Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-06 / 31. szám
1989. február 6. Kelet-Magyarország 3 Ésik Sándor újságíró válaszol TV-ÜGYEK. Meglepően sok kérdést kaptam a múlt héten tv-ügyben. Vételi zavarok, új adások „behozásának” lehetőségei... De vegyük sorra: Szabó Istvánná Nyíregyháza, Kun Béla út 23. alatt élő olvasónk panaszolta, hogy a kettes műsor nézése közben időnként halványan fel-feltűnik valami más adó képe is. Mandula Tamást, a Nyírkábel GT vezetőjét kérdeztem meg, mi lehet az oka a jelenségnek. Közölte, hogy egy ideig valóban tapasztalható volt a dolog, és ez ösz- szefüggött azokkal a munkálatokkal, amelyeket az új főállomás beléptetése jelentett. Mivel a végére értek, nem kell tartani a kettős kép újbóli feltűnésétől. M. Cs. örökösföldi olvasónk felhívta figyelmünket, hogy a Skytext adásában egy ideje olvasható: február ötödiké után az Astra műhold által csaknem egy tucat új csatorna vétele válik majd lehetővé. Külön hír-, mozi-, gyerekcsatornák. Ugyancsak Mandula Tamástól kaptuk a választ, miszerint az Astra adásának vételére a posta információja szerint nincs kilátás. Lesz azonban más. Már áprilisban lőnek fel közvetlen műsorszóró holdat és azt minden további nélkül betáplálhatják a kábelhálózatba. Ehhez azonban további beruházásokra lesz szükség, éppúgy mint arra a vevőegységre is, amellyel a Sky Channel külön rádióadását lehetne venni. A FÖLDI INFRASTRUKTÚRÁRÓL. Nagy János Nyíregyháza, Ungvár sétány 21. szám alatt lakó olvasónk írja, hogy a Nyírtura és Nyírbogdány közötti mintegy négy kilométeres szakaszon több sor jegenye van. Ha legalább az úthoz közel esőket kivágnák, nem lenne any- fiyi halálós baleset, ö maga 15—16-ról tud, amely a legutóbbi tíz évben következett be. A közúti' igazgatóság üzemeltető főmérnöke. Hegedűs Gyula úgy gondolja, hogy túloz a levélíró. Az országban még több ezer kilométeren kíséri hasonlóképpen nyárfasor az országutat. Szabvány írja elő, milyen távolságra kell lennie a köves burkolattól. és ettől semmiképpen nem térnek el. A fák egészségi állapotát rendszeresen figyelemmel kísérik, és ha veszélyesnek találják valamelyiket. haladéktalanul eltávolítják. Emlékeztetett egy kollégám indulatos írására, aki kifogásolta a 41-es mentén végzett fakitermelést. Én magam szívesen autózok fákkal szépen szegélyezett utakon. bár mindig megdöbbenek, ha valamelyiken koszorút pillantok meg. Több óva-' tosságot és körültekintést tanácsolok magamnak, és tovább gyönyörködöm a zöld fal szépségeiben. EGY VÁROSI ÚTRÓL. A Kígyó utcáról kaptam telefonhívást, egy magát megnevezni nem szándékozó olvasótól. Az eset, amit leír. elgondolkoztató. Ezen a szűk utcán a nap minden órájában óriási forgalom döbör-ög át a felüljáró irányába. A kérdés ezzel kaDcsolatban a következő : mikor "• készül el az Arany János út folytatása, ami nagy könnyítést és főleg gyorsítást jelentene? Kovács István, a városi tanács műszaki osztályának vezetője úgy tájékoztatott, hogy ez a szakasz nem szerepel a legközelebbi tervek között. Ha lesz pénz, a nagyörutat hosszabbítják meg legalább a Móricz Zsigmond utcáig, ezzel a forgalom oda terelődhet, a Kígyó utcát pedig egyirányúsíthatják. Elmondta, hogy a Szarvas utca sarkán levő ABC előtti parkoló állapota is siralmas. Szilárd burkolattal való ellátása azonban legalább hárommillió forintba kerülne, amire sok-sok helyen még ennél is nagyobb szükség lenne. Labant Sándor kérdezi a Palánta utcáról, ugyancsak Nyíregyházáról: mikor lesz Kisteleki szőlő belterület, és az ott levő áfész-üzlet nagyobb, jobban ellátott? Deme Albertné válaszát kértem, aki a városi tanács főelőadója. így hangzik: már belterület, az áfésznek pedig nincs pénze bővítésre. A többi bolttal együtt az alapellátás megoldott, bővebbre egyelőre nincs pénz. A SZABADSÁGOKRÓL. Racskó Istvánná mátészalkai levélírónk a gyermekgondozási szabadság idejére járó rendes szabadság mértékéről sokféle, gyakran egymásnak ellentmondó tájékoztatást hallott. A pontos előírásról érdeklődik. A rendes szabadság (amely alatt alap- és pótszabadságot értünk), jár a szülési szabadság teljes tartamára, a gyermekgondozási szabadság egy évére. Fizetésnélküli szabadság — a gyermek betegségétől eltekintve — nem jár, illetve a munkáltató azt nem köteles adni. R. András fehérgyarmati lakos nyugdíjazás előtt áll, ennek a részleteiről kér felvilágosítást : A munkaviszony megszűnését annak a félnek kell kezdeményezni, amelyiknek ez az érdeke. A felmondási idő mindkét esetben azonos. A munkavégzés alól felmenteni azonban csak munkáltatói felmondás esetében lehet. A munkáltatói felmondás a férfinél 60. életév (nőnél 55. életév) betöltését követő nappal kezdődhet. A dolgozói felmondás ettől eltérhet. Van mód a munkaviszony közös megegyezésen alapuló megszüntetésére is. Ebben az esetben a munka- viszony megszűnésének ideje a megállapodás napja. Végül pedig Szolnok István mátészalkai olvasónk leveléből idézek a teljesség igénye nélkül: „A sportoldalon olvasom, hogy kiírták a Kelet-Magyarország Kupát. A negyvenes években volt már ilyen kiírás, melyet az akkori Mátészalkai MTK nyert meg. Még levelezőlap is kapható volt, amely a csapat tagjainak karikatúraképét hozta.” Válaszom: Én annak a városnak a szülötte vagyok, de később jöttem világra annál, hogy ezen a mérkőzésen részt vehettem volna. A képet mindazonáltal szívesen látnám, és ajánlanám Kovács György sportrovatvezető kollégámnak közlésre. Neki különben az a véleménye, hogy az általunk meghirdetett torna nevében a Kelet-Magyarország nevét viseli, ilyenformán első. Alumíniumot öntenek a tsz-ben Neptun Nagyszekeresen Amikor néhány éve híre jött, hogy a penyigei tsz-ben mini kohót helyeztek üzembe, valóságos szenzációszámba ment. Kuriózum — mondták rá, és nem pósoltak neki nagy jövőt. Arra pedig álmában sem gondolt senki, hogy Erdőhátból a kohászat fellegvára lesz. Elnézést az előbbi túlzásért ... Ilyesmiről persze szó sincs. Tény azonban, hogy újabb közös gazdaság iratkozott fel a nehézipar eme válságágazatához. Simon István lakatos cupsrtveseiő a formából kiveszi az új öntvényt. (Esik Sándor felvétele) Nagyszekeresen néhány hete üzembe állt egy alumíniumkohó. Igaz, még nem folyamatos a működése, de ez az állapot nem tart talán annál se tovább, mint amikorra a róla szóló cikk megjelenik. CNC eszterga dolgozik Az olvasónak persze ne akadjon el a lélegzete eme újság hallatán. Semmiképpen sem valami hagyományos füstös, gőzös ipartelepet képzeljen el, ahol koromüvegen keresztül, azbesztruhában termetes olvasztárok munkája nyomán... stb., stb. Bállá Jenő tsz-elnök két akkora ■ üstöt mutat, amely nem nagyobb — legalábbis űrméretre — annál, amit szilvalekvár főzésére használnak. A fala azonban lehet vagy tízcentis, a súlya pedig annyi, hogy tíz ember nyögve emelgeti. Ekörül fűiének az arasznyi izzószálak, és benne olvad az alumí- niumrúd. — Az IMI nevű ikladi villanymotorgyárnak szállítunk innen öntött, és esztergával készre munkált motorházakat — vesz egyet a kezébe Bállá Jenő, — Nem olyan „nagy valami”, hiszen eddig egy sülysápi maszek öntötte nekik. Inkább az volt ä baj, hogy esztergálni csak másutt lehetett, mert annak a maszeknek nem volt ötmilliója egy CNC esztergára. Mi azt is megvettük hozzá. Büszkén ismerteti a fényes alumínium henger adatait. Egy kiló kilencven deka, és az első példányról nem akarták elhinni, hogy a tsz műhelyében esztergálták. Pedig a CNC esztergának mindegy, hol van. Kóczé Gáza előttünk programozza be a tucatnyi szerszámot „keze ügyében” tartó szerkezetet és memóriájából sorra kapja az utasításokat, melyik rész- mozzanat következik. Fröcsköl a hűtővíz, kunkorodik a fényes forgács, és máris kész az újabb darab. Jönnek, kérik a munkát Nagyszekeresen és a tsz- hez tartozó többi községben régi gond, hogy állandó munkát találjanak az emberek. Amint a műhely többi gépét és termékét végignézzük, éppen arról faggatom az elnököt : nem túlzás falura ilyen eszterga és alumíniumöntöde? Sejtem, hogy a válasz „nem” lesz, mert megléte bizonyítja szükségességét, de azért hallgassuk őt. — Az öntéshez, az eszter- gáláshoz és a csomagoláshoz huszonhat ember szükséges. A munka több, mint fele betanított szintű „szaktudást” követel. De innen a faluból, és a szomszédságból is ösz- szejön annyi szakmunkás, amennyi kell. Nézze meg a zsarolyáni cigányokat! Legtöbbjükre éppúgy lehet számítani, mint akárki másra. A CNC esztergán is közülük való legény dolgozik, a felesége pedig a tekercselőben. Látják, hogy lehet boldogulni, jönnek, kérik a munkát. Csak legyen, teszem hozzá magamban és fennhangon is megismétlem aggályomat. Nemrég épült meg ugyanis éppen itt Szekeresen egy fo- lyékonyműtrágya-kiszerelő telep nem kis pénzért. A műtrágya ára megugrott húsz százalékkal, az üzlet meg visszaesett. — Sajnos, az ilyesmit be kell kalkulálni — mondja Bállá Jenő. — Azt hittem, több lesz a kesergés a szavaiban. — Meg nem szűnt az üzlet, és jöhetnek rá még jobb napok is. Áz IMI-vei viszont sokkal tartósabbnak ígérkezik a kapcsolat, mert az innen kikerülő részegységből összeszerelt • Neptun szivattyúk nyolcvan százaléka tőkés exportra megy. Csereüzlet Kárpátaljával Azért ne higgyük, hogy teljesen felhőtlen az ügymenet. Csak egy év alatt hatvan forintról száznyolcvanra emelkedett az alumínium ára. Ki nyeli ezt le? Menynyit fogad el belőle áthárítva a vevő? Csak egy a mindennapok gondjaiból. Ha pedig végképp befucs- csolna az üzlet? A CNC-ben csak programot kell cserélni, az nagyon rugalmas beruházás. A melléküzemhez szokott és ezen keresztül a biztos keresetet megismert emberek, asszonyok jó szándékkal és hamar képesek átállni másra. Az üzletmenet simábbá tételéért pedig sokat „szaladgálnak” akiknek éz a dolguk. A Neptun mindenesetre sikeres terméke az IMI-nek és biztos jövedelmet hoz a nagy- szekeresi tsz-nek. Ma ez a legfontosabb. É. S. SZERKESZTŐI Meaekülttábor Az, hogy Nyíregyházán is lesz egy menekülttábor, a napokban röppent fel hivatalos formában, amikor Szűrös Mátyás egy rádióinterjúban említette a város nevét. Az, hogy nagy szükség van egy ilyen létesítményre — nevezzük menekülttábornak vagy fogadóállomásnak, mindegy —, nem újkeletű dolog. Nemrég Nyíregyházán alternatív szervezetek, párt-, állami és társadalmi szervek képj viselői tárgyaltak ez ügyben, közös levelet juttatva ei a Belügyminisztériumba arról: megyénk vállalja egy menekülttábor létesítését, ha ahhoz a központi szervek anyagilag is hozzájárulnak. A probléma világos mindenki számára: a Romániából hozzánk menekülő emberek java része valóban ázért menekül, szökik, marad (útlevéllel vagy határátlépővel), mert elviselhetetlennek érzi az ottani körülményeket. S van, aki gyerekként kalandvágyból, van, aki börtönből szabadulva itt jobb lehetőségeket látván (minden tekintetben), más pedig előzetes felkészítéssel, sajátos megbízatással jön. Nem kell mindenkit befogadnunk — ez világos. Mint ahogyan az is: alapos vizsgálódásnak kell megelőznie a visszaadást, hiszen egyetlen tévedés, rossz megítélés' is emberéletbe kerülhet... A menekülttáborra tehát nagy szükség Van. Éppen ezért üdvözlendő a Nyíregyházi Városi Tanács legutóbbi ülésén elhangzott elhatározás: a város vállalja az előkészítő és tervezőmunkát, s két héten belül (a megyei tanács illetékeseivel közösen) leteszik a javaslatot a tábor elhelyezéséről, kialakításáról. Az már biztos: a Sóstót nem javasolják, mert nem egykét hónapos életű létesítményről van szó, hanem — sajnos — hosszabb távra kell tervezni. Márpedig' egy üdülőkörzetben nem lenne szerencsés egy menekülttá6or. Vannak tippek, vannak ötletek, de várják BÁRKI javaslatait arra, hogy hol legyen! Végezetül árihyi: amiéit létrejön ez a létesítmény (sőt, már előtte is), nem kevés pénzbe fog kerülni. Lesz rá ugyan központi keret, lesz pénz innen- onnan — de számít a város a magánszemélyek és a különféle szervek-szer- vezetek hozzájárulására is. A „pótlás” mindig jól jön... T. GY. ^ ______________________/ nossz most a lépcsőhá- jfl zi megvilágítás. Kiégett egy körte és talán ezért is van, hogy Stohanek se lát, se hall, csak nyomja a szöveget. Mondja nekem ott a vaksötétben, hogy ő képtelen lenne egy perc alatt huszonkét banánt megenni. Visszakézből rákérdezek: — Miért akarja maga a banánunkat egy perc alatt felzabálni? — Nem akarom, de azt írta az újság, hogy ez most a rekord. Bihar állam Ran- csi város orvosa — a városi elöljáróság és kollégái jelenlétében, ők voltak a hitelesítők — pillanatok alatt úgy bevágta a banánt, mint nálunk a szél a budiajtót. A banánevő már benne is van a rekordok könyvében. — És ez most fáj magának. Irigykedik. — Nem irigykedem, csak bánt, hogy én nem tudok egy perc alatt huszonkét banánt megenni. Nekem 22 banán elfogyasztásához minimum egy év kell. Mindig tudtam, hogy Stohaneknél lassan forog az észkerék, de hogy a táplálékot is csigatempóban veszi magához, azt most hallom először. Nem akarom megbántani, de azért megkérdezem: vele született tulajdonság ez a lassúság, vagy időközben kialakult környezeti ártalom. — Ne vicceljen. — Sejtettem, hogy megsértődik. — A hétköznapi ételeket a paprikáskrumplit, a habart paszulyt (csülök nélkül), a köménymagos levest, meg mindent én is olyan gyorsan megeszem, mint minden magyar ember. Csak a banánnal nem megy. — Miért? — Ezer oka van annak, szomszéd, de abból is kettő, mert nincs banán, ha meg van, drága. Könnyű ott rekordot dönteni, ahol dosz- tig van banán és pénz is. Jönne csak ide az az orvos, kíváncsi lennék rá, mit tudna bekebelezni egy perc alatt. Nálunk még a vasszeg is drága és hiánycikk. Mert azt is olvastam, hogy egy hazai fakir csak úgy tudta megdönteni a vasszögön fekvés világrekordját, hogy nagyvállalatok ponzorálták. összeadták a vállalati nyereség terhére a szögágyra valót. De jobb erről nem is beszélni. Nem is beszélünk tovább. Vár ránk a munkahely — talán dolgozni is fogunk, megyünk hát lefelé a lépcsőn. Lassan, óvatosan, hiszen sötét van. Hármat sem lépünk, amikor Stohanek hanyatvágódik és felüvölt. „Ki evett itt banánt, és hol vette?" w. álasz nincs, de én f megjegyzem: „Rossz ómen eldobott banánhéj mellett banánról fcg- szélni.” Talán ilyen banánhéjakon csúsztak el azok a tanácselnökök is, akikről mostanában annyit olvasunk, pedig mi nem is vagyunk az a kimondott banánköztársaság. Seres Ernő
