindig elengedni a versenyekre, hiszen nemcsak önmagukért, hanem az iskoláért is küzdenek. Nem sza­bad valakit azért eltiltani a sportolástól, mert rossz tanuló, inkább többet kell neki segíte­ni. Látni kell. hogy felcsillan a szemük, amikor valamelyik ta­nárukat meglátják a lelátón. Hyemkor sokkal jobban küzde­nek. hajtanak. A nevelők pedig alaposabban' megismerhetik ta­nítványaikat. Azt kell tehát elér­ni. hogy minél többen' legyenek ott a mérkőzéseken. Be ken is­mernem, hogy ón is kevesebbet vagyok velük, mint szeretném. — Melyek a legnépszerűbb sportágak az iskolában? — A labdarúgás áll az első he­lyen. nemcsak népszerűség, de eredményesség szempontjából is. Az utóbbi tizenöt évben hatszor játszottunk az országos középis­kolás döntőben. Állandóan fo­lyik az osztályok közötti kispá­lyás bajnokság. Sok olyan tanu­lónk van. aki valamelyik megyei csapat igazolt játékosa. Kézilab- dásaink a megyei élmezőnybe tartoznak és hasonló a helyzet a kosarasokkal is. de sajnos első helyet eddig nem sikerült elérni. Nagy népszerűségnek örvend az Országjáró Diákok Köre. most 1*00 gyerek jár rendszeresen tú­rázni. Az idén először tíz ta­nulónk Eperjesre utazik síelni az ottani testvériskolánk meghí­vására. Igen élénk az MHSZ- szervezetünk sportmunkája, jó eredményeink vannak lövészet­ben. Rendezünk összetett honvé­delmi versenyeket, ehhez pá­lyánk is van. Nemrég itt bonyo­lították le a munkásőrség me­gyei versenyét is. Kedvelt a rá- dióamatörsport is. Pintér Zoltán válogatott rádiótöbbtusázó is iskolánk tanulója. — Hogyan látja a diáksport mai helyzetét? Mik lehetnek az előrelépés feltételei? — Ahhoz, hogy ismét rangot kapjon az iskolai sport, szerin­tem két dolog szükséges. A fel­nőttek forduljanak jobban a sportoló gyerekek felé, legyenek büszkék ezekre a fiatalokra szülők, ismerősök, tanárok egy­aránt. Hiányoznak a jó pályák, a meglevők nagyon elhanyagoltak, nincs aki pénzt és időt fordítana a karbantartá­sukra. Iskolánknak van egy négyhektáros területe. melyre saját erőből labdarúgó- és atléti­kapályát kívántunk építeni, de nincs rá pénz. Több sportolásra alkalmas hely. nyitott pálya kel­lene. és biztos lenne, aki ezeket megtöltené. Ez a diáksport fej­lődésének fontos feltétele. Szilágyi Zsuzsa A bátorság és kitartás sportja Lovas iskola a oyírtassi kátéikon / A városi ember számára szokatlan csend és nyugalom fogadja a látogatót a nyírtassi Dózsa Tsz telepén. Az is­tállótól jól kivehető nyomok vezetnek a havas rétek felé. Benn az épületben kíváncsi lófejek fordulnak a hangok irányába. Az egyik karámban a kis Matyi, ő a legfiata­labb csikó, nincs még egynapos se, ijedten bújik anyja, Linda mögé. Később már nem ilyen szemérmes, és egy fotót is engedélyez. .öyerekcsizmák kopog­nak végig a köveken, hoz­zák a nyerget, felszerszá- mozzák. cukorral etetik az állatokat. Hegyes Lajos itt a gazda, ménesvezető és edző is egy személyben. Ta­valy kezdtek el foglalkozni a versenyszerű lovaglással, akkor még a nyugdíjas Czap Sanyi bácsi tanítgatta a fiatalokat, akik közül he­ten az ifjúsági kategóriá­ban kiváló eredményeket értek el a múlt évben. Belovagolja a hátast kis kockacukorral és nagy nehezen elindulnak hazafe­lé. Ápolni is tudni kell Az edző szerint az egyik legfontosabb feladat az. Lépésben hogy a gyerekek megsze­ressék az állatokat, megta­nulják az ápolás csínját- bínját. Miután tudják, ho­gyan kell viselkedni a lo­vak közelében, kezdődhet a lovaglás. Mindennek az álapja az, hogy minél biz­tosabban tudják megülni a lovat, bátorság és kitartás kell ahhoz, hogy valakiből jó versenyző váljon. Ez pe­dig nem megy egyik napról a másikra. Jelentés Jablonecből 11 város lakúinak fele sportéi Hegyes Lajos maga is versenyez, az országos mi­litary versenyen a kezdő lovakkal indulók között má­sodik és harmadik helyet szerzett Bajnok nevű lován. Amikor mindezt elmondja, arra kérem, magyarázzon meg egy-két dolgot. Így tu­dom meg, hogy ez a ver­seny három- vagy négyfor­dulós és minden forduló­ban három napon át zajlik a küzdelem. Díjlovaglással kezdenek, majd terepver- seny következik, befejezé­sül az akadálypályát kell teljesíteniük. A végén az összetett eredmény számít. Egy ló négy-öt éves korá­ban indul először verse­nyen, előtte egy-két évig naponta két órát szoktatni, tanítgatni kell az állatokat. A fiatal edző most négy hátas belovaglásával fog­lalkozik. Napjainkban harminc ál­lat lakhelye az istálló, de megkezdődtek a bővítések, hiszen az előjelek azt mu­tatják, hogy a közeljövőben tizenkét újabb kiscsikó vár­ható. Lépés, ügetés, akadály Tizenöt gyerek jár rend­szeresen lovagolni, olyan is akad, aki Nyíregyházáról jött ki ismerkedni, aztán itt ragadt. Miközben beszélge­tünk, Rita már vezeti ki az istállóból Mókust, és a lo­vasok lassan poroszkálnak a gyakorlópálya felé. Kez­dődik az edzés, lépés, majd ügetés a sorrend, később akadályok felett ugratnak át. — Nagyon jó volt, vere­gesd meg a lovat! — hang­zik gyakran Hegyes Lajos dicsérete és a gyerekek így köszönik meg négylábú tár­suknak a munkát. Sajnos, a talaj egyre rosszabb lesz, nő a balesetveszély, ami ebben a sportágban egyéb­ként is nagy, így be kell fejezni a gyakorlást. Az istállóba visszatérve mindenki lecsutakolja háta­sát, kedveskednek még egy Érdekes lenne egyszer ösz- szeszámolni, hogy Nyíregyhá­za lakosságának hány száza­léka van leigazolva valami­lyen sportegyesületbe, illetve hányán járnak hétvégéken kirándulni. Csehszlovákiá­ban, Prágától északra van egy kis város — Jablonec, öt­venezren élnek itt. A város­ban tizenkét egyesület műkö­dik, az igazolt versenyzők száma 10 400 (azaz a lakos­ság húsz százaléka)-. A város legnagyobb egye­sülete a LIAZ teherautógyár által támogatott, Nad Nisou. Tizennyolc sportágban 3800 igazolt versenyzővel rendel­keznek. A január végi fe­dettpályás atlétikai verseny ebédidejében beszélgettünk Polacek Vaclavval, a klub el­nökével. — Egyesületünkben az at­létika a legnépszerűbb sport­ág — kezdi a bemutatkozást az elnök. — A sportok ki-' rálynőjét a sakk és labdarú­gás követi. Azt tartjuk leg­nagyobb erősségnek, hogy nálunk nagyon sok ember teljes szívéből a sportért dol­gozik. — Az atlétika a legnép­szerűbb sportág önöknél, ezért mutassa be egy kicsit bővebben is. — Jelenleg 17 válogatot­tunk van, tavaly 79-szer öl­tötték magukra a címeres mezt. A szakosztályban négy főállású edző tevékenykedik, ebből három csak az után­pótlás-neveléssel foglalkozik. A válogatottjainkat a sport- központok dolgozói, illetve a sportiskolák tanárai edzik. Olyan neves atlétákat adtunk a nemzetnek, mint az 1971-es Európa-bajnok magasugró Karbanova, vagy a 400-as Európa válogatottak, illetve az Európa-bajnoki helyezet­tek Kolár és Bulirova. A szak­osztálynak ezer tagja van,, amiből 185 versenybíró, ösz- szesen negyvenkét edzőt fog­lalkoztatunk. Az atlétikai csarnokunk 24X150 méteres, amelyben 300 méter hosszú műanyag borítású futókör ta­lálható. A LIAZ mennyire támo­gatja anyagilag az egyesüle­tet? A klubelnök — Volt olyan, amikor min­denre kaptunk tőlük pénzt, de ez az idő már elmúlt. Ti­zenhatmilliós a költségveté­sünk, amihez Prága 5,5 mil­lióval járul hozzá. Az előírá­sok szerint a gyártól nem kaphatunk közvetlenül sem­mit, csak reklám formájá­ban. Ha mondjuk a LIAZ el­enged egy versenyzőt a gyár­ból munkaidőben versenyre, akkor a munkabérét nekünk át kell utalni a gyár számlá­jára. A működésünkhöz szük­séges további közel 10 millió koronát a totó-lottózónkból, büfénkből, két-két bérautó­buszunkból és sportszállónk­ból, a belépőjegyből, tagdí­jakból szedjük össze. A klub vagyona 1969-ben nulla volt, azaz nem volt semmink. Ma 80 millió korona. Évenként mindig építettünk valamit, vagy éppen a meglévőket bő­vítettük. A jól felszerelt sta­dionban vannak füves és sa­lakos labdarúgópályák, edző- és kondicionálótermek, te­niszpályák. — Mennyire szoros a kap­csolat Önök és a nyíregyházi atléták között? — Nagyon régi már a kap­csolat, lassan már minden jabloneci atléta járt Nyíregy­házán — és viszont. A kap­csolat jövője a gazdasági helyzettől függ. Reméljük az NYVSSC és köztünk a most meglévő szoros baráti viszony még nagyon hosszú ideig megmarad. Száraz Attila sportos gondjai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents