Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-04 / 30. szám

1989. február 4.

sz

székhaza

ával nem illeszkedik, fedél- domával, osztásrendszerével, anyaghasználatával, arányaival nem akart, illetve nem ;udott azonosulni. Finta József fehér acéltartói kevésnek bizonyultak a rokonítás- noz.

Az épület sötétbarna színe .úlságosan komor, a város- ákóknak még szokni kell ídegenségét.

A szakembereket a hom- ökzatok funkcióival nem in- idkolható részletfar,málgatá- sa taszítja; a ház lakóit majd i nappali szobák sötétsége, a uggőfolyosók menti lakások alacsony parapetű ablakai; a nénzintézetet pedig a birtokPécsi Gabriella:

Lehetőségek

Keserves hallgatásaim közt NAGY-BÁTRAN (mínusz fok van de mennyi mínusz?!)

VÁLOGATOK melyik csönd az enyém, melyik csönd illendő, melyik csönd a hazug, melyik robban azonnal, melyikre várva-várni, melyiktől kell rettegni melyik csöndet remélni, melyik, melyik, melyik az a csönd, amelyik végül Is kiver a hazámból?!

Rózsa Endre:

Mozdulatfa

Örökmozgó mozdulatfa, ég fölötte, föld alatta.

Váchoz közel Ispinyéren, maradt még egy csöpp reményem.

Sejce mellett, Ispinyéren, megélek egy kis kenyéren.

Ha nem azon, friss fenyéren... Még megérem saját végem:

ezer kicsi mákszem-résen elfolyatom szívverésem.

Nem mozduló mozdulatfa, föld fölötte, ég alatta.

bavétel idején a kivitelezés pontatlanságai, az esztétikai kívánnivalók.

Az épület a kivitelező SZÁÉV-et nehéz feladat elé állította, de ezt Horváth István építésvezetővel az élen jó nyíregyházi színvonalon oldotta meg. A helybeli építészek örülnek az országos hírű építész nyíregyházi bemutatkozásának. Mert példát mutat a beruházóknak a formálás új lehetőségeivel, amelyet talán ők is követhetnék majd, ha lesz hasonló munkájuk, és persze megnyugodva látják azt is, hogy a Finta József háza sem makulátlan. Hogy a laikus olvasó jobban megértse disszo- nenciáit — olyan menyasz- szony az épület, mint akit csak a pénzéért vettek el. A város polgárait azonban ne zavarja a szakemberek fa- nyalgása, vegyék birtokba, szeressék, mert ahhoz kétség nem férhet, hogy biztosításra lost ez a legjobb.

Kulcsár Attila

120 méter hosszú, 15 méter magas

A Feszty-körkép sorsa

Siker, bombatámadás, pénzgondok

A millennium évében Budapest országos farsangnak lett színhelye és központja. A városligeti kiállítás több száz pavilonja, sátrai, bódéi között zsibongott az élet. Az ösbuda- vár, a mutatványos bódék, mulatók, varieték kínálták a szórakozást.

1896. pünkösdvasárnapján nyitották meg a mai Szépművészeti Múzeum helyén azt a körcsarnokot, amelyben az ez- redévi ünnepségek szenzációs látnivalói közül is az egyik legérdekesebb, a Magyarok bejövetele körkép pompázott.

Feszty Árpád, aki nagyméretű történeti és bibliai tárgyú festményeivel, s az Operaház kilenc faliképével már korábban feltűnést keltett, 1890-ben

Oaenet. — Bareca And rá« tuirtjn.

Fercmonkát népit a balzsamul)

EGY MM „FELHŐ"

Angol régészcsoport tárta fel 1906-ban a thébaá Ámon- templomot. Az ősi egyiptomi szarkofágokat a múmiáikkal együtt válogatás nélkül behajózták és Angliába vitték. Az expedíció vezetője a bristoli múzeumnak ajándékozta a szerzemény zömét. A később H—7386-os katalógusszámmal jelzett múmiát is, amely

— egyéb adományokkal együtt

— nem keltett nagy szenzációt, mert a befáslizott tetem szarkofágját jellegtelen futószalagterméknek ítélték a muzeológusok. A H—7386-os múmia ládájában talált halottki- sérő tárgyak is értéktelenek voltak, ezért a fáraómúmiákkal nem versenyképes bebalzsamozott egyén a múzeum egyik raktárhelyiségébe került. Ott hevert 1976-ig.

Kilétére talán sohasem derül fény, ha az 1976. évi forró nyáron nem kezd folydogálni a halotti lepelből a tartósító

riua — Krutllla József tusrajza.

balzsam. Ennek láttán a múzeum vezetősége hamvasztás- ra ítélte a múmiát. Hogy megsemmisítésére végül mégsem került sor, az David Dawson bristoli régésznek és a helyi orvosegyetem néhány oktatójának köszönhető.

Dawsonék vállalkoztak a múmia megmentésére,

sőt „feldolgozására” is, abban a reményiben, hogy talán sikerül alaposabban is bepillantaniuk az óegyiptomi balzsamozóművészet fortélyaiba, eszköztárába.

A tetemélemzés során kiderült, hogy a halottat a mu- mifikálás virágkorában, i. e. 1050 körül tartósították. Dawson és munkatársai óvatosan, rétegről rétegre „vetkeztették” le a tetemet. A szorosan a halottra csavart lenszövet szalagok alatt és között elpusztult rovartetemeket találtak. Ezek a „hullabogarak” a konzerváló nátron és a gyantaköpeny alá is behatoltak, és félfalták a halott lábának izom- és bőrszövetét. Az ókori mumifikáló mesterek — ez is kiderült — nem dolgoztak sterilen: a belső szervek, az agy és az érrendszer is — amelyeket általában a halott mellett kipreparálva helyeztek el — hiányoztak. Dawson véleménye szerint a H—7386-os múmia balzsamozói fércmunkát végeztek.

A boncolás sók mindent kiderített Har-em-ken-si egyéniségéről is. Alacsony, kövérkés, elpuhult (fizikai munkát nem végző) ember volt. Elálló fülei, horgas orra miatt nem volt valami férfiszépség. Fejét az akkor papi szokás szerint kopaszra vágatta. Gör- nyedten járt, hajlott testtartásának a keresztcsontját nyű- vő köszvény volt az oka. ötvenéves korában hált meg.

elhatározta, hogy a szokásos művészeti arányokat túlszárnyaló művet alkot: egy körképet. Előbb a vízözönt akarta megfesteni, de apósa, Jókai Mór azt ajánlotta, a közeledő millenniumra inkább a magyar történelemből válasszon témát, fesse meg a honfoglalást.

Hatszáz tanulmány, vázlat került ki Feszty ecsetje alól. Amikor az első egy a tízhez arányú vázlatokat felvetítették a Brüsszelből rendelt 120 méter körméretű, 15 méter széles vászonra, Fesztyné, Laborfalvi Róza gyermeke, Jókai nevelt lánya elájult. S rosz- szat sejtve jegyezte meg: ez a kép muszáj, hogy pusztulását okozza annak, akinek kezében lesz a kolosszális munka gyeplője.

Ekkor kért segítséget Feszty művészbarátaitól, Mednyánsz- ky Lászlótól, Spányi Bélától, Űjváry Ignáctól — akik a tájképek festését vállalják. Pállya Celisztin a sátorjeleneteket, Vágó Pál Fesztyvel a lovakat festette meg, a felhős égboltot Olgyai Ferenc; s Ziegler Károly, Barsy Adolf, Mihalik Dániel is közreműködött a nagyméretű mű elkészítésében.

Feszty maga vállalkozott a körkép számtalan alakjának megformálására. Modelljeit szülőföldjének magyar parasztjai közül választotta, de megörökített képviselőket, közéleti férfiakat is az ősmagyarok képében. A középpontban Árpád és kísérete, körötte foglyok, odébb asszonyok és férfiak bivalyszekérrel, az alapítók. Egy pogány áldozat képe, az égtől reményt váró közösség . . .

Eredetileg két évre tervezték a panorámafestést. Az időközben megalakult részvénytársaság is eddig finanszírozta a vállalkozást. A munka elhúzódott, s a harmadik év költségeit Feszty saját zsebből fizette. A feleség jóslata

beteljesedett: Feszty teljes vagyona ráment. Tízezer forint adósságot emésztett fel a mű, s a festő egészsége is megromlott.

A Magyarok bejövetelének sikere más művészeket is hasonló erőpróbára biztatott. Vágó Pál a lengyel Jan Sty- kával festette meg Petőfi a szebeni ütközetben című körképét, Eisenhut Ferenc néhány társával a Hódoló díszfelvonulást. S volt még egy gyengén sikerült vállalkozása a millenniumi időknek: a Pokol című körkép. Ennek irodalmi érdekessége, hogy titkárul az akkor szegény sorban élő újságírót, Gárdonyi Gézát bízták meg, aki magyarázó füzetet írt a díszletfestő Molnár Árpád-féle körképhez.

Pesten, majd a millenniumi év után Londonban óriási sikert aratott a Magyarok bejövetele. Amikor 1912-ben hazahozták, a Városligetben, az akkori vursliban jelölte ki helyét a főváros egy üvegtetős körcsarnokban.

Budapest ostromakor hat bombatalálat érte a körképet, csak részleteiben, erősen megrongálva maradt ránk. Évekig összecsavarva, különböző helyeken őrizték.

(A csarnok épületének faanyagát az első, Pestet és Budát összekötő Kossuth-híd építéséhez használták fel.)

A családi részvénytársaság 1964-ben a Magyar Nemzeti Galériának ajándékozta a körkép maradványait. Majd amikor megszületett az Öp úszta- szeri Nemzeti Történelmi Emlékpark ötlete, elhatározták, itt állítják fel a Magyarok bejövetelét. Ez az 1970-es években történt. Akkor élénk sajtóvita kísérte az elképzelést.

Akkor — mint utólag kiderült könnyű ígéret volt — hat évre tervezték a kép restaurálását, felállítását.

Csakhogy a restaurálás is, a bemutatás is gondokkal jár. 1975-ben a szegedi múzeumban Kisterenyei Ervin vezetésével megkezdődött a munka. Igen ám, de nem volt a hatalmas méreteknek megfelelő terem. Csak 3 év múlva sikerült hozzájutniuk Kiskundorozs- mán az olajipar elhagyott barakk táborának épületeihez. Itt a kép megmaradt részeit új vászonra ragasztották, az állagóvást elvégezték. A végső restaurálást csak a körkép felállítása után lehet elvégezni.

De a felállításnak is akadályai voltak. Először is kellett egy épület, egy körcsarnok. Az épület megtervezésére előbb pályázatot írtak ki, de költséges, túlméretezett volta miatt a hetvenkilenc terv közül egyet sem fogadtak el. Majd 1979-ben megbízták Novák Istvánt, a Csongrád megyei Tanács Tervező Irodájának mérnökét a körcsarnok megtervezésével. Novák kúp alakú épületet tervezett. A 36 méter magas épület kivitelezését 100 millió forintos anyagi fedezet hiánya hátráltatja. Ezért a Csongrád megyei Tanács úgy döntött, hogy az Öpusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark továbbfejlesztéséhez szükséges pénzügyi fedezet megteremtéséhez kötvényt bocsát ki, 40 millió forint értékben.

Fejtörést okoz a kép felfüggesztése is. Az a mód, ahogy eredetileg a Városligetben felakasztották a körképet, nem alkalmazható, mert köny- nyen deformálódhat a vászon. Ezért a Műanyagipari Kutató- intézet egyik mérnökével a restaurálást vezető Kisterenyei egy különös sejtrendszerű tartólapot tervezett.

Amikor a mellékkörülmények rendeződnek, amikor már az új körcsarnokban a végleges helyén felfüggesztve áll a Magyarok bejövetele, akkor kezdődhet a végső restaurálás, de ez már a közönség előtt. Most azt jósolják, az ezredforduló körül...

K. M.

Nagy Ember—kis ember

M

ondd meg, mit válaszol neked a Nagy Ember titkárnője telefonon, és megmondom ki vagy. Komolyan. Tapasztalataimat ott szereztem a Nagy Ember előszobájában. Keskeny helyiség, a meny- nyezetig épített polcok, zöld vászonfüggönyök; két titkárnő, két írógép, két telefon, és így tovább. Tekintélyes előszoba.

Amíg várakoztam, kénytelen voltam végighallgatni, hogyan fogadja a Nagy Ember titkárnője a telefonálókat. Általában kedvesen és szívélyesen. Nagyon lelkiismeretesen meghallgatja, hogy a vonal másik felén valaki a Nagy Emberrel óhajt beszélni. És ekkor következik a minősítés. A titkárnő előbb visszakérdez: „Ki keresi?” Az illető elmondja, hogy X. Y., akinek rangja, beosztása, munkaköre stb. ez és ez.

A titkárnő abban a pillanatban, ahogyan a nevet és a beosztást hallja, három skatulyába osztályozza embereit. Az első skatulya díszes kivitelű, lehet, mondjuk, ezüstkazetta, amely kicsit zenél is, ha felnyitják a tetejét, finom bécsi keringő melódiáit közvetíti. Ez olyan elegáns skatulya. Ebbe kerülnek a kivételesek, akik fontosak, legalább a Nagy' Emberrel egyenrangú ügyfelek. Számukra a válasz így hangzik:

— Igen, kérem. Azonnal kapcsolom.

Aztán újra cseng a telefon, jelentkezik Z. B., aki bejelenti, hogy itt és itt dolgozik. És most kerül elő a második skatulya. Ez olyan keményebb kartonból készült, s széleken celluxszal ragasztották össze, elég stabilnak látszik, még a sarkai is épek. Valaki az oldalára és a tetejére különböző mintákat rajzolt, olyasmiket, mint unalmas értekezleteken a tisztelt publikum.

Ehhez a skatulyához a következő szöveg tartozik;

— Azonnal megnézem, kérem, benn van-e.

És megnézi. Közli a Nagy Emberrel, hogy Z. B. keresi, óhajt-e vele beszélni, vagy mit mondjon neki. S a Nagy Embertől függ, hogy bekap- osolja-e hozzá azt a valakit, vagy elutasítják azzal, hogy most éppen nincs benn, de próbálkozzon ekkor és ekkor újra, hátha benn lesz. Esetleg közvetít a titkárnő, hogy benn van, tárgyal, de jöjjön holnap kilenckor, akkor fogadja. És Z. B. jön. A Nagy Ember nem ér ár. Aztán megint jön, és így tovább.

Van aztán egy harmadik doboz is, ha egyáltalán skatulyának lehet nevezni. Öcska Szabad Földből szabták az oldalát, olcsó barna ragasztószalaggal erősítettek rajta annyit, hogy éppen szét ne essen. Viszont ez a legnagyobb doboz. Mondhatnám: láda. Papírláda. A sarkai rongyosak, itt-ott a szalag is leszakadt, nyilván a gyakori használat teszi. Ehhez a dobozhoz is járul egy szöveg:

— Sajnálom, kérem, nem tudom kapcsolni, nincs benn.

S miután az illető érdeklődik, hogy mikor beszélhetne esetleg mégis a Nagy Emberrel, csak kitérő válaszokat kap. Azt ellenben udvariasan és finoman. S mit tehet a vonal másik végén K. E.? Újra jelentkezik, míg meg nem unja.

Különbségek vannak a három skatulya között. Azoknak a legegyszerűbb a dolguk, akik az egyes vagy hármas skatulyába tartoznak. Az egyeseknek azért, mert akkor beszélhetnek a Nagy Emberrel, amikor akarnak, a hármasoknak pedig azért, mert sohasem beszélhetnek velük, hacsak valami ünnepélyen, nagygyűlésen vagy tanácstagi beszámolón nem találkoznak véletlenül. Ez egyszerű.

Aki a középső skatulyába került, az a teljes bizonytalanság légkörében élhet, örülhet egyrészt, mert nem utasítják el egyből. Nyugtalankodhat másrészt, vajon bekerül-e valaha is azok közé a szerencsések közé, akik a Nagy Ember színe elé juthatnak. Furcsa sors, furcsa állapot.

Lehet, hogy csak aznap volt ilyen hangulata a titkárnőnek, máskor másként osztályozza az embereket. Bár én éppen amiatt vagyok nyugtalan, hogy valamilyen szempont alapján alsó és felső kategóriákra osztják az embereket.

Eddig jutottam a meditációmban, amikor nyílt az ajtó, a Nagy Ember beszólított magához. S bár intézni nem tudtam vele semmit, mégis megnyugodtam. Ügy látszik, nem fúrnak sehol, nem átkoz senki, nem akarnak leváltani, kirúgni. Ügy látszik, élek. Fogadott a Nagy Ember.

Bényei József